Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-05 / 275. szám

TGÍ2&<&t&ber . 5

KISEBBSÉGI ÉLET

Kinos botrány játszódott le a szlovnnszkói Bazin községben. Az elmúlt - nap nagy társaság volt együtt a féle vendéglőben. A társaság •■'var nótát huzatott a ci- Vopáíensziíynek, a Pozsony, „g politikai detektivjének sehogy sem volt az Ínyére. Egyszerre felugrott az asztaltól és igy förmedt rá a mulatókra:

— Micsoda dolog ez, hát maguk még azt sem tudják, hogy Csehszlovákiában tilos a magyar nótát huzatni?!

A társaság tagjai í ej csóváivá jelentették ki, hogy olyan törvényről vagy rendeletről nem tudnak. Vopálenszky vérvörösen ült vissza az asztalhoz és egy Ideig csendben volt. Később egy kis táncot rögtönöztek a jelenlevők. Az ittas detektivfelügyefő ekkor a táncolok közé furakodott és a lehető legdurvább módon tettleg inzultálta a táncoló uririöket A férfiak közül először egy erőstermetű mészáros fenyitette meg Vopálenszkyt, akinek erre a többiek is nekiestek, kicipelték az uccára, ahol úgy elverték, hogy a detektivfelügyelő az eszméletét is elvesztette. Vesely városi rendőrbiztos csak nagynehezen tudta .Vopálenszkyt a feldühösödött férjek kezéből kiszabadítani. A teljesen részeg detektivfelügyelöt a rendőrségi fogdába I vitték, ahol reggelig maradt becsukva.

*

A lengyel állampolgársági törvényt

egész Lengyelországban megelégedés• sel fogadták. A törvény az egész állampolgársági kérdést a legdemokratikusabb alapokon rendezi. A törvény szerint a volt Oroszország polgárai, kik a jelenleg Lengyelországhoz tartozó városokban születtek és ott biztos existenciát alapítottak maguknak kereskedés, vagy ipari foglalkozás áltel, még ha formálisan orosz polgárok maradtak, minden különösebb nehézség nélkül nyerhetnek állampolgárságot, akik a lengyel hadseregben szolgáltak, autoinatjcc lengyel alattvalóknak számitódnak. A kisebbségi pártoknak ez az első komoly sikere Lengyelországban.

*

Hodzsa csehszlovák földmivelésügyi miniszter Königgraetzben nagy beszédet mondott a belpolitikai helyzetről. »Tudatában vagyunk annak — mondot>ta — hogy meg kell óvnunk az emberi! séget attól a csalódástól, amellyel a szo'cialázmus mérgezte meg, attól a csalódástól, amely a kommunizmushoz vezet. A polgárságra hárul a kötelesség, mégoldani azokat a feladatokat, amelyeknek megoldására a szocializmus látszott hivatottnak. Ez a feladat pedig államunk létkérdése: a nemzetiségi kérdés. Mi vesszük kezünkbe ezt az ügyet és a velejáró felelősséget. A mezőgazda mindig a legjobb hazafi volt. Ha a nemzetiségi kérdést a cseh és a német gazdák közösen fogják megoldani, akkor az a legjobb és legtartósabb lesz.«

*

A népszövetségi ligák salzburgi kongresszusa a kisebbségi kérdést is napirendre tűzte. A kongresszus tagjait a Berliner Tageblatt munkatársa megkérdezte, mi a véleményük Európa nemzetiségi problémáiról. William Dickson anglikán püspök igy nyilatkozott: »A kisebbségi kérdés megoldása naprólnapra égetőbb, mivel >az immár évek óta tartó elnyomás egyre jobban veszélyezteti a kontinens fáradság« munkával helyreállított, de még igen ingatag alapokon álló békéjét. Jól ismerem a középeurópai államok kisebbségi politikáját és alaposan tájékozódva vagyok a magyar kisebbségek helyzetéről, hiszen a háború befejezése óta ismételten jártam Erdélyben és Jugoszláviában. Habár igen sok régi bűnt kell a kisebbségi kérdésben reparálni, mégis bi^om abban, hogy az érdekelt. kormányok immár maguk is belátják, hogy a kisebbségek elnyomása helytelen úgy gazdasági, mint nacionalista szempontból, mivel megneheziti az állam konszolida- j lódását és veszélyezteti az állam biz- j tonságát. Bízom ebben és remélem,

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

hogy a Népszövetség az összes érdekelt államok részvételével rövidesen közmegelégedésre és Európa békéjének javára véglegesen megoldja a kisebbségi problémát. Roger Dolfus, a svájci delegátus a következőket mondotta: »Ha nem lennék a svájci szövetség polgára, úgy mint objektiv embernek szintén csak az lehetne az álláspontom, hogy Európában a kisebbségi kérdés kizárólag svájci mintára nyerhet megoldást Svájcban a lehető legnagyobb harmóniában élnek egymás mellett a némeSíí, franciák és olaszok. Senklsem törekszik majorizálásna. A nemzetiségi kérdés tökéletes megoldása országunkban a háború alatt állotta ki legfényesebb tüzpróíbáját, amikor a németek, franciák és olaszok háborúban voltak egymással, de Svájc mindhárom nemzetének békés együttműködése megóvta Svájcot a háború borzalmaitól, megőriztük semlegességünket, sőt sok karitativ dologban sikerrel interveniálhattunk az ellenséges hadviselőknél. Svájcot ma fc három nemzetének szabad szövetsége tartja fenn, a németek nem gravitálnak Németország felé, a fasizmus nem tud híveket szerezni olaszaink között és franciánk is jól érzik magukat, mivel mindegyik nemzet szabadon fejlesztheti kultúráját és az állam belügyeit és biztonságát nem érintő kérdésekben a lehető legteljesebb autonómiát élvezi.«

■NÍMEMM& SHHIÜMí m

Francia-oros. .ereskedelmi szerződés

De Monzie szenátor feli inő bejelentése a készülő szerződésről

Párisból jelentik: De Monzie szenátor, a francia-orosz tárgyalóbizottság elnöke Lot-megye közgyűlésén tartott beszédében kijelentette, hogy »a rendkívül súlyos nehézségek ellenére is

rövid időn belül egy írancia-orosz kereskedelmi szerződés megkötésének lehetőségével kell számolni.

Ez a szerződés a két ország gazdasági érdekeit fogja szolgálni anélkül, hogy francia oldalról a szovjetek kormányzási módszereinek helyeslését jelentené. A szerződésnek e rendszerére azonban az európai béke érdekében szükség van,

mert a háborús ellentétek további fenntartása és kiélezése Európát lehetetlen helyzet elé vinné. Ennek a szükségessége fejeződik ki a Franciaország és Németország között most előkészített közeledésben is, melyet Franciaország vidéki lakossága is csak megelégedéssel üdvözölhet.

BBBMBBBBIBÍBmmo—— — ----------Anglia nem ad kölcsönt Szovjetoroszor szagnak

Chamberlain tárgyalásokat kezd K’-asi s ? óv/et követtel

Londonból jelentik: A külügyminisztérium értesítette Kraszin szovjetkövetet, hogy Chamberlain külügyminiszter visszaérkezett Londonba és haladéktalanul tárgyalni kíván a szovjetkormány képviselőjével. A tárgyalásokat politikai körökben náíty érdeklődés előzi meg.

Az •Observer a tárgyalásol

kapcsolatban azt írja. hogy a külügyminisztériumban előítélet nélkül fogják meghallgatni a szovjetkövet javaslatait, de a szovjetkormánynak előre tisztában kell lennie azzal, hogy nem számíthat Anglia részéről a remélt nagy kölcsönre, mindaddig, mijg..JJKOT. A-C.ári kormány

adósságait. " ------- --------Chamberlain nyilatkozott livornoi tárgyalásairól

Kijelentette, hogy az általános nemzetközi politikai kérdésekben az angol és olasz kormány á lláspontja teljesen megegyezik — Megcáfolta a némeí-fráneia közeledés ellensúlyozásáról elterjedt híreket

Amerika továbtora is fen taríj a izoláltságát Európával szemben

Londonból jelentik: Chamberlain külügyminiszter szombaton késő éjszaka érkezett vissza Londonba. A pályaudvaron már várták a külügyminisztert az újságírók, akik előtt Chamberlain hosszabban nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy a livomói tanácskozás csak két barát találkozása volt és nem felel meg a valóságnak, hogy Mussolinive! való találkozása azzal a célzal ai jött létre, hogy ellensúlyozzák a thoriy-i találkozást. A német és francia külügyminiszter thoiry-i találkozása ugyan szóba került Livornoban, de megegyeztek abban, hogy a német-francia közeledés a nemzetközi politikai helyzet megiavulása szempontjából rendkívül örvendetes tény. Rosszul ismerik az angol vagy az olasz külpolitika irányvonalait azok — mondotta Chamberlain — akik azt hiszik, hogy az angol, vagy olasz külügyminiszter féltékeny francia vagy német kollégájára. A livornoi találkozás rendkívül barátságosan folyt le és azt célozta, hogy az olasz és angol külpolitika hivatalos irányitól közösen megbeszéljék mindazokat a függő kérdéseket, amelyek a két állam között fennállnak és a melyeket a rendes diplomáciai utón fognak megoldani. Ezenkivül az általános jelentőségű európai kérdések is szóbakerültek Livornoban és a két külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy az aktuális nemzetközi politikai kérdésekben az angol és olasz kormány álláspontja teljesen megegyezik. Mindkét kormány a béke biztosítását és a kereskedelem fejlesztését tekinti külpolitikája alapelvének.

Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy mi az álláspontja Chamberlainnek a fasizmussal szemben, a külügyminiszter csak annyit mondott, hogy Olaszország beliigyeibe felelős angol álamférfi nem avatkozhatik bele. Ha azonban Mussolini azon a véleményen volna — mondotta Chamberlain — hogy a fasizmust minden európai államba be kell vezetni, úgy bennem találna legnagyobb ellenfélre.

Párisi tárgyalásairól Chamberlain úgy nyilatkozott, hogy a francia külügyminiszterrel folytatott megbeszélései során

Briand a legbehatóbban tájékoztatta a thoirv-i megbeszélés tartalmáról.

Az angol és francia kormány között mmiféle újabb megállapodás nem jött létre, aminthogy ilyet nem is vettek tervbe. Úgy Londonban, mint Párisban a legbarátságosabb szellemben beszélték meg az általános európai problémákat és Chamberlain annak a véleményének adott kifejezést, hogy a nagyhatalmak külügyminisztereinek állandó érintkezése a jövőben éreztetni fogja hatását és ezek az időnként megismétlődő találkozások a világbéke szempontjából döntő jelentőséggel birnak.

V amberlain végül hangsúlyozta, hogy közte és Stresemann között őszinte baráti viszony van és azzal fejezte be nyilatkozatát, hogy egyes angol lapok jelentésével szemben megállapította, hogy pillanatnyilag nincs tervbevéve a négy nagyhatalom külügyminisztereinek Briand, Chamberlain, Mussolini és Stresemann külügyminisztereknek közös találkozása.

Washingtoni jelentés szerint a Fehér Ház egyik magasrangu tisztviselője a thoiry-i és livornoi találkozásokkal kapcsolatban a következőképpen nyilatkozott:

— Az Egyesült-Államok kormánya az európai politikai kérdésekkel nem foglalkozik, minthogy tisztában van azzal, hogy Amerikának Európában tisztára gazdasági érdekéi vannak.

Az amerikai kormány szilárdan el van tökélve arra, hogy Ame- , rika izoláltságát továbbra is fenfartja.

Ezt célozza a washingtoni kormány legutóbbi döntése arról, hogy nem írja alá a hágai nemzetközi itélőszék felállításáról szóló jegyzőkönyvet. Pénzügyi segítséget Amerika továbbra is hajlandó adni Európának, de az Egyesült-Államok kormánya nem fogja megengedni, hogy amerikai bankárok olyan államoknak nyújtsanak hitelt, amelyek még nem rendezték az Amerikával fennálló háborús tartozásaikat.

Reve!? rf rántott

az ellenőrre és megfutott n róva-csolás e'ől

ötvenezer dinárt sikkasztott a mosztár! vasúti pénztáros

Mosztárhpl jelentik: Rovancsolás volt

a napokban a mosztári vasútállomás pénztárnál, miközben Beltram Rudolf, a huszonhárom éves pénztáros egyre izgatottabban viselkedett a rovoncsofást végző ellenőr előtt. A fiatalember, akit a legbuzgóbb tisztviselőnek ismertek és pénztáránál éppen ezért már hónapok óta nem tartottak rovancsolást, ezalka- 1 ómmal feltűnően és meglepetésszerűen olyan magatartást tanúsított, mint aki valami nagyobb szabálytalanságot követett el hivatalában.

.Mielőtt az ellenőr a könyvek és a kassza átvizsgálásában messzire jutott volna, Beltram egy pillanatban hirtelen revolvert rántott elő, a pénzszekrény ajtaját becsapta és a kulcsokat zsebredugva, kalap nélkül kirohant a pénztárhelyiségből. Az uccán futásnak eredt és mire az ellenőr fellármázta a vasúti személyzetet és a rendőrséget, a pénztárosnak már nyoma veszett. A gyárra, amelyet a fiatalember különös magatartásával keltett, a kassza felnyitása és a pénztárkönyvek tüzetes átvizsgálása után be is igazolódott. Megállapította a rovancsolás, hogy Beltram Rudolf közel ötvenezer dinárt elsikliasztott. mert május óta rendszeresen lopkodta a vasút pénzét. Elmenekülése után a sikkasztó vasúti pénztáros rejtélyes módon eltűnt, a rendőrség sem Mosztárban. sem a környéken nem találja.

Családja, nem tudván a történtekről, a vasút feljelentésével egyidejűleg jelentést tett a rendőrségen Belram eltűnéséről. A rendőrség körözőlevelet adott ki a sikkasztó pénztáros ellen, azonban nem tartják kizártnak, hogy öngyilkossc'fgot követett el. Beltram Rudolf, mint megállapították, valóban mindig szolid és lelkiismeretes hivatalnok volt, de ez év májusában szerelmi viszonyba keveredett és azóta állandóan sikkasztott a vasútállomás pénztárába befolyó pénzekből.