Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-14 / 313. szám
24. oldal. MCSMEGYEI NAPLÓ 1926. november 14. üti Emlékek 5. Babuska Egy német házaspárral ismerkedtem meg a fürdőben. Kedves, intelligens emberek voltak. A férj festő volt és a tavat skiccelte nagy kedvteléssel. Szerettem nézni a vázlatait amiken néhány gyors vonással, három-négy színes ceruza durva árnyékolásában bontakozott ki egy,egy kedves, ismerős kép, a Schloss, vagy a sziget valamelyik része. Egy napon megint elében tolta a vázlatkönyvét: — Ezt az este csináltam. Lent ültünk azon a pádon. Nézze, onnan. Kezembe vettem a könyvet. Érdekes réeszlet volt, furcsa félesti világotás. De lent a kép sarkában volt valami, ami még sokkal jobban érdekelt engem, mint a vázlat. Gyors, odavetett betűkkel állt ott a dátum, a hely és egy megjegyzés: Mein Püppehen sass neben mir. Babuskám mellettem ült. Bizonyára megfeledkezett.erről a kis intimitásról, ami odatévedt a kép sarkába, másképp nem tolta volna olyan nyugodtan, indiszkrét szemeim elé. Meglepődve pillantottam az asszony okos, kedves arcába. Sohse jutott eszembe, hogy korát vagy szépségét figyeljem, de most, hogy megtudtam, hogy ő egy babuska, sokkal szigorúbb lettem. Mi tagadás: babuska — legalább negyven éves volt. Nyaka röviden emelkedett ki kissé elhízott vállai .közül, hervadt aj-, kai egy csomó aranyfogat villantottak föl és bőre foltos, ápolatlan fakóságát csak kedves, meleg szemeinek derűje tette változatosabbá. Babuska, mondogattam magamban, ez egy babuska. És megpróbáltam elképzelni busz évesnek, amilyen akkor lehetett, amikor kapta a Babuska nevet és amilyennek a derék festő bizonyára ma is látja. Ha ez a babuska nem a felesége, hanem tényleg a babája lett volna a festőnek, bizonyára már rég elhagyta volna egy újabb és ifjabb babuskáért és Püppehen egyedül és társtalanul hervadna el végképp: úgy, mint ahogy a virág is, ha óvatosan lepréselik, megőrzi színeinek frisseségét és illatának báját, bizonyos fokig, de menthetetlenül lehullik, ha a szabadban engedik nyílni és hervadni. És akkor egyszerre mélységes elismerést és tiszteletet éreztem a házasság sokat kritizált intézményével szemben, mely a fi fal nőnek kényelmetlen kicsit, szőrit, mint ahogy a prés is szorítja a friss virágot és megfosztja a szabad virulás örömeitől. De amely babuskákká konzerválja a hervadó feleségeket, örömére a férjeknek és tanulságul az elégedetlen asszonyoknak. Lucia pénzt zsarolt tőle. Egy ízben meghallotta, amint ez a csirkefogó egy kávémérésben cinikusan beszélget róla a barátjával, ez annyira fölháboritotta, hogy mikor szeretője hazajött, megölte. A nőt az esküdtszék halálra Ítéli Az esküdtszék elnöke annyira megrendül a lány tragédiájától. hogy éjszaka egy másik port álmodik, melyben ő a vádlott s az ő helyén, az esküdtek padjaiban Regina ül, vádlói pedig egy leány, akit elcsábított fiatalkorában, a szeretője, akit faképnél hagyott, a felesége, akit megcsalt. Ezek azonban nem tudják őt elitéltetni, mert Regina kiemeli, a botlásainak jószándékát hangsúlyozva, hogy nincs föltétien igazságszolgáltatás, mindig szükségünk van elnézésre. Másnap van a leány kivégzése. Bírák, esküdtek, a nagy közönség kivonul a vesztőhelyre, várják a leányt, akit az ügyész úgy állít oda. mint az Apokalipszis gonosz 'bestiáját. Regina azonban az előző éjszaka megmérgezte magát. Mikor az elnök megtudja, hogy ai mérget tulajdon fia csempészte neki a börtönbe, megöleli őt. * Jevrejnow az orosz drámairodalomban a visszahatást jelenti azzal a polgári és verista irányzattal szemben, melynek legnagyobb és legnemesebb képviselője Csehov Antal. Az ő drámái emberekkel és bábokkal operálnak, melyeknek minden mozdulata, kijelentése jelképes. Egyik ilyen játékát most mutatták be ezen a címen: Ami fontosabb. Paracletus azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az embereket meggyógyítja lelki betegségeikből s a nagy és kis örömök kdprázatát nyújtja azoknak, akiktől az 'élet ezeket megtagadta. Egy családi: házban kihallgatja a lakók tereferéjét, megtudja, hogy az ottan élőknek milyen ki nem elégített vágyaik, milyen fájdalmaik vannak. Értesül például, hogy a gépirókisasszony, a háziúr leánya, napról-napra azért sorvad, mert senkisem szereti őt. A nyugalmazott hivatalnok szintén szenved, mert senkisem törődik vele, úgy tekintik, mint az élet betolakodottját, aztán a diák fia is boldogtalan, fásult és fáradt, folyton öngyilkossági gondolatokat forgat fejében. Ez a Paracletus, mint valami régi varázsló, néhány szánészt szerződtet, egy hősszerelmest, egy drámai szendét s egy komikust, ezeket elhelyezi ebben a családi házban, hol az a hivatásuk, hogy — amint ő mondja — egy jótékony komédiát játszanak el az élet színpadán. Kísérletet akar elvégeztetni eleven emberekkel, olyan kísérletet, melynek — meg van győződve róla — a szereplők mind hasznát veszik s egykor emberbaráti intézmények, talán maga az állam is követni fogja példáját. Szóval a drámai szende szobalány lesj ebben a házban, csinos, kellemes szobalány, akibe egy fiatal diák könynyen beleszerethet. A hősszerelmes afféle derék biztosítási hivatalnok szerepét alakítja, aki se gazdag, se szegény, olyasféle fiatalembert játszik, aki szerelmet szokott vallani a gépirókisaszszonyoknak, akkor is, ha azok inkább szomorúak, mint szépek. A komikus föladata, hogy tréfákat, ékeket mondjon és hébe-hóba -sakkozzék az öregurral. A színészek, kitünően alakítják különben egyszerű szerepüket, a boldogság káprázatát teremtik meg maguk körül, amint Paracletus kívánta. De mi történik majd azután, hogy egy napon véget ér a csalafintaság s kiderül, hogy a hősszerelmes hazudott, a szobalány elhagyja a fiatalurat? Minekelőtte lejár a színészekkel kötött szerződés. Paracletus bálát rendeztek ahol a színészek leleplezik magukat. Itt előkészítik a kísérleti nyulakat a lemondásra, a kiábrándulásra. De mikor csínján értésükre adják az illetőknek, hogy csak játék volt az egész, ezek nem hisznek nekik, még a komikus szava sem talál hitelt, aki berúg a bálon • s durván szemükbe kiáltja az — úgynevezett — »igazságot.« ORVOSI DOLGOK Lehei-e látni az átültetett szemmel? Színházi kist Mr színdarab Két fu 'esa Brúnó Frank, az exp>-es tz:onista Javrcjnow emberei ó; bábjai A háború utáni német színpad igazi mivolta az, hogy mindenütt a lelkikivetitést, a kifejezést keresi, a lelki mozzanatokat igyekszik lehetőleg érzékelhető módon megjeleníteni a színpadon. Bruno Frank drámája e müvek közé tartozik . Hősnője Regina egy züllött leány, aki megölt egy férfit. Ügye a törvényszék elé kerül. Itt nem hajlandó magyarázni tettének okát, sem az esküdt uraknak, sem a köztársasági ügyésznek. Később azonban az esküdtszék elnökének a fia aki szerelmes beléje —- annyira, hogy védőbeszéde közben elájul — ráveszi a vádlottat, hogy valljon. Regina elmeséli szerencsétlen házassága történetét, lassú és fokozatos tezüllését, melyet különben az egész város tud s beavatja az esküdteket szerelmének viszontagságaiba is. Szeretője, aki annak idején szép szavakkal csábította