Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-26 / 296. szám

lWzö. október 2b. tíÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. KISEBBSÉGI ÉLET —■ ni Kolozsvár város tanácsát, melynek többsége ellenzéki pártok tagjaiból ke­rült ki, a kormány feloszlatta azzal az indokolással, hogy a választáson tör­vénytelenségeket követteík el. A felosz­latás ellen a román ellenzéki pártokon kívül, az erdélyi magyar párt kolozsvá­ri tagozata is tiltakozott. »A magyar párt kolozsvári tagozata — mondja a párt határozata — tárgyalás alá vette a Kolozsvár város tanácsát feloszlató rendeletet. Sajnálattal állapítja meg a tényt, hogy a polgárság törvényesen megválasztott tanácsát a kormány fel­oszlatta. A feloszlatás alapjaként fel­hozott indokok olyanok, amelyek, ha helytállók, a kormánynak módjában lett volna a tanácsot felügyeleti jogánál fog­va ezekre előzetesen figyelmeztetni, holott ezt nem tette és mindjárt a fel­oszlatáshoz folyamodott A választmány óvást emel a törvényesen megválasztott tanácsnak — amint erre minden jel mu­tat — politikai pártszempontokból való feloszlatása ellen, minthogy azt sem a közigazgatás szükséges folyamatossá­ga, sem az önkormányzat elve, sem a polgárok politikai szabadságának tisz­teletben tartása meg nem engedi.« * Bethlen György gróf, az erdélyi ma­gyar párt elnöke napok óta Bukarest­ben tartózkodik, ahol fontos kisebbségi kérdésekben folytat tárgyalásokat a kormánnyal. A tárgyalások eredményé­ről a pártvezér a sajtó képviselői előtt a következő nyilatkozatot tette: — Wilier József képviselő társam­mal, a magyar parlamenti csoportok tit­kárával elvégeztük azokat a köteles­ségeinket, amelyeket mások a mi he­lyünkben valószínűleg ugyanigy végez­tek volna. Eljárásunkat nem akarom a nyilvánosság előtt szellőztetni, közön­ségünk úgy is jól tudja, hogy kellő ko­molysággal fejettük ki azokat a szem­pontokat, amelyeknek honorálásától a magyar kisebbség már nem tekinthet el. Nem volna helyénvaló a mai hely­zetben naiv és vérmes reményekkel te­­tekürtölni a közvéleményt, amikor a közönség úgyis arra vágyik teljes jog­gal, hogy az eltagadhatatlan jóindulat­tal megtett ígéretek valóra is váljanak. A magyarság híven teljesítette vállalt kötelességét, most a kormányon a sor, hogy teljesítse ígéreteit. Gyergyószent­­miklóson bebizonyosodott, hogy a ma­gyarság szivvel-lélekkel egységesen áll a hátunk mögött; örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyarság méltóságteljes magatartása kellemes hatást keltett a román közvéleményben is. * A szászok vezére, Hans Otto Roth, szintén tárgyalásokat kezdett Bucsan államtitkárral. A Lupta Hans Otto Roth újabb intervenciójából és Bethlen nyi­latkozatából azt a következtetést vonja le, hogy a kisebbségek újabb demarsot intéztek a kormányhoz a paktumban vállalt kötelezettségek teljesítése érde­kében. A Lupta szerint a kisebbségi tár­gyalások nem a legkielégitőbb ered­ménnyel végződtek, legalább is erre le­het következtetni Bethlen és Otto Roth hangulatából. * A szatmári református magyar gim­náziumhoz rendelet érkezett a nagyvá­radi vezérfelügyelőtől. A rendelet uta­sítja az intézet igazgatóságát, hogy a zsidóvallásu tanulókat azonnal ki kell zárni az iskolából, tekintet nélkül arra, hogy mióta járnak oda. A rendelet meg is szabja, hogy negyvennyolc óra alatt kell kitiltani a zsidóvallásu növendéke­ket, akiket kollektiv módon fognak át­íratni az állami líceumba. \ # Az aradi szabadságszobor, mely évek óta Arad egyik raktárában fek­szik, még mindig nem került át Buda­pestre, bár a magyar kormány mindent elkövetett, hogy az értékes magyar mű­emléket megszerezze. A szobor átvite­lének dolgát most Vámbéry Rusztem dir., Magyarország legkitűnőbb jogásza vette kezébe, aki elhatározta, hogy Bu­dapest legközelebbi közgyűlésén indít­ványt terjeszt elő a szabadságszobor Budapestre vitele és felállítása érdeké­iben. Az akcióról Vámbéry Rusztem új­ságírók előtt igy nyilatkozott: — Harminchat éve annak, hogy az aradi szabadságszobrot, Zala mester alkotását leleplezték. A szobrot néhány évvel ezelőtt lebontották. Egy aradi ba­rátomtól arról értesültem, hogy Arad város hajlandó volna a magyar kultú­rának ezt a nemes monumentumát ki­szolgáltatni, ha eziránt hivatalos formá­ban megkeresik. Igaz, nogy a tizenhá­rom szobrát haláluk emléke Aradhoz fűzi, de életük az egész országé volt. Ezért jogosult, hogy a szobor az ország szivébe jusson, jelentősegéhez méltó el helyezéséhez. Puccsot terveztek a sanghai-i kommunisták sván magyar miniszterelnök Apponyinak a parlamentben tett kijelentéséről s er­re vonatkozólag ezeket mondta: — Apponyi gróf a parlamentben azt állította, hogy mi forradalmi alapon csi­nálunk reakciót, mig az ellenzék a jog­folytonosság alapján csinál demokráciát. Mi nem állunk forradalmi alapon, ml népies politikát csinálunk. A nép minél nagyobb rétegeit akarjuk a hatalomban részesíteni. A demokratikus gondolko­dású politikusnak azonban nevelni kell a tömegeket és elsősorban kötelessége­ikre figyelmeztetni, amelyek nemzetük­kel és hazájukkal szemben fennállnak. Feng-Ju-Síang hetvenezer főnyi hadseregével egye­sülni akar a kantoniakkal Londonból jelentik: A Daily Express értesülése szerint Sanghajban kétezer kommunista lá­zadást kísérelt meg. A kommunisták, akik fel voltak fegy­verkezve, megtámadták a rendörfönök­­ség épületét, de több órai heves harc után az eu­rópai negyed önkéntes osztagával sikerült őket visszaverni. A nagy nyugtalanságra való tekintettel a városban kihirdették az ostromállapotot. A Times pekingi jelentés alapján azt Írja, hogy Feng-Ju-Siang tábornok hatvan­ezer főnyi hadseregével elhagyta Kalgant és elindult a déli frontra, hogy egyesüljön a kanton! csapa­tokkal. A tábornok hadserege igen hiányosan van fölszerelve, de Feng-Ju-Siang re­­mélL hogy a szovjetkormány legrövi debb időn belől muníciót és ágyukat küld a csapatok részére. Reakció forradalmi alapon Apponyi sulyo' vádja a magyar kormány ellen Budapestről jelentik: A magyar po­litika komoly eseménye az a beszéd, a melyet Apponyi Albert gróf mondott a magyar nemzetgyűlés hétfői ülésén a felsőházi törvényjavaslat vitájában. Tú­ri Béla felszólalása után emelkedett Ap­ponyi szólásra és minden szavát nagy figyelemmel hallgatták végig úgy a kép­viselők, mint a tömött karzat. Apponyi beszéde elején kijelenti, hogy a javaslatot nem áll módjában megsza­vazni. Részletes indokolásában kifejti, hogy a javaslatot már csak azért -sem szavazhatja meg, mert a felsőház meg­szervezését sem tartja helyesnek. Sze­rinte a két kamarában a nemzeti aka­rat kifejezését kell tökéletesbiteni azál­tal, hogy abban a nemzeti élet kialakulá­sát képviselő testületek legyenek képvi­selve. Ez azonban nem érhető el ak­kor, ha a mai törvényhatósági bizottsá­gok fogják megválasztani a felsőház tagjainak egyrészét, mert