Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-02 / 272. szám
6. oldal. 1926 ^október 2. BÁCSMEGYEI NAPLÓ A külügyminisztérium engedélyétől függ a Belvárosi Színház beogradi vendégjátéka Dimovici Milán nyilatkozata a beogradi opera budapesti vendégszerepléséről Beogradból jelentik: A beogradi opera budapesti vendégszereplése és a budapesti Belvárosi Színház beogradi turnéja ügyében a Bácsmegyei Napló munkatársa felkereste Dimovics Milánt, a közoktatásügyi minisztérium szépművészeti osztályának vezetőjét.! Dimovics, aki szívesen állt a Bácsmegyei Napló rendelkezésére, a következőket mondotta a beogradi opera budapesti vendégjátékáról: — Néhány héttel ezelőtt felkeresett Márffy Károly dr., az ismert budapesti hangversenyrendező, aki megkérdezte, hajlandó volna-e a beogradi opera a budapesti Belvárosi Színházban vendégszerepelni. Én kijelentettem, hogy művészeti szempontból örömmel üdvözlöm a tervet és szívesen látom azt is, ha magyar művészek vendégszerepeinek Beogradban, de hangsúlyoztam, hogy engem csak a művészeti szempont érdekel, a dolog másik részében nem vagyok hivatott a döntésre. A vendégszerepléssel kapcsolatban fölmerültek bizonyos materiális természetű kérdések; tudniillik előállt az az aggodolam, hogy a budapesti vendégjáték nem fog-e anyagilag rosszul sikerülni. Ebben az ügyben még tárgyalások folynak a közoktatásügyi minisztérium és Márffy közt. Én a magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy az opera budapesti vendégszereplése nem fog deficittel végződni, de ha mégis megtörténne az, a jugoszláv állam abból az 50 millióból, amit színházak céljaira fordít, könnyen viselné a deficitet. A közoktatásügyi miniszter, bár elvileg már hozzájárult a vendégszerepléshez, a részletkérdésekben nem mondta ki a végső szót. Más helyről úgy értesülünk, hogy a közoktatásügyi miniszter hozzájárul ahhoz, hogy az esetleges deficitet fedezze és a beogradi opera már átküldte az aktákat a külügyminisztériumhoz, amely a vendégszereplések ügyében végleg dönteni fog. Hogyan gazdálkodtak a Vofvodinánál? Az ügymenet felülvizsgálatára kiküldött bizottság sntyos visszaélésekkel vádolja az egyesület volt vezetőségét A szuboticai Vojvodina temetkezési egyesület tagjai pénteken délután értekezletet tartottak, amelyen az egyesület működését tétül vizsgáló-bizottság ismertette a vizsgálat eredményét. A Vojvodina ellen, mint ismeretes, atagok részéről súlyos panaszok merültek fel, a vezetőséget különböző visszaélésekkel vádolták meg és ezért sem Rajcsics Antalnak, az egyesület volt elnökének, sem Zomborcsevics István pénztáritoknak nem adták meg a felmentvényt, lemondásuk alkalmával. Rajcsics után Futó Bélát választották meg a Vojvodina elnökéül, de Futó hamarosan leköszönt, mire az egyesület tagjai bizottságot küldöttek ki az üzleti könyvek felülvizsgálására, annak megálapifására, hogy a volt vezetőség milyen mértékben károsította meg az egyesület tagjait. A bizottság elkészült jelentésével, amely szenzációs leleplezéseket tartamaz. Megállapítja a jelentés, hogy: 1. Zomborcsevics István pénztárnok és Bacslia István titkár 72 haláleset befizetése mellett, a 117-ik halálozási eset után felvettek 40.000 dinárt, soron kívül, anélkül, hogy a 72. és 117. haláleset közötti tagdíjkülönbözetet befizették volna. Az alapszabályok viszont előírják, hogy annak a tagnak, aki hátralékban van, a hátralék befizetéséig nem folyósítható a Segélyösszeg. 2. Zomborcsevics István pénztárnok és Bacslia István titkár felesége 92 haláleset befizetése mellett a 138 haláleset után soron kívül 32.000 dinárt vettek fel. 3. Kopunovics Leget» Jőrsei vezetőségi tag a 108 haláleset után soronkivül 50.000 dinárt vett fel. 4. Zomborcsevics István pénztárnok, 89 haláleset befizetése után soronkivül 40.000 dinárt vett fel. 5. Rajcsics Antal elnök soronkivül 50.000 dinárt vett fék 6. Rajcsics Antal elnöknek volt egy könyvecskéje, amelyben ő mint kedvezményezett szerepelt a Slávla temetkezési egyesületnél. Grádics Damjánnak. a Slávia elnökének volt egy könyvecskéje, amelyben mint kedvezményezett szerepelt a Vojvodinánál Amikor mind a két könyv biztosítottja meghalt, Rajesics és a jelenleg vádlottak padján ülő Grádics megegyeztek, hogy kölcsönösen folyósítják egymásnak az 50.000—50.000 dinár segélyösszeget, holott az egyesületnél mindkettő tagdijhátralékban volt. A pénzt Rajcsics úgy a Sláviától," mint dics a Vojvodinátó! soron kívül megkapta. 