Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-24 / 294. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 192ö. október 24. Kitört a vánsháfaoru a szentai kereskedők és a szuboticai vámhivatal köíölt A kereskedők sérelmeiket memorandumba foglalták éi átnyujtfttták Radonics képviselőnek Szentáról jelentik: A szentai kereskedők körében egyre több panasz merült fel a szuboticai vámhivatal működése ellen. Főképp azt sérelmezik a kereskedők, hogy szerintük a vámhivatal közegei tévesen értelmezik a vámrendeleteket és ezáltal súlyos károkat okoznak a kereskedőknek. A kereskedők legutóbb gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy sérelmeiket memorandumba foglalják és átnyújtják Radonics lován képviselőnek, a pénzügyi bizottság elnökének, akit felkérnek, járjon közbe a panaszok orvoslása érdekében. A memorandum, amely most készült el, a következüket tartalmazza: 1. Egy csomagban öt-hat féle áru érkezik. A vámtarifa szabályai szerint ilyen esetben külön-külön kell elvámolni a különböző minőségű árut. Ezzel szemben a vámhivatalnál, a legmagasabb vám alá eső árut veszik irányadóul és ennek alapján vámolják el a csomag tartalmát. Amikor az érdekelt kereskedő kérdést intézett a vámhivatalhoz, hogy miért nem a rendes tarifa szerint vámoltak, a vámhivataltól azt a választ kapta, hogy ha a vámtisztviselőknek nincs elég idejük az elvámolásra, a tarifa szerint a legmagasabb vám alá tartozó árut vehetik alapul. 2. Németországból érkező égyminőségü árut a vámhivatal két részletben vámolt el. Először húsz, másodszor már hetven százalékkal vámolták el. 3. Egy csomagban fekete fejkendő érkezett. A vámhivatal, a vámdeklaráció alapján 400 aranydinár és kétszáz százalék pótdijban állapította meg a vámot, holott a vonatkozó rendelet szerint csak húsz százalék pótdijat lett völna'szabad felszámítani. A kereskedőnek emiatt a fejkendő árát százhatvan százalékkal kellett felemelni, mert máskülönben ráfizetett volna. Sehrantz kisasszony r‘a: Somlyó Zoltán A bankigazgató úgy déltájon, amikor néhány pénzemberrel nagyobb konferenciát fejezett be, magához hivatta a borbélyt, finoman megberetváltatta magát, aztán egy kis ezüst körömpiszkálóval rendbehozta a körmeit. Rágyújtott egy ópiumos cigarettára, aztán becsengette az ajtaja előtt készenlétben álló szolgát: — Kéretem Fülöp urat! Azonnal jöjjön hozzám! Tudta, hogy Fülöp nevű hivatalnoka öt percen belül itt fog állani az íróasztala előtt. Tehát nagy elfoglaltságot miméit, különféle iratokat tett ki maga elé és mélyen beléjük fúrta a tekintetét. Már nyílt is az ajtó, de ő nem tekintett föl. Mintha mélyen el volna merülve a munkában. De a feje tetejével is látta azért a beparancsolt hivatalnokot, aki már vagy egy perce állt ott előtte, a hatalmas főnök, a rettegett bankvezér előtt... Most végre maga is megelégelte ezt a helyzetet és anélkül, hogy feltekintene, odaszólt a kaptákban álló hivatalnoknak: — Fülöp ur, mi van azzal az építési tranzakcióval? — Le van bonyolítva, vezérigazgató ur. Rögtön hozom az aktákat... — felelte a hivatalnok és már indulóban volt. — Csak hagyja, egyelőre — mondta a vezér, még egyre az iratok közt böngészve — csak azt akartam tudni, rendben van-e. — Igenis, rendben van, vezérigazgató ur... — felelte szolgai alázattal Fülöp ur. — Mondja, Fülöp ur — kezdte most a vezér — az ön osztályán bizonyos változások történtek. Ott utóbb két, vagy három uj alkalmazottat vettek föl. — Igenis, hármat — válaszolt Fülöp. — Nos és beváltak? — Igenis, beváltak. — Maga személyesen győződött meg érről, vagy...? — igenis, mint osztályvezető, személyesen győződtem meg róla — felelte igyekezettel Fülöp ur. — Hogy.' is hívják őket? 4. Többizben előfordult, hogy a kereskedők a hibásan elvámolt árut uj elvámolás végett visszaküldték a vámhivatalnak. Az áru azután két-három hónapig is a vámhivatalban hevert, amig ismét sor került az elvámolására. 5. Megtörtént, hogy egyik-másik kereskedő az elvámolás után figyelmeztette a vámhivatal közegeit tévedéseikre, mire a vámot minden további nélkül negyven-ötven százalékkal leszállították. 6. Az egyik kereskedő egy csomagban 1250 gram selymet kapott. Az áru súlyát két kilogramnak vették és igy a kereskedő tizenöt százalékkal több vámot fizetett 7. Egy csomagban női szövet érkezett, amely három százalék selymet tartalmazott. A vámhivatal a szövetet, mint félselymet vámolta el, mire a kereskedő visszaküldte újabb vámolás végett. Három hónap múlva kapta meg az árut, de a vámhivatal ezúttal is félselyemnek minősítette. Párisból jelentik: A francia sajtó meglepően egyértelmű kommentárokkal kiséri Briand és Hoesch német nagykövet tárgyalásait. Általános az a felfogás, hogy Franciaországnak nem sietős a Thoiryban kezdeményezett közeledés és most Németországon a sor, hogy előáll»''” vaslataival. A német kormány ezt eddig nem tette meg és ez az oka annak, hogy a tárgyalások vontatottan haladnak. A sajtó szerint nagy hiba és mulasztás, hogy Thoiryban szűk határokra szorították a megbeszélendő problémákat és azokba nem vonták be a vám, ipar, leszerelés és az osztrák csatlakozás kérdését. — Hoffer — vezérigazgató ur — Hoffer, Kemnitz és... és Schrank kisasszony... — Mit csinál az a Hoffer? — Ö. kérem, a saldónál van. Igen pontos és megbízható. Es a Kemnitz, kérem, ő a kifizetésnél segédkezik, egyelőre. Igen jó munkaerő szintén. — Örülök, örülök — mondta a vezér, kopogásszerii szürke hangon — ezt el is várom. Nagyon jól van... És... na, és ki is a harmadik? — És itt összehúzta a szemöldökét és kezét tölcsérszerüen a füléhez illesztette, mint aki nagyon akar figyelni. Fülöp ur előbb köhögött egyet, aztán valami kis-'halvány elfogódottsággal felelte: — Sehrantz kisasszony — vezérigazgató ur. — Mi az, hogy »kisassszony«?! — vágott a szavába a vezér — kisasszony? Hát nem tudja a nevét? — De igenis vezérigazgató ur, tudom. Sehrantz Erzsi. A vezérigazgató szája rosszakaratú sunyitással kissé elhúzódott: — Miért Erzsi? Én úgy tudom, hogy Böske! Ön legalább állandóan Böskének mondja azt a kisasszonyt a hivatalban... — mondta szigorúan a vezér, az utolsó szót erősen megnyomva. Fülöp leforrázva állt a parketten amely kínjában utálatosan meg-megroppant a lábai alatt. Nem tudott erre mit felelni, erre nem hazudhatta azt, hogy nem igaz, viszont, azt, hogy igaz, szintén nem mondhatta. Csak arra gondolt, hogy micsoda piszok az a szolga, a József, aki igy mindent besúg a hatalmas vezérnek, akiről ki az ördög tette volna föl, hogy ily jelentéktelen kis dolgok iránt is érdeklődik ... Ezalatt kínos félperc múlt el. Most megszólalt a vezér: — Titkárra van szükségem, aki itt fog dolgozni ebben a kis szobában, itt mellettem. Holnap reggeltől fogva ide lesz áthelyezve Sehrantz Böske. Vagyis Erzsi. Az a Sehrantz Erzsi. Értette? Fülöp erre szemmelláthatóan megszédült. Csak kitátotta a száját és aligaiig nyögte: — I... igen... kérem... A vezér itt rövid lélekzeti pauzát adott. Majd szúrósan a szemébe nézett Fü-8. Egy csomag áru nyolcvanszázalékban gyapjút, húsz százalékban pedig selymet tartalmazott. A vámhivatal az egészet mint selymet vámolta el, azaz a kereskedő a tarifa szerinti 370 dinár helyett 742 dinár vámot fizetett. 9. Az egyik kereskedő visszaküldte áruját a vámhivatalhoz azzal, hogy hibásan vámolták el. A vámhivatal megállapította, hogy helyesen vámolt és az árut kiadta ,a kereskedőnek. Két hónappal később azután a kereskedő kapott a vámhivataltól egy felszólítást, hogy fizessen 1106 dinár pótdijat, mért annak idején az árut hibásan vámolták el 10. Egy kereskedő három csomagban két-két napos időközben egyforma ► minőségű harisnya-árut kapott. Az első küldeménynél tucatonként 84, a másodiknál 126, a harmadiknál pedig 94 dinár vámot állapítottak meg. A kereskedők remélik, hogy a pénzügyminisztérium Radonics képviselő intervenciójára orvosolni fogja panaszaikat. A Petit Párisién aggodalmaskodik azért, mert Németország nem lépett lel Thoiryban nyílt sisakkal, mint előzőleg Locarnóban és a német kormány csak azt árulta el, hogy mit kíván, de azt elhallgatta, hogy mit hajlandó adni azokért az engedményekért, amelyeket Franciaországtól kap. Németország egyetlen ígérete a Dawes-kötvények mozgósítása a frank szanálása érdekében, ez azonban Franciaország számára rossz üzlet és megvalósíthatatlan is, mert Amerika húzódik tőle és i ^erkölcsileg megengedhetetlen, hogy Franciaorszé" kizárólag Németország segítségének köszönhesse pénzügyi gyógyulását. Franciaországnak saját erejéből kell lábra állnia, mert Németország máskülönben elkapatja magát és tudvalevőleg evés közben jön meg az étvágy. Végül megállapítja a lap, hogy a Rajna-tartomány kiürítése nem kizárólag Franciaország ügye, hanem a többi szövetséges államot is érinti és ugyanez áll a Saar-területre is. A tizenhetedik voks Mi történt az adai izraelita hitközség közgyűlésén ? Adáról jelentik: Davidovics Bogdán szentai járásbiró pénteken helyszíni tárgyalást tartott Adán a Birn Jenő kereskedő ellen indított könnyű testisértési és becsületsértési-pörben. birn ellen Kastichcr Jakab rneszkereskedö tett följelentést A följelentés szerint Birn Kastichert az izraelita hitközség közgyűlésén földhöz vágta. A viharos, hitközségi közgyűlést április hónapban tartották meg. A hitközségi adókivetések miatt rendkívül szenvedélyessé vált vitában az elnök szükségét látta, hogy titkos szavazással megállapítsa, hogy a tagok bizalommal vannak-e az elnökség iránt. Tizenhét szavazatot adtak le. Ezek közül nyolc bizalmat, nyolc bizalmatlanságot szavazott, a tizenhetediket pedig nem lehetett elolvasni. A tizenhetedik szavazaton újabb heves vita kezdődött, amelynek során Kasticher felállt, hogy megindokolja bizalmatlanságát. Ekkor Birn Jenő felugrott helyéről, átkarolta Kastichert és le akarta ültetni. A mozdulat olyan heves volt, hogy Kasticher leesett a földre. Kasticher feljelentést tett Birn ellen a szentai járásbíróságon és a pénteki tárgyaláson Davidovics Bogdán járásbiró több kihallgatást eszközölt. Székely Bertalan malomtuíajdonos és dr. Benedek Jakab orvos nem látták tisztán az inzultust, Rozenfeld Jenő és Hubert Dávid kereskedők pedig terhelő vallomást tettek Birn ellen. A felek képviselőinek előterjesztésére a bíróság a tárgyalást elnapolta és több uj tanút idézett meg. lopnék: — Nézze, Fülöp! Nincs ennek értelme. Én mindent tudok. Legyünk őszinték. Az az óhajom, hogy ettől a perctől