Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-21 / 291. szám

1926. október 21. BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ 5. oldal. A gyorsvonat elé feküdt egy ötvenhatéves cipész Borzalmas öngyilkosság Beogradban Beogradból jelentik: Szerdán délelőtt Beogradban a uteri gyorsvonat elé ve­tette magát Petrovics Száva ötvenhat éves cipész. A vonat halálra roncsolta a szerencséden embert. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy Petro- Vics azért követett el öngyilkosságot, mert feljelentést tettek ellene, hogy egy tizenegy éves leány dien merényletet követett el. A feljelentés szerint az ötvenhat éves cipész, R. Rozália, egy előkelő család ház­vezetőnőiének tizenegy éves leánya el­len erőszakot követett el, azután pénzt adott a leánynak, hogy ne szóljon sen­kinek. A kisleány valóban nem mert szólni, de pár nap előtt fertőző beteg­ség nyomai mutatkoztak rajta. Ekkor derült ki a merénylet és a megfertőzött kisleány anyja feljelentette PetroviCsot. Petrovics tagadta az ellene emelt vádat és azzal védekezett, hogy neki nincs semmiféle fertőző betegsége. Szerdán kellett volna a hatósági orvosnak meg­vizsgálni PetroviCsot, a cipész azonban az orvosi vizsgálat elől a halálba mene­kült. Petrovics holttestét csütörtökön fel­boncolják. Párisi Posta vTessék 100 frank ! Ingyen adom !“ így történt, ahogy mondom: Mentem a boulevard St. Michelen. Velem szembe egy öreg bácsika jött. A szemében vetőfény és nyájas mosoly a szája körül. Amikor mellém ért, ke­csesen pukkedlizett és a kezembe nyo­mott valami cédulát: — Tessék uram! Kegyeskedjék elfo­gadni! Azt hittem Teklámcédula, amit itt na­ponta ezrével osztogatnak és szerényen elhárítottam: — Köszönöm, nem kell. Az öreg azonban nem hagyta lerázni magát: —• De kérem uram, hisz ingyen adom! Muszáj voft elnevetni magam: — Hát mit gondol, még majd fizetek is érte? Ezalatt mások is jártak arra. akiknek sorra a kezébe nyomott egyet szines papirosaiból az öregur. — Ni, milyen ügyes reklám! — mon­dotta valaki, — ép olyan, mint a száz­­frankos ! A bácsika sértődötten kérte ki magá­nak: — De kérem, ez nem reklám, ez va­lódi százfrankos! A fölényes járókelő a hasát fogta ne­­vettében: — Nem rossz igazán! És kedélyesen egy bámész gyerkőc kezébe nyomta a papirost: — Na nesze, neked adom ezt a szá­zast. Valóságos csődület támadt. Mindenki iaz öreggel enyelgett. — Ravasz fickó — mondta valaki — tartsd bolonddá az öregapádat! Egy evikkeres, kopasz férfi, akiben már több megfontoltság volt, gondosan szemügyre vette a cédulácskát, megsza­golta, megropogtatta, megnyálazta, a napra tartotta és hümmögve magya­rázta: — Érdekes! Meglepően jó utánzat! — és a biztonság kedvéért mindenesetre a tárcájába dugta. Valaki ekkor gúnyos megjegyzést tett rá, mire igy mentegetőzött: — Ah, hisz csak a gyerekeknek vi­szem haza játszani! Es tova sietett. Közben odajött a rendőr is a sarokról. — Mi az? Miféle hamisítványt oszto­gat maga itten? És szigorúan ránézett a kicsi apóra, aki ijedten magyarázta: . — De bocsánatot kérek, én nem kö­vettem el semmi rosszat! Tegnap elad­tam a bárányböröket és a vásár olyan jól sikerült, hogy ötvenezer frankkal többet kaptam érte, mint amennyit re­méltem. Gondoltam: jót teszek egy ki­csit az emberiséggel, ha már nekem olyan jól megy. Ennyi az egész. Nem kell mindjárt ekkora hűhót csapni belőle! — és a rendőr kezébe akart nyomni száz frankot A rendőr azonban nem fogadta el. Sőt. — Mit gondol? Engem nem lehet meg­vesztegetni! A tömeg zúgott, zajongott és röhög­ték, lökdösték, rángatták a szerencsét­len embert. \ —- Bolond szegényke! — mondták az emberek részvét nélkül. A rendőr pedig egy nagyot lódított rajta és rákiáltott: — Allámars, gyerünk csak a prefek­tusra. Es bekísérte. — t. i. — Megnyílt a britt birodalmi konferencia A tanácskozásokat szigorúan ti kolják — Nagy befolyást követelnek a domíniumok az anyaország külpolitikájának intézésében — A fontosabb domíniumok követségeket állítanak fel Londonban A domíniumok nem hajlandók többé az anyaország háborús bonyodalmaiba beleavatkozni Londonból jelentik: Kedden nyílt meg a brit birodalmi konferencia, amelynek eseményeit nagy izgalom­mal várják az angol politikai körök­ben. Hogy a konferencián milyen kényes kérdésekről van szó. az ki­tűnik abból, hogy a kormány határozata folytán nem hozzák nyilvánosságra Chamberlain külügyminiszter szerdán elmondott nagy beszé­dét. sem a domíniumok minisz­terelnökeinek keddi beszédeit, a melyekben a domíniumok szá­mára az angol külpolitika irá­nyításában döntő befolyást kö­veteltek. A három év előtt megtartott biro­dalmi konferencia határozatait lord Curzon külügyminisztersége alatt nyilvánoságra hozták és ezért fel­tűnt a mostani szigorú titoktartás. A nagy zárkózottság miatt csak annyit lehetett megtudni, hogy Délafrika és India képviselői­­élesen kritizálták Chamberlain indiai és afrikai politikáját Kanada és Ausztrália miniszterelnö­kei is rosszalták a brit külpolitikát Kínában, ahol Anglia a japán nacio­nalisták malmára hajtja a vizet holott a domíniumok szerint Kina ter­mészetes szövetségese Angliá­nak. Kanada és az ir szabadállam minisz­terelnöke is kemény bírálatot gya­koroltak a külügyminiszter felett, amiért a domíniumokat a locamói tanácskozásokból teljesen kizárta. A domíniumok képviselői egyúttal ki­fejezésre juttatták, hogy a domíniumok nem hajlandók többé az anyaország háborús bonyodalmaiba beleavatkozni, a mikor tisztán kontinentális eu­rópai vitáról van szó. Egy londoni reggeli lap elárulta, hogy ezekről a szigorú titkos tár­gyalásokról az egyik dominium de­legációjának tisztviselője révén ke­rültek a nyilvánosságra a fenti rész­letek. Nyilvánvaló, hogy Baldwinnak és Chamberlainnak csak messzemenő közjogi en­gedmények árán fog sikerülni a domíniumok függetlenségi tö­rekvéseit úgy, ahogy leszerelni és a brit kormány kénytelen lesz a domíniumoknak széleskörű befolyást biztosítani az angol külpolitika irá­nyításában. Ennek valószínűleg az lesz a módja, hogy a birodalmi kon­ferencia helyett % minden egyes dominium követ­séggel, vagy diplomáciai ügy­vivővel fogja magát képvisel­tetni Londonban, a világpolitika szempontjából nagyjelentőségű dominiumoknak pedig egy-egy nagykövetük lesz az angol kor­mány mellett, mert a jövőben az anyaország épp­oly kevéssé fogja figyelmen kívül hagyhatni a domíniumok hozzájáru­lását és támogatását külpolitikai kérdésekhez, mint ahogy a világhá­ború idején a legkisebb szövetséges állam hűségére is rá volt utalva. „Az érseket elzárják híveitől“ A becskereki katholíkusok vezetői Kovács István prelátust okolják az egyháztanács felfüggesztéséért­­# Dr. Váradi Imre nyilatkozata Becskerekről jelentik: A katholi­­cus egyházközség izgalmas esemé­nyeivel kapcsolatban a Bácsmegyeí Napló munkatársa felkereste dr. Váiradi Imrét, akinek személye ellen irányul a lelkészi körök akciójának éle és aki erre vonatkozólag a kö­vetkező nyilatkozatot tette: — Eredeti felfogásom az volt. hogy a hitközség ügye olyan lelki belügy, amit házilag, családilag kell elintézni és amely nem tartozik a nagy nyilvánosság elé. Épen a Bácsmegyeí Napló tapasztalhat­ta annak idején, hogy amikor kívánsá­gom ellenére ezzel a kérdéssel foglalko­zott, mennyire méltatlankodtam amiatt. Most azonban, miután a kérdést nem mi, a katolikusság vezetői vittük a nyil­vánosság elé, hanem az egyház lelké­szei, magam is úgy látom, hogy a kér­désnek a nyilvánosság számára való megviJágitása elől nem zárkózhatunk el többé. Sőt az adott viszonyok közt, amikor úgy látják, hogy minden táma­dás ellenünk titokban és orvul történik, szinte kiáltó szükségesség a sajtó nyil­vánossága, az egyedüli lehetőség, amely­hez menekülhetünk. — Fájdalommal tapasztaltuk, hogy bi­zonyos lelkészi körök tervszerűen, mes­terségesen, hermetice elzárták az érse­ket hitvei elől, hogy amikor az érsek Amerikából hazatért, elébe utaztak, hogy ezt a végtelenül jólelkü, de impresszio­nista főpapot ennyire preparálták, mes­terségesen feldühitették hívei ellen. Nem elégedtek meg azzal, hogy útköz­ben kapacitálták, hanem amikor Becs­kerekre visszatért, az érseket gondosan körülzárták és mindenképen lehetetlenné tették, hogy híveinek csak egyikével is találkozhasson és a távollétében történ­tekről objektiv információkat nyerhes­sen. Valóságos színházi leleményesség­gel úgy rendezték, hogy a nagy útjá­ról szeptember nyolcadikán visszatért érseket már szeptember kilencedikén a tora reggeli órákban felkereste az igyeskezü rendező által becsőditett es- Deresek kara és a kapott utasítások sze­rűt az útközben preparált érsekre fel­bujtó szónoklatok és memorandumok iradatát zúdították. Az érsek ezeknek i befolyásoknak a hatása alatt Ítélke­zett, pálcát tört és lángbaboritotta a hit­­lözség életét anélkül, hogy azoknak, (kiket olyan súlyosan gyanúsítottak döfte, a kérdés tisztázására csak alkal­­nat is szolgáltatott volna. Mindezeket nég tetézte az, hogy Becskerek plé'od­­wsa jónak látta a főpdsztori levelet a zatolikus szószékről eddig csakugyan zokatlan hangú kommentárral kisérni. V szószék immunitása mögé bújva bán­­otta és sértegette Becskerek igen sok ilyan előkelő polgárát, akik közbecsü­­ésben és köztiszteletben állnak. — Hova fog fejlődni ez az ügy? — Úgy látom — válaszolta dr. Vdraáy mre, _ hogy amitől leginkább tartot­­am, bekövetkezik, mert ez .a kérdés a iapság részéről történt kiprovokálás itán kezd túlnőni a lokális kereteken. ááris megmozdul az egész Vajdaság ;atolikussága. Ezt abból következtetem, ogy a Vajdaság minden részéből tevé­ikkel keresnek fel bennünket. A szentai s a topolai katolikusok, de Bánát min­ien részéből is, különösen KikindáTól, sízik, hogy az önkényes lelkészi prepo­­enciával szemben tőlünk kérnek irá­nyítást Tehát meggyőződésem, hogy a katolikus lelkészség türelmetlen hatalmi szelleme messzire kiterjedő áldatlan harcokat provokál. — És milyen lesz a harcnak kime­netele? — Úgy hiszem, hogy sikerülni fog az érseket az igazi tényállásról komoly és elfogulatlan férfiak utján teljesen híven informálni. Ez esetben a kölcsönös meg­értéssel az annyira óhajtott béke mégis megteremthető lesz. Dániel Ádám, az egyháztanács egyik vezető tagja a következőket mondotta: ■— Azért nyilatkozom a Bácsmegyeí Naplóban, bár az érsek pásztorlevele perhorreszkálta, mert azt tapasztaltam, hogy ez az egyetlen lap, amely a kato­likusokat legközelebb érdeklő kérdések­ben a legpontosabb információkat hozza. A becskereki katolikusok között soha­sem volt nyugtalanság. Mindezt Kovács István inscenálja, aki a püspökre gya­korolt befolyása következtében minden­ért a legteljesebb felelősséget viseli. Va­lahányszor kínos esemény történik, az mindig olyankor volt. amikor az érsek ur nem volt Becskereken és Kovács he­lyettesítette. Amikor az érsek vissza­tért, mindent visszacsinált. Rodics érsek most sincs itthon és remélem hogyha visszatér, visszavonja a rendeletet. „VIKTORIA“ gram ofonüzletét Kralja Aleksandrova ulica 6. alá helyezte. 10797

Next

/
Oldalképek
Tartalom