Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-03 / 273. szám
1926. október 3. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17 oldal. len igazi, ime, könnyű szerrel megvált a sokáig őrizgetett hajfürttől, mondhatni kidobta, mint egy megunt olajnyomatot, ami tízezer példányban lóg vidéki előszobák falán. Réz Elemér azonban kibírta utolsó illúziójának tovatűntél Halomba rakta a kétszáznegyven hajfürtöt: egész kis hajerdő volt, jóllehet szinehagyott, fakultfényű, de még is kétszáznegyven szerelem emlékével terhes hajtenger. S amint öreg kezeit a puha száiak közé merítette, elébe kelt mégegyszer az egykori Leonóra, a fiatal, keményhusu. hamvas, szépszemü Leonóra, akinek iiirtiei immár egyedül őt illetik s im, mégis, végül is, ő az egyetlen, akire Leonóra kétszáznegyven aranyvörös fürtjét örökségül hagyta. Ezt gondolta Réz Elemér, szegény. Leonóra pedig a föld alatt pihent, megritkult és megöszült maradék fürtjeivel, a durván feketére mázolt ingyen-koporsóban. S talán mosolygott. Szegény.- a karzatról böktk egymásnak a szót. — Döglöttem volna meg mikor belekezdtem, most se pénz, se posztó, elvitték az urak, a báró meg a specerájos. — Hány könyve volt? —• Nekem, az én nevemen négy, feleségemén kettő, a lányomnak egy. Volt az egész családnak. — Azt egyse jött be? — Fene, aki megeszi. Előbb halok én meg, mint azok. No és aztán mit ér ha most meg is halnak? Ki fizet? Tán ezek? — Elgurult a pénz ... el... el. — El az, a báró ur autóján, meg a titkár ur motorbiciklijén. Tízezer dinárt fizettem be. Mindig pontosan és vártuk, ■jektiv magyarázatokkal kisérve iparkodik ezt a kérdést és Szerbia szerepét &. szarajevói merényletben tisztázni. Seaton Watson megállapítja, hogy Sztanojevics tanár állításai nincsenek ohmányszerüleg alátámasztva, állításai nélkülözik a bizonyítékokat. Watson szerint ez a könyv kétes forrásokból eredő elbeszéléseken alapszik . Nyíltan azzal vádolja Sztanojevicset, hogy könyvét, mint a katonai »Fehér kéz< titkos szervezet ügynöke irta, annak megbízásából. Ez a szervezet tudvalevőleg ellenlábasa a »Fekete kéz« nevű másik titkos katonai szervezetnek. Jovánovics Ljuba cikkeit kritikai igazságnélkülinek tartja és az egész ciliksorozát szerinte . nem egyéb, mint üres fecsegés. Seaton Watson könyvében hármas következtetésre jutott. Először is a szarajevói merényletet nem készítették elő szerb hivatalos körök és a merénylet csak szerves kiegészítése és természetes kirobbanása volt a bosnyák ifjúság forradalmi mozgalmának, amelyet azonban Szerbia nem tudott megfékezni Második megállapítása az, hogy a monarchia már évek óta készült Szerbia leveretésére és leigázására és a szarajevói merénylet csak űrügy volt arra, hogy Szerbiát megtámadhassa és bekebelezhesse. Harmadszor arra a megállapításra jutott, hogy a monarchia véglegesen elhatározta Szerbia megtámadását, amikor Németország segítségnyújtása biztosítva volt. Mindenesetre érdekes, hogy Seaton Watson tanulmánya a Berlinben megjelenő y>Kriegsschuldfrage<n című németnyelvű folyóiratban jelenhetett meg, a mely kisérő soraiban megállapítja, hogy Seaton Watson könyve objektiv hangon Íródott. Ezzel a nagy vitával kapcsolatosan érdekes megemlíteni, hogy Tvrdoreka Dusán beogradi újságíró, a Novoszti munkatársa ép most jelentet meg egy hosszabb és többfolytatásos cikksorozatot, amelyben azt fejtegeti, hogy az egyik szarajevói merénylő, Csabrinovics Nedeljkót az »osztrák - magyar rendőrség« bérelte fel, hogy a trónörököst ölje meg. Mayor József Leonóra fürtjei Irta : Sárközi György Leonóra egykor színésznő volt, bár távol a fővárostól s valami menhelyen döfte le a halál hatvanhat éves korában, végérvényesen s nem hamis színpadi tőrrel. Szegény öreg skatulya, vagy mondjuk finomabban: doboz, vagy gyászos sóhajjal: egy lélek elfoszlott tartálya! Olyan volt élete és halála, mint egy vizbeesett és szétázott kalapé, akit Regensburgtól Titelig hánytorgat a Duna s aztán partra köp, mert rostéi a Fekete-! tengerbe vinni. Szegény Leonóra! De egykor színésznő volt s csak játszotta a halált, Rómeó Júliája, aki rózsás arccal feksžik az üvegkoporsóban j s mikor a függöny legördül, föltámad halottaiból és elmegy Rómeóval vacsorázni. Szép és vidám játék volt ez a halállal, gondtalan incselkedés, az élet és ifjúság fricskája a kellékes lim-lomai közt hánykódó csontkoponyának. Akkor még játékból halt meg Leonóra, játékból nevetett, játékból váltott édes csókokat a hösszerelmessel s játékból szórta rettenetes átkait az intrikus fejére. Mikor a lapok három sorban közölték az egykori Leonóra halálhírét, egy egész élő temető mozdult meg Magyarország vidéki városaiban, öreg urak. hatvanhaton innen és túl, sóhajtottak föl és reszkető kézzel bontogatták az avult selyempapirost. melyben Leonóra aranyos hajfürtjét őrizték. »Ez maradt meg hát belőle«, gondolták valamennyien s némelyek. az érzékenyebbek, meg is csókolták a fürtöt. S ki-ki meg volt győződve, hogy az ő fürtje az, ami megmaradt Leonóráról, mert Leonóra ravasz nő volt és mindegyiküknek azt mondta: »Te vagy az egyetlen, akinek adok a hajamból egy fürtöt. Nem tagadom, hogy sok férfit szerettem: lásd, ebből, hovy csak téged fitt egy csók jött) igazán«. Leonóra, mondom, ravasz nő volt és ismerte a férfiakat: tudta, hogv mind önző és hiú s hogy csak ennek a kis hazugságnak az árán mentheti meg arany fürtjeit a jövendőnek. S Mm. érdemes volt a hazugság bűnébe esnie — hiszen a menyországról- már úgyis iemondott. Réz-Elemér is, akinek kiüflnbenj nem voltak illúziói, hitt neki. Réz Elemér, az iró, szintén hatvanhatodik évét taposta — bizony, kissé már félretaposott élet volt az övé. De Leonóra volt első nagy szerelme s a hajfürtöt kegyelettel őrizte, ifjúsága legszebb emlékeként. Sőt meg is irta egy érzékeny és finom emlékezésben:' »Valamikor egy hajfürtöt kaptam tőle, aranyvörös, gyönyörű hajból... Én vagyok az egyetlen, aki ennek a csodálatos, hires hajnak emlékét megőrizhette: a drága fürt itt van az íróasztalomban, selyempapirosba göngyöílve... Ez maradt meg Leonórából«. A cikk megjelenése után azonban kétszáznegyven levelet kapott az ország különböző részeiből: kétszáznegyven haragos, megbántott levél közölte vele, hogy nem ő az egyetlen. S mindegyik borítékból egy-egy aranyos hajfürt hüllőit ki bizonyítékul. Milyen igaza van Leonórának! A kétszáznegyven régi szerelmes. aki Réz Elemér tapintatlansága fodytán megtudta, hogy nem ő az egyet-AZsivot-per A szuboticai városháza díszes Közgyülésiterme most törvényszéki tárgyaló terem. Itt tárgyalják a Zsivot port. A gyönynü terem ünnepélyes benyomást tesz. A hang elvész a felmeredő falak között és olyan furosán hat a feszület a két csillogó, karos villanylámpa mellett a faragott asztalon. Itt nincs Mrma, nincs zaj. Valahogyan letompitja az indulatokat az ünnepélyes külsőség, amely dekorativ felépítésével úgy hat, mint egy opera-előadás. Opera-előadás szuronyokkal pianóban. * A közönség két részre oszlik. Érdekeltekre és kiváncsiakra. Fent az erkélyen egymáshoz szorulva, előmeredve száz és száz figyelő fej. Nagyobb részt kisiparosok, egyszerű parasztemberek, akik halottakba fektették a keservesen összekarmolt dinárjaikat és százszoros kamatot akartak a pénzükre. Most öszszebunyoritott szemmel lesik a szót. Talán reménykednek, hogy valamicskét visszakapnak a pénzből és szidják a bárót, az elnököt, titkárt, a pénztárnokot és szidják az élőt, aki nem halt meg. Embervásár ez. Üzérkedés az élettel, spekuláció a halállal. Tőzsde, ahol van hossz és bessz és lehet kontreminálui. * A menyasszony, Rukavina bájos menyasszonya mindennap pontban háromnegyed nyolckor ott van a második padsorban, kissé oldalt, hogy láthassa érdekes jegyese arcát. Ruko-vina amig a tanukat hallgatja ki a bíróság, gyakran hátrafordul. Összemosolyognak és lelkűk egy pillanatra összeölelkezik. A leány örökösen mosolyog, de mosolyán keresztül kicsillan az aggódás. Lélekzete eláll valahányszor jegyesét szólítják az emelvény elé. Elörehajoí. Figyel. És megelégedetten dől vissza, valahányszor Rukovina ügyesen megkomponált mondatokban megfelel az, elnök kérdésére. Nekik kettejüknek van a teremben a legtöbb bámulójuk. Két ember_ beszélget az erkélyen. Odal'-rz a lar.n’; va'lomására ma, vagy talán holnap bekampecol, no majd holnapután és aztán bekampecolt — az egyesület. A Zsivot meghalt. Úgy látszikibe volt íratva a Szláviéba. Elhallgatnak és figyelik Dörfjert, akinek ép azt olvassák a fejére, hogy beíratta az egyesületbe Vujkovics Lámics Jócó hatvannégyéves embert, akit nemsokára azután motorbicikbiével elgázolt az uccán. —• Hát nem szerencsés ember ez a Dröfler —- mondja a szomszédom — egész bizros, hogy ezért is bekaszirozott 25.000 dinárt. # A szélső padsorban egy öreg bunyevác asszony törölgeti könnyes szemét egy csikós, piros zsebkendővel. — Beíratták a lányát a »hullaintézetbe« és felvettek rá huszonötezret — és egész biztos azért halt meg, — mondja az öregasszony — mert ezek a lelketlenek megvrácskázták szegény galambomat, pedig egyszerre két dinárt dobtam a szent Antal perselybe, hogy tartsa meg életben, de úgy látszik ők többet adtak. * Nagyon sok fiatal leány látogatja »a tárgyalásokat. Ezekről kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a bárói rang húzta őket ellenállhatatlanul, hogy egyhangú életüket megfürdessék egy kis romant'kába. Mikor báró Rukavina beszél és finom profilja megjelenik, rátapadnak a Ru ovina megjegyzés kei szemek, a kéz megrezdül, a szív, az álmodozó kislány szive megdobban — ni, nézd, ott egy igazi báró. * A szerdai főtárgyaláson Grádics, az. egyesület volt elnöke felugrik helyéről és beszélni kezd. A törvényszéki elnök rászól: — Maga most üljön le és hallgasson — most én vagyok az elnök. * A vélemények különbözőek. A károsultaknak, akiknek — nem vágott be —' az a véleménye, hogy a vezetőség csapta be a tagokat. Azok, akiknek legalább egy halottjuk volt, azok csöndesen virrasztanak az események fölött és megkérdeztem egy szerencsést, akinek száz ezer dinárt jövedelmezett a »nagyüzem« hogy mi a véleménye a vádlottakról?! —azt felelte — Le kéne őket csukni, mert elzsarolták a szegény emberektől' a pénzt. Hol itt az igazság? * Tapasztalatból tudjuk, hogy a szuboticai közönséget csak azok az ügyek érdeklik, amelyekben haláleset is van, itt rengetek a haláleset és még sem érdeklődik a közönség. * Dokó bácsi, a tárgyalóterem népszerű felügyelője, közönségse bűnügyeknél szürke uccai ruhát vesz fel, ha az ügyben halott is van, akkor fekete ruhát, ha pedig az ügyben sok halott és egy élő báró is szerepel, akkor zsinóros díszruhát ölt. Most zsinóros díszruhában van__ Grádics »elnök« civilben fűszeres és ezt nem is tagadta meg. Engedélyt kért Pavlovics elnöktől, hogy jegyzetből olvassa fel védekezését. A jegyzet egy stanecli letépett sarka volt, melyből még akkor is liszt hullott ki, mikor kivette. * Vájjon hány halott fordult meg a sírjában? Szegedi Emil. Egészségesebb iett a Vajdaság Aránytalanul kevesebb a járvány, mint máskor Máskor ilyenkor őszkor a járványos betegségek egész sora pusztít a Vajdaságban, az idén örvendetes tényként állapítható meg, hogy a járványos betegségek csak szórványosan mutatkoztak és komoly veszedelmet magában rejtő járvány egy helyen sem ütötte fel fejét. Dr. Jojkics Vladán, a noviszadi' egészségügyi felügyelőség járványügyi előadója a vajdasági egészségügyi állapotokról a következőket; mondotta a Bácsmegyei Napló mun-' katársának: — ősz van, amely a járványos' megbetegedések szezonja, mégis; örömmel állapíthatjuk meg, hogy sem a tifusz, sem a sarlah az idén nem lobbant fel. Szórványosan vannak ugyan egyes tifuszmegbetegedések, de azok sem mondhatók járványnak. Annál örvendetesebb ez, mert a szomszédos államokban igen nagyszámú tifusz- és paratiíuszmegbetegedés van és ott valósággal járvány pusziit. Nálunk ezenfelül nagy árviz volt, ami pedig tudvalevőleg rendszerint tífuszjárványt von maga után. A Vajdaságban szeptember, harmadik hetében csak Szuboticán fordult elő tizenkét, Kikindán négy és Noviszadon hat újabb tifuszmegbetegedés. A noviszadi megbetegedések közül kettő tulajdonképpen nem esik Noviszadra, mert Petzy-Popovics Pál szállásán, vagyis a városon kivül történt a megbetegedés, ahova Temerinből hurcolták be. Oszijeken, ahol tavaly ebben az időben huszonöt úgynevezett »saját« tifuszmegbetegedés volt, az utóbbi hat hétben egy eset sem fordult elő. A tífuszjárvány elmaradása okvetlen összefüggésben van a Bácskában és a Baranyában nagymértékben eszközölt tifuszoltásokkal, amelyek kedvező hatása most érezhető
