Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-31 / 301. szám
1926. október 31. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 23. oldal Un Emlékek 4. Hollandus hísaspűr, éjjel Hatan ülünk egy hatüléses fülkében. Nappal is sok. Éjjel még többnek tűnik. Az ajtónál ülök, mellettem »gy fiatal házaspár, szemben vedem egy öreg házaspár, az utolsó helyen az abJaknál egy fiatal ember. A fiatalok bécsiek lehetnek. Nagy darab szőke ember, meg egy kicsi baba asszony. A férj folyton az asszonykával törődik. Minden állomáson megkérdi, kel!-e valami: szomjas-e, éhes-e, nem fázik, nincs melege? Az asszony mint egy nagy macska kényeskedik, hagyja magát takargatni, becézni. Az öreg szavát nem értem, de úgy vélem a hangzásból, hogy hollandusok. A színük is olyan jó, hollandi. Alig férnek a székbe, olyan jó kövérek, pirosak. A fiatal emberről nem tudom miféle náció, nem beszélt senkivel. Késő van, aludni próbálunk. A bécsi férj engedélyt kér, elsötétíti a lámpát. De* az asszonyka igy se tud aludni. Izeg, mozog, felemeli a kettőjük közötti könyöklőt, megint leereszti. Maga alá huzza a lábát, majd egy bocsánatkérő mosollyal átrakja a fiatalember mellé. Az nem látja, alszik. Az öreg hollandus is édesen horkol, szája kinyílik, feje oldalt csúszik. Milyen rémes igy nyilvánosan aludni! Hogy ki van az ember szolgáltatva a maga öntudatlanságában. A lábak kétfelé nyílnak, a fej ide-oda ring, a vonások szétomlanak, elpetyhüdnek. Az arcra kiül mind az a bánat, bűn, vagy eredendő durvaság, amit különben az önuralbm, a jómodor és nevelés eltakar. Milyen meztelen egy ilyen alvó ember. Az öreg asszony is elszunnyad, de minduntalan fölriadozik. Nagy szuszogva próbál eligazodni a szűk helyen. Oldalt fordul, elalszik; a feje rázódik, mind lejebb, lejebb, mire leér a melléig, felébred. Vissza teszi, elalszik, lecsúszik, fölijed. Megpróbálja a túlsó oldalon: ugyanígy történik. Én már számolom, mikor ér le a feje az alá a szög alá, melynél a gerincoszlopot már huzza a súly, úgy hogy felébred rá. A bécsi férjnek nagyszerű gondolata támad. Leveszi az összeszijjazott piáidét, odateszi közém és a felesége közé. Annak támasztja most az asszonyka a hátát, a lábacskáit pedig szépen felrakja az ura ölébe. Úgy szólván az egész asszony ott van az ölében, elégedetten nyújtózik, csakhogy nem dorombol. Most aztán édesen elhiszik. Az öreg asszony szemközt, irigykedve nézi. — Hej Sári néni — gondolom — mikor még kendet.... De az öreg asszony nem ilyen rezignált. Szaporán pislog hol a bécsi párra, hol a gyanútlanul horkoló hollandusra. Hamarosan határoz. Gyengéden oldalba böki életepárját, aki cseppet se hollandus, hanem egészen nemzetközi horkantással felébred. Most élénk hollandi párbeszéd indul meg. Úgy nézem az öreg urnák aggályai vannak, de nem tudom az illendőség, vagy a súly tekintetében. Tény, hogy meg. vagy le lesz győzve. Nagy álmosan feltápászkodik, engedelmesen leveszi ő is a piáidét, az aszszony pedig mellé gyömöszöli, egyetlen svungos mozdulattal, oldalt fordul, hátával a plaidnek dől, lábait pedig (42. sz.) bele rakja az ura ölébe. Mit, a lábait? Egész mivoltának háromnegyed részét. Hiszen az ő helyének felét a piáid foglalja el, amellé bizony már nem sok fér. A többi mind a szegény hollandus ölélie jut. Hallani vélem, amint az öreg megnyekken. A hatalmas zöttyenésre a fiatal ember is fölébred. Ijedten bámul a közvetlen közelében meredező cipőkre (42. sz.) meglepődve nézi a szemben levő fiatalokat. aztán megint az öregeket: Két kép, pendent. Teles Edének van két plakettje. Mindegyiken egy párocska néz ki az ablakon. Az egyiken fiatalok; a férfi a nő után nyúl, az elhúzódik. A másik öregek; a nő férfi felé mosolyog, az elfordul. A fiatalember fölváltva szemléli őket. Aztán rám néz, mosolyog, a mosolyában benne van a nőtlen férfi minden fölénye és káröröme. És is mosolygok, de én nem azért. Az öreg hollandus izeg-mozog az édes teher alatt, mig valahogy sikerül elhelyezkednie. Sóhajt. Két perc múlva már megint nyitva van a szája, tovább horkol. A spártaira gondolok, aki borjú korában kezdi cipelni a tehenet a hegyre, hogy mire megnő, úgy megszokja, hogy akkor is fel tudja emelni. Lucia TERE-FERE ■53 ED Pán... Európa. Pánnak, a görög istennek volt egy titokzatos hétcsövű fuvolája. Annak a gazdasági, szellemi közösségnek, melyeit rajongó, jóhiszemű .emberek az imént igyekeztek összehozni többnkevesebb sikerrel Bécsben, van egy lelkes szószólója, akit a humoristák most Pán... Európa fuvolájának i íznek. öt különben Couodelhove-Kaierginek hívják és gróf. Kicsoda ez a lelkes gróf? Még fiatalember, alig több mint harminc éves s nemzetközi családból származik. A Couodelhovek flamandiak, a Kalergiek krétaiak. Atyja osztrák nagykövet volt Japánban, a távol Napkelet egy bájos leányát vette feleségül, aki Tokióban hozta világra Páneurópa mostani szószólóját. Az ifjú gróf arcán látszik az érdekes vénkeveredés. Bőre sötétszinü, olyanféle, mint a tojássárgája, szemének ferde, mosolya mézédes. De mikor a vita hevében fellobban, mikor a közönségnek a jövendő politikájáról beszél, akkor villámló szemében, józan és biztos taglejtésében megnyilatkozik az — európai. »Még két éves sem volt, hogy egy öreg japáni asszony ezt jósolta neki az az ő egytagú, ázsiai nyelvén: — Te ennek a századnak egyik, legnagyobb embere leszel. A fajtád legkülönbje... E jóslat sarkalására a gróf kisgyermekkorától kezdve bölcseleti tanulmányokkal foglalkozott. Eddigi munkái közül legnevezetesebbek a következők: Nemesség, Erköles és tulerkölcs, A technika dicsérete. Páneurópa gondolata véletlenül — mintegy isteni sugallat utján — jutott eszébe: egy napon — meséli — rádöbbent arra, hogy a világ dolga csehül áll, a háború utáni politika nem képes biztosítani sem a békét, sem a gazdasági jólétet. Úgy érezte, hogy meg kell rögzíteni a helyzetünket különben végkép beborul az európai műveltségnek. Ekkor villant föl benne az Európai Egyesült- Államok ötlete, azonnal fölkereste Mössarykot s több neves politikust. Mindegyiknek tetszett az öitlet. de egyik sem tette föltétien magáévá. Erre munkához látott egymaga népszerűsítette eszméjét, mely ebben a sarkigazságban fejezhető ki: a jövendő politikája nem állami, hanem kontinentális politika lesz. Azóta három esztendő mult el s most Páneurópa megteszi első tétova lépéseit a gyerekcipőjében. Még félig-meddig ábránd, de az, aki először gondolt rá, a fiatal gróf derülátó, meg van győződve, hogy mi, akik ma élünk, nemsokára polgárai leszünk az Egyesült Európai Államoknak. * Miért dohányzunk? A francia dohányzók miután az állam egyszerre megdrágította a dohánynemük árát bérdacba léptek. Ez a bérharc még mindig tart, annyira, hogy a dohánytőzsdék is megérzik: ötven százalékkal kevesebb cigaretta és szivar fogy el, mint eddig. Ellenben a dohánytőzsdék nem esnek kétségbe. Mosolyognak. Azt mondják, hozzá vannak ők szokva a dohányzók ilyen rigolyáikhoz, akik folyton megesküsznek, hogy többé nem dohányoznak Az ő esküjük, erős fogadalmuk hamarosan szétoszlik, mint a füst. A dohányzás szenvedélye, annyi bizonyos, az emberiség egyik legnagyobb rabszolgasága, nem is tud tőle szabadulni soha. Mi ennek az értelme és magyarázata? Nagyon rtehéz kipuhatolni. Egy németiföldi tudós — Van Vieuten doktor — sokat vizsgálódott ezen a téren és sok választ gyűjtött össze. A kérdezettek egyike sem tudta pontosan meghatározni, milyen örömöt okoz neki a dohányzás, a feleletek egytől-egyik tétovák voltak és igy kezdődtek: »Nekem úgy tetszik...« »Azt hiszem ...« «Úgy képzelem...« Szóval senkise volt képes szabatos fölvilágositást adni arra vonatkozólag, miért is dohányzik, miért szükséges neki ez a mindennapi méreg , miért leli benne kedvét s hogy miben áll ez a gyönyörűség. De Van Vieuten kutatásából az is kiderül, hogy a dohátjyzók semmi körülmények között sem hajlandók lemondani szenvedélyükről, inkább az ételről vagy a ruháról, az élet szükséges dolgaitól válnának meg, mint a cigarettától, vagy szivartól. A kérdés tehát titokzatos, megfoghatatlan, de ép oly könyörtelenül parancsoló. * Gyermekhumor. Curnonsky egy szekéralja kedves apróságot gyűjtött össze a gyerekszobákból. íme belőlük néhány. Jancsi fölpofozza a kishugát, Bözsit, a lányka torkaszakdtából bőg. Odaszalad a mama, kérdőre fogja a kisfiút. Anya: Nem szégyeled megverni a kishugodat? Jancsi: Miért csal, mikor . játszunk? Anya: Mit játszottatok? Jancsi: Ádámot és Évát. ö pedig nem csábított az almával, hanem — megette. # Egy kislány a nagyapó születésnapjára egy pár papucsot hímez. Egyszerre odafordul a szomszédék kislányához: — De jó neked. A te nagyapádnak csak féllába van. * A tanító magyarázza Pistának La Fontaine meséjét, A farkas és bárányt. — Látod, Pista, ebből az a tanulság, hogyha a bárány jó lett volna, akkor a farkas nem is ette volna meg. — Akkor mi lettünk volna meg — felelte elgondolkozva a kisdiák. * Mussolini — vet. Mussolini a szabadságát szülőfalujában töltötte. A kormányelnök pihenése alatt gyakran érintkezett az ottani parasztokkal. Az egyik paraszt, akit Prolinak — betüről-betüre igy — neveznek, ezt meséli. — Arra kerékpároztam, Benito megpillantott rám kiáltott: »Szerbusz Proli, hogy vagy?« Leszálltam a kerékpárról, azt mondtam, hogy meglennék, mire mosolyogva parolázott. Egy fuvaros, Nunziatini, ezt beszéli: — Velem kezelt először. Kocogtunk a lovammal az országúton, Bénító odaugrott, megszorította a kezemet, pedig ugyancsak piszkos volt. Mussolini egy este megpillantott két öregasszonyt, az valami széles garabóban vitte haza az imént szüreteit feketebogyóju szőlőt Odakiáltott az egyiknek: — Csak egy fürtöt öreganyó. Olyan régóta nem ettem itthoni szőlőt nagy gusztusum van rá. A kis földjén Mussolini maga is foglalkozott a mezei munkával. Két ökörvonta ekével, szántott, teljes magányban, de egyik csalafinta fia, Brúnó közben lemozizta, a nyilvánosság számára. A kormányelnök haragudott. Ezen a moziképen az látszik, amint Mussolini szelet vet és majd vihart arat. # Házasság és válás Szovjet Oroszországban. Egy moszkvai nő a Corriere della Sera munkatársának igy vázolta az ottani helyzete: — Nézze, én tizennyolc éves vagyok s eddig már háromszor váltam el. Hogy kötünk mi házasságot? Egyszerűen. Elmegyünk a Szacshoz. A Szacs afféle államhivatal, rendőrség, iktató, városháza, szóval hivatalos helyiség Moszkvában van belőle sok, minden városnegyedben egy-egy nagyterem van itt, benne két pad, öt asztal. Többnyire nők irnokoskodnak a Szacsnál. Az öt asztal mindegyikén fölirások: Halálesetek, Születések, Házaságok, Elválsások, Fölvilágositások. Egy másik táblán ez áll: Üljetek le minden teketória nélkül. Aki a harmadik számú asztalhoz lép, ezt mondja: Házasságot akarunk kötni. — Rendben — feleli. — Mondjátok be a személyi adataitokat. Van gyereketek? Ismeritek az apátokat? Melyik vezetéknevet akarjátok megtartani? Mert tudni kell, hogy a házasfeleknek jogukban áll akár a férfi, akár a nő nevét használni, vagy mindakettőt együttvéve. Ez a jog aztán kiterjed a gyermekekre is. A férfi útlevelét, meg a nő útlevelét is lebélyegzik, ' máris kész az egész. Tíz perc alatt férj és feleség vagyunk. Néha a hivatalnok viccel is: No és mikor váltok el? Különben a válás még gyorsabb. Nem kell hozzá a másik házasfél beleegyezése, még csak az sem kell, hogy tudjon róla. Egy barátnőm ezen a nyáron nyaralni ment, vidékre. Mikor hazajött, nem találta otthon a férjét. Amíg vidéken volt, az ura elvált tőle, kereket oldott. Azt is rebesgetik, hogy nemsokára telefonon is el lehet válni. De a forradalmi telefonok egyelőre rosszul működnek. Meg kell várni, mig rendbe hozzák őket. EM! a szenvedi!! TTüiteZEMEK SÓRKPgteffEDÉS g feltörés , ÖSETOERZÉSEK \\ FAOrÁs ________________122 ADAS K’PÁUÁSOK Szent Rókus lábsó uj lábút csinál. Ezen készítmény, mely külföldön régen és kitünően bevált, különleges sóessenciákból áll, melyet meleg lábvizben feloldunk. Ezáltal egy oxigénnel telitett vizet nyerünk, mely csodálatosan jótékony hatást gyakorol a fáradt és fájós lábakra, megszünteti a fájdalmakat, melyeket a cipő szorítása okoz, meggyógyítja a láb püffedtségét és égő érzéseit. Elegendő, ha egy csekéfV mennyiséget ebből a lábsóból beleteszünk egy lavór meleg vízbe és áztatjuk a fájós lábat 10—15 percig. Ezen idő múlva a láb dagadtsága, zuzódása, a kínzó égető érzések egy csapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztatás megpuhitja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok könnyű szerrel, kés vagy beretva nélkül elrávolithatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájások, fagyások elmúlnak a Szent Rókus lábsó használata által. Meg lehet ön győződva, hogy a Szent Rókus-lábsó a lábat tökéletesen újjá alakítja, úgy, hogy a szűk cipő, sőt az uj cipő is épen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszabadítja önt a láb különböző zavaraitól, annyit járkálhat, amennyit akar, gyalogolhat, vagy állhat egy helyben órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. Egy nagy csomag Szent Rókus-lábsó ára 16 dinár. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Ha nem kapná, forduljon az SHS. királyság területére jogosított képviselethez: NADA DROGi-RíA Kolari G-br ć Subotici Strossmayer jva u ica 2.