a tizennyolc éve együttülő törvényhatóságokat nem lehet semmiféleképen kapcsolatba hozni a népképviseleti gondolattal. A felsőházi javaslatot tehát meg kell előznie a tör­vényhatóságok újjászervezésének. Má­sik szervi hibája a javaslatnak, hogy nincs benne kiérlelődve az a gondolat, mikép jussanak képviselethez a felső­házban a nagy gazdasági érdekképvise­letek. Nagy hibája a javaslatnak, hogy teljesen mellőzi a munkásság szer­vezetét a feisőházban, holott a munkásság nagy és számaveendö faktor. (Óriási taps és éljenzés a baloldalon). Ha megnyugtatóan bizalmat keltve he­lyesebb népképviseleti szempontokat át­szűrve, alapot akar adni a felsőháznak a nemzetgyűlés, akkor a munkásságnak a felsőháziról való kizárását nem lehet jóváhagyni. Kifogásolja azt is, hogy a két kamara közti viszonyt a javaslat nem tisztázza és nincs szó a javaslatban arról, mi történik abban az esetben, ha a két kamara közt összeütközés támad. Már ezek az ellenvetések is elegendők volnának ahhoz, hogy a javaslat visz­­szautasitását kérje, de ezeknél még sú­lyosabbak azok a kifogások, amiket al­kotmányjogi szempontból kell támasz­tani. Részletesen foglalkozik ezután azzal a kérdéssel, hogy az első nemzetgyű­lésnek az volt-e a feladata, hogy a régi alkotmány medrébe visszavezesse az országot, vagy pedig egy uj alkotmányt alkosson Az 1920. évi I. törvénycikknek nem volt szándéka az ősi alkotmányt megszüntetni, hanem csak az volt a célja, hogy ideigle­nesen gondoskodjék uj hatalmi té­nyező megteremtéséről mindadig, amig a közvetlen akadályok az ősi alkotmányban gyökerező ténye­zők működését lehetővé teszik. Ez a törvény, ha nem is vallotta a jogfolyto­nosságot, azt nem is tagadta meg. A jogfolytonossággal szakítani Magyar­­országon szerencsétlenséget jelentene és nem szabad szükség nélkül az alkot­mányt veszélyeztetni. Részletesen polemizál ezután Apponyi a javaslat előadójával, aki szerinte a jogfolytonosságot elbújtatta. — Lehetnek pillanatok — mondja Ap­ponyi — amikor a jogfolytonossággal szakítani lehet, sőt kell is, de nem lehet azt állítani, hogy a jogfolytonossággal mindenáron való szakítás helyett, keresni kell olyan megoldást, amely végre belső megnyugváshoz vezet. Felkiáltások a baloldalon: Szurony­nyal és börtönnel! Apponyi: Szuronyra és börtönre má­sak is támaszkodtak már, azonban óva intek mindenkit, hogy hatalmát szuronyra és börtönre alapozza, mert a 'helyzet könnyen változhat és nem tudni, kinek a kezében lesz holnap a szurony és börtön. (Úgy van! Úgy van! — felkiáltások az ellen­zéken). Ha rajtam állna, a főrendiház átalakításában még radikálisabb volnék, dr én a jogfolytonosság alapján állok. Közbeszólások a jobboldalról: Tessék javaslatot előterjeszteni! Halljuk a ja­vaslatot! Apponyi a kormánypárt felé fordulva, emelt hangon a következőket mondja: Én a jogfolytonosság alapján aka­rok erősebb demokratikus politikát, önök pedig forradalmi alapon re­akciót! Óriási taps fogadja az ellenzéken Ap­ponyi e szavait, a baloldali padsorokban a képviselők felállnak és úgy tapsolnak, a kormánypárt erélyesen tiltakozik. . A zaj megszűntével Apponyi megál­lapítja, hogy a kormány javaslata sze­rint az alkotmány egyik tényezőjét, a főrendiházat félreteszik és felsőházat hoznak helyette és ezért nem fogadja el a javaslatot. Apponyi Albert gróf felszólalása olyan mély hatást váltott ki, hogy a követke­ző szónok, Nagy Emil volt igazságügy­miniszter is Apponyi beszédével foglal­kozott és megállapította, hogy Appo­nyinak egy közbeszólás következtében történt kifakadása elszomorító. Appo­nyi temperamentumának tudhatja csak be azt a kijelentést, hogy a jobboldal forradalmi alapon szervezi a reakciót. Ezt a kijelentést olyannak kívánja tekin­teni, ami nem tartozott a beszédhez: A maga részéről csak ajt állapítja meg, hogy miután a királyi hatalom elvét elő­zőleg elvetették, újból a nemzeti szuve­­rénitás alapjára kell helyezkedni. Az ülés ezzel végétért. Bethlen válasza Apponyinak A pilisvörösvári választók tiszteletére rendezett banketten értesült Bethlen Ist-A magyar miniszierelnök a nemzetiségek szabad­ságáról Budapestről jelentik: Hétfőn délelőtt a pilisvöTösvári kerület választóinak népes küldöttsége jelent meg Budapes­ten, hogy átadja a kerület újonnan meg­választott képviselőjének, Weichert Miklósnak a mandátumot. A küldött­ség előtt Bethlen István miniszterelnök német beszédet mondott, tekintettel, hogy a megjelentek nagyrésze német anyanyelvű. Bethlen beszédében han­goztatta, hogy Magyarországon ősi tra­díció, nemcsak azt tekinteni jó magyar­nak, aki magyarul beszél, mert az anya­nyelv és a hazafias érzés nem mindig azonos. Senkinek sincs megtiltva — folytatta a magyar miniszterelnök, — hogy anyanyelvét használja és amikor a kormány azt kívánja, hogy az állam­nyelvet tanulják meg, az idegen anya­nyelvű polgárok érdekeit is szolgálja. Utal arra, hogy Magyarországon a kor­mány jóváhagyásával és támogatásá­val működik a Volksbildungsverein, amely azért alakult, hogv a német ál­lampolgároknak lehetővé tegye anya­nyelvűknek, kultúrájuknak és nemzeti sajátosságuknak megőrzését és fejlesz­tését. Uj nyomozás a Reismann-gyilkosság ügyében Személyesen ismeri Reismann zongoragyáros és Boros bútor­­gyáros gyilkosait egy névtelen levélíró Budapestről jelentik: A budapesti rend­őrség régen elfeledett bűnügyekben indí­totta meg a nyomozást. A főkapitány­ságon újból elővették a Reismann Jakab zongoragyáros és Boros István bútor­­gyáros meggyilkolására vonatkozó ak­tákat. A két rabl'ógyilkosság tettesei tud­valevőleg még máig sínesének kiderítve. Relsmann meggyilkolásával a há­rom Kovács testvért és egy Mol­nár János nevű egyént gyanúsítot­tak, akik hosszabb ideig letartóztatásban is voltak, azonban később szabadlábra he­lyezték őket. Boros István butorgyáros meggyilkolásával a rendőrség egy különítmény tagjait gyanúsí­totta. akiket annak idején elő is állítottak, de már a rendőrségen szabadlábra helyez­ték őket. A két rablógyilkossági ügyben most érdekes fordulat történt. A budapesti rendőrkapitányságra levél érkezett, a melynek névtelen írója közli, hogy megdöbbentő adatok állnak rendel­kezésére a Reismann- és Boros­gyilkosságok ügyében. A névtelen levél Írója bejelenti, hogy személyesen ismeri mindkét gyil­kosság elkövetőit, azonban csak akkor lfesz hajlandó rész­letes vallomást tenni, amikor személye­sen fog a rendőrségen jelentkezni. A levél kézhezvétele után újból elővet­ték és áttanulmányozták a két ügyre vo­natkozó iratokat és várják a névtelen levélíró jelentését, mert nem tartják le­hetetlennek, hogy a lelkiismeretfurdalás rávitte a gyilkosság egyik részesét, hogy beismerő vallomással könnyítsen lelkiismeretén. Az ügy további fejlemé­nyeit a budapesti rendőrségen rendkivüii érdeklődéssel várják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom