Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-22 / 292. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T926 október 22. Doktorátus a fogházban Csalt a gyermek rontó detektív Furfangos csalást leplezett le a szuboticai államügyész>ség. Radivojovics Alekszandar, a beogradi Uprava Qrada volt detektivje, aki két napja letartóztatásban volt a szubo#cai ügyészség fogházában, ahonnan csak kedden szabadult ki, szerdán a legravaszabb módon csalt ki háromezer dinárt Szántó József nótóL, a moli kasszarablással gyanúsított Szántó József moli gabonakereskedő feleségétől. Radivojovics néhány hónappal ezelőtt Szuboticán volt alkalmazásban és itt megismerkedett egy beteg, nyomorék öreg asszonnyal, akinek többször adott pénzt. A »mecénás« lakásán is felkereste az asszonyt, akinek egy nvolc éves kislánya volt. A kislányt két hónappal ezelőtt egy napon eszméletlenül találták meg az uccán. Beszállították a kórházba, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a fejletlen gyermek ellen merényletet követtek el. A kislány hosszas faggatás után bevallotta, hogy a jótékony Radirvojovics volt a merénylő, aki egy alkalommal a kis Katicáék lakásán, egyszer pedig az uccán követett el erőszakot rajta. A szuboticai rendőrség megkeresésére Beogradban letartóztatták Radivojovicsot, aki akkor az Uprava Grada detektivje volt. Radivofovicsei a szuboticai ügyészség fogházába szállították és az ügyészség vádiratot készített ellene. A vádirat ellen Radivojovics kifogással élt, de a vádtanács kedden elutasította a felifolyamodást, azonban a főtárgyalásig szabadlábrahelyezte Radivoiovicset. Radivojovics a fogházban egy cellában volt a moli kasszarablással gyanúsított Szántó Józseffel és kiszabadulása után első dolga volt, hogy Mólra utazott, ott felkereste Szántónét és dr. Radivoiovics Alekszandar ügyészségi jegyzőnek mutatkozott be. Az ál-jegyző kijelentette, hogy hatezer dinárért ki tudja szabadítani Szántót. A pénz felét előre követelte, a másik felét pedig akkor, ha Szántó kiszabadult. Szántóné kifizette a három ezer dinárt és csütörtökön boldogan jött be Szuboticára,'azt'remélve, högy férje kiszabadul. Szántóné meglátogatta a fogházban férjét és természetesen elmondotta, hogy járt nála dr. Radivojovics és rövidesen ki fogjia őt szabadítani. Szántó azonnal látta, hogy volt fogolytársa becsapta feleségét. Szántó elmondotta az ügyet a börtönfelügyelőnek, aki jelentést tett az ügyészségen. Azonnal felhívták az ügyészségre az asszonyt és jegyzőkönyvet vettek fel az ügyröv Az ügyészség úgy értesült, hogy Radivojovics Mólról Szomborba ment és telefonon utasította a szombori rendőr séget, hogy a furfangos szélhámost tartóztassák le és szállítsák a szuboticai ügyészség fogházába. Tűz a parlamentben Kigyulladt egy fal a Radics-párt és a radikálisok klubhelyiségében Beogradból jelentik: A parlament épületében csütörtök délután tűz ütött ki, amely, ha negyedórán belül nem veszik észre, az egész parlamentet elhamvasztotta volna. Délután háromnegyedháromkor a Radics-klubban takarító asszonyok észrevették, hogy a klubhelyiséget a klub elnöki szobájától elválasztó gyenge fal tüzet fogott. Ugyanakkor a klubhelyiség alatt levő radikális klubnak hasonló válaszfala is kigyulladt, mint megállapítást nyert, a fal mellett levő kályhától. A takarítóasszonyok fellármázták a szolgákat, akik azután vödrökben vizet hordtak az égő falhoz. Időközben megérkezett a tűzoltóság is és a falat szétverve megakadályozták a tűz továbbterjedését. A tűz által okozott kár jelentéktelen. A tűz idején a képviselők közül senki sem tartózkodott a parlamentben és igy a veszély nem idézett elő pánikot. Vallanak a noviszadi kasszafurók A Noviszadon le artőztatott nemzetközi kasszafurók egyike beismerte, hogy ö fosztotta ki a ptuji adóhivatalt A noviszadi rendőrség a zagrebi rendőrség megkeresésére nyomban előállította Heitert, aki azonban alibit igazolt. Hefter hosszú faggatás után beismerte, hogy pár nappal a zagrebi betörés előtt egy ismert noviszadi futballista két előtte ismeretien budapesti embert hozott el hozzá és ezek rábeszélésére igazolóokmányat néhány száz dinárért eladta nekik. Ilyen módon kerülhettek okmányai a betörők birtokába. A két ismeretlenről a futballista csak annyit tudott mondani,f hogy azokat a futballpályáról ismeri, ahol az egyik klubszolgánál rejtőztek napokon át. Kedden este Hefter Ernő felkereste Malencsics Rodoljub rendőrkapitányt és közölte vele, hogy úgy rémlik előtte, mintha a két keresett idegent ,a noviszadi Szloboda-szállóban látta volna. Ma-A noviszadi rendőrség két veszedelmes, hónapok óta keresett nemzetközi betörőt fogott el. A rendőrség meg van győződve, hogy a két elfogott betörőben a zagrebi műegyetem, a bjelovári reálgimnázium, az oszijeki főispáni hivatal, a petuji adóhivatal és a becskereki és kikindai nagy betörések tettesei kerültek kézre. A zagrebi műegyetem palotájában márciusban követtek el tíetörést. A betörők behatoltak a műegyetem rektori szobájába, megfúrták az Arnheim-rendszerü páncélszekrényt és onnan 25.000 dinár készpénzt vittek el. A zagrebi rendőrség a megindított nyomozás alkalmával a műegyetemen a Déoztárszobában Hefter Jenő noviszadi lakos nevére szóló igazolóiratokat talált. lencsics nyomban magához vette az egyik betörő fényképét, majd bement a SzJobodába, ahol a két idegent dominózva találta. Odaült az asztalukhoz kibicelni és amikor meggyőződött személyazonosságukról, igazolásra szólította fel őket. Az illetők magyar útlevéllel igazolták magukat, mire Malencsics rendőrkapitány azzai az ürügygyei, hogy az elmulasztott jelentkezést sürgősen pótolni kell. átment velük a városházára^ ahol a két betörőt azonnal őrizetbe vették. Az egyik betörő kezében tartott sárga aktatáskában féli méteres erős vasvésőt, zsebében pedig egy hatlövetű töltött revolvert találtak. Mihalázsics Sztanoje rendőrfőkapitány és Rákics Rádenkó helyettes rendőrfőkapitány, a bűnügyi osztály vezetője, kezdték meg a két idegen kihallgatását. Az egyik útlevél Ihring József budapesti kereskedő nevére, a másik Szabó István budapesti kereskedő nevére volt kiállítva. Kihallgatásuk alkalmával előadták, hogy kereskedők, tojást és szilvát akarnak vásárolni. Amikor a rendőrség eléjük tartotta a náluk talált vasvésőt, pillanatnyi gondolkodás után Ihring, aki kettőjük közül a veszedelmesebb és furfangosabb, azt válaszolta: — Megvallom, hogy azért jöttünk ide, mert egy gazdag beogradi utastól elakartuk lopni a pénztárcáját, de ez nem sikerült Ennél többet nem voltak hajlandók vallani, de a rendőrség teljesen megvan győződve, hogy a zagrebi műegyetem betörőit és több más betörés tetteseit fogta el. A rendőrség táviratilag értesítette az összes érdekelt rendőrségeket a szenzációs fogásróll A letartóztatott Ihring József csütörtökön reggel szenzációs beismerő vallomást tett Rakics Radenkó főkapitányhelyettes, a bűnügyi rendőrség vezetője előtt. Elmondotta, hogy a ptuji adóhivatal és a járásbíróság épületében elkövetett betöréseknek ő és Szabó a tettesei és kétszáztizezer dinárt vittek el. Szabó tagadta, hogy résztvett a betörésben és kijelentette, hogy sohasem volt Ptujban. Ezzel szemben kiderült, hogy a ptuji rendőrség annakidején kinyomozta, Kohinoor irta: Karinthy Frig es Lihegtem, erőlködtem: valami tompa kábulat ült rajtam — végre megmozdult a kemény szikla, mint ahogy az összeszoritott fog kettéválik a szájpecektől, vagy még inkább a kagyló, mikor elpattan a szívós izomszalag belsejében. A kerek, kemény tárgy kiszabadult, tengett— még egy ránditás és kiemeltem és fölemeltem. Ez volt a gyémánt Akkora, mint a fejem. Hozzádörzsöltem a kvarc-szikláthoz, hogy meggyőződjem, nem tévedtera-e. Nem — a kvarc szétmorzsolódott és levált. Leültem, sipitva tört utat tüdőmben az első korty üde levegő. Felálltam, visszaestem. Talán már el is tudtam volna indulni, de a gyémánt... Hát akkor várunk, mig bírom. Sokszor telt meg és fogyott el a hold — tornáztam, erőlködtem, fejlesztettem az izmaimat. Perzselt fü, görcsös gyökér, ami a szikla körül termett, darabig futotta ebédre — mégis a gyomrom volt az oka, hogy időnekelőtte kényszerültem az útra, jól tudva már akkor, hogy még gyönge a lábam * — Mit beszél, kérem... — mondta a kereskedő mosolyogva és közelebb hajolt szájamhoz, mert még mindig lihegtem az úttól. — Hogy ez . . . — Hát nézze meg, győződjön meg róla . . . hát próbálja kj, ha . . . — makacskodtam, máris elkeseredve. És nyújtogattam. De ő nem volt hajlandó a kezébe venni. Szelíden, de határozottan tolta visszafelé. — Na ne bolondozzon, fiam. A világ legnagyobb gyémántját Londonban őrzik. Ugjy hívják, hogy Koh-i-noor. Tudja mekkora? Mint egy tyúktojás. — Hiszen éppen ezért . . . Hát tehetek én róla ... Ez meg ekkora . . . — Na kérem, nekem nincs időm. Vigye innen, vagy tegye le. Esetleg a kertbe, üveggolyó helyett, átveszem. Akar ebédelni? — Nem köszönöm. Később, később már akartam volna... de visszamenni ugyanoda?! . . . Nem, mégse — legalább igy nem! Valami ürügy mégis csak kell — igen, a fémjelzés, hogy mondhassam: — Lássa kérem, hát nem bánom, vigye, oda;adom, csak azért, mert nem bírom cipelni . . . odaadom . . . egy ebédért... akármiért ... de legalább tudja, hogy mit kapott . . . * Az ötvös sokáig forgatta. Lámpákat gyújtott, fel meg letolta szemüvegét, apró brilliánsokat szedett elő a fiókból, mércsikélte, hasonlitgatta. Megint csak a Koh-i-noor-ról kezdett mekegni valamit. — Hagyjon már azzal az átkozott Koh-i-noorral, — kiáltottam indulatosan — meg ezekkel a forgyácsokkal is . . . mit akar velük? . . . Csak igy tud értékelni, hasonlítani ... és ha soha nem látott volna gyémántot — akkor nem ismerné fel?! . . . Hát miről ismerte fel az elsőt, amit látott? — Az elsőt?! ... az régen volt . . . Az apámtól örököltem, ön kissé türelmetlen. — Dehát a keménység . . . — Jaj, kérem ezi lehet más is . . . Egy vékony réteg gyémántpor, belül közönséges földpát . . . Ha megengedné, hogy szétmorzsoljam az egészet. —. Nem, -köszönöm. Adja ide. A bolt előtt sokáig sétáltam. Nem, csak azért se. Inkább ... Az ám, csak volna valami egyebem is! Késő este szántam rá magam, beléptem a zálogházba. — Kérem . . . Ezt az izé . . . tárr gyat . . . inkáb elhelyezni . . . majd érte- jövök . . . adhat, amennyit akar, mindegy . . . csak egy félórára, úgyis .. . úgyis érte jövök. — Mi az, kérem, hogy tárgy? Tessék megnevezni. Meghökkentem. — Hát izé . . . olyan izé . . . súlyzó .. . nehezék . . . levélnyomó . . , asztaldísz . . . — Anyaga? Kinyitottam a számat, megint becsuktam. Elölről kezdjem? Ingerült lettem: — Nem mindegy az? Nem bizony. Nekünk lajstromozni kell. — Hát akkor adja ide. * A város végén, még a vámon innen, sokáig ácsorogtam, nézelődtem. Rikácsolva toltak félre a bőrkupecek, egy tengelyrud mellbevágott, nekiestem a mézeskalácsos sátornak. Valaki szidott. Éreztem, nem birom tovább, kivert a veríték. Még vártam azért, csak .szürkületkor osontam be az ócskáshoz. — Vész üveget? Oldalt sandított. Aztán megkopigtatta. — Nagyon zavaros. És tulkemény .. hogy olvasszák be?... Reze van? Kazánkővel is jó, lepucoljuk . . . — Nincs. Hát akkor hadd tegyem le . . . fáradt vagyok . . . szeretnék aludni ... — Letenni? . . . Á, úgyis tele van a bolt. * A temetőkapunál, miután óvatosan körülnéztem, lassan lehajoltam, odaguritottam a falhoz. Aztán, előbb néhány közömbös lépés, zsebredugott kezekkel — usgyi, futni kezdtem. Hiába — az őr már kiáltott! — Hé! . . . itthagytál valamit, gazember! . . . Viszed innen? . . . Majd én takarítok utánatok! A lány illegett, majd megpukkadt a kitörő nevetéstől. — Hagyjon mi, ne bolondozzon . .. hásze nem tud, ha akar se . . . mi az a vacak? Hásze nem tud mozogni tüle... — Semmi . . . Máriaüveg ...: kell? — Kell a fenének . . » Hová akaszszam? Később, a hosszú ájulás egy derengő pillanatában, véletlenül oldaltfordulva, cipónak, vagy anyamellnek nézhettem^ belé akartam harapni. Letört a fogam. Csúnyán káromkodtam. Aztán. Arra emlékeztem még, hogy valaki utánam hajította, mert menekültem előle . . . nagyot koppant a vállamon . . . Aztán . . . már látszik . magától . . . mert ember már nem volt ... át akartam ugrani . . . valami .. . valami szakadékot ... és közben . . . még a levegőben . . . rámugtrott ... és együtt gurultunk ... és én löktem ... és acsarkodtam . . . éís próbáltam a kövekhez csapni . . . hogy szétzúzzam ... de keményebb volt. . Aztán . . . valami viz ... a tengerhullámok . . . úszni próbáltam . . . hörögtem . . . emelni ... a mellem . . . de a nyakamról . . . lógott! . . . lefelé .. . nem tudom . . . hogyan . . . kapaszkodott . . . húzott . . . aztán . . . én . . . már nem voltam . . . csak ő volt . . . óceán . . . fenekén . . . ahonnan nem . . . kerültünk elő . . . soha többé . . . soha többé . . .
