Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-12 / 282. szám

IQ20. október 12 5. oldal nek, a metrókalatrznak Wilt tetemét A iebér, gyalulatlan koporsót kis sínek­re emelték, a szertartásmester megad­ta a jelt, a Tostély felcsapódott és ami­kor elnyelte a testet a vad láng, az áldozati máglyákat láttam magam előtt, a barbár csordát, amely térdre hullt a Tűz szavára és hia vörös nyelvével rá­­jamordult: vérét vette az édes testvéré­nek is. Pontosan egy és fél percig tartott az egész. Mikor a kis tüz-kocsi visszagöT- dült, a holttest helyén csak hamu és pernye szállongott. Ezt a szürkés, fi­nom hamut összeseperték és egy kis edénybe csukták. Még virágot is tűztek a bögre mellé, két száll művirágot és egy keskeny vörös cédulát ragasztottak rá, mint az orvosságos üvegekre a használati utasítást, hogy: Jules Verlai­ne párisi metrókalauz, élt 45 évet... Pancsevő uj kiszélesített tanácsa A város kedden tartja közgyűlését Pancsevóról jelentik: Pancsevó város kiszélesített tánácsának ra­dikálispárti tagjai még a márciusi közgyűlésen testületileg lemondot­tak tanácstagságukról. A belügy­miniszter e lemondást mindezideig nem vette tudomásul, mig most a le­mondást elfogadta és kinevezte az uj tanácstagokat. Uj tanácstagok lettek: Radikálisok: Birkin Szvetozár gazda, Bohnanac Dra­­goljub kereskedő, Brankován Vászó papucsos, Bulja llia gazda, Vasics Ste­­van kereskedő, Velicskovics Nikola kocsigyártó, Bojka Petra gazda, Daíkics Vladimir lelkész, Denesan Qjorgje föld­­mives, Denesan Koszta íöldmives, Di­­nyeski Stevan selyemgyári igazgató, Dragomirov Mihájló íöldmives, Gyinics Dionis' íöldmives, Gyorgyevics Milutin gimnáziumi igazgató, Zsivanovics Györ­gye polgári isk. igazgató, Zsivkovics Lá­zár földbirtokos, Zakó Milán dr. ügy­­vtjfj, JajakovLcs Vojó kávés, Josimov R^dá íöldmives, Jósimov Száva kőmű­ves, Kalinov Jefta íöldmives, Karavla Áca földmives, Karavla Lázár földmi­­vés, Kepics Jovan földmives, Koslovacs­­kok Gjorgje hivatalnok; Kojity Rádó tanító, Konstantinov Mita földmives, Krcsadinac Milo földmives, Dr. Lozovics Radovan ügyvéd, Ljubiszavljevics Jo­van földmives, Marin Stevan földmives, Markov Paula földmives, Mijatovics Iván kereskedő, Milics Milenko ujság­­iró, Obradovics Jovan tanító, Pavlov Vaso földmives, Pavlov Vlado bognár, Pavlovics Péter kereskedő, Pandurov Szvetiszláv kádár, Pancsevacski Zsivan kovács, Patkovics Alekszandar kávés, Putnik Zsivan bognár, Razumenics Bog­dán lelkész, Risztics Szvetozár keres­kedő, Szlimonov Dusán földmives, Szta­­niszavijevics Petar földmives, Sztojano­­vics Mladen bádogos, Szubotics Száva földmives, Tarajics Vászó mészáros, To­­dorov P. Petar földmives, Tomics Vá­szó földmives, Tomics Nikola földmi­ves, Trumics Marko tanító, Tyirilov Isza kereskedő, Gyoszics Vászó földmives Gyoszics Ljubomir asztalos, Halupa Andreja kereskedő. Ciculja Stevan föld­mives, Dr. Sambek Jefta orvos, Suvá­­kovics Lázár agrárreíormügyi állam­titkár. Független demokraták: Velicskovics Dusán bognár, Dragicsevics Nikola dr. orvos, Zsivkovics Szvetozár kereskedő Pavlovics Gjorgje mérnök, Radanovic? Misa tanító, Uglesics Vosilie földmives Németpártiak: Dr. Bartman Simon ügyvéd, Bosza Johann jr. gazda, Weisz Hugó építőmester, Wittmann Ludwig malomtulajdonos, Graf Johann Paul bank­­elnök, Dorner Anton kőmives, Lang Ádám kereskedő, Sol György kereskedő Túra Károly kereskedő, Vogenberger Martin nagyiparos, Ziffermajer Ottmár kereskedő, Scherbach Ignác gazda, te­hát tizenkét német és 'két izraelita nagy­kereskedő, Wolf József fakereskedő. Deutsch Márkus bőrgyáros. Az újonnan kinevezett kiszélesí­tett tanács e hó 12-ikén délután tartja első közgyűlését melyen megválasztják az egyes bizottságo­­ikat BÁCSMEGYEI NAPLÓ Elfogták a Sztapári-uti rablógyilkost BraiLkov Zsarkó, a Pihenő csárdabeli rablógyilkos a gyilkosság után még több rablást követett el és politikai népgyülés vezér­szónoka volt — Akkor tartóztatták le, amikor Olaszországba akart szökni A meggyilkolt koresmáros fia felismerte a szembesítésnél édesapja gyilkosát A szombori tanyavidéken néhány hó­nappal ezelőtt vakmerő rablógyilkosság történt. Mint a Bdcsmegyci Napló an­nak idején megírta, ismeretlen tettesek augusztus 14-ikén éjjel behatoltak a Sztapári-uton, Szombortól hat kilomé­ternyire fekvő »Pihenő«-csárdába, ahol meggyilkolták Jelasics Sztankó csárdatulajdonost és halálosan meg­sebesítették Bantobranszkl Tósó szombori legényt is. aki több tár­sával a