Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-14 / 313. szám

1926 november 14.

20. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

Beográdi képek

Harc a patkányokkal — Az orosz

Bicserdy — Török hastáncosnők Az uj beográdi autóbusz

Aki huzamosabb ideje él Beogradban, annak is tapasztalnia kell azt a rendkívüli gyors fejlődést, amelyen a főváros az utolsó esztendőkben keresztülment. Az elmúlt napokban három uj piacot nyitott meg a város vezetősége. Ezek az uj piacoik a higiena minden követelményével el vannak látva. A régi piacot megszüntették és a város három különböző részén nyitották meg az uj vásárcsarnokokat. Valamennyi piac keramittal van kikövezve és a Piaci kofák áruját naponta vegylileg megvizsgálják. A régi piacnak a lebontása azonban nem volt ment minden humor nélkül. Már tiz napja is elmúlt, hogy a régi piacot hivatalosan megszüntették, az eltakarítási munkálatokat még most sem . sikerült befejezni. Nem a régi vásári hokniik elszállítása az akadály, sőt nem is a bódék elhurcolása emészti maid el a régi piac emlékeit. A beogradiak azt mondják, hogy a régi piac csak akkor szünhetik meg igazán, ha ia piactéren tanyázó patkányokkal sikerül leszámolni. Amíg a piac tele volt holmival, -addig természetes volt, hogy a patkányok is ott laktak a piacon. Nem is igen látták őket. A patkányok el voltaik foglalva. Rágták az élelmicikkeket. Amióta azonban a patkányok nem találnak ennivalót, világos nappal futkároznak a régi piac ledöntött bódéi között. Néhány napja folyik már -a patkányirtás és a patkányirtók ezrével pusztítják a patkányokat. De ez még csak a kezdet kezdete. Jó sokáig tart még, amíg a régi piac-tér megszabadul ezektől a veszedelmes rágcsálóktól. A beográdi gyerekeknek mindenesetre sok örömöt okoz a patkányirtás és ők is résztvesznek abban a nagy munkában, amely az uj Beograd felépítését tűzte maga elé.

*

Beogradra nem lehet ráfogni azt, !hogv olyan város, amelynek nincsen karaktere. Az uccákon sok érdekes szin látható, a Balkán minden népíaja sürögforog a rossz beográdi kövezeten. A sok minden fajta ember a fővárosban különféle szokásokat honosított meg,; köztük nem egyet, amely még a török időkből származik. A szállók, vendéglők, kereskedők kénytelenek voltak ezekhez a szokásokhoz alkalmazkodni. A sok fajta balkáni nép azonban egyben mindig megegyezik, hogy rendkívül nagy gondot fordít az étkezésre. Sokat és jól esznek és ebből nem igen hajlandók engedni. Trag'kus ezért annak a prófétának a működése, aki a jó beogradiakat a husevésröl akarja leszoktatni. Suvorin mester, a nagy orosz újságnak, a Novo.ie Vremie-nek volt az egyik tulajdonosa, Bicsérdv mestertől függetlenül prófétai módon harcol Beogradban a húsevők ellen. Két előadást is hirdetett ezen a héten ez "a sárgarépa fejű öreg álmodozó. Haiadonfött szaladgáló, groteszk alakja, amint zöldséges cekkerrel végigszáguld a beográdi uccákon, azokban, akik nem nevetnek rajta, szánalmat kelt. Fáradhatatlan prófétája a zöldségevésnek. Ha beteg emberről hall, meglátogatja és igyekszik a betegnek megmagyarázni, hogy minden bajának az átkozott dög husevés az oka. A beteg kedélyállapotára sokszor kellemes változást jelent áz ősz próféta prédikációja, de már előfordult, hogy ajtót mutattak a hivatlian prédikátornak. Füzeteket ad ki, előadásokat rendez és saiát magával demonstrálja a növény- [ evés hasznát. Suvorin szerint ő soká ! szenvedett reumában és tüdőbajban. j Amióta azonban húst nem eszik, azóta állítása szerint te’jesen meggyógyult. Az orosz emigránsok között még akad egy néhány hive, de ezek is inkább azért J tartanak vele. mert nem telik nekik húsra. A theóriába vetett bizalom fana- j tikussá teszi az embert és a növényevő oroszok úgy szívesebben viselik a nyomort. Próbálna csak Suvorin mester egy sumádiai gazdag polgárt megagitálni.

*

A török helyőrség 1867-ben vonult ki Beogradból. Azóta a törökök nem na-1 gyón jöttek ide. sőt a Balkán háborúk alatt megszakadt diplomáciai viszonyt is csak nemrégen állították heíyre. A törökök, mint politikai hatalom Beogradban tehát nem játszanak már szerepet. Annál több török kardnyelő, kigyóbüvölő jön a távol keletről, hogy elszórakoztassa a fővárost olcsó szórakozásra éhes közönségét. Ilyenek a sors

utjai, tegnap még a törökök uralkodtak Szerbián, ma boldogok, ha felvehetik cirkuszi rongyaikat és mutogathatják magukat aminap még török szolgaságban sínylődő szerb közönség előtt. Most török hastáncosnők hozták lázba a fővárost. Kemalosan öltözött, vagyis arcfátyol nélküli zölübugyogós táncosnők járják a táncot, illetve mozgatják a hasukat. Érzéki mutatványok, szinte tökéletes, ilyent varietében nem igen látni lehet, hogy igaz, amit mondanak, hogy nem régiben még a szultán háremében is produkálták magukat. A zenét a tánchoz egy vak guzlicás pengeti és a főváros közönsége osztálykülönbség nélkül megtölti minden este a »Húrom dohánylevélhez« címzett vendéglő helyiségeit. Van egy produkciójuk, amely minden képzeletet felülmúl, a nyakukat mozgatlak., illetve a nyakukkal táncolnak zenére. A produkció rendkívüli hatását egy mellettem ülő bécsi újságírón vettem a leginkább észre, nyakig érő kopaszságán csak úgy gyöngyözött az izzadtság és a produkció' után viharosan követelte az u.irázást. A

(A házasságközvetitö-iroda ahova benyitok, gondosan megkülönböztető a többitől egyik legrégibb, legmegbízhatóbb cég. Ügy tudom, hogy annak idején ez hozta össze Mátyás királyunkat Beatrice királynévél is. Polgári kényelem. Halk diszkréció. Udvariasság. Két telefon. Öt Írógép. Maga a Közvetítő, az égi Szerelem földi diplomatája, tagbaszakadt, negyvenöt éves férfi, szájában vastag szivarral leveleket diktál. Természetesen szerelmes leveleket,

egy délután — potomság — ötvenethatvanat. Rám tekint lélekbuvárló szemével, majd bevezet szalonjába. Beteszi az ajtót, ráhúzza a neszfogó szőnyeget. Olyan ünnepélyes, mint egy orvosprofesszor. Mivel lehet szolgálatomra?)

— Tudniillik engem az ön mestersége érdekel. Mint minden mesterség. Arról óhajtanék Írni.

— Értem. Csak Írni. (Tűnődve szívja szivarját). Őszintén szólva, kissé fázom tőle.

— Miért?

—■ Mert vannak egyesek, akik nem gondolkoznak komolyan, akik nem látják be, hogy milyen hivatást teljesítünk a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok között és szeretnek bennünket humoros színben föltüntetni.

— Mondanom sem kell, hogy ezeket a legmélyebben elitélem. Van-e ennél magasztosabb foglalkozás? Medret vájni a korlátlanul csapongó szenvedélyeknek ... csatornázni az alaktalan lázat . . . összehozni a sziveket, melyek a végtelenből, az éjszakából már régóta egymás után vágyakoztak, anélkül, hogy maguk is tudták volna ... De térjünk talán a tárgyra. Hogy kezdődik az ilyesmi?

— Hát rendesen feljön a házasulandó. Tegyük fel, hogy ön.

— Kérem, parancsoljon velem.

— Ön most azt mondja, hogy nősülni óhajt. Megkérdezzük, hány éves, mi a foglalkozása, a vallása.

— A vallás is fontos?

— Föltétlenül. Legtöbben azzal kezdik, hogy nem fontos, de végül kiderül, hogy fontos. Jegyzékbe vesszük az esetleges vagyonkájukat, birtokukat, mert nálunk a legegyszerűbb osztályoktól kezdve a legvagyonosabbig mindenki megfordul.

— Tudom. És ezek az emberek őszintén beszélnek?

— Mi előre figyelmeztetjük őket, hogy a »valótlanságokat szíveskedjenek mellőzni«. Hiszen úgyis utána járunk mindennek. Ha ezzel elkészültünk, megtudakolhatjuk az ügyféltől, hogy milyen igényeket támaszt.

— Hogy-hogjy?

— Hogy milyen és mennyi legyen a hozomány, szóval: készpénz-e, vagy egy birtokocska, talán egy kereskedés, stb. Maid rátérünk magára a hölgyre:

hideg miatt mindenki örül, hogy visszajöttek a törökök, de csak úgy szoknyásán, zöld bugyogóban.

Néhány nap ótaautóbuszok szaladgálnak a beográdi főuccákon. Hatalmas, zöld kocsik bonyolítják le a főváros erősen megduzzadt személyforgalmát. Az autóbuszok állandóan zsúfolva vannak, a közönség szívesen utazik rajtuk. A menetdi'j nem drága, de a rossz kövezeten rázza az utas lelkét ez az ördögi jármű. A nagy rázásnak a beogradi aszfaltbetyárok már kitanulták az előnyeit. Ha a zsúfolt kocsira felszáll az ismeretlen, imádott nő. akkor az aszfaltbetyár utána iramodik az autóbusznak. Odaáll a nő mellé és megvárja, amig a kocsi a rázós kövezetre ér, a kocsi elkezd joibbra-balra mozogni és hol a férfi esik a nő ölébe, hol a nő a férfiak karja közé. A legjobb ismerkedési alkalom lett tehát a beográdi autóbusztól Aki Beograd'ba jön. az kipróbálhatja ezt az ismerkedési alkalmatos* ságot.

i. 6.

hajadon, elvált asszony, özvegy, házias, szerény, vagy fővárosi típus, sovány és rövid hajú. Ahány ember, annyi ízlés.

— Különös.

— Igen-igen. A vidék még mindig nem szereti a rövid hajat és inkább a omletteket kéri. Viszont a pesti hölgyek se szívesen mennek férjhez vidékre. Az igényeket össze kell egyeztetni. Itt lehetséges - is. Nekünk nagy anyagunk van, állandóan választék, a társadalom minden osztályából.

— Arcképekkel?

— Ezeket csak akkor mutatjuk meg, miután meggyőződtünk, hogy a nősülési szándék föltétlenül komoly.

— Hogy történik a megismerkedés?

— Itt a cimkönyv. Ebből kiválasztjuk a leányokat, akit uraságodnak szánunk. Ezt már előre bejelentették nekünk, rendszerint a mama anélkül, hogy a leánya tudott volna róla. Ezt mii is jobban szeretjük. Hadd maradjon meg az idealizmus. Az a fő. (Ó ifjúságom szent romantikája a nagy Véletlenről.) Az uraknak is jobban imponál, ha a leányka nem tudja. Kávéházban találkoznak, cukrászdában, vagy a színházban, egy páholyban, a szülők jelenlétében. Úgy mint a múltkor a kis gróf.

— Ó gróf-is.

—- Hogyne, gróf. is, báró is. A grófné magához kéretett. Értésemre adta, hogy huszonötéves fiát meg akarná nősíteni. Valamikor nagybirtokai voltak Erdélyben, de ezek elúsztak. A gróf előre hangsúlyozta, hogy ő nem hozományvadász, nem tekint pénzre, csak egy nagyobb ingatlanhoz ragaszkodik, hogy ott dolgozhassák.

— Ez megindító.

— Aztán meg kell találni a megoldást. Olykor öt-hat hölgyet is bemutatunk egy ügyfélnek, mig a hetedik »meghozza a kívánt eredményt.« (Isteni.) Nálunk semmi sablon, semmi lista. Mi egyénien dolgozunk.

— És az ügyfeleknek is van egyéni kívánságuk?

_ Némelyik »európai műveltséget«

is kiköt, több nyelv tudását, zongorát. Akad olyan, aki csak a szépséget követeli meg, a pénz mellékes. Nemrég egy vidéki gazdálkodó csak arra fektetett súlyt, (ö mondta igy) hogy a hölgynek ne legyen »nagyobb« múltja.

— Kik az ügyfelei?

— Előkelő emberek. Orvosok, ügyvédek, kereskedők. Régi cégek, melyek benősülnek, hogy az üzlet kissé föllendüljön.

— Átlag hány évesek a jelentkező lányok?

— Tizennyolctól harmincig, akik a háború miatt nem mehettek férjhez.

— És a férfiak?

— Huszonnégytől hatvanig, de volt egy hatvanhat éves ügyfelem is. Egy vak katonám is, aki tavaly nősült meg.

— Milyen a forgalom?

— Jóval kisebb, mint a békében,

mert a férfiak igénye — az aranyparitáshoz viszonyítva is — növekedett. A kinek tízmillió a havi keresete, az legalább egymilliárd hozományra tart számot. Havonta azonban mindig van . három esküvőm.

— Mi kell a házasságközvetités gyakorlásához?

— Iparengedély.

— Sokat keres?.. ..

— Én szolid alapon dolgozom. Előlegeket sohasem veszek föl, csak a kész kiadásom és fáradozásom megtérítéséhez ragaszkodom, hogy lássam, komoly-e az ügyfél. Ennek is csak a felét kell megfizetni a megbízatáskor, a többit az eljegyzéskor.

— És az esküvőkor?

— Akkor a hozomány két százalékát.

— Meghívták néha a lakodalomra is?

— Erre nem illik elmenni a házasságközvetítőnek.

— Mint az orvosnak a temetésére. És jók az ilyen házasságok?

— Itt kérem nincs csalódás. A szerelemben csalódhatnak, de bennünk nem. Némely helyen már öt-hat gyermek is van, a szülők úgy szeretik egymást, mint a galambok. (Egy költő veszett el ebben az emberben, oly szépen beszél.) Hiszen, ha az igények ki vannak elégítve, akkor az emberek boldogok.

— ön nős?

— Ki közvetítette ezt a házasságot?

— Magam. (Jutalék nélkül.)

— Még csak azt szeretném tudni, hogy jellemzi először egy leánynak azt a férfit, akit be akar neki mutatni.

— Hát leírom őt.

— Ön le tudja Írni az embereket?

— Hogyne. Miért érdekli?

— Mert magam is ilyesmivel foglalkozom. De — mondhatom — meglehetős nehéz dolog ez. Például engem, hogy írna le?

— Az ön személységét? (Pillanatnyi gondolkozás után.) Magas... barna.— kellemes megjelenésű úriember...

— Pompás, rendkívül találó. (Most veszem észre, hogy gyanússá váltam. A házasságközvetitö felém hajol.)

— Tényleg nincs szándéka? Mert a legmesszebbmenő diszkrécióról bizto-r sitihatom. Tiszteljen meg a bizalmával, Látom, hogy legényember.

— Honnan?

— A kezéről. Nincs rajta jegygyűrű.

— Micsoda emberismerő . maga. Félelmetes. Maguk mind ilyenek?

— Hát bizony. (Nevet.) Ez is a mesterségünkhöz tartozik.

Amikor legballagok a régi, pesti bérház lépcsőjéről, határozottan ez az érzés borzong át rajtam: vidéki földbirtokos vagyok keresztény, 6.000 holddal, mint minden férfi, valamivel szebb az ördögnél a bajszomat pödörintve azt kérdezem a hölgyektől, melyik csinos, vidám, keresztény hajadon volna hajlandó megosztani velem nagy magányomat és még nagyobb földbirtokomat, melyen ott egy ősi kastély, halastó meg miegymás. Nőket látok magam körül, negyvenezer nőt, aki körülszaglássza disznósörtés vadászkalapomat, bőrbekecsemet, de én fölemelem mutatóujjamat és egy jéghideg mozdulattal igy szólok: Kalandornők, kíméljenek!)

Kosztolányi Dezső.

ALAKOK

■SSHázasságközvetitö