Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-19 / 318. szám
BACSWEGYEI NAPLÓ XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 PÉNTEK november 19. ____________318. szám Megjelenik minden reggel« ünnep ntán és hétfőn délben „ t Szerkesztőség: Znaaj Jovin trg 3» szám (Minerva-palota) Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkeiztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 165 dia. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) 12 OLDAL » ÄRA I1/, DINAR ■'«a»*» a gotovom plaćenal A sötét lovas Nem közönséges érdeklődéssel — sít venia verbo — élvezettel olvastam Pribicsevics mester vasárnapi beszédét. A magyarok pedig ne számítsanak arra — mondotta az elmúlt év nyarán Pribicsevics — hogy 'itt annyi joguk lehet, mint amennyi Magyarországon volt a szerbeknek. Ezt mondotta cáfolat nélkül az elmúlt év nyarán. Most pedig azon háborodik fel, az állam legnagyobb szégyenének azt tartja, amit a magyar nemzetgyűlésen — szerinte: joggal — mondott az egyik képviselő: Magyarországon több joguk volt a szeribeknek, mint amennyi Jugoszláviában van a magyar kisebbségeknek. . Melyik az igaz szava, melyik az igaz arca ennek a kétségtelenül kiyételes képességű és kivételesen koncepciós politikusnak, akit hívei a jugoszláv Mussolini címmel tüntetnek és — szégyenitenek meg, de aki :a demokráciát követeli s a demokrácia üldözöttjeivel tartja a lelki rokonságot. Melyik igaz szava, melyik őszinte cselekedete ennek az örökösen rejtett szándékú és rejtett fegyverzetű politikusnak, ennek az európai balkáninak, aki a következetesség olyan szuggesztiv látszatával ’beszél és cselekszik egymással homlokegyenest ellentétes gondolatok szolgálatában. Mi azt hisszük: ő a fkérlelhetetlenség, a féktelen nacionalizmus reá esküszik, különítmények őt vallották vezéréül, ahány cégtáblát leszaggattak, ahány koponyát bevertek, annyiszor hivatkozott ’rá a borgőzös lelkesedés. Szláv Mussolini és — szerb demokrácia, 'bezárt iskolakapuk és — állampol,gári egyenlőség, feloszlatott kulturegyesületek és — a kultúrához való ■jog szabadsága: hogyan lehet kiegyenlíteni ilyen végzetes, ilyen feneketlen szakadékokat program és cselekedet között? Névvegyelemző türelem, iskolából kikorbácsoló vegyenlőség, kisebbséget eltipró demokrácia, elnyomó szabadság, az anyanyelv jogát elismerő cégtáblarombolás, a kulturbundot feloszlató kulturszabadság — ki fogja megrajzolni az ellentétek zegzugos vonalaiból, az ellentmondások foltjaiból és jszineiből Pribicsevics igazi arcát. Pribicsevics most egyenlőséget ;követel. Attól tártunk, ez az egyenlőség hasonlit a »milliomosok szocializmusáénak egyenlőségéhez: ebben az országban mindenkinek egyforma joga van szerbül beszélni, mindenkit egyformán megillet az a jog, hogy a biróságok előtt, a közigazgatási hatóságoknál s az iskolában egyformán használhassa szerb anyanyelvét, mindenki tökéletesen egyformán ápolhatja a szerb kultúrát, mindenkinek korlátozhatatlan egyforma joga van ahhoz, hogy a független demokraták listájára szavazzon. Nincs olyan követelés, amit nem lehet az egyenlőség előjelével kifejezni. Az is egyenlőség, ha mindenkivel szemben egyformán hat a nyers erőszak. Mint ahogy Shaw fogalmazta: a polgári jogrend egyformán tiltja a milliomosnak és csavargónak, hogy a hid alatt aludjon s egyformán tiltja gazdagnak és szegénynek az élelmiszer-lopást. Attól tartunk a keserves előzmények után: Pribicsevics egyenlősége is egyformán parancsol és egyformán tilalmaz az állampolgári jogok teljességével rendelkezőnek s az állampolgári jogok koldus-magyarjainak. Mielőtt egyenlőséget követel, előbb tegyen is egyenlővé. Mi volt eddig Pribicsevics egyenlősége? Egyenlő nyelvűvé tette az iskolát, egyenlő kultúrájúvá akarta tenni az ország népét, egyenlő szelleművé igyekezett formálni a közéletet, egyenlő erő csapott le mindenre és mindenkire, aki cselekvő nacionalista programjának megvalósítására nem vállalkozott. Ez az egyenlőség valóban a milliomosok szocialista kátéjának egyenlősége. Az olaszországi szláv üldözések idején lehet-e még jugoszláv Mussoliniként üdvözölni szláv politikust? A szláv kisebbségek zaklatott élete, a vérző sebek és bezárt börtönajtók nem tiltakoznak-e az ellen, hogy az üldözött szlávok testvéreinek szabad földjén kultuszt csináljanak Mussolini nevének és politikai módszerének? Pribicsevics a szláv Mussolini helyett a demokrácia számkivetett vezéreivel tart most f#it közösséget; a szláv kisebbségek szenvedése árán — kinek érdeke, szeszélye, vagy botorsága, hogy ártatlanok fizessenek életük nyugalmával? — jut-e el a magyar kisebbség Pribicsevics egyenlőséget követelő nemzetiségi politikájához? Mikor segíti megoldani Pribicsevics életének és politikájának rejtvényét: Mussolini akar-e lenni, vagy demokráciát akar? Mert a Mussolini-féle pribicsevicsi áemokráciából elegünk volt — még miniszter korában. (Prekomurjei) Télen megtartják a tartományi választásokat A minisztertanácsa választásokat január 23-ikára tűzte ki — A Radics-párt hozzájárult a halálbüntetés fentartásához A központi igazgatásról szóló törvény újításai Beogradból jelentik: A kormány csütörtök délelőtt, a parlamenti ülést megelőzően, ülést tartott a parlament miniszteri szobájában. A minisztertanácsi ülésen igen fontos kérdésekkel foglalkoztak. Először a halálbüntetés problémája került szőnyegre az uj büntetőtörvénykönyv bizottsági tárgyalásával kapcsolatban. A radikális pártban, de különösen a Radics-pártban erős áramlat mutatkozott a halálbüntetés ellen. Miután azonban Radicsék a tárgyalások során engedékenységet tanúsítottak és hozzájárultak a halálbüntetés fentartásához. a minisztertanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem változtat az eredeti javaslaton, amely a halálbüntetést fentartja. A dobrovoljác-kérdést vitatta meg ezután a minisztertanács az uj dobrovoljáctörvény bizottsági tárgyalása alkalmából. Az a vitás kérdés merült fel, hogy a rokkant dobrovoljácok a nekik kiosztott földön kivid igényt tarthatnak-e rokkant illetményekre. Az a kérdés is gzóbakeriilt, hogy a nem földművelő dobrovoljácok kapjanak-e földet, vagy pedig pénzbeli kártalanítást. Döntést egyik kérdésben sem hoztak, hanem megbízták az agrárreformügyi-, hadügyi- és pénzügyminisztert, hogy dolgozzanak ki erre nézve együttesen javaslatot. A belügyminiszter javaslatára kimondta a minisztertanács, hogy a tartományi választásokat az egész országban 1927 január 23-ikán tartják meg. Ez a .határozat végleges. Az agrárreform-tervekkel kapcsolatban foglalkozott a minisztertanács a katholikus, pravoszláv és egyéb egyházi birtokok agrárcélokra való igénybevételének kérdésével is. A vallásügyi miniszter azon az állásponton van, hogy véget kell vetni az egyházi birtokok további kisajátításának, mig az agrárreformügyi miniszter az agrártörvény folytatólagos végrehaj-I tásáro.T ragaszkodik. Döntés még ' nem történt. A minisztertanácsi ülés után fJzunovics miniszterelnök rövid beszélgetést folytatott az újságírókkal, akiket megelőzött azzal a kérdéssel, hogy mi újság? Amikor az újságírók megemlítették, hogy tudomásuk van a minisztertanácsi ülés lefolyásáról és szóbahozták a tartományi választásokat, a miniszterelnök igy szólt: — Ez rendkívül fontos határozata a kormánynak. Ebből is látható, hogy a helyzet mennyire stabilizálódott. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz a radikális klub ülése, Uzunovics ezt válaszolta: — Meg lesz az is, csakhogy éneklés nélkül. A miniszterelnök ezzel a radikális párt kedd éjszakai kibékülési vacsorájára célzott, amelyen a képviselők vidáman énekeltek. — Egyébként — folytatta a miniszterelnök — Radics sem gondolta komolyan, amit az éneklésről mondott, hiszen ők is szoktak énekelni, még pedig tambura mellett. Szrszkics miniszter expozéja a központi igazgatás átszervezéséről A törvényhozó bizottság csütörtök délután négy órakor ülést tartott, amelyen megkezdték a központi igazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést teljesen kitöltötte Srskics Milán törvényegységesitő miniszter expozéja. Srskics miniszter hangsúlyozta, hogy az állami kiadások terén mindenfelől követelik a legmesszebbmenő takarékoskodást és ezért is szükség van a központi igazgatást szabályozó uj törvényre. A most elkészült törvény lesz az állami igazgatás tengelye. Csak a törvény meghozatala után kerülhet sor az állami alkalmazottak igazi redukálására, mert mielőtt ez a redukció megtörténik, véglegesen rendezni kell az állami hatóságok hatáskörét. A törvény újracsoportosítja a hatásköröket, a munkafelosztás technikai célszerűsége szempontjából. Eddig tizenhét miniszteri reszort volt, ezentúl a miniszterelnökségen kivül csak tizenegy reszort lesz. Megszűnik a vallásügyi-, posta- és táviróügyi, erdő- ésbányaügyi, agrárreformügyi és törvényegységesitő minisztérium, mig a szociálpolitikai és közegészségügyi minisztériumokat — mondotta Srskics — a szociális segítség és közegészségügyi tárcában egyesitjük. A minisztériumok egyesítésénél a munkakörök hasonlóságát tartottuk szem előtt. Az igazságügyi minisztériumba olvad bele a vallásügyi- és törvényegységesitő minisztérium, a közlekedésügyibe a posta- és táviróügyi minisztérium, a földmivelésügyibe az erdő- és agrárügy, a kereskedelmibe a bányaügy. Hosszasan indokolta a miniszter, hogy a vallásügyet miért az igazságügyibe és nem a közoktatásügyibe olvasztják és rámutat arra, hogy Olaszországban és Franciaországban is a vallásügyek az igazságügyminisztérium és nem a közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Ami a postaügyet illeti, az éppolyan közlekedésügyi intézmény, mint a vasút, vagy a hajózás és ezért logikus, hogy a posta- és táviró-ügyeket a közlekedésügyi minisztérium veszi át. Az az aggodalom, hogy ezzel a közlekedésügyi minisztérium túl lesz terhelve, nem alapos, mert hiszen a közlekedésügyi ügyeket a minisztérium nem közvetlenül, hanem a tartományi igazgatóságok utján intézi. A legradikálisabb változás az erdö- és bányaügyek szétválasztása. Világos azonban, hogy az erdőügy a földművelés, mig a bányaügy az ipari termelés körébe vág és igy indokolt a reszortnak ez a kettéosztása. A szociális segítség és közegészségügy reszortjánál marad meg az általános állami statisztika, emellett