7. Rajcsics elnök lemondását megelőzően egy halottja után még 20.000 dinárt felvett, soronkivül. 8. Az alapszabályok módosítása után csak azoknak folyósították ki az 50.000 dinár segélyösszeget, akik száznál több halálozási esetet fizettek be. Akik nem fizettek be száz esetet, azok a megfelelő skála szerint kaptak pénzt. Zomborcsevics pénztárnok az alapszabályok módosítása előtt egyik tagkönyvecskéjét meghamisította, amennyiben 105 eset befizetését tüntette fel, holott a főkönyvben csak 32 eset befizetése szerepelt. 9. Bacsics vezetőségi tag 45 eset befizetése mellett tagkönyvecskéjében 144 eset befizetését tüntette fel, hogy hozzájuthasson az esedékessé vált 50.000 dinárhoz. 10. Tumbász Márkó szuboticai bérkocsis tagnak be akarta Íratni Vukovics Martin napszámost, aki azonban nem egyezett bele és igy az egyesület közgyűlésén is elutasították Tumbászt felvételi kérésével. Tumbász ennek ellenére, mint a pénztárkönyvből kiderül, Vukovics elhatározása után eddig még kiderítetlen módon kapott, ötvenezer dinár segélyösszeget anélkül, hogy még csak tagkönyvecskéje is lett volna. 11. Szivics Kimetin János kedvezményezett, amikor az általa beíratott Szivics Blaskó meghalt, fel akarta venni a segélyösszeget, azonban nem folyósították, mert nem volt soron. Szivics erre a könyvecskéjét két lóért eladta egy szuboticai malomtulajdonosnak, a kinek Rajcsics Antal elnök soronkivül folyósított 20000 dinárt, mert a kasszában már nem volt több pénz. Rajcsics Antalnak ez volt az utolsó elnöki intézkedése, mert utána lemondott tisztségéről. 12. özvegy Vojnár Mijóné mint póttag szerepelt, akinek elhalálozása után csak harmincezer dinár segélyösszeg járt volna. A kedvezményezett Zomborcsevics pénztárnok volt, aki ezután az elhunytat alapitó tagnak sorozta be és utána 30.000 dinár helyett 40.000 dinárt vett fel. Az elhunyt tagkönyvecskéjében ezt a besorozást úgy tüntették fel, hogy az a vezetőség határozata értelmében történt, holott a vezetőség nem változtathatja meg önként az alapszabályokat, csupán a közgyűlés. A bizottság több ilyen esetet talált a vizsgálat során. Amikor a vezetőségi tagok a lehetőség szerint a teljes segélyösszeget vették fel az elhunytak után, a vezetőségi tagokon kivül állók közül — mint megállapították — senki sincs, aki tizezer dinárnál nagyobb összeget kapott volna halottja után. Ezeknek a tagoknak is meg kellett várniok, amig sorra kerülhetnek a kifizetéseknél. Az értekezlet, a vizsgáló bizottság jelentésének felolvasása után elhatározta, hogy október 10-ikén délelőttre rendkívüli közgyűlést hiv össze és a közgyűlésen javasolni fogja, hogy a vezetőség megvádolt tagjai ellen tegyék meg a bűnvádi feljelentést. A közgyűlést október 10-ikén délelőtt 9 órakor tartják meg a Páris vendéglőben. A kiküldött bizottság súlyosan kompromitáló jelentése az egész városban kínos feltűnést kelt, annál is inkább, mert Rajcsics Antal s a megvádolt vezetőségi tagok nagy része közismerten vagyonos és tekintélyes ember, akik közhit szerint talán elkövethettek szabálytalanságokat, de semmi szükségük nem volt arra, hogy anyagi érdekből kövessenek el visszaéléseket. Egy békekoronáért huszonöt para jár a magyarországi tartozások fejében Hiteles közlés a konvenció tartalmáról Beogradból jelentik: Az országban élő magyar és német nemzetiségű polgárok részéről, főleg a Vajdaságból számos panasz érkezett, hogy Magyarországon fönnálló tartozásaik felöl budapesti ügynökök tévedésbe ejtik őket és igy olyan fizetési feltételeket eszközölnek ki, amelyek az erre vonatkozó konvenció. megállapításánál lényegesen hátrányosabbak. Jugoszlávia és Magyarország közt már létre is jött a konvenció jugoszláv állampolgárok magyarországi tartozásainak kiegyenlítése ügyében. A konvenció parafáivá van, csak az aláírása hiányzik. Minthogy azonban a konvenció tartalma még nem vált ismeretessé, budapesti ügynökök felhasználták az érdekeltek tájékozatlanságát és azt hiresztelték, hogy a tartozás minden aranykoronája után egy dinárnén sokkal magasabb összeget állapit meg a konvenció. Ezen az alapojj aztán sok jugoszláv állampolgárt rávettek arra, hogy tartozásukat fizessék ki. még pedig úgy, hogy egy békekoronát egy dinárba számítsanak. Beavatott helyről származó értesülésünk szerint e konvenció úgy hangzik, hogy minden békebeli osztrák-magyar korona után huszonöt párát kell a tartozás kiegyenlítése alkalmával fizetni. Illetékes körök éppen ezért figyelmeztetnek mindenkit, akinek Magyarországon háború előtti, vagy háború idejéből való tartozása van,; hogy ne üljenek fel az ügynököknek és ne várják be, mig a konvenció életbelép. A jugoszláv-magyar közeledés a budapesti minisztertanács előtt Valkó külügyminiszter részletesen referált Nincsiccsel folytatott tárgyalásairól Budapestről jelentik: A kormány pénteken délután elsőizben tartott minisztertanácsot Bethlen miniszterelnök hazatérése óta. A minisztertanács napirendjének a belpolitikai ügyeken kivül legfontosabb pontja Valkó Lajos külügyminiszter jelentése volt prágai és genfi tárgyalásairól, amelynek az egész magyar közvélemény nagy fontosságot tuljdonit. Valkó külügyminiszter részletesen beszámolt a Nincsics külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól. E kérdés körül a kiszivárgott* hírek' szerint mélyreható megbeszélés volt a minisztertanácson, mert Bethlen miniszterelnök a legapróbb részletekig referáltatott magának a jugoszláv-magyar tárgyalásokról és igy a minisztertanács legnagyobb részét a jugoszláv-magyar közeledésről folyt eszmecsere töltötte ki. Beograd, a keleti Hamburg Olasz terv szerint a Moszkva és Nyugatafrika közti forgalomban fontos szerep jut a beograd—spliti vonalnak A nápolyi kereskedelmi és iparkamara titkára, Lacetti Benjamin nagyszabású tervet dolgozott ki. a mely megvalósulása esetén azt idézné elő, hogy az interkontinentális közlekedés tengelyévé a keleteurópal országok lennének és Beograd ebben a hálózatban egy keleti Hamburg szerepét töltené be. Lacetti terve, amelyet könyvalakban kiadva megküldött Európa összes gazdasági centrumainak, a Beograd és Split között tervezett jugoszláv vasútvonal kiépítésére alapítja számításait. Ha ez a vonal meglesz. Moszkva— Kiev — Csernovic — Beograd—Split lesz a legegyenesebb és legrövidebb ut az Olaszország keleti partján levő Termoli kikötőhöz, onnan Nápolyba és tovább az óceáni hajókon Nyugat-Afrikába és Amerikába. Split és Termoli kikötő közt a gyors közlekedést trajektus segítségével oldanák meg: a komplett vonatot gőzhajón vinnék át az Adrián egyik kikötőből a másik kiötőbe. Az olaszok nagy propagandát csinálnak a terviiek, amelyet többszázezer példányban kinyomattak és terjesztenek. Az uj vonal elősegítené a gazdasági anyagcserét Jugoszlávia, Magyarország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Oroszország, Lengyelország, a Balti-államok, Ausztria és Olaszország között. , Olaszország a keleteurópai államokba gyümölcsöt, étolajat, élelmiszereket. textilárut, gépeket exportálna, Keleteurópa viszont ezen az utón Olaszországot, a Földközi-tenger vidékét és a többi világrészeket petróleum, vas, fa, bőr, gyapotáruval, élőjószággal látná el. Ez a vonal kétszázhetvenmilliónyi lakosság szolgálatában állna, nem számítva a Földközi-tenger országaival, továbbá Nyugat-Afrikával és Amerikával való forgalmat. Lacetti kifejezetten követeli, hogy a Duna átszelésénél Beograd legyen a csomópont, az Adrián pedig feltétlenül Split. A terv megvalósítását egy jugoszláv-olasz konzorcium venné a kezébe és a Beograd—spliti vonalat a rendelkezésre álló vizierők folytán elektromos vonatokra rendeznék be.