el s azt ígérte, hogy- -majd minden nő fölé helyezi, Néhány évvel ezelőtt egy magyar fiatalember, Koppányi Tivadar a laikusokat és a tudósokat egyaránt nagy csodálkozásbaejtő tudományos felfedezést tett. Koppányi ugyanis azzal állt elő, hogy sikerült állatok szemeit átültetni, az átültetett szemmel meggyógyultak, legalább is egyes biológiai működésekre alkalmassá váltak. Így a szem színe átváltozott. A tudományos körök a fiatal Koppányi kísérleteit és eredményeit nagy kétkedéssel fogadták. Azt a megálilapitást, hogy a szemátültetéssel átplántált szem meggyógyul, a vérkeringés helyreáll, elfogadták ugyan, de azt kétségbevonták, hogy az átültetett szem .látási funkciót teljesíteni képes. Ezt nem hihették el, miután a szemideg nem forrhat össze az átültetett szemmel. Azonfelül a szem kötőhártyája is elhal, ha a vérkeringés néhány percre elakad. A megoldhatatlan és eddig válasznélküli kérdésekre elfogadható választ keresett dr. Guist Gusztáv egyetemi magántanár, a bécsi v. számú szemészeti klinika ideiglenes vezetője, aki Koppányi kísérleteiről nem volt jó véleménnyel és azokat komolytalanoknak tartotta. Quits szerint a szemátültetéssel nem lehet a szem látását helyreállítani. Dr. Guist patkányokon kísérletezett, abból kiindulva, ha a patkány jobbszeme látóvá lesz, akkor a kísérleti eredmények az embereken is alkalmazhatók. Egy elaltatott patkány szemgolyóját ujjával kinyomta az üregből, a fő véreret gummizsineggel lekötötte, úgyhogy a szem vérkeringését ezzel lezárta. Tizenöt perc alatt sikerült a szemet egy más patkány szemüregébe átültetni. A’ szemhártya életben maradt, a vérkeringés megindult, a szem meggyógyult. Klinikai szempontból dr. Guist kísérlete nagyfontosságu. Sokszor megsérül ugyanis az ember szemének szaruhártyája és Guist dr. kísérletei e kérdésben jelen tős felfedezéseket eredményezett. Azt, hogy az átültetett szemek látóvá válnak, dr. Guist határozottan tagadja és azt hangoztatja, hogy ezt Koppányinak a patkányokkal sem sikerült bizonyítania, bár a biológiai bizonyítás sikerült. ’ Koppányi Tivadar jelenleg Chicágóban folytatja kísérleteit. Egyelőre tehát a vakemberek csak reményked(eosz) csinálni, ez volt még tiz év előtt a becsvágyó tudósok ambíció ja. Mondanom sem kell, hogy ez volt a legnagyobb ostobaság amit egy hires és ambiciózus tudóstól hallottam. Egyik hires professzor, aki az idegbajok terén világkapacitás volt, egymásután mutatta be a súlyos idegbeteteget, akinek a furcsa járásáról ki keljárni: az egyik szédült, amásik tántorgott, a harmadik bukdácsolt, a negyedik vontatva húzta maga után a lábát. Mikor elmagyarázta, hogy kinek mi baja volt, behozott utoljára egy különös beteget, akinek a tukta járásáról ki kellett találni a baját. Senkinek sem sikerült megoldani a kérdést. Óriási várakozás előzte meg a professzor diagnózisát. A professzor pedig mosolyogva magyarázta: a beteg járása hibás, mert a betegnek rossz a cipője. * Kár egy olyan betegnek megtiltani a dohányzást, aki azelőtt sem dohányzott. * i Sok beteg nem annyira a betegségtől szenved, mint a honoráriumtól.-r-A beteg hálás, ha meggyógyul. Sokszor azonban hálásabb, ha elengedik neki a fizetést. Valaki az újonnan épült szülészeti klinika homlokzatára a következő feliratot ajánlotta: — Jaj, de nehéz a szerelmet titkolni! (h. k. dr.) szegény hetnek .. Je -ryzetek Az amerikai orvostudomány ma a legelső helyen áll. Furcsa, hogy egy ország, amely tizenöt év előtt még a legrosszabb orvosok hazája volt, ily hirtelen karriért csinált, de azért mégis ma ők a legelsők s hozzá még nem is alaptalanul. Amit Banting az Insul innal •adott az emberiségnek, az föl sem becsülhető eléggé. Amerika tizenöt év alatt eljutott oda, ahova mi száz év alatt. A gyors tempótól azonban csöppet sincs kifáradva, ő bírja tovább is. Meg vagyok róla győződve, hogy a nagy fölfedezések ezután is Amerikából jönnek. Ennek meg is van a maga oka. Ha mi egy betegséggel tudományosan foglalkozunk akkor tanulmányt írunk róla, hogy a a betegség mi módon jött létre. Ha az amerikaiak egy betegséggel foglalkoznak, akkor megállapítják, hogy mi által múlik el. Mi akadémikusok vagyunk, ők praktikusok. Mi spekulálunk, ők dolgoznak. Mi adatokat keresünk, ők gyógyszert. Egy idősebb professzortól hallottam, hogy komoly orvos nem foglalkozik. Therapiával (gyógyítással) csak d'iagnostikával. Megkeresni a komplikált baj lényegét, a sokféle ellentmondó tünet között éles szemmel meglátni az igazat, a káoszból kilátni, hogy mi baja van a betegnek: u. n. híres diagnózist FILM Filmkongresszus Parisban. Internacionális kongresszus keretében tárgyalták a múlt héten Párisban a film gazdasági és politikai jelentőségét. Európa összes államainak vezető filmszemélyiségei részt vettek a tárgyalásokon, amelyről nem hiányoztak a nagy diplomaták és a meghívott közgazdasági szaktekintélyek sem. Nem váratlan, de kínos feltűnést keltett az amerikaiak távolmaradása. bár nem is volt nagy szükség rájuk. mert azi általános rendszerkérdéseken kívül az európai filmipar válságos helyzete volt napirenden. Az amerikai tömegprodukció a háború utáni években elárasztotta Európát és az anyagi gondokkal küzdő német és francia produkcióvállalatok nem tudnak az erős versengés mellett prosperálni. A tömegek elfogadták az amerikai ízlésre készült filmeket, de ez nem tartott sokáig. Ma már úgyszólván mindenütt szívesebben nézünk meg egv kevésbbé pazar kiállítású európai filmet, mint egv amerikai társadalmi drámát. Csak a nagy. igazán nagy. amerikai filmekben találja meg az európai kulturember. azt a művészetet. amelyet minden filmben keres. A kongresszuson hozott határozatok igen nagy jelentőségűek. Sikerült a francia, német és angol megegyezést létrehozni, ami azt jelenti, hogy az egyes országokban előállított filmek amortizációja biztosítva van. Eddig minden európai ország, saiát területére volt kénytelen filmüzJeteit alapítani, ami erősen korlátozta az előállításra fordított kiadásokat. Ez az érdekközösség azonban megadja az első lehetőséget az európai filmipar kívánatos fejlődéséhez és egyengeti az utat az általános európai filmkultúra diadalra jutásához. Ugyanezen az alapon a legkisebb államokban is komolyan lehet maid a hazai filmipar megteremtésére gondolni és az országok kultúráját ezzel a leghatalmasabb reklámmal a világnak élvezhető formában bemutatni. (m h.) Ui mozicsillag hosszú haiial. Kevés moziszinésznőnek van ma már Hollywoodban sokkal hosszabb haia. mint partnerének. Nemrégen még szerződésileg kötelezték a bubifeiet, meg az etonfrizurát és csak a legritkább esetben láttunk az utóbbi időben félméteres hajfürtöket. Még a kosztüinfilmekben is keresni keleti egv-egy jól megkonstruált parókát, amikor hirtelenében feltűnt egv amerikai rendező, aki szépségversenvdiiat tűzött ki a leghosszabb hajú és legrövidebb szoknyás, de tizenhetedik életévét be nem töltött táncosnőre. A kevés jelentkező közül senki sem nyert, kénytelen voltak a feltételeket enyhíteni és a huszonegvéves festőnőt Jaquelin Fogant bevezetni a filmművészet rejtelmeibe.