fogva vége legyen ennek a dolognak!... Maga és a kisasszony közt!... Ha akarja, ezt az óhajomat parancsnak is veheti! Fülöp vállai megrázkódtak. Fölszegte a fejét: — Hát ezért hivatott a vezérigazgató ur?! Én azért hivatom magát, amiért akarom! Én a maga vezérigazgatója vagyok! És punktum! Tehát?! — De vezérigazgató ur kérem — nyögte, szinte siró hangon Fülöp — nem értem ... ön megtiltja, hogy én? ... — Hát vegyük úgy! Igen, 'én megtiltom! ... — Dekát, hogy tetszik azt képzelni, vezérigazgató ur. hogy én engedjem át önnek, akit én szeretek? ... — Nézze, Fülöp ur, — és a szavak élesen hulltak ki a vezér szájából, — engem nem érdekel, hogy maga hogyan fogalmazza meg ezt a dolgot. De, ha úgy akarja, hát igen, én igy képzelem! Igenis! Fülöp vergődve állt a helyén. A homloka már csupa verejték volt. — Vezérigazgató ur megfeledkezik arról, hogy egy nő nem egy holt tárgy, vagy rabszolga, akit venni lehet! Talán mégis megkérdeznek előbb őt magát is... — Ne beszéljen hülyeségeket! Ki akarja magától megvenni? Maga nagyon téved! Ami pedig öt illeti, vele majd én elintézem. — mondta biztos hangsúllyal a vezér. Fülöp erre kidüfflesztette a mellét végre és acélos öntudattal odavágta: — Ezt előbb velem kell elintézni, vezérigazgató ur! És pedig ettől a pillanattól ebből az intézetből kilépettnek tekintem magamat! És ugyanez áll Sehrantz kisasszonyra is! A vezér most nyugodt hangon igy szólt: — — Nézze, Fülöp! Ne siessük el a dolgot. Valóban, van itt még önnel egy elintézetlen ügyem. Hát intézzük el! Ép ma reggel kaptam a jelentést, hogy az ön házipénztárából ötvenmillió hiányzik. ön most tüstént pontosan elszámol ezzel az ötvenmillióval és akkor kiléphet nyomban. Elleneseiben egy óra múlva a rendőrségen van. Nos? Fülöp feje lelohadt. Tíz ujját ai tenyerébe vágta. Csudálta, hogy még meg tud állni a lábán. De biztosra vette, hogy a következő percben beszakad alatta a padló ... — No látja... — mondta kis szünet után a bankvezér. — Nem kell olyan hetykének lenni.,. Közben behivatta Sehrantz kisaszszonyt. Az kissé meglepődött, a vezér szobájába lépve Fülöp láttán, de a másik. pillanatban már ura volt a helyzetnek. kacéran végignyaíta piros szájaszélét, csillogó hegyes körmöcskéivel belenyúlt hullámos bobiírizurájába és igy szólt: — Parancsol, vezérigazgató ur? A vezér hozzáértően végigmustrálta és mintha gyermekkel beszélne, teljen sen tekintet nélkül hagyva Fülöp jelenlétét, enyhe parancshangon igy szólt: — Sehrantz kisasszony maga holnap reggeltől itt a mellettem levő kis szobában teendőket fog végezni. Fülöp ur kilép a bankból. Nem azért, mert ötvenmillió hiánya van .a házipénztárban, hanem önszántából. Maga, kisasOTOuy, most itt is mariad, üljön ide emellé a kis asztal mellé, a szolga rögtön -áthoz egy gépet, néhány levelét akarok lediktálni. — Aztán kedvesen. melegen még megkérdezte: — Van most kedve gépelni? A leány szinte minden életkedvét markolta össze, amikor nekipirulva, dobogó szÍvvel, ragyogó két szemével boldogan nézve körül, visszadobta kacéran a neki dobott rózsát: — Ó, hogyne, vezérigazgató ur... — És két kis kezével hátul vigyázva összefogva kurta szoknyáját, helyet foglalt a kis asztal mellett... A vezérigazgató pedig odaszólt a lesütött szemű Fülöpnek: — No. látja... És intett neki, hogy távozzék... Franciaország részletes ajánlatot vár Németországtól A francia sajtó rosszalja, hogy Németország nem nyilatkozik arról, mit hajlandó adni a kért engedmények fejében
