Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-19 / 289. szám

4 oldal, BÁCSMEGYEI NAPLÓ t*. 1926 október "19. Két napi tanítás — bizonytalan ideig szünet Kitiltották az iparostanoncokat az iskola épületéből Október 15-ikén kezdődött meg a ta­nítás a szuboticai iparostanonciskolában és október 18-ikán, hétfőn, a tanoncok nagy gaudiumár®, hirtelen megszakadt az iskolaév, újból beállt a szünet. Egy­előre nem is határozható meg, mikor veszik fel újra a tanítást a tanoncisko­lában, mert a hiTtelen szünetet a városi iskolaszék és a tanonciskola igazgatósá­ga, illetve a kereskedelemügyi miniszté­rium között fennálló viszálykodás idéz­te elő, amelynek likvidálása valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe. A viszály az iskolaszék és a miniszté­rium között a VI. köri, úgynevezett Ka­kasiskola helyiségeinek használata, az Iskolaépület feletti rendelkezés joga kö­rül támadt. Ebben az iskolaépületben tartották már a békeidők óta az iparos­­tanonciskola előadásait is, az elemi is­kolai és utóbb a kereskedelmi akadé­miai előadásokon kívül. Ezid'én azonban a tanonciskolától, amelynek Ispánovics fcátyás az igazgatója, elvitatták az loület használatának jogát és Todorov Milán, .a Kakasiskola igazgatója, aki korábban a tanonciskolában is tanított, legutóbb úgy intézkedett, hogy az is­kolaépületet délután zárják be és a ta­­noncokat ne bocsássák be az iskolába. Miután az igazgató ennek az intézkedé­sének érvényt szerzett, a hétfői napon már nem lehetett megtartani az iparos­tanonciskola előadását s ez a körülmény az inasgyerekeknek okozta a legna­gyobb örömet, akik igy a tanulás he­lyett vigan szerteszéledhettek. Az iparostanonciskola igazgatósága az ipartestülethez fordult, ahonnan azonnal távirati lelentést küldtek a kereskedelmi minisztériumhoz a történtekről és kér­ték a minisztérium sürgős intézkedését. Hosszabb ideje húzódik már egyéb­ként az iskolahelyiségek körüli vita, amelynek során a minisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ipa­­rostanonriskolát teljes joggal megilleti az elemi iskola tantermeinek használata, mert a tanoncok beiratása alkalmával száz-száz dinár jut a helyi iskolaszék javára, tehát az igy átadott összegekkel a minisztérium szerint már megváltották az iskolaépület használatának diját. Az iskolaszék viszont ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy az épülettel szabadon, saját belátása szerint rendelkezhetik. Most pillanatnyilag az a helyzet, hogy az iparostanonciskola mintegy ezerkét­száz növendéke számára nincs Szubo­­ticán helyiség, ahova előadásokra Jár­hatnának. Ez a nagy szám még növe­kedni fog azokkal a tanulókkal, akiknek behatását eddig elmulasztották és aki­ket hatósági utón fognak a tanoncisko­lába terelni, úgy hogy a kereskedelmi minisztériumnak csaknem kétezer ta­­nonc számára kell iskolahelyiséget biz­tosítani Szuboticán. A tanonciskola igazgatósága hétfőn Budapestről jelentik: A Viktoria-ma­­lomkoncern megingása után tudvalevőleg Bacher Emil vezérigazgató teljes ma­­gánvagyonát felajánlotta a koncernnek biztosítékul. Mintegy hatszázmilliárd ér­tékű vagyon került igy a Molinum-rész­­vénytársasághoz. Bacher Emil temetése után megállapították, hogy ez a hatal­mas vagyon valószínűleg elveszett a részvénytársaságnál és igy Bacher Emil özvegye és fia vagyon nélkül maradtak. Bacher barátai most uj fordulatot ad­nak az ügynek, miután azt vitatják, hogy Bacher jogosulatlanul ajánlotta fel Becskerekről jelentik: A becske­­reki katholikusok körében nagy iz­galmat keltett Rodics Rafael érsek erélyes intézkedése, amellyel — mint azt a Bácsmegyei Napló már hetek­kel ezelőtt jelezte — felfüggesztette az egyháztanács vezetőségét. Az erre vonatkozó érseki pásztorlevél megállapítja, hogy az egyháztanács felfüggesztése amiatt történt, mert azalatt, amig Rodics érsek Ameriká­ban tartózkodott, az egyházközség nem tartotta be az érsekséggel kö­tött megállapodásait. Rodics Rafael érsek — mint kö­zöltük — a hitközség élére kurató­este az alábbi kommünikét adta kf, amelyből kiderül, hogy az iparostanonc­­oktatás kezdetét a Kakasiskolában ok­tóber 25-ékére tervezik, a kereskedő­­tanoncok számára pedig a Bajai-uti elemi iskolában tartanak előadásokat. Iparosok figyelmébe! Az iparostanonc­­iskolai oktatás köz-bejött akadályok foly­tán csak október hé) 25-én veszi kezde­tét az u. n. Kakasiskola épületében. Kereskedők figyelmébe! A kereskedő tanonoiskolai oktatás a mai nappal kez­detét vette az u. n. Bajai-uti iskolaépü­letben, ahol nincs akadálya a tanításnak. Az igazgatóság. egész vagyonát a Molinumnak, mert en­nek a vagyonnak tekintélyes része kö­zös szerzemény, úgy hogy annak fele Bacher Emilnét illeti meg. Ezen az ala­pon már a legközelebbi napokban meg is kezdődnek a tárgyalások a Molinum­­mal. Bacher özvegyének jogi képviselő­je, Gál Jenő dr. egyezségre törekszik és csak abban az esetben tereli bírói út­ra Bacherné igényeinek érvényesítését, ha a megegyezés nem sikerül. Ebben az esetben az utolsó évek legnagyobb ösz­­szegü pőre fog a budapesti törvényszék­nél megkezdődni. riumot nevezett ki, amelynek elnöke Krumenacker István nyugalmazott vasúti főellenőr, tagjai pedig Fend­­ler József, Cziegler Antal. Gelsinger Gyula, Jochum Pál. Kertész Ottó, Liska Ferenc, Lowischer Mihály, Meggyesi Cézár, Mesznik Imre és Wegling Géza. A felfüggesztett vezetőség az ér­sekség határozatát még nem vette tudomásul és arra hivatkozik, hogy a határozatot nem kapták kézhez. A határozatot ugyanis a hitközség tit­kári hivatalához küldte le Rodics ér­sek, a hitközségi vezetőség szerint azonban ilyen titkári hivatal nem lé­tezik és azért mindaddig nem is ve­szik tudomásul felfüggesztésüket, amig a határozatot nekik nem küldi le az érsekség. A felfüggesztett ve­zetőség egyébként kedden délelőtt ülést tart, amelyen határozni fognak arról, hogy milyen álláspontot fog­laljanak el a továbbiakban. Kiss József emlékezete Dhzea kiadásban kiadják a nagy költő műveit Kiss József a magyarság egyik leg­kiválóbb poétája volt és most, hogy a Vajdaságban is kultur-propaganda in­dul meg Kiss József költői müveinek terjesztése érdekében, bizonyos, hogy az akció a halhatatlan költőkhöz méltó megértéssel fog találkozni. Hétfőn Szu­­boticára érkezett Bölcs Ödön budapesti iró, akinek a legnagyobb érdeme van abban, hogy most újabb erőteljes pro­paganda indul meg Kiss József költői hagyatékának újabb kiadására, mert Bölcs Ödönnek a nagy költőről irt mél­tató cikkei ösztönözték Kiss József gyer­mekeit arra, hogy a költő összes mü­veit kiadják. Az első kötet, amely már legközelebb megjelenik »Legendák a nagyapám­ról«, Kiss József hatalmas epikus alko­tása, amely eddig még nem jelent meg teljes kiadásban. Bölcs Ödön, a költő hi­vatott méltatója maga gyűjt most a Vaj­daságban előfizetést erre a kötetre, amelynek bőrbekötött számozott ama­­teur-példánya százhúsz, egyszerű, de a rendesnél díszesebben kiállított példá­nya pedig ötven dinárba kerül. A »Reb Majer Litvák« csak az első kötete a terv­bevett teljes Kiss József-kiadásnak, amely a jövő évben fog elkészülni és tiz kötetből fog állni, ezenkívül Alekszander Bernát, a kiváló magyar filozófus meg­írja Kiss József életrajzát is. Kiss József költői egyéniségét és ai modern magyar irodalomban érvénye­sült nevelő hatását nem kell méltatni, mindennél többet mond az a nagy nép­szerűség, amelynek a költő mindenütt, ahol magyarul beszélnek, élvez. Még Amerikában is elneveztek egy magyar irodalmi társaságot Kiss József nevéről, akinek jelentősebb verseit legközelebb le­fordítják szerb nyelvre is. A nagy ma­gyar poétának szobrot is akarnak állí­tani Budapesten és ennek a szobornak a fundamentumát adják azok, akik elő­fizetnek Kiss József sajtó alatt levő hi­res kötetére. Bacher özvegye visszaköveteli vagyonát Bacher hatszázmilliárd értékű vagyona veszett el a részvénytársaságnál Az érsek háborúja híveivel Nem vette tudom sül az érsekség határa atát a fel­függesztett hitközségi vezetőség Ha nagyok leszünk... Irta : Bállá Borisz (Szomorú, lassú ütemben siklónak cl a gondolák a Canale Grandén. Késő es­te. Az egyik gondolában két egészen fiatal diák beszélget. Felük felett száz és száz csillag ragyog.) Az egyik: Látod, ez szép. A másik: Ha most otthonról néznének bennünket! Az egyik: Olvastad Gobineautól a Renalssance-t? , A másik: Hogy kérdezhetsz ilyet? Az egyik: Tudom, hogy olvastad, bo­csáss meg. Csak azért mondtam, mert eszembejutott, mennyire vágyódtam akkor ide, amikor... mert jóformán egy éjszaka alatt olvastam ki. Ott van­nak olyan nevek, amiket, ha olvas az ember, akkor tisztára azt érzi, amit most. Várj... idehallgass. Példáid: em­lékszel Orsini-ra? Ilyenkor sötét háza­kat láttam, fekete bársonykárpitot, sok bibonba öltözött nőt. A másik (lelkesen): Például Vittoria Colonna... Az egyik: Igen... és tudod, süvít a szél és jön Cesare Borgia és megkon­­dulnak a harangok és én mindenkit le­győzök. Te nem érzel ilyesmit soha? A másik: De mennyire! Tudod, ne­kem a legkedvesebb Jókaim, a »Lőcsei fehérasszony.« Az egyik (mérlegelve): Igen... az is szép. Nézd, erre van Isola di San-Qior­­go. Mikor még (büszkén) fiatal voltam, erre mentem az anyámmal... (Elhall­gat.) JA másikl Éned ezt a szagot? Tegnap a buta amerikaiak befogták az orrukat. Pedig ez is szép itt, ez a szag. (Izgatot­tan.) Minden, minden szép. Holnap Mu­ranóba megyünk. Ezt tavaly a fizika órán tanultuk. Az egyik: Pfuj, ne beszélj most erről. Tudod, én valami őrült nagy dolgot fo­gok csinálni, ha nagy leszek. Te mi akarsz lenni? A másik: Nem tudom. De az biztos, hogy nem olyan leszek, mint más. (Bi­zonytalanul.) Ilyennek kell lennie min­dennek körülöttem, mint itt (jobbra és balra néz a sötét, hallgatag pilótákra) és véget kell vetni ennek a mai világ­nak. Utálom a Webert, aki rádióval gseftel. Az egyik: ö a leggazdagabb a B. osz­tályban. A másik: Én nem értem, ma minden­ki a pénzről beszél. Mintha az olyan fontos volna. Majd megmutatom, ha nagy leszek... Te, tudod, mire gondo­lok most? A másik (túlfűtötten): Én arra, hogy most valaki, ezekből a régi házakból, tudod, valamelyik sötét erkélyről, min­ket néz. Egy nő, akit ott íogvatartanak. Felénk int és hiv és sir. Ez rémes fé­­lös volna. Milyen szép volt az élet ré­gen, valamikor. Nézd azt a fényt ott messze a lagúnákon. Azzal a halász­bárkával most, ha elmennénk messze, messze és nem jönnénk vissza soha... Mit szólnának otthon? A fiuk is csak rólunk beszélnének. Az egyik: Te, hagyj engem is... Én most arra gondoltam, hogy minket on­nan fentről (a messzi, csillagos égre mu­tat) néznek mindazok, akiket szeretünk. Medici Lőrinc, Napoleon, Assisi Szent Ferenc, Kárpáthy Zoltán... A másik (jelentősen): May Károly... Az egyik: Igen, May Károly és Win­netou és az Inkák, meg Barbarossa Fri­gyes. Meg Petőfi és Baradlay Richárd... A másik (eltűnődve): Te, ugy-e, so­hasem fogjuk elhagyni egymást? Az egyik: Soha. Mi hősök leszünk, ha nagyok leszünk, mert nem félünk sem­mitől. Ma csak futballozni és gseftelni és röhögni tudnak... A másik: Majd mi más világot csi­nálunk, ha nagyok leszünk... Az egyik (remegő hangon): Igen. (Szünet. Mindketten hosszasan elgon­dolkoznak. Az evezők lassan, szomo­rúan zenélnek: plity... plity... A gon­dolás, aki eddig komoran hallgatott, mint Charon, hirtelen egy halk dalba kezd, mert eszébejutott, hogy holnap vasárnap lesz és a Ponte di Rialtón várni fogja a kedvese, Giulietta ... A másik (halkan és nagyon lassan): Holnap haza kell mennünk... Az egyik: Minden elmúlik (sóhajt). Mért ilyen csúnya a világ?... De azért szép. (Fészkelődik és izgatott.) Minden olyan különös. A másik (nagyon fiatalosan): Én nem tudom... de én olyan sokat sejtek... mindenféle dolog van körülöttünk és előttünk... ( Szünet) Az egyik (meg fogja melegen a másik karját): Talán soha együtt nem jöhe­tünk többet ide. De azért (érzékenyen) nem hagyjuk el egymást. Idén köl­csönadom neked az összes Mikszátho­­kat és Mereskovszkyt. És nem baj, ha nem lesz pénzünk... annyi... (Szünet) A másik: Én úgy szeretem a harang­zúgást ... Az egyik (valamire gondol): Savona­rola ... Fiesole ... azok az angyalok, emlékszel, a képen... de mi, mi... ilye­nek maradunk, ha nagyok leszünk.... A másik (lehajtja a fejét). (A gondola eközben szűk oldalsikátor­ban evez. A gondolás elálmodozott és dúdol. Az egyik kanyarodónál hirtelen szemközt jön velük is két másik, nagy és sötét gondola. Abban is két férfi, de már a negyvenen túl, beszélget egy­mással.) Az egyik férfi (hidegen): Csodálom, hogy régi barátságunkra hivatkozik. Ba­rátság és üzlet — más és más dolog, ön miatt nem hagyom tönkremenni a családomat. A másik férfi: Rendben van, én csak toleranciát kértem. Amikor lejöttem ide, ön után, még hittem ezekben a dolgok­ban. Dehát... mindegy, nem akarom a szót szaporítani. Ez volt tehát az utolsó feltétele? Az egyik férfi: Ez igen. Vagy újabb biztosítékot kapok, vagy pedig benyúj­tom a keresetet... Nagyon sajnálom... A madarakat táplálhatják az égi hatal­mak... de az embereket nem... leg­alább is a mai viszonyok között... A Linodum-részvények árfolyama... (To­vább vitatkoznak...) (A két fiú felrezzen. Nagyon késő van már. Fáznak is. A gondolás elnyújtva énekli: Giovinezza... ifjúsági..) Az egyik: Nagyon elbolyongtunk. Vissza kell menni. A másik (szomorúan): Vissza, (ö is dúdolja: Giovinezza...) , (És a két fiú bárkája megfordul és lassan követni kezdi a két férfi bárká­ját.,.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom