Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-14 / 284. szám
12 PIPÁL . ARA I1/, BINAR PoStariása gatarca plaćaaa BACSMEGYEI NAPLÓ XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 CSÜTÖRTÖK október 14. 284. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben ielefon: Kiad s! ivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Ziiaj Jovin trg 3. szám (Rlinerva-palota) Kiadőhivatal: Subotlca, Zmaj jovin trg 3. (Minerva palota) Külpolitika és nemzetiségi béke A kontinentális világpolitika külpolitikai orientációktól súlyos. Voltak évek, amikor a leszerelés gondolatát uralta anemzetközi érdeklődés, Vojt Jdő^ímikor mindenkit csak a vahtía «hlteleti és gyakorlati kérdései izgattak. Tanúi voltunk már olyan éveknek is, melyek hangosak voltak a gazdaságpolitikai vitáktól. Most jött a páneurópai gondolat s higyjék el, ennek is van szimptomatitus jelentősége. A mai nemzetközi érdeklődés gyakorlati problémáinak ideológiája: a páneurópai mozgalom. Most mindenki külpolitikával foglalkozik, még a — politikusok is. Thoiry és Livornó és Genf, Mussolini, Chamberlain, Stresemann és Nincsics — ime a csillagképei a ma politikájának. Figyeljék csak meg: megbukik a németországi legfőbb katonai parancsnok — s ennek a bukásnak is kizárólag külpolitikai okai vannak. A háború boszorkánykonyhájában uj béketerveket főznek. A béke őrei uj háborús megállapodásokat létesítenek. A locarnói gunyvacsora kijózanodott jai elmennek Thoiryba és elmennek Livornóba békét kötni — egymás ellen, védszövetséget kötni — dacból. Azelőtt dac- és védszövetség volt, ma csak védszövetséget ismernek, de a mai védszövetségek puskaporszaguabbak minden hármasszövetségnél. Az európai egyensúly politikáját akarja minden állam megóvni, de olyan módon, hogy minél több társat emel be a mérleg általa elfoglalt serpenyőjébe. Németországot beültette Franciaország s most egyesült erővel húzzák fel a kapitalizmussal pasztörizált Oroszországot. A másik serpenyőbe pedig Mussolinit invitálta meg az angol külügyminiszter, aki Olaszországon keresztül keres támasztékot Franciaország hatalmas balkáni támasza: Jugoszlávia ellen. Ebben a beállításban kell mérlegelni — hogy ne essünk ki a hasonlat serpenyőjéből — a mohácsi beszedet s Nincsics nyilatkozatát, amit lehetetlen a mohácsi beszédre válasznak nem tekinteni. Magyarország mindeddig az olaszok barátságát kereste s ehhez a barátsághoz kalandos házassági terveken kívül a magyar uralmi rendszer irányának s fasizmusának kicsit félremagyarázott megegyezése szolgáltatta az alapot. Amit a mohácsi beszéd óta megtudtunk, abból szabad arra következtetni, hogy a magyarok délfelé a közelebbi szomszédjukkal keresik előbb a megegyezést s a jelszavak politikája felett kezd ott is úrrá válni a belátás. Magyarország egyszerre nem lehet barátságban Olaszországgal és az S. H. S. királysággal s mert Jugoszláviával keresi a békés megértést, Thoiry és Livornó után meg lehet állapítani, hogy a magyar külpolitika melyik áUamcsoporthoz kiván közeledni. Ámde, ha a livornói találkozásnak valóban nem utolsó sorban az volt az oka, hogy Olaszországgal együtt azokkal a keleti államokkal is kiegészüljön az uj antant, melyek az uj középeurópai államszövetségben nem juthatnak sem szóhoz, sem helyhez, akkor valóban Nincsics messzemenő méltánylásával és nagyvonalú koncepciójával kell kezelni a — mohácsi beszédben megnyilatkozó törekvést. Ilyen körülmények között megengedheti-e a külpolitikai érdek, megengedheti-e a legfőbb államraison, hogy tisztviselők határozzanak és cselekedjenek Olyan kérdésekben, melyek minden jelentéktelenségük mellett alkalmasak külpolitikai kérdések■ megoldásának megnehezítésére. vagy megkönnyítésére? A tisztviselők bizonyára kitűnő, szorgalmas és lelkiismeretes funkcionáriusok, akik pontosan végrehajtják a törvények, rendeletek és felsőbb hatóságaik utasításait. De nem kiüpoUtikusok s tiszteletlenség lenne feltételezni róluk, hogy hivatali működésűkben politikai meggyőződés szolgálatába állnak. Mégis csak a külügyminiszter kompetens annak megállapítására, hogy milyen súlyos érték, milyen nagyjelentőségű külpolitikai érdek — a nemzetiségi béke. Franciaország idő előtt nem adja vissza a Saar-tartományt Németországnak Poincaré több elzászi német küldöttséget fogadott Párisból jelentik: A sajtó nagyfontosságuaknak tartja azokat a tanácskozásokat, amelyek Briand külügyminiszter és Guülemaut tábornok, a rajnai megszálló csapatok főparancsnoka között kedden este lefolytak. A sajtó véleménye szerint a tanácskozáson a rajnai megszálló csapatok létszámának csökkentéséről volt szó. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény is, hogy Guillemaut tábornok a sajtó képviselőinek kérdésére csak annyit mondott, hogy szerdán Painlevé hadügyminiszterrel tárgyal, majd bevárja Poincaré miniszterelnöknek Elzász-Lotharingiából való visszaérkezését. Egyes lapok tudni vélik, hogy a rajnai haderő vezérkara uj tervet dolgozott ki és ezt a tervet hozta magával Párisba Guillemaut tábornok. Ez a terv arra irányul, hogy egy hadtestet rendeljen vissza a kormány a Rajna-vidékről, a hol igy csak két hadtest maradna. E hadtestek közül az egyik három, a másik négy hadosztályból áll. Arról is szó van, hogy egy lovashadosztályt is hazaküldenek, a csapatok elhelyezése pedig a megszállt területen olyan lesz, hogy a legutóbbi véres incidensekre való tekintettel a plalzi helyőrségeket nem gyengítik. Strassburgból érkező jelentések szerint Pí incaré strassburgi tartózkodó a alkalmával kedden több nemet küldöttségéi fogadott. Ezek között volt a német autonómisták küldöttsége is, akik az autonómista mozgalom irányitói ellen hozott szankciók felfüggesztését kérték a miniszterelnöktől. Egy másik német küldöttség arra kérte Poincarét, hasson oda, hogy a törvény előtt a német nyelv egyenjogúsítást nyerjen az államnyelvvel. A Journal jelentése szerint Poincaré egy alsó-rajnamegyei küldöttség előtt kijelentette, hogy a francia kormány nem gondol arra, hogy a Saar-tartományt bármely formában és bárminő engedmény fejében visszaadja Németországnak a versaillesi szerződésben előirt határidő előtt. Kijelentette még Poincaré, hogy arra sem gondol a kormány, hogy Elzász-Lotharingia és a Saar-terület között megszüntesse a határokat. Poincaré miniszterelnök csütörtökön érkezik vissza Párisba. A kormány benyújtotta lemondását A király visszatért Beogradba és egyórás kihallgatáson fogadta Uzunovics miniszterelnököt — Trifkovies Márké bejelentette a parlamentben a kormány lemondását — A válságot nemcsak a zagrebi incidens idézte elő — Ki akarják szélesíteni a koalíciót Hetekig fog tartani a válság Beogradból jelentik: Amint előre látható volt, Uzunovics Nikola miniszterelnök nem tudott megegyezést létrehozni a kormányon belül és ezért benyújtotta a kormány lemondását A kormány szerda délelőtt féltiz órakor minisztertanácsra ült össze, amely fél óra hosszat tartott, majd Uzunovics átment az udvarhoz és a A parlament elnöke bejek A képviselők feszült érdeklődése mellett nyitotta meg Trifkovies Márkó elnök a parlament szerdai ülését. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelentette, hogy az igazolóbizottság a lemondott Stakics Brankó és Petkovics Milán helyébe Kosanovics Vászát és Markovics Boskót hívta be a nemzetgyűlésbe. Ezután az elnök felhívására Kobasica titkár felolvasta a miniszterelnök következő levelét: Elnök url Van szerencsém önt értesíteni és felkérni, hogy a parlamenttel minisztertanács határozata értelmében átnyújtotta Jankovics Dragutin udvari miniszternek a kormány lemondását. A miniszterelnök az újságíróknak csak ennyit mondott: — A kormány benyújtotta lemondását. Uzunovics levelet küldött a parlament elnökének is, hogy a lemondást a nemzetgyűlés szerdai ülésén jelentse be. nti a kormány lemondását közölje, hogy a királyi kormány benyújtotta lemondását Őfelségének. Fogadja megkülönböztetett tiszteletem kifejezését. Uzunovics Nikola miniszterelnök. A levél felolvasása ntán Trifkovies a következőket mondotta: — Miután a királyi kormány benyújtotta lemondását, a parlament nem folytathat érdemleges munkát és ezért az uj kormány megalakulásáig a parlament üléseit elnapolom. Felkiáltások az ellenzék részéről: — Nyugodjék békében! Az ülés tizenegy óra tiz perckor ért véget. Miért mondott le a kormány ? Uzunovics miniszterelnök kijelentette, hogy mindaddig nem közli a nyilvánossággal a lemondás indokait, mig ezekről Őielsége előtt részletesen be nem számol. Mégis a lemondásra vonatkozólag a kormány egy tekintélyes tagja a következő hivatalosnak tekinthető nyilatkozatot tette az újságírók előtt: — A lemondást indokolttá teszi az a körülmény, hogy meg kell kérdezni a klubok véleményét és minden erőfeszítést meg kell tenni a jelenlegi kormánykoalíció fenntartására a júniusi megegyezés szellemében. Uzunovics apellált azokhoz, akik túléléséit ítélik meg a helyzetet, hogy
