Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-30 / 300. szám

!Q26. október 30. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET A romániai neológ zsidó hitközségek kongresszust tartottak Temesvárott. A kongresszust megelőzőén a zsidó iskola fenntartók tartottak értekezletet, me­lyen elfogadták Sebestyén Dezső dr. nagyváradi iskolaigazgatónak azt az in­dítványát, hogy memorandumot intéznek a kormányhoz, melyben kérni fogják, engedje meg, hogy az összes romániai zsidó iskolákban az oktatás a tanulók anyanyelvén történhessék, a regátban román nyelven, Bukovinában német, Erdélyben és a Bánságban magyar nyelven. * Véres harcban robbantak ki az ellen­tétek egy ruszinszkói faluban. Dercen­­ben, ebben a szinmagyar községben a lakosság már régóta ellenséges viszony­ban élt a telepesekkel. A magyarok rossz szemmel nézték a kolonistákat egyrészt azért, mert a földreform alkal­mával úgyszólván minden szabad föl­det ők kaptak, másrészt, mert nem já­rultak hozzá a község terheihez. A földnélküli magyar szegénység, mely a csehszlovák agrárpolitika hibáiért a te­lepeseket tette felelőssé, rz elmúlt éj­szaka megtámadta a kolonistákat és ki­verte őket a faluból. A véres küzdelem során egy telepes meghalt, kettő pedig súlyosan megsebesült. A hatóság a tá­madók vezetőit: három magyar földmi­­vest letartóztatott * Himnusz-pört tárgyalt a napokban a kézdivásárhelyi törvényszék. A pör vádlottja: Paal Lajos kézdivásárhelyi lelkész és Kovács János kántortanitó, a kik a rendőrséghez érkezett névtelen följelentés szerint az óesztendő esté­jén a tempjomban a gyülekezet előtt egy templomi zsoltárt énekeltek a Him­nusz dallamára. A tárgyaláson a két vádlott kijelentette, hogy soha sem énekeltek a templomban mást, mint egyházi dallamokat. A bíróság rövid ta­nácskozás után mindkét vádlottat fel­mentette. * Az Adeverulban Livilu P. Nesta is­mert román publicista hosszabb cikket irt abból az alkalomból, hogy Colban Erich, a Népszövetség főtitkára beutaz­za Romániát. »Egy álló' év óta — írja a kitűnő román publicista — egyebet sem teszünk, mint a kisebbségi problé­ma megoldásának szükségességét han­goztatjuk, amelyet úgy képzelünk, hogy azt tisztességesen, a pártok egyetértése utján kidolgozott törvénnyel kell végre­hajtani. Ilyenformán megszüntethető!: volnának az utóbbi évek felesleges agi­­tációi, a pártoknak egy okkal kevesebb állna rendelkezésre a kicsinyes intrikák­ra, viszont az egységesített Románia különösen morális szempontból óriási nyereséget könyvelhetett volna el a maga javára és nem lenne kénytelen önigazolásra a nemzetek szövetségének kiküldöttjét idecsalogatni. A román pár­tok egységes felfogásával szemben el­tűntek volna a kisebbségek túlzott kö­vetelései és a kisebbségek ezután már teljes szabadsággal kereshettek volna elhelyezkedést a különféle román páT- tok keretein belül, mert hiszen ők már az ország szabad és megelégedett pol­gárainak tekinthetnék magukat. Ezért e felfogásunkért kezdetben, de még nem is olyan régen, erős támadásokban volt részünk. Ismételten hangoztatták az is­mert rágalmakat, mig lassan a politikai körök felismerték a mi harcunk jogos­ságát. De ekkor sem a jog és jogpsság álláspontjára helyezkedett, hanem az oppoTtunitáséra. Az Avarescu-párt meg­kötötte az ismert csúcsai paktumot, de csak azért, mert Goga Oktávián felis­merte azt a súlyt, amelyet a kisebbsé­gek a választások idején jelentenek. Goga példáját a liberális-párt is követ­te, amely megkötötte az első válasz­tási paktumot a magyarokkal, hogy leg­alább valamelyes eredményt érhessen el a községi és a mezőgazdasági kamarai választásoknál. Azután életbeléptették a választási törvényt, amely a román vá­lasztók tömegének akarata ellen brutá­lisan támadó, mert a népszerűség hiányában szenvedő kormányok sorsát a kisebbségek kezébe tette le. Ezt az anti­­nacionális törvényt a liberálisok készí­tették, amely elsősorban a néppártnak biztosította a többséget. Következéské­pen az utóbbi két évben az egész kér­dés csak az érdekeltség kérdése volt és senkinek komolyan eszébe sem jutott a kisebbségi kérdés megoldása. A kisebb­ségek jogai a politikai börze portéká­jává lett, amelyet mindegyik párt túl akar licitálni.« # Az erdélyi magyar párt vezérei tár­gyalásokat folytatnak Bukarestben, hogy a kormányt rábírják a paktum becsületes végrehajtására.. A lapok élénk figyelemmel kisérik a tárgyalások menetét, melynek eredményétől igen sok függ a belpolitikai életben. Az egyik bukaresti lap a magyar párt elnökének, Bethlen György grófnak nyilatkozata kapcsán a következőket rrja a tárgya lásokról: »Azok számára, akik ismerik Bethlen nagyon tartózkodó magatartá­sát, ezek a kijelentések elhatározó jelle­gűek és a Goga miniszternél tett látoga­tása alkalmával mondottak ultimátum­szerű jelleget adnak A magyar párt elnöke megfelelt Bucsan államtitkárnak a gyergyói nagygyűlés után tett kijelen­tésére. amelyben a kisebbségek képvi­selői nagyon türelmetlenek és a kor­mány nem áll szóba azok ideges kép­viselőivel. A magyar párt még a parla­ment megnyitása előtt tiszta helyzetet akar látni, hogy a körülményekhez ké­pest válassza meg parlamenti maga­tartását.« Elfogták Erzberger egyik gyilkosát A Mühlhausenban letartóztatott titokzatos idegen vezette a gyilkosok autóját Párisból jelentik: A Mühlhausen­­ben letartóztatott Edelmann nevű titokzatos német kém, aki a Rajna­­vidéken Fournier.álnéven élt, a Ma­tin szerint ugyanaz, aki Erzberger meggyilkolásakor azt az autót ve­zette, amelyen a gyilkosok elmene­kültek és akinek állítólag magának is része volt a gyilkosság elköveté­sében. A francia hatóságok tudvalevőleg titokban tartják mindazt, amit Edel­­mann-Fournier személyével kapcso­latban megállapítottak, a Matin azonban beavatott helyről úgy érte­sül, hogy az elfogott ember bűnössé­ge mindenképpen bizonyítva van. A német hatóságok annak idején Erz­berger meggyilkolása után kinyo­mozták. hogy annak az egyénnek, aki a gyilkosok autóját vezette, egy Klein nézve szóló soffőrigazolványa volt és most Edelmann letartóztatá­sa után a lakásán tartott házkutatás alkalmával megtalálták ezt a soffőr­­igazolványt. A nyomozás annak ide­jén azt is kideritette, hogy Edelmann a »Konzul« titkos szervezetnek egyik vezetőtagja volt és a francia Íróságoknak is úgy hárult a gya­mjuk a Mühlhausenben álnéven élő titokzatos idegenre, hogy az bizo­nyos német titkos szervezetekkel tartott fenn érintkezést. és a hidrész másik Vége alá helyezett kerekeken mozgó két vaskocsin nyugo­dott. A két vaskocsi és a parton elhe­lyezett hatalmas cölöpökre erősített drótkötelek segítségével, melyet mon­­struózus csiga csavart fel. a hidrész megindult a pillérek felé. A felvontatás meglepő gyorsasággal ment. Amikor a hidrész vizfelőli vége az első dunai kő­­pillérre került, az uszályokba vizet bo­­csájtottak, ezáltal ezek felszabadultak a hid szerkezettől és visszajöttek a partra, hogy a nagy két főoszlop alatti saru alá helyezkedjenek el. A vizet új­ból kibocsájtották az uszályokból. A két uszály vasszerkezete a két saru alá ke­rült és most már újból megindult a két uszály a köpülér felé és a két sarut helyezte a kőpillérre. Ennek megtörtén­te után a két uszály megkerülte a pil­lért és a hidrész vizfelőli végét addig tolta Petrovaradin felé, mig a saruk végleg elhelyezkedtek állandó helyü­kön, a kőpilléren. Eredetileg úgy tervezték, hogy ez a monstruózus munka még délelőtt elké­szül. de a szivattyútelepen kisebb de­fektus történt, amelynek megjavítása néhány órát vett igénybe. így a dél­előttre tervezett hidrész fetvontatása délutánra maradt. Pont 3 óraikor adta ki Siemers főmérnök a kürt jelet a mun­ka megkezdésére. A csigát összesen csak nyolc munkás csavarta és szabadszemmel jól lehetett látni, amint a hatalmas hidrész a két vaskocsin és a két uszályon közeledett a hid pilléréhez. Adag öt percenként két métert közeledett a hidrész kitűzött céljához. A hidrészek felemelésével este hat óráig annyira jutottak, hogy a hidrész felső traverzeit sikerült a pilléreken el­helyezni, éjfélre pedig a sarukat is fel-Szokolhamisitó rendörfeliigyelö Fordulat a szokolhamisitási ügy uj budapesti nyomozásában Budapestről jelentik: A szokolha­­misitás miatt megindult pótnyomo­zás ügyében döntő fordulat állt be. Az ügyészség ugyanis vádiratot adott az évek előtt nyugalomba vo­nult Bockelberg Ede volt rendőriő­­felügyelő ellen. Bockelberget az ügy ujrafelvételének megindulása után a budapesti csehszlovák követség és a csehszlovák Nemzeti Bank jogi képviselőjének indítványára hallgat­ta ki a rendőrség és úgy az ő vallo­mása, mint több más vallomás alap­ján az ügyészség most vádiratot adott ki a volt rendőrfőfelügyelő el­len. Bockelberg Nádossy Imre védő­jét, dr. Gál Jenőt bízta meg azzal, hogy kifogásokkal éljen a vádirattal szemben. Az ügyészség egyidejűleg tiz-ti­­zenöt gyanúsított ellen megszüntette az eljárást. A csehszlovák Nemzeti Bank felfolyamodással élt a meg­szüntető végzés ellen a főügyészség­hez és ha az is a megszüntetés mel­lett dönt, akkor a csehszlovák Nem­zeti Bank valószínűleg átveszi a pót­­magánvádat. w All a noviszadi hidrész Pénteken felvontatták a pillérekre a noviszadi hidrészt — Óriási közönség jelenlétében történt meg a felvontatás Az elkészült noviszadi hidrésznek a pillérekre való felvontatása többszöri el­halasztás után pénteken megtörtént. Már kora reggel hatalmas embertömeg állta körül a noviszadi hídfő környé­két, hogy szemtanúja legyen a ritka technikai műveletnek. Az építésügyi minisztérium részé­ről Trifunovics Fülöp, a hídépítési osz­tály főnöke, Sztefánovics Andrija egye­temi tanár, a szaktanács elnöke, Nová­­kovics Vladimir osztályfőnök, Joszipo­­vics Vláda inspektor jöttek el Beograd­­ból és kívülük még jelen voltak Burzá­­movics, a noviszadi építésügyi igazga­tóság vezetője és helyettese. Painho­­vics Milán, a katonaság részéről Niko­­lics Szteván mérnök-tábornok, Ková­­csevics Vojíszláv műszaki ezredes, Raj­­kovics Milorád alezredes, továbbá Lán­cos Nenád főmérnök, aki az állam ré­széről a hídépítés ellenőrzésével van megbízva, a város részéről Plávsics Nikola műszaki tanácsos, Stessel Ru­dolf városi főmérnök, Rákics Rádenkó rendőrfőkapitány helyettes. Azonkívül ott voltak Dtodies Gyúró tábomok-had­­seregparancsnok, Tdsics tábornok, Mir­­kov Dusán főmérnök, a hidrotechnikai hivatal vezetője, dr. Adamovics István, az ügyvédi kamara elnöke, Tosics Du­sán. a mérnökkamara titkára, a város majdnem minden mérnöke és nagy ér­deklődő közönség. Már reggel nyolc órakor minden munkás a maga kijelölt helyén volt és Siemers főmérnök, az Aug. Klöhne dortmundi hídépítő cég vezető főmér­nöke mérnökkarával már megtette az intézkedéseket a hidrész felvontatására. Előbb kiszivattyúzták a dunai uszá­lyokból a vizet, amelyet a nivellálás miatt bocsájtottak az uszályokba, úgy hogy az uszályokra épített vasszerke­zet a hidrészt alá támaszthatta. , A hidrész legmagasabb két főoszlopa alatt hatalmas vasisaruk vannak elhe­lyezve, melyek a Dunából kiemelkedő pillérekre kerülnek. Az uszályokon levő vasszerkezet a víznek az uszályból való kibocsájtása után a második ideiglenes alátámasztás alá került. Ezzel a máso­dik alátámasztékkal felemelték a hid­résznek a vizfelettl kiálló végét és en­nek folytán a főoszlopok alá erősített két saru felszabadult az Ideiglenes cö­löpállványokról és a hidrészt most már csak a két uszályon levő vasszerkezeten vontatták a pillérekre. A munkát szombaton reggel hat óra­kor folytatják és a vezető mérnökök kijelentése szerint a hid szombat délre készen lesz. Szombaton délelőtt a Du­nának ezen a szakaszán csak kisebb ha­jók és • csónakok közlekedhetnek, mert a hullámverés aadályozza a munka za­vartalanságát. A milliomos kü önc titokzatos halála H rom év előtti tit kzatos gyil­kosság ügyében nyomoz a buda­pesti rendőrség Budapestről jelentik: Hetek óta nyo­moz a budapesti rendőrség egy állító­lagos gyilkosság ügyében. Az Esptanad szállodában lakott Hondl Viktor dúsgaz­dag öreg különc, aki három évvel ez­előtt nyomtalanul eltűnt. Névtelen felje­lentés alapján hat héttel ezelőtt indí­totta meg a budapesti rendőrség a nyo­mozást, amely azonban csak annyit tu­dott megállapítani, hogy Hondl az eltű­nés előtti napokban eladta két házát és a kapott pénzt idegen valutára vált­va, azt egy zacskóba tette és a nya­kára akasztva hordta. Megállapította a rendőri nyomozás azt is, hogy Hondl közvetlen eltűnése előtt előkelő urakkal tárgyalt. Uj fordulatot adott a nyomozásnak, hogy péntek délelőtt újabb levél érke­zett a főkapitányságra egy bécsi nőtől teljes névaláírással. A levélíró most már pontosan megnevezi Hondl állító­lagos gyilkosait és közli azoknak jelen­legi tartózkodási helyét is. Elmondja a levélíró, hogy eddig hallgatnia kellett, mert az egyik tettessel közös háztartás­ban élt és attól gyermeke is született és hogy a tartásdíjat megkaphassa, nem merte a hatóságokat nyomra vezetni. Most azonban már nem tud lelkiismere­tén uralkodni és azért közli az adatokat a rendőrséggel. A rendőrség a nyomozás adatai­ról semmit nem hoz nyilvánosság­ra. azonban Budapesten elterjedt hí­rek szarint a titokzatos levélíró a mil­liomos meggyilkolásával egy olyan egyént gyanusit, akinek neve az utóbbi évek atrocitásaiban igen gyakran elő­fordult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom