Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-22 / 292. szám

2. clđal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. október 22. Utazás egy kifli korul Ötödször tárgyalt a becskereki járásbíróság egy kifli miatt indí­tott árdrágitási port Becskerekről jelentik: A becskereki járásbíróságon csütörtök délelőtt ötöd­ször tárgyalták azt az árdrágitási port, amelyet Eckstein Samu kenyérgyáros ellen Vorgucsin Gábor becskereki gim­náziumi tanár indított, mert a kenyér­gyáros a kiflit fél dinárért adta. Vorgucsin hónapokkal ezelőtt az uc­­cán vásárolt kiflit, amelyért ötven párát fizetett. Minthogy a kiflit nagyon kicsi­nek találta, megkérdezte az elárusítót, hogy kitől való. Az árusító megnevezte Eckstein Samu kenyérgyárost, mire a tanár Eckstein ellen a drágaság letö­réséről szóló törvény alapján feljelentést tett árdrágítás miatt. A becskereki já­rásbíróság már több tárgyalást tartott ebben az ügyben és legutóbb Weisz Dá­vidot, a Domovinska Miina igazgatóját hallgatták ki szakértőként. A csütörtöki tárgyaláson Davidovics Milos pénzügyi tisztviselő, volt pékmester szakértői val­lomását olvasták fel. Davidovics szak­­véleményében kifejtette, hogy egy kif­lin mindössze 4.8 para nyeresége van a péknek. Dr. Rozanics Szlávkó ügyészi meg­bízott kifogás emelt a szakértői véle­mény ellen, mert lehetetlennek találta, hogy csak ilyen kevés haszonra dolgoz­nak a pékek és ellenőrző szakértő ki­hallgatását kérte, főleg annak tisztázá­sára, hogy a kifli sütésénél egy liter liszthez valóban három deci tejet ön­tenek-e. Zsupdnszki Szlávkó védő avval érvelt, hogy a kifli luxus cikk és igy nem tar­tozik az árdrágitási törvény hatáskö­rébe. A bíróság helyt adott az ügyészi meg­bízott előterjesztésének és ellenőrző szakértő kihallgatását rendelte el. A folytatólagos tárgyalást' október 29-én tartják meg. Harc a lakásért Egy kilakpltatás epilógusa Korkép a lakásínség- idejéből A szuboticai törvényszéken csütörtö­kön tárgyalta Gsulics Zvezdán törvény­­széki tanácselnök büntető tanácsa Nagy Péterné sztarakanizsai napszámosasz­­szony bűnügyét, aki hatósági, közeg el­leni erőszak és bírói zártörés bűncselek­ményének elkövetésével volt vádolva. A vádirat szerint Nagy Péterné 1924. november havában ásóval támadta- meg azt a rendőrtisztet, aki házában megje­lent, hogy á lákásbiróság által hozott ítélet alapján. őt kilakoltassa a Bukásá­ból. Másnap Nagy Péterné újra megje­lent a házban és a lakás ajtaján levő hivatalos pecséteket leszakítva, bement a- lakásba. A csütörtöki főtárgyaláson kijelentet­te a vádlott, hogy nem érzi magát bű­nösnek. A kérdéses napon Balia Jenő rendőrtisztviselő eljött a házába, hogy az egy szoba és konyhából álló lakásá­ból kilakoltassa. A férje ágyban fekvő volt, — két év óta fekvő beteg — zord, esős novemberi nap volt, nem tudta, ho­va menjen, ha a lakásból kiteszik, két­ségbeesés fogta el, elkeseredésében fel­ragadott egy fejszét és azzal a szobá­­bán eszeveszetten ütött-vert, amit ért, a kályhát leverte, az ablakot kitörte, a bútoroknak is nekiesett, ekkor a rend­őrtiszt, akihez hozzá se ért, elvette tőle a fejszét. Erre ő kiszaladt az udvarra é§ egy á.sóval tért vissza. Ezt is el akar­ta tőle venni Balia és amikor emiatt hu­­zalkodtak, lehet, hogy a rendőrtisztvi­selő megsérült a kezén. Nem támadta és nem is bántotta a rendőrtisztet. Az eset után bekísérték a városházára, de ott valóságos dühroham fogta el, úgy hogy kocsin a kórházba szállították. Másnapra megnyugodott és amikor ha­zament lakására, bútorait az udvaron találta, az ura is betegen ott feküdt, zu­bogó, jeges esőben, ott voltak az udva­ron a szomszédai közül többen és ezek Jbözül az egyik. Varga Mis, levette az ajtóról a hivatalos pecsétet, mire ö be­ment a lakásba. A vádlott után Balia Jenőt hallgatta ki tanúként a bíróság. Vallomása lénye­gében megerősítette a vádlott által elő­adottakat. A bizonyítási eljárás befejez­tével a biróság meghozta az Ítéletet, amely szerint a vádlottat felmentette, miután nem merült ' bizonyíték arra nézve, hogy a hat \5zeget megtá­madta volna, viszi)tanúvallomások szerint a bírói pecséteket nem a vádlott távolította el a lakásról. Az Ítélet jog erős. Hadakozó nyelvészek A beogradi bíróság kéthavi fogságra ítélt egy tudóst kollegájának megsértése miatt Beogradból jelentik: A beogradi biróság előtt csütörtökön ért véget egy érdekes rágalmazási pör, amely két tudós nyelvész között folyt és amelyet irókörökben nagy figyelem­mel kisértek. Belies Alekszandar dr. rágalmazá­sért bepörölte Angyelkovics Milánt, mert Angyelkovics rendkívül éles bírálatban részesítette Belicsnek egy, a szerb helyesírásról irt könyvét. Az inkriminált kritikában többek közt azt irta Angyelkovics, hogy Belics­nek — aki zsidó vallásu — mint más fajhoz tartozó ember és mint olyan, akinek semmiféle kapcsolata nincs a szerb lélekkel, valamint, akit a vére is megakadályoz abban, hogy egy Vük, Danicsics, Novákovics, vagy Marties legyen, szerényebben kell viselkednie és nem szabad a szerbe* két megsértenie és a felsorolt nagyo kát lekicsinyelnie. A biróság a csütörtöki tárgyaláson megállapította, hogy a bírálat inkri­minált része nem meríti ki a rágal mazás tényálladékát, sértő szándéka azonban nyilvánvaló, ezért a biróság Angyelkovicsot a rágalmazás vádja alól fölmentette, azonban becsület­­sértésért két havi fogházra ítélte. Az ítélet úgy irodalmi, mint jogászkö­rökben különösen indokolásánál fog­va nagy feltűnést keltett. Akantoni vörö csapatok visszavonultak Sanghai alól Fen-Ju-Siang átveszi a kimi* néphad.ereg főparancsnokságát Párisból jelentik: Pekingből ér­kező jelentések szerint Fen-Ju-Siang tábornok kiáltványt tett közzé, a melyben bejelenti, hogy átveszi a néphadsereg főparancsnokságát. A tábornok napiparancsot adott ki, a melyben közli, hogy döntő harcra készül a kínai mi­­litarizmus ellen, amely csak egyes külföldi államok imperia­­o-slisstikus érdekeinek szolgálatá­ban áll. Fen-Ju-Siang csapatai a legközelebbi napokban, megkezdik az,, offenzívat Csang-Cso-Lin hadserege ellen, hogy ismét szabaddá és függetlenné tegye Kínát. A Daily Express sanghaii jelentése szerint a sanghaii csapatok szerdán hajnalban megtámadták Cse-Kiang tartomány elpártolt csapatait, ame­lyek néhány nappal ezelőtt a kantoni vörös csapatokhoz csatlakoztak és ötven mérföldre álltak Sanghaitól. A Sanghai ellen operáló hadosztály fő parancsnoka a harcokban súlyosan megsebesült. A kantoni vörös csapatok meg­kezdték a visszavonulást Sangr hai alól és Így Sanghai felől a közvetlen ve­szedelem elmúlt. rnzminm Két teherautó odisszeája Nyolc év óta folyik a pör Szenta város két autójáért mefy különös módon a budapesti karhatalmi külö nitmény kezébe került Szentéről jelentik: Braun Soma volt szentai adóügyi tanácsnok 1918. év ele­jén azt az írásbeli megbízást kapta a vá­rosi tanácstól, hogy vegyen a város szá­mára száz vagon fát. A tanácsnok egyik pesti vállalkozóval, Dobó Lajossal meg­állapodott, hogy az Ipolyságtól néhány kilométerre fekvő kemenci erdőből má­jusra leszállítja a fát Szentára. Dobó­nak foglalót is adott Braun, aki azonban a megszabott időre ennek dacára nem szállította a fát a városnak, sőt amikor kötelezettségére figyelmeztették, azzal a követeléssel lépett föl, hogy Braun szerezzen neki teherautókat a fa leszál­lítására. A tanácsnok a város tizenkét teherautójából — melyet a városon ke­resztülvonuló osztrák-magyar katona­ságtól rekviráltak — kettőt a vállalkozó rendelkezésére is bocsájtott a hadügy­minisztérium engedélyével. Az autók elmentek Ipolyságra, a fa azonban nem jött. Braun várt egy ideig, aztán elutazott Kemencire, ahol nagy meglepetés érte: a vállalkozó kijelentette neki, hogy az autókat nem adhatja visz­­sza és a fát sem szállíthatja Szentára. Braun nem tehetett semmit, mert Ke­­menc Magyarországhoz tartozott, Ipoly­ság pedig a csehszlovákok birtokába ke­rült. A katonai parancsnok, akihez elő­ször fordult, a polgári hatósághoz uta­sította — a polgári hatóság azonban a határon túl, IpölySágon volt, ahova út­levél nélkül nem mehetett. Dolga végez­tével tért vissza 1919 márciusában Szen­tára, ahol az autók sorsáról jelentést tett a városi tanácsnak. A magyarorszá­gi proletárdiktatúra idején Braun enge­délyt kért, hogy az autók visszaszerzése végett Magyarországba utazzon, de Bugarszki Koszta, akkori főispán nem adta meg neki az engedélyt, mert attól tartott, hogy az öreg embert esetleg a kommunisták lecsukják. Telt-mult az idő; Braunt időközben Szuboticán vasúti bal­eset érte és hetekig nyomta az ágyat. Betegsége alatt közölték vele, hogy az autók miatt fegyelmi eljárást indítottak ellene, a fegyelmi bizottság azonban egy­hangúlag felmentette azzal, hogy semmi mulasztás nem terheli. A város 1919. év végén dr. Kerekes Kázmér helyettes polgármestert és Bra­unt megbízta, hogy menjenek át Ma­gyarországba és szerezzék vissza az autókat. A főispán közbenjárt, hogy út­levelet kapjanak, a közbenjárás azon­ban nem használt: a megbízottak nem tudtak elutazni. Ludaics Vitomir dr. vá­rosi főügyész erre utasította Tóth Ist­ván házipénztárost és Eszes Mihály el­lenőrt, hogy Braun házát az autók ér­tékével, százezer koronával terheljék meg. Braun 1920 elején átszökött Ma­gyarországba, Pesten kutatott az autók után, meg Is találta őket »az egyetemi karhatalmi különítmény« birtokában. El­ment a belügyminiszterhez és a hadügy­miniszterhez és okmányok alapján visz­­szakövetelte az autókat, de mindkét he­lyen elutasították azzal a kategorikus kijelentéssel, hogy az autók nem Szenta városé, hanem a magyar hadseregé. Braun Budapesten nem tudott perdöntő okmányt felmutatni, mert azt az Írást, melyben két magyar minisztérium annak­idején elismerte, hogy az autók Szenta város tulajdonát képezik, a szentai ka­tonai parancsnokság leküldte Beogradba. A magyar fővárosból nem mert vissza­térni, mert félt, hogy megbüntetik ha­tárátlépésért — jobbnak látta bevárni a dolgok kifejlődését. A város hamarosan meg is indította a port ellene és — mint­hogy ismeretlen helyen tartózkodott — ügygondnokot rendelt ki a szuboticai törvényszék. A tárgyaláson a biróság eliparasztalta Braunt, aki az ítéletet megfölebbezte és a noviszadi tábla el­rendelte mindazoknak a tanuknak a ki­hallgatását, akiket bejelentett. A volt tanácsnoknak, aki időközben visszajött Jugoszláviába, újból pechje volt: a tábla második tárgyaláson elutasította a fe­­lebbezést azzal az indokolással, hogy a felebbezés benyújtására kitűzött ha­táridő lejárt, elutasította a felebbezést. Braun perújítást kért, hogy azonban a hosszadalmas pörösködésnek végét vessen, átjött Szegedről — ahova nem­rég végleg letelepedett — és megjelent Cetina Zsárkó polgármesternél, akinek békés megegyezést ajánlott. Cetina pol­gármester kijelentette, hogy előbb rész­letesen tájékozódik az autópörről és csak aztán terjeszti Braun kérését a ta­nács elé. Vig Lajos A városi mozi a Bosznáé lessz Szuboticára jón tárgyalni a zagrebi filmvállalat igazgatója A szuboticai városi tanács szerdán délután ülést tartott, amelynek leg­fontosabb pontja a városi szinházi kérdés volt. A színház január elsején nyilik meg. Hetenként csak két. szinielő­­adást fognak tartani, mig a többi na­pokon mozielőadások lesznek. A vá­rosi takarékpénztárnak, amely az első évben intézni fogja a szinház adminisztrációját és pénzügyeit már kész tervei vannak és a legközeleb­bi napokban megkezdi a tárgyaláso­kat az érdekeltekkel. A város csü­törtökön táviratilag Szuboticára hiv­­ta a Boszna zagrebi filmvállalat igazgatóját, akivel meg fogják be­szélni a feltételeket. A városi tanács­hoz több ajánlat is érkezett már a Városi mozi bérletére, ezeket azon­ban figyelmen kivül fogják hagyni, mert az ajánlattevők részben nem tudnak elég garanciát adni, részben pedig helybeli mozitulajdonosok és más reflektánsok és félő, hogy nem fognak elég figyelmet fordítani az uj mozira. A tanácsülésen hir szerint azt ha­tározták, hogy a városi mozi bérle­tét a Bosznának adják, ha a megsza­­zott feltételeket elfogadja. A poruljárí „Fekete kéz“ Kikindáról jelentik: Veszedelmes zsa­rolót fett ártalmatlanná a kikindai csend­őrség. Radojics Bogoljub a Zsombolya köze­lében lévő román határvonalon teljesí­tett szolgálatot, mint vasúti pályaőr. Radojics unalmában és a detektivregé­­nyek hatása alatt elhatározta, hogy mint »Fekete Kéz« fog .könnyű szerrel pénzhez jutni. Névtelen levelet irt Ham­­mang Mihály kettős birtokosnak, aki­nek a román határon túl is van földje és felszólította, hogy küldjön a levélben megjelölt helyre harmincezer dinárt, mert ellenkező esetben meggyilkolják. A levelet Radojics átadta a román pálya­őrnek, aki azt román nyelvre fordította és Zsombolyán postára adta. Hammang a lepél megérkezte után feljelentést tett a kikindai csendőrségen, amely azonnal megindította az erélyes nyomozást. A csendőrség Hammangga! egyetértőén négy darab ezerdinárost helyezett el azon a helyen, melyet a ti­tokzatos levélíró megjelölt.. A pénz el­tűnt a helyről, mire a csendőrség ház­kutatást tartott a gyanúba vett Rado­jics vasúti pályaőr lakásán, ahol korpás zsákban elrejtve megtalálták a négy darab ezerdinárost. A csendőrség Radojicsot letartóztatta és bekísérte a kikindai ügyészség fog­házába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom