Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-31 / 301. szám
1926. október 31. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal. Az uj munkásadó Irta: Fischer Jákó dr. Az 1883. évi X. t.-c. a testi munkások nagvrészének — a napszámosoknak — adómentességet biztosított, de az 1925. évi áprilisi és augusztusi tizenkettedről! szóló költségvetési törvény ezt a men- i t ességet megszüntette. kimondván.! hogy minden fizikai munkát végző j égvén, aki a 18. évét már betöltötte és i a 65. évét még túl nem haladta, ha az j évi keresménye nem több 5000 dinárnál, i munkásadó fizetésére van kötelezve. Nem fizetik ezt az adót az állam ré-! szére fizikai munkát végző egyének, to-1 vábbá a mezőgazdasági — úgynevezett j — szezonmunkások, mind amilyenek a I kapások, aratók, részesek stb. Az önkormányzati testületnél és ezek vállalatinál alkalmazásban levő szolgaszerrélvzet. ha állandó fizetést élvez, nem munkásadét, hanem a IV. oszt. kér. adót fizeti. A törvény igen szűkszavú annak meghatározásánál. hoev kik az alanyai ennek az adónak, ellenben a végrehaitási j utasítás igen részletesen, de mégsem ki- j mer tőén. hanem csak példálózásképen sorolja fel tzokat. akik ezen ur adónem fizetésére kötelezettek. Ennek az a következménye. how a határvonal a IV. o. kér. adó s a munkásadó között örökös vitára ad alkalmat. A pénzügyi hatóságok minél több fizikai munkást, pld. kiszolgáló kereskedő segédet igyekeznek a drágább IV. osztályú kereseti fdó alá sorozni, inig a segédek az olcsóbb munkásadé fizetésére jelentkeznek s adnak vallomást. Ugyancsak sok vitára ad inaid alkalmat az. hogy kik sorozhatok a mezőgazdasági szezon munkások közé. A munkások és gazdák igyekezni fognak minden mezőgazdasági fizikai munkást idesorozni és az adómentesség kedvezményét elnyerni, a pénzügyi hatóságok ellenben megszoritóan fogiák kezelni ezt a kérdést és adó alá veszik a hónapSzámosokat. feleseket az egész szezonra alkalmazott szőlőmunkásokat, téglavetőket. béreseket stb. A vitákat a független közigaegatási bíróság fogia kiküszöbölni. Az adófizetési kötelezettség 1925. évi április 1-vel kezdődött és minden fizikai munkás köteles az évi bérének két százalékát ez állami egyenes és pótadók felében megfizetni, azonkívül az államnak rokkantadéra. 0.50 %-ot. katonai előfogat; moTski pórez) adóra 0.20%-ot és rendkívüli állami (vanredni) adóra 060%-ot, a községnek pedig minden 100 dinár után 50 párát..A köz*. ségek legtöbbje azonban nem vesz tudomást arról. hogv az 1925. évi augusztusi budgettörvénv megváltoztatta az áprilisi törvénv rendelkezését és nem 50 párát szednek, hanem ezt a számot megszorozzák a községi pótadók kulcsával. minek folytán az összes ttiunkásfjdó nem 4 dinár 30 Dara lesz. hanem fölülmúlja az 5 dinárt, vagyis a munkás keresetének 5%-át. A fizetés alatt nemcsak a pénzbeli, hanem mindenféle természetben kiszolgáltatott járandóság értendő.. így a lakás. fűtés, világítás, ruházat, élelmezés, mosás, vasalás, kommentio, mind felbecsülendő. megállapítandó, a készoénzfi'etéhez hozzáadandó és ennek összercdinénve kénczi az adóalapot. Az adókötelezetteknek vallomást kell adirok ezt okmányokkal alátámasztani! Y. Ez vcnatkoz'k az önálló munkás kra. ak’k háromhrvonkint tartoznak a ittcrf lelő adóösszeget befizetni. A mag nósoknál é; vállalatoknál, ha a munkásoknak száma kettőnél több, a munkaadók kötelesek az adót a bérfi~c és alk: Imával levonni és iegvzék ki- ! yrrctí'b. n minden hóm p végén befizetni A t n- ái o-oknál alkalmazott legfeljebb két munkás szintén tartozik adóra Hornéit adni és a gazda, aki felelős ezen .dóért, köteles az adatok valódiságát ; Iá rusával megerősíteni. A munkások, kiknek béréből a munkaadó levonta a munkásadót. iogositva vannak ellenőrizni, hoev a befizetés tényleg megtörtént-e és erről bizonyítványt követelni az adóhivatalnál. Az e öadqttak szerint három kategóriába kell sorozni a fizikai munkásokat. Az elsőbe azokat, akiknek nincsen gazdájuk. hanem önállóan vállalkoznak. Ezek maguk kötelesek vallomást adni. A másodikba azok tartoznak, akik alkalmazva vannak ugvan. de legfeljebb másoemagtikkal. Ezek is tartoznak vallomást adni. a gazdájuk aláírásával, de az adót személyesen fizetik. A harmadikba tartoznak azok. akik nagyobb számban vannak alkalmazva: ezek nem tartoznak vallomást adni és közvetlenül fizetni, hanem ezeknél a munkaadó készít kimutatást és vonja le az adót a munkástól, amit a kimutatás két példányával együtt befizet, illetve benyújt a pénzügyigazgatóságnál. Ez utóbbi esetben a munkaadó a kincstárnak behat tó közege és sikkasztást követ el. ha a levont adót be nem szolgáltatja. Ha nem vonja le az adót. vagy helytelen bejelentést tesz. akkor szavatol a munkások adójáért. Ugvanigv szavatol a munkaadó, ha két alkalmazottnál többet nem tart. azért hogy a munkásadót a fizikai munkás befizette-e? A gyakorlatban ugv a munkaadóknak, mint a munkásoknak sok kellemetlenségük van. amíg a bejelentési és fizetési A fehér ellenforadalom leverése után a hatalom újra a szovjet kezében van. A vörösek mindjárt az első hetekben a fogolykat lefognak. Két társammal nek dolgozni kell. En is munkát vállalok. Egynéhány társammal a városba megyek, a hol nemezgyártással foglalkozom. Lakást is a városban kapunk. Itt nyugodtan élünk és dolgozgatunk, 1920 aug. 15-éig. Ezen a napon váratlan razzia van az egész városban. Sokakat lefognak. Két társammal együtt engem is letartóztatnak. Nekem sikerült megszökni. Három nap múlva újra letartóztatnak. Aug. 18-án éjfél után másodmagával megjelenik a lakásomon a vörösgárdfstává lett Méhes Aladár honvéd zászlós, engemet letartóztat és az internacionalisták laktanyájába kísér. Itt egy irodahelyiségbe zárnak s két vörösgárdista magyar katonát rendelnek ki őrzésemre. Ezeknek parancsuk van Méhes Aladártól, hogy addig őrizzenek, mig ő, — Méhes — értem nem jön. Ha pedig szökni akarnék, lőjjenek agyon. __ Másnap, aug. 19-én egy órakor délután érkezett meg Méhes Aladár a vörösgárdisták irodájába. Orosz katonaruha volt rajta, pisztoly az oldalán s az ötágú szovjetcsillag a mellén. Leült az íróasztal mellé, tollat és papirost vett elő s irt. Néhány perc múlva az írást betejezte. Ekkor felállt, hozzám fordult s Így szólt: »Tessék felkészülni« Felkészültem. Magamra dobtam a hátizsákomat, amelyben összes holmim csomagolva volt, vettem a köppenyt s a takarómat s vártam. Néhány perc múlva megindultunk. En elől, ő közvetlenül mögöttem. Szentül meg voltam győződve róla, hogy az internáló táborba megyünk, a Vojjeni Qorodokba. Ebben az időben közölték ugyanis az orosz lapok, hogy aug. 10-én Trotzkij tiltakozó jegyzékkel fordult a magyar kormányhoz a kommunisták bebörtönzésé miatt és elrendelte, hogy az Oroszországban élő fogoly magyar tisztek közül ezer tisztet válasszanak ki, ezeket zárják internáló táborokba és ugyanolyan elbánásban részesítsék, mint aminő bánásmódban részesülnek a kommunisták Magyarországon. Mint tényleges huszár százados, nem csak biztosra vettem, de természetesnek is találtam, hogy az ezer túsz között én is ott leszek. Azt hittem, hogy ezért tartóztattak le s igy nem vihetnek máshova, mint az internáló táborba. Nagy volt tehát meglepetésem, amikor a cseka előtt elhaladva, Méhes ott hirtelen megállt, oda szólt valamit az ajtóban álló őrnek, ez ajtót nyitott előttünk s Méhes betessékelt engemet a cse* ka elvételi irodájába, a *prijom arrestovánih«-ba. A »prijom arrestovanih* piszkos, tekötelezetségüknek eleget tettek, mert a pénzügyi tisztviselők az adó összegének kiszámítását is azi adókötelezettre háritiák és oly körülményessé . teszik, hogy néha napokon át kell ide-oda futkosnia. amig a dolgát elvégezheti. A legkülönösebb az. hogy csekély összegű adófizetésnél majdnem annvi bélyeg lerovását kíván iák. mint amennyi az adó összege. Az ui adónem a lakosság legszélesebb rétegét akarja adóval érinteni és igy óriási jövedelmet fog az államnak hozinL habár az adókulcs elég mérsékeltnek látszik, de főleg azért, mert legtöbb esetben nem a munkástól, hanem a munkaadótól szedik azt be. lefüstölt igazi szovjet szoba. A vakolat köröskörül leverve, a falak összevissza repedezve, tele ezer meg ezer agyonnyomott véres poloskával. Az egész bútorzat egy rozoga kopott Íróasztal, egy-két pad, néhány szék és két kép: Leninnek és Trotzkijnak a képe. Az Íróasztal mellett a cseka egyik napos szolgálatot teljesítő hivatalnoka ül, a »dezsurni«. Körülötte vörös katonák ácsorognak, mahorkát*) sziva és újságot olvasva. Közben apró magocskákat — »szemicskét« — ropogtatnak és nagyokat köpködnek a padlóra. Ebbe a szobába vezetett be engemet Méhes Aladár. Egyenesen a »dezsurni«-nak - tartott, kezet nyújtott neki és azt. mint régi ismerősét üdvözölte. Ezután föléje hajolt, halkan, hogy én ne halljam, néhány szót súgott a fülébe s átadta neki az írást, azt az Írást, amit az imént irt a vörösgárdisták laktanyájában. A dezsurni bólintott a fejével, elvette az Írást és azt hosszasan nézegette, Forgatta jobbra, forgatta balra, végre is vissza adta Méhesnek azzal, — hogy nem érti. Méhes erre félre hívja s egy-két pillanatig magyaráz néki valamit. A dezsurni ismét Íróasztalhoz ül, egy darabka papirost vesz elő és ir. Amikor az írással elkészül, a sok ácsorgó katona közül egyet magához int, ennek átnyújtja az írást és parancsot ad neki, hogy engemet a »podvah-ba kísérjen — a pincébe. — Az őr felkapja fegyverét, a szemem láttára tölt, majd szuronyos puskáját nekem szegezve durván rám kiált: »tó/.« Az irodából egy sötét, dohos folyosóra jutottunk. A folyosóajtóban két szuronyos őr állt. Ezek feltartóztattak bennünket és a jelszót követelték. Kísérőm a jelszót megmondja és bemutatja a dezsurni Írásbeli parancsát, amellyel engemet a pincébe kell kisérnie. Az ajtó erre megnyílik s mi azon át egy tágas, de piszkos udvarba jutottunk. Innen egy melléképülethez mentünk, annak pincelejárójához. A pinceajtót fegyveres katonák őrizték. Amikor bennünket megpillantottak, az egyik katona »karaul-nacsalnik*-ot kiáltott. »örparancsnok*-ot. Az őrparancsnok előlép, átveszi kísérőmtől az Írást s engemet. Ezután zsebéből egy könyvecskét húz elő. Azt felnyitja és abba bejegyzi a nevemet. Amikor ezzel kész, kitárja a pinceajtót és engemet betuszkol a pincébe. Hirtelen nehéz, kellemetlen, dohos szag ütötte meg az orromat. Az első pillanatban semmit sem láttam. Teljes sötétség volt a pincében. Egy kis villanykörte égett ugyan benne, de oly gyenge és halvány fénnyel, hogy mellette semmit nem láttam. Egy-két perc telt el igy, mig szemem a sötétséget megszokta és én lassan kezdtem az alakok körvonalait kivenni. Egy ideig tehát ott álltam a pince ajtóban és vártam. Ekkor hirtelen ismerős hangokat hallottam. »Szervusz édes jó barátom, hát Te is ide kerültél közénk?« *) A mahorka a dohány kórójából, annak szárából készül. Oroszországban a háború alatt, még »z intelligencia is ezt szívta. A hangokat rögtön megismertem. Két társam volt, akiket a razzia alkalmával, aug. 15-én velem együtt letartóztattak. Nékik szigorúbb őreik voltak, mint nekem s igy nem tudtak megszökni akkor, amikor én megszötem. Egy pillanat s mindkettő ott termett mellettem, Elvették tőlem a podgyászt, a kezemet szorongatták s igy szóltak hozzám: »Szomorú, nagyon szomorú helyzet. De talán még sem reménytelen. Majd csak megsegít bennünket az Isten s kiszabadulunk innen is valahogy.* — Majd igy folytatták: »Te épen a százkettedik vagy ebben a pincében. Úgy fekszünk, mint a keringek. De sebaj. Jöjj csak oda mellénk a pricsre, majd szorítunk helyet a Te számodra is.* ... Amikor bekerültem abba az átkozott pincébe, az első benyomásom az volt, hogy a pokolban vagyok. Vagy még ennél is rosszabb helyen. Attól a bűzös, dögletes levegőtől, ami a pincét betöltötte, azt hittem, hogy elájulok. Elkezdtem szédülni, forgott velem a világ, rosszullét fogott el s fuldokoltam. Önkéntelenül is vissza akartam rohanni oda. ahonnan jöttem, ki a szabadba, az udvarra. De már nem ehetett. Az ajtó mö^ göttem becsapódott s én a cseka halálpincéjéből nem tudtam többet kijönni. Amennyire a szűk hely megengedte, aki csak tudott, leugrált a pricéséről s szaladt felém. Alig tudott két társam ezen a sok emberen keresztül magának hozzám utat törni. Ez a sok idegen ember ezer meg ezer kérdéssel ostromolt Mind újságot várt tőlem. Valami kellemes, jó hirt, amitől a szabadulását remélte. De én nagyon hamar leráztam őket a nyakamról. Kijelentettem, hogy én »külföldi« vagyok, »inostranci*, — hadifogolytiszt, senkivel nem érintkezem, orosz újságokat nem olvasok s igy senkinek semmi újat nem tudok mondani. Ezután két társam egy rozoga létrán felkalauzolt az emeletre. Az első pricssor tetejére felrakott második pricssorra. Itt lerakták a podgyászomat és helyet csináltak a számomra. ... Az egész pince alig volt 10—12 méter hosszú s talán méter széles. A falak mellett deszka pricsek álltak. Amint az orosz nevezi »nari«-k. Két sor egymásnak a tetején. Ezeken feküdtek egész nap a fegyencek. Persze minden szalmazsák és takaró nélkül. Szerencse, hogy a köpenyem velem volt. Ezt magam alá raktam. Takaróm is volt. Elvittem magammal, amikor letartóztattak. így azután én nem feküdtem minden nélkül a puszta deszkán — mint oly sokan mások. (Jövő vasárnapi számunkban folytatjuk.) Bródy László : A táncos hajnal A hegyről leszalad a hajnal táncos bokával és nevetve. Dús szőke haja leng a szélben. A sugár lába merre illan, sugár tapad a bus kövekre. Nagy gombolyagok a kezében, a házakat mind megdobálja. Százszinü szalagot dobál szét vígan a sok szürke házra, a tornyokra, a kupolákra. Az alvó város, ó be szép most. a táncos hajnal gyönyörüszép! En most megyek csak lefeküdni, magamba szívni könnyű álmot, a múló halálnak az izét* Már fut a lürgelábu rikkancs és súlyos gépkocsik rohannak, nyomdából frissen jön az újság, a házak között szerteszórják és odaadják a vonatnak. En most megyek csak lefeküdni, a szelíd hajnal hazakerget. Viszik most százfelé a versem rikkancsok, kocsik és vasutak és átadják az embereknek. A cseka halálpincéjétől — a kényszermunkatáborig (Szemelvények a naplómból) Irta: Grób Imre Első közlemény
