Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-19 / 318. szám

6. oldal. 1926. november 19. BÁCSMEGYEI NAPLÓ a legrosszabb esetben a bajnokság má­sodik helye mindenesetre a Vajdaságé marad. A noviszadi sakk-klub szombaton kez­dette meg második osztályú játékosai­nak házi versenyét, amely tulajdon­képen az első osztály számára selejte­ző és akik a második osztályú verse­nyen legalább hatvanhat százalék győ­zelmet aratnak, kvalifikálják magukat az első osztályba. A mérkőzésen tizen­nyolc játékos vesz részt és a megindult harc igen erősnek Ígérkezik. Előrelát­hatólag öt-hat játékos kerül az első osztályba. A mérkőzés eddigi állása a következő: Schmidt Nándor 7 győzelemmel (vesz­tett játszmák száma 2), Stern Alfréd 5 (l), Rajkovics Milutin 4Ví (2), Csányi János 4% (4), Bugarszki Milos 3 A (4), Spasics Boskó 3, Bokor Ernő 3 (1), Ve­­lendrics Mihajlo 2'A, Löwy Jenő 3'A (2), Friedlaender Richárd 2 (5), Juhász Ist­ván 2 (3), Lipkovics Károly 2 (2), Lei­­ncr Simon 1 lA (6), Lederer Márton 1, Bastrancsics Stevan 1 (1), Weizenhof fér Lajos 1 (4), Boschán Jenő (2), Dragin­­csics Jován (4). HRPRŰL NRPRR — ■3 — „Magyarul beszélünk /“ A beogradi üzletek kirakataiban mind sűrűbben jelennek meg apró táblácskák, amelyek arról tudósítják a vásárló kö­zönséget, hogy milyen nyelven szolgál­ják ki az üzletbe betévedő vevőket. Eze­­'ken a táblákon rendkívül sokat szerepel ez a felirat: Magyarul beszélünk! A beogradi boltosok természetesen ki­zárólag a Vajdaság vásárló közönségé­nek megnyerése érdekében teszik ki ezt a táblát és az is nagyon sokszor meg­esik, hogy ha az üzletben a vajdasági magyar beszédjéből észreveszik, hogy nem tud egészen jól szerbül, a beogradi szerb kereskedő fordítja magyarra a szót, vagy oda küldi magyarul is tudó segédjét. Beogradban régen rájöttek arra, hogy az üzlet üzlet és aki boltjában politikát akar űzni, annak csak egy ut kínálko­zik: az üzleti politika, ennek pedig egyik főelve, hogy a vevő és eladó minél job­ban megértsék egymás-A beogradi kereskedőket, akik száz­szor vesztették el mindenüket a háború alatt, aligha vádolhatná valaki nemzet­­ellenes magatartással, pedig Beograd­ban sehol nincs kiírva, hogy »Govori drzavnim jezikom!« és a oeogradi keres­kedő alighanem csodálkozva venné tu­domásul, hogy a Vajdaságban a magyar közönség adójából fizetett tisztviselők­nek szigorúan tilos a magyarokkal ma­gyarul beszélni. Az üzlet és a közigazgatás között va­lójában alig van különbség. A közigaz­gatásnak is csak az lehet a hivatása, hogy minél jobban és pontosabban ki­szolgálja a közönséget, amely fizeti. A szerbek világszerte elismert jó kereske­dők. Csodálatos, hogy a Száván innen pontosan az ellenkezőjét csinálják an­nak, amit a Száván túl hasznosnak és szükségesnek tartanak. A szigorú Oxford Egész Anglia most azon a »szürke könyvön« nevet, amely az oxfordi diá­kok számára az egyetemi intézetek leg­újabb erkölcsi előírását tartalmazza. Az uj szabályzat szerint diákok sem lóver­senyre, sem bárba nem mehetnek. Szabad ég alatt tartott gyűléseken diákok sem mint az elnökség tagjai, sem mint rende­zők nem vehetnek részt. Tilos ezenkívül nyilvános bálokat rendezni. Az oxfordi egyetem diákja hosszabb időre, mint egy órára nem bérelhet csukott automobilt. A diákoknak és diáknőknek ezenkívül tilos a másik nemhez tartozó kollégáikat lakásukon meglátogatni. A diákok előzetes engedély nélkül nem hagyhatják el Ox­ford városát. A Themzén való szokásos csónakkirándulásokhoz külön engedély szükséges, ha azon hölgyek is vesznek részt. A rektorátusban az engedély ké­résekor a hölgyeket is meg kell nevezni. Ha felmondok férjemnek... A londoni British Museumban a tudó'­­soknak most sikerült megfejteni egy ó-egyiptomi papirusz szövegét. Az ok­mányról kiderült, hogy tulajdonképpen házassági szerződés, amelyben a feleség a következőkről biztosítja a férjét: — Amennyiben, mint férjemet elbo­csátanálak azért, mert téged meggyü­­lölnélek és egy mást jobban szeretnék, mint téged, akkor visszaadom neked a hozományod felét, azonkívül egyötödét annak, amit tőled kerestem a házassá­gunk tartama alatt. Ez a házassági szerződés azt látszik bizonyítani, hogy a legrégibb Egyiptom­ban az asszony lényegesen előkelőbb szerepet töltött be a házasságban, mint a férfi és a feminista apostolok bizo­nyára pompás propaganda anyagot nyernének vele, ha az erről szóló ame­rikai hirt hitelesnek lehetne tekinteni. Buffalo Sajem, a hozományvadász Történet a munkácsi gettóból, amely vi­dáman kezdődött és tragikusan ért végei Munkácsról jelentik: Az egész mun­kácsi gettó azon a házassági történeten mulat, amelynek Buffaló Sajem pék­mester á főszereplője. Buffaló Sajem él­hal a pénzért és noha volt már egy fe­lesége, állandóan azon törte a fejét, ho­gyan nősülhetne meg mégegyszer esi-, nos hozományra. Ezt a gyengéjét sokan ismerték a gettóban és elhatározták, hogy megtréfálják Sajemot. Egy lókereskedő ismerőse kilátásba helyezett neki egy partit tízezer koro­na hozománnyal. Sajem kapott az al­kalmon, nyomban kiegyezett nejével húsz százalékra és sietve elváltak egy­mástól. Ezekután boldogan készülődött Buffaló Sajem a chaszenére, pedig a menyasszonyát nem is ismerte. Sőt mi több, netp is tudta, megismerni az es­küvő napjáig. Amlikor azután ez a nap is elérkezett, megjelent a lakodalmas házban, ahol már_, nagy vendégsereg gyűlt össze. Ott irult-pirult előtte a menyasszony lefátyolozva, a slájertő! még az orra hegye sem látszott ki. Ami pedig nagy szó a gettóban. Minden a legnagyobb rendben ment, sőt mi több már kialakult a vidám hangulat, amikor Buffaló Sajemnek eszébe jutottak új­donsült férfi kötelességei, mire karon ragadva ifjú nőjét, félrevonult, de csak­hamar izgatottan rohant vissza, éktele­nül kifakadva az egész vendégkoszoru ellen. A menyasszony ugyanis nem volt más, mint egy női ruhába öltöztetett bocher. És még csak tízezer koronája se volt neki. A két feleség Bigámiával vádolnak egy pancsevói román lapszerkesztőt Pancsevóról jelentik: A pancsevói ro­mán hetilap szerkesztője, Jerína Jovan ügyvédi írnok ellen okirathamisitás, bi­gámia és csalás címén feljelentést tett az írnok első felsége, Kacsin Georgia. A rendőrségen Kacsin Georgia elmon­­.dotta, hogy „Oroszországban ismerkedett össze Jerinával, aki ott hadifogságban volt. 1921-ben Kisenevben törvényes há­zasságra léptek és a házasságból gye­rek is született. Kisenevből 1922-ben Te­mesvárra költöztek, de Jerina csak pár hónapig maradt vele, átjött Jugoszláviá­ba, Pancsevóra, ahol újra megházaso­dott, anélkül, hogy tőle elvált volna. Mikor megtudta, hogy férje házasságot kötött, Pancsevóra utazott és megálla­pította, hogy Jerina egy Kisenevből kel­tezett hamis Ítélet alapián nősült meg másodszőr is. Az okmányról nem tudja, hogy hamisított, mert volt Kisenevben is, ahol a hatóságok igazolták, hogy há­zasságuk ügyében Ítéletet nem hozitak. Az asszony feljelentése alapján a rend­őrség letartóztatta Jerinát és átadta az ügyészségnek, mely szabadlábra helyez­te, de az eljárást folytatják ellene, Próbabetörés amely berugással végződött Műkedvelő-társaság — lopásokra Szentáról jelentik: A szentai rendőr­ségnek sikerült ártalmatlanná tenni egy betörőtársaságot, amelynek tagjai szen­tai és környékbeli jómódú emberek vol­tak. A betörők szerdán éjjel betörtek Fleisch Simon csókái uradalmi igazgató lakásába s ezen a betörésen vesztettek rajta. Egy tizenhat éves csókái gazdalegény, akinek szülei jómódú emberek, betörő­­társaságot alakított hat hasonlókorú csókái, szentai és potiszkiszvetinikolai fiatalemberből. A banda tagjai, a pony­varegények mintájára, hűséget esküdtek a bandavezérnek, aki az első próbabe­törést e hét szerdájára tűzte ki Fleisch Simon csókái gazdatiszt házába. A banda tagjai betörőszerszámokkal felszerelve szerdán éjjel tiz óra tájban megjelentek a kijelölt helyen, álkulccsal felnyitották az igazgató lakásának kül­ső ajtaját és behatoltak a szobába. A tapasztalatlan betörők lehúzták az ágy­huzatokat, felfeszitették a szekrényeket, ahonnan mindent kidobáltak az udvaron őrködő társaiknak. Épen el akartak tá­vozni, mikor az egyik fiatalember a szekrény tetején egy nagy üveg konya­kot talált, amelyet azonnal felbontottak. A? erős konyaktól a társaság tagjai le­­részegedtek, kettő ott a helyszínen el­aludt, a többiek pedig hangos énekbe kezdtek, amire figyelmesek lettek a ház­beliek és behatoltak a lakásba. A társa­ság józanabb tagjai, alvó társaik és a becsomagolt tárgyak hátrahagyásával kiugráltak az ablakon és elmenekültek. A két részeg betörőt a házbeliek átad­ták a rendőrségnek, amely kinyomozta a sikeretlen betörés töbro tetteseit is és eljárást indított ellenük. „Az állam és polgár“ Az állam megrágalmazásáért öthavi fogházra ítélt újság ró A Délbácska 1924 január 5-iki számá­ban »Állam és polgár« címmel vezércikk jelent meg. A vezércikket Császár Géza, a Délbácska akkori munkatársa szó­­szerint átvette a kolozsvári »Újság* ci­­mü lapból. A cikk elvi alapon az állam és a polgárok közötti viszonyt tárgyal­ta A noviszadi ügyészség a cikkben a jugoszláv állam megrágalmazását látta s vádat emelt a szerbiai büntetőtörvény­­könyv 103. §-ába ütköző bűncselekmény miatt Tornán Sándor hirlapiró, a Dél­bácska szerkesztője ellen. A bűnügyet csütörtökön tárgyalta a noviszadi törvényszék Primovics-taná­­csa. Tornán Sándor szerkesztő kihall­gatása alkalmával előadta, hogy a cik­ket nem irta, annak megjelenéséről nem tudott, azt Császár Géza vette át egy másik lapból és mert Császár közben el­hagyta az országot, a tokozott felelős­ség elvénél fogva vállalja a cikkért a felelősséget, de kijelentette, hogy a cikk semmikép sem akart a hazai viszonyok­ra célozni és az csak általános elméleti eszmefuttatás volt. Pavlovics Braniszláv államügyész fen­­tartotta a vádat és Tornán Sándor szer­kesztő megbüntetését a szerb büntető­törvénykönyv alapján kéri. Dr Szekulics Milán nagyhatású be­szédben kifejtette, hogy az állam meg­sértése és megrágalmazása a szerb büntetőtörvénykönyv 103. §-a szerint három évi börtönnel büntetendő, azon­ban a szerbiai 1904. évi sajtótörvény 58. §-a szerint az államnak sajtó utján való megrágalmazása nem olyan bűntett, amely a büntetőtörvénykönyv 103. §-a szerint bírálandó el, hanem speciális sajtódeliktum, amelyet a régi sajtótör­vény szerint kell elbírálni. A törvényszék több mint egy órás ta­nácskozás után hirdette ki az Ítéletet, amely szerint a birőság Tornán Sándort a szerb büntetötörvénykönyv 103. §-ába ütköző bűncselekmény miatt öt havi fog­házra ítélte. A biróság enyhitő körül­ménynek vette a beismerést, azt a kö­rülményt. hogy nem Tornán a szerző. Pavlovics államügyész súlyosbításért felebbezett, mig az elitéit hirlapiró és védője az elitéltetés miatt jelentett be felebbezést. Tilos a bábjáték a Vajdaságban A belügyminisztérium két osz­tályának egymással ellent­mondó rendelete Noviszadról jelentik: Csütörtökön reg­gel a noviszadi sétatéren, közvetlenül szemben a törvényszék épületével Mes­­terovics Iván, dalmáeiai vásári szeren­cse-bábjátékos ütötte fel a sátrát, ame­lyet perceken belül nagy tömeg állt kö­rül és hamarosan megindult a veszedel­mes hazárdjáték, amelyben természete­sen legtöbbször a bábjátékos volt a nyertes. A játékban résztvett egy novi­­vrbászi kereskedő is, aki nagy össze­gekben kezdett játszani és rövid félóra leforgása alatt 2800 dinárt vesztett el. A kereskedőnek a bábjátékos szerepe és játéka gyanúsnak tűnt fel és a rendőr­ségen panaszt tett, hogy kifosztották. A rendőrség nyomban betiltotta a báb­játékot és bábjátékos ellen megindítot­ta az eljárást. A noviszadi rendőrség a belügyminisz­térium közigazgatási osztálya által ki­állított és az ország egész területére ér­vényes engedély alapján adta meg az engedélyt a játékra. Ezzel szemben a belügyminisztérium BBB osztálya hom­lokellentétesen szóló rendeletet bocsáj­­tott ki, amelyben szigorúan utasítja a rendőrhatóságokat, hogy bábjátékosok­nak semmi körülmények között ne adjon játszási engedélyt. Ezt a rendeletet Bácsmegye főispáni hivatala 1926 má­jus 22-én közölte az összes vajdasági rendőrségekkel. A rendőrségek azonban ezekután nem tudják, hogy a belügyminisztérium két osztályának egymással ellentmondó ren­delete közül melyiknek engedelmesked­jenek és az erre vonatkozó kérdésekre a belügyminisztérium hónapok óta nem adott választ. A szovjetkormány Németország ellen Moszkvából jelentik: A szovjet­­kormány hivatalos lapja, az Izvesz­­tia vitába száll Németországgal, mert a német birodalmi kormány diplomáciai utón a legnagyobb erő­feszítéseket teszi, hogy Törökorszá­got a Népszövetséghez való csatla­kozásra birja. A lap azzal vádolja Stresemann német külügyminisztert, hogy az angol és francia külpolitika szolgála­tában igyekszik Törökországot a Népszövetségbe vinni, mint ahogy a német diplomácia Moszkvában is már régen erre törek­szik. Ha Anglia és Olaszország —- írja az Izvesztia — mindent elkövet an­nak érdekében, hogy Törökország belépjen a Népszövetségbe, ez ma­gától értetődik, mert a Népszövetség segítségével könnyebben elbánhatnak Török­országgal, de érthetetlen, hogy Németország miért akar kötelet vetni Törökország nyakába, amely kötélnek másik vé­gét a Népszövetségben Anglia és Olaszország rángatja. Németország ezzel rossz szolgálatot tesz Török-. országnak, ami pedig Németországnak azt a törekvését illeti, hogy Szovjet­­oroszországot is rá akarja bírni a Népszövetséghez való közele­désre, az Izvesztia azt válaszol­ja, hogy Németországban na­gyon rosszul ismerik a szovjet­unió külügyi politikáját, ha ilyesmire gondolnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom