Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-14 / 313. szám

J T920. november TAí, KISEBBSÉGI ÉLET —as— A pozsonyi magyar egyetemi hallga­tók köre a napokban rendezte meg első közgyűlését a jogi fakultás egyik elő­adótermében. A közgyűlést Zahlbruck­­ner Pál korelnök nyitotta meg, aki rá­mutatott arra, hogy a magyar ifjúság szervezkedésének nemcsak kisebbségi szempontból van jelentősége, hanem gazdasági és kulturális tekintetben is nagyfontosságu. A kör első választmá­nyát a következőképen állította össze: elnök Csáder Mihály, alelnök: Cottely István titkár: Terebessy János, pénz­táros: Scheffer Frigyes, jegyző: Duka- Zólyomi Norbert, választmányi tagok: Discantini László és Dióssy Miklós, becsületbiróság: Aich Nándor, Csikós •ózsef és Zahlbruckner Pál. * Olasz páter, a hírhedi kolozsvári necckáplán, aki évek óta a szószékről hirdeti az antiszemitizmus igéit, nemrégi­ben újabb kirohanást intézett »a ma­gyar zsidó újságírás és színészet ellen«. A kolozsvári magyar színházat elnevez­te »zsidó bünfészeknek«, »erkölcstelen­ség melegágyának« és felhívta a ke­resztény híveket, hogy bojkottálják a színházat. Janovics Jenő, a kolozsvári magyar színház igazgatója a hecckáp­lán támadásairól igy nyilatkozott: »Nem védekezésképen mondom, mert sohasem kérdeztem meg egy tagomtól sem a val­lást, de ma átnéztem statisztikánkat és megállapítottam, hogy kétszáznegy­ven színházi alkalmazottunk közül ösz­­szesen nyolc a zsidó, tehát Olasz páter a szó legszorosabb értelmében hazug­ságot mondott. Amit egyes színészekről és színésznőkről, Zöldhegyi Annusról és másokról állított, módot fogunk rá adni, hogy a büntető bíróság előtt bi­zonyítsa azokat a becsületbe vágó rá­galmakat, amelyeket ellenük szórt. A pa­pi talár és a szószék nem nyújthat im­munitást arra, hogy valaki rágalmaz­zon, hazudjon, mások becsületébe gá­­'zoljon. A színház katholikus színészei egyébként a holnapi nap folyamán tö­megesen megjelennek Hirschler József apátplébánosnál és bejelentik azt a szán­dékukat, hogy kilépnek a katholikus egyházból.« * Szatmár város tanácsa, mint már megírtuk, nagy többséggel elfogadta azt a javaslatot, melyet a magyar nyelv fa­kultatív használatáról nyújtott be egy magyar tanácstag. A javaslat ellen hár­man szavaztak, köztük Doros Sándor ügyvéd, volt vezérfelügyelő, aki a ja­vaslat elfogadása után le is mondott mandátumáról. Az ügyvéd állásfoglalá­sa nagy feltűnést keltett annál is in­kább, mert Doros hosszú ideig magyar járásbiró volt, aki a magyar uralom alatt sokszor elfelejtette, hogy román származású. Papp György szatmári ügyész Doros múltját nyílt levélben ismertette Erdély közvéleményével: »Doros Sándor viselkedése után .— irta nyílt levelében — azon a véleményen vagyok, hogy ismernie kell öt ennek a városnak, ennek a vármegyének, az egész országnak és mindenkinek tudnia kell, hogy ki volt ez az ur a múltban és ki a jelenben? Doros Sándor joghallga­tó volt a máramarosszigeti magyar jogakadémián, hol dacára annak, hogy román származása ismeretes volt, a jog­akadémián az ottani jogászegylet elnö­kévé választották. Aktáiból a magyar kormány jól ismerte román származá­sát, mégis — igen helyesen — kinevez­ték egész fiatalon, sok derék és érdemes magyar pályázó mellőzésével a nagy somkuti járásbíróság birájává. A világ­háború elején még járásbiró volt Nagy­­somkuton és a magyar kormány ösmer­­vén az akkori viszonyokat, magyarok és az ittlakó románok között, megbízta Doros Sándort a nagysomkuti járásbí­róság vezetésével. Ez volt Doros Sán­dor urnák általam ezúttal ismertetett múltja és erre a múltra való tekintettel kérdezem most minden romántól és ma­gyartól, aki ebben a hazában lakik és aki annak sorsát szivén viseli: Miért éppen Doros ur előtt olyan gyűlöletes a magyar szó?« * A román agrártörvény kisajátította az Erdélyből repatriált magyar íöldbir-BÄCSMEGYE! NAPLÓ 3. olffeV tokosok birtokait, melyeknek visszaszer­zése érdekében a magyar külügyminisz­térium egy külön jogvédő irodát állított föl. Ez az iroda Gajzágó László dr. mi­niszteri tanácsos utján a párisi nemzet­közi bírósághoz intézett előterjesztésé­ben felsorolta a kisajátított földbirtokom sok sérelmeit, de a román kormány nem ismerte el a párisi bíróság illetékessé­gét és az egész esetet belügyének te­kinti. Gajzágó dr. válasziratában rámu­tatott arra, hogy a trianoni békeszerző­dés 250-ik szakasza teljesen azonos a saint-germaini szerződés 267-ik pontjá­val, amely a régi osztrák-magyar ál­lampolgárok javait mindennemű kisajá­títással szemben biztosítja. Az interna­­cionális bíróság ennek a fejtegetésnek helyt adott és november hó 29-re tűzte ki az ügy tárgyalását. Sanghaiban kitört a Mkötőmmkások sztrájkja A sztrájk megakadályozza Sun-Csün-Fang csapat­szállításait Londonból jelentik: Sanghajból érkező jelentések szerint a sanghai-i kikötőmunkások bolseviki agitáció következté­ben sztrájkba léptek. A sztrájk rendkívül súlyosan érinti Sun- Qsun-Fang tábornokot, a sang­hai-i íökormányzót, aki csapa­tait nem tudja a harcterekre szállítani. A főkormányzó jelenleg Nan-King ban tartózkodik, ahol személyesen irányítja a város megerősítésére vo­natkozó erődítési munkálatokat. A londoni lapok különböző hely­zetjelentések alapján megállapítják, hogy Sun-Csun-Fang kénytelen lesz rövidesen feladni Nan-Kingot és megkezdeni a végleges visz­­szavonulást Sanghaj felé. A kantoni vörös csapatok mindenütt győzelmesen nyomulnak előre. Tokiói jelentés szerint Csang-Cso-Lin a jövő héten átveszi a kínai köztársaság el­nöki méltóságát. Ebben az ügyben a pártokkal foly­tatott tárgyalások eredménnyel jár­tak és Csang-Cso-Lin megtartja csapatainak főparancsnokságát is és megkezdi a felvonulást Feng-Ju- Siang hadserege ellen. Pekingi jelentés szerint Vu-Pej- Fu tábornok lemondott csapatainak főparancsnokságáról. Újra fellángol a mexikói kultúrharc A mexikói katolikus püspökök pásztorlevele az egyház­nak az államtól való függetlenitését kívánja Newyorkból jelentik: Mexikói je­lentés szerint Obregon tábornoknak, a leg­újabb mexikói elnökjelöltnek az a kijelentése, amely sze­rint elnökké választása esetén ugyanazt az egyházpolitikát fogja folytatni, mint Calles el­nök, újból, kiélezte a mexikói kultúrharcot, amely az utóbbi időben bizonyos mértékben már enyhült. Obregon tábornok nyilatkozatá­nak következtében a mexikói püspökök újabb pász­torlevelet bocsátottak ki, amely­ben hangsúlyozzák, hogy a mexikói katolikusok nem akar­nak örökké az állam rabszolgái maradni és mindent meg fognak tenni, hogy a katholikus egyházat függetlenítsék az államtól. A pásztorlevél uj harc kezdetét jelenti. Torok-orosz barátkozás Odesszában Angliában nyugtalanságot kelt a Torokország és a szovjet közt létrejött véd- és dacszövetség iebb Moszkvában folytatják. Az ázsiai Népszövetség alakítási jegyzőkönyvét Törökország. Ki­na, Afganisztán és Oroszország írják alá. Az ázsiai Népszövetségben a vezető szerep Törökországnak jut, de Oroszország befolyása is erősen ér­vényesülni fog. Remélik, hogy Ja­pán is csatlakozni fog az ázsiai Nép­­szövetséghez és ezenkívül a török kormány csatlakozásra fogja felszó­lítani a vahabiták fejedelmét, Ibn- Saud királyt is. Pancsevó közgyűlése Nyo’crzáz hold fő det adott vissza a városnak az agrárreform­­minisztérínm Pancsevóról jelentik: Pancsevó város kiszélesített tanácsa pénteken rendkí­vüli közgyűlést tartott, amelynek tárgy sorozatán több rendkívül fontos üg szerepelt Az ülés megnyitása után felolvasták az agrárreformminiszterium rendeletéi amely szerint a város 854 és fél hol: földet visszakap az agrárreíorm által elvett földjeiből. A tanács úgy határozott, hogy a fel­szabadult földet bérbeadja, boldankint nyolcszáz dinárért, mig a szőlőket hol­danként 1200 dinárért. Ezután dr. Szubotin Szteván főjegyző ismertette az uj városi illetmény- és nyugdijszabályzatot. A tárgyhoz dr Bartmann Simon és dr. Suvdkovics Lá­zár agrárreformminiszteri államtitkár szóltak hozzá. A felszólalások után úgy határozott a közgyűlés, hogy az illet­mény- és nyugdijszabályzat 1927 január elsején lép életbe. A város vezetősége ezután bejelentet­te, hogy a legutóbbi közgyűlési határo­zat alapján ötszázezer dinár kölcsönt akart felvenni a Narodna Bankától, a bank azonban megtagadta a kölcsön fo­lyósítását. Majd áttértek a gázgyár­­ügyére. A gázgyárra havonként átlag tízezer dinárt ráfizet a város. Elhatá­rozták, hogy a gázgyárat bérbeadják egy oszijeki vállalatnak, amely ajánla­tot tett a városnak, hogy harminc évre hajlandó bérbevenni a gázgyárat. Vé­gül elhatározták, hogy az autóforgalmi szabályrendeletet úgy módosítják, hogy az autók a város területén csak húsz kilométeres sebességgel közlekedhet­nek. Londonból jelentik: Az angol la­pok érdeklődésének előterében az odesszai tárgyalások állanak. A Westminster Gazette szerint nem felel meg a valóságnak a párisi orosz követségnek az a cáfolata, a mely szerint nem igaz. hogy Orosz­ország és Törökország szövetségi szerződést akarnak kötni és alapta­lan az a hir is. hogy Csicserin ázsiai Népszövetséget akar alakítani, mert ez a kérdés nem is került szóba Odesszában, hanem a török külügy­miniszter odesszai látogatása csupán udvariassági aktus. Ezzel szemben a Westminster Ga­zette megállapítja, hogy Mustafa Kemal pasa azért kez­deményezte az odesszai kon­ferenciát, hogy véd- és dac­­szövetségre lépjen Oroszor­szággal és a szovjetben hatal­mas szövetséget szerezzen az egyre növekedő olasz veszede­lemmel szemben. Mussolini politikája kifejezetten Kis­­ázsia egyrészének elfoglalására irá­nyul és az olasz kormány hónapok óta titkos tárgyalásokat folytat egyes balkáni államokkal, hogy megnyerje őket szövetségesül egy Törökország elleni hadjárathoz. Érdekes a Petit Parisienne kon­stantinápolyi távirati jelentése, a mely arról ad hirt, hogy török poli­tikai körökben rendkívül meglepe­tést keltett, hogy milyen nagy jelen­tőséget tulajdonítanak Tewfik kül­ügyminiszter odesszai utazásának. Utalnak arra, hogy Törökország és Oroszország közt sok sürgős pro­bléma vár megoldásra, igy elsősor­ban a kereskedelmi szerződés meg­kötése és Konstantinápolyban azt hiszik, hogy a kalandos hírek talán abból származtak, hogy a külügy­miniszter hadihajón utazott Odesz­­szába és Törökország szomszédál­lamai ezt elég bizonyítéknak tartják arra, hogy Törökország katonai szerződést köt a szovjettel. A lapok odesszai jelentése szerint a török tengerészet tiszteleté­re péntek este Odesszában bankettet rendeztek, amelyen Csicserin külügyi népbiztos és Tewfik bej török külügyminisz­ter mondottak üdvözlő beszé­det és mindketten utaltak Tö­rökország és Szovjetoroszor­­szág közt fennálló barátságra és hangsúlyozták a két állam még bensőbb barátságának és további közeledésének szüksé­gességét Mindkét szónok üdvözölte a két ál­lam hadseregét és haditengerésze­tét, amely olyan fényesen megállta helyét. Angorai jelentés szerint az ázsiai Népszövetség meg­alakítása ügyében folyó tár­gyalások közvetlen befejezése előtt állnak és azokat legköze-A bég bűne Háromszoros gyilkossággal vá­dolj . k a leggazdagabb szkopljei törököt Beogradból jelentik: Szenzációs letar­tóztatás tartja izgalomban péntek óta Szkoplje lakosságát. Gyilkosság gya­núja miatt letartóztatták Dzsavidbego­­vics béget, Szkoplje leggazdagabb és legtekintélyesebb polgárát. A vád szerint Dzsavidbegovics bég 1912-ben a Balkán háborúban, amelyben mint aktív török tiszt vett részt, a török hadsereg visszavonulásakor megölt há­rom szerb parasztot. Nemsokára a bé­ke megkötése után, 1913 végén Dzsavid­begovics Szkopljébe költözött, ahol nagylábon élt és a legelőkelőbb társa­ság tagja lett. A lakosság egy része már régebben rebesgette a gyilkosságot, de mind mostanig nem merték nyíltan meg­vádolni a gazdag és tekintélyes polgárt. Néhány nap előtt azonban jelentkezett néhány falusi ember, akik azt állítják, hogy szemtanúi voltak a kegyetlen mó­don véghezvitt gyilkosságnak. Pénteken feljelentették Dzsavidbegovicsot és a szkopljei rendőrség azonnal letartóz­tatta. A nyomozást a szkopljei rendőrség a legnagyobb titokban folytatja. Annyit sikerült csak megtudni, hogy Dzsavid­begovics, bár a tanuk szemébe mondják, hogy látták, mikor meggyilkolta a há­rom parasztot, konokul tagad és gúnyo­san és félvállról felel a nyomozó ható­ságok keresztkérdéseire.

Next

/
Oldalképek
Tartalom