csárdabeliek segítségére sietett. A nyomban megindult nyomozás meg. állapította, hogy a gyilkosok ketten vol­tak, akik azzal az ürüggyel zörgettek be a csárdába, hogy pálinkát akarnák inni. Jelasics csak kilenc éves fiával tartózkodott odahaza és a zörgetésre gyanútlanul nyitott ajtót. Amikor az is­meretlenek beléptek, egyikük hátulról elkapta Jelasicsot, míg a másik revol­vert szegezve mellének, pénzt követelt. A csárdatulajdonos vonakodott odaadni pénzét, mire a revolveres elsütötte fegy­verét. A golyó a korcsmárost nyomban megölte. A gyilkosok erre áldozatukat a földön hagyva, felkutatták a szobá­kat, néhány ezer dinárt magukhoz vet­tek és leültek inni. Pálrnkázás közben eszükbe jutott, hogy a gyerek mindent határoztak, hogy azt is megouR. Sžan­­dékukat0i)z«iban oenj^ hajthatták vég­re, mert ebben a pillanatban több le­gény ért a csárdához, akit rosszat sejt­ve, be akartak menni Jelasicshoz. A gyilkosok ezt észrevették, mire kinyi­tották az ajtót és a revolveres rabló rá­lőtt az ajtóban álló legények egyikére, Brantobrártszki Tósóra. A Tevolveflö­­vés nyomán támadt zür-zavarban a rab­lók kimenekültek a csárdából. A szom­bori csendőrség a legerélyesebb nyo­mozást indította a gyilkosok után, akik­ről csak annyit tudtak megállapítani, hogy egyikük feketeruhát és Palma­­gumisarkos, simmicipőt viselt, a másik pedig álszakállt. Jelasics fiának vallo­mása szerint a feketeruhásnál volt a revolver és az lőtte le apját, valamint Brantobranszkit. Brantobranszki sérü­lésébe néhány hét múlva belehalt. A gyilkosok kézrékeritése a legerélyesebb nyomozás ellenére sem sikerült, azok nyomtalanul eltűntek. A nyomozó ható­ságok már-már le is mondtak arról, hogy a gyilkosok egyhamar kézrekeriil­­jenek, amikor vasárnap váratlan fordu­lat történt. A szombori csendörség Zagrebban elfogta az egyik gyilkost Brankov Zsárkó szombori cipész személyé­ben. akit erős fedezettel Szomjborba szállí­tottak. A gyilkos kézrekeritésében nagy érdeme van a szuboticai vasúti rendőr­ségnek is, amely először jutott a nyo­mába és szintén kiküldte embereit Za­grebba, de a szombori csendőrség ak­kor már megelőzte. Prédics Bogoljub, a szuboticai vasúti rendőrség főnöke, néhány nappal ez­előtt arról értesült, hogy a Sztapári-uti gyilkosság egyik tettese, Brankov Zsár­kó huszonkilenc éves szombori cipész, akinek szeretője, Szimics Anna szom­bori bábaasszony, tud a gyilkos hollété­ről A vasúti rendőrség emberei leutaz­tak Szomborba, ahol azonban kiderült, hogy Szimics Anna elköltözött Szom­­borból Sztapárra. A detektívek erre Sztapárra mentek, ahol előállították a bábaasszonyt. Azzal az ürüggyel ke­resték fel a detektívek, hogy jó barátai Brankovnak. akivel beszélni szeretnének. Szimics Anna hitelt adott a detektívek szavának és elmondta, hogy Brankov­­t«ak el kellett menekülnie S zom Dórból, de azt nem tudja pontosan, hol van. Hallotta, hogy előbb Bakarba, majd Splitbe ment. onnan pedig Zagrebba. A detektívek erre visszatértek Szubo­­ticára és a nyomozásuk eredményéről jelentést tettek Prédics vasúti rendőr­főnöknek. aki Mátics detektívet utasítot­ta, hogy utazzon Zagrebba és kutassa fel a gyilkost. Időközben a szombori csendörség Is tudomást szerzett a gyil­kos kilétéről jés hollétéről, mire szintén Zagrebba küldte embereit. A szombori csendőröknek azután a kapott személy­­leirás alapján vasárnap sikerült elfog­­nők Zagrebban Brankovot. A gyilkos Novavec-ucca 87. szám alatt egy cipész­nél lakott. Brankov még aludt, amikor a csendőrök ráakadtak. Azonnal letartóztatták és vasra* verve Szomborba szállították. Zagrebban megállapították, hogy Bran­kov oda október 6-ikán érkezett és a Nowavec-uccában lakó cipész barátját kereste fel, akitől lakást kért. Barátja még a zagrebi bőrgyárból ismerte Bran­­kovot. aki négy évvel ezelőtt ott dolgo­ztat ís/élért- ■'ádöft neki‘lakást •’ Még­­állaj$tötíákTazt is, hogy fyptkoy Olasz-, országba készült menekülni'és azért hú­zódott meg Zagrebban, hogy ott szökési tervét előkészítse. Szomborban percek alatt elterjedt a hire, hogy a Pihenő-csárda tulajdonosá­nak gyilkosát elfogták. Amikor hétfőt) délelőtt megtudták, hogy a gyilkost ki­szállítják a gyilkosság színhelyére, szá­zával indultak el a Pihenő-csárdához. A csendőrség hétfőn délelőtt kezdta meg a gyilkos kihallgatását. Kiderült rófa, hogy többszörösen büntetett elő­életű csavargó, katonaszökevény, a gyil­kosságot megelőzően Beogradban volt elzárva betörések és lopások miatt. Bran­kov kihallgatása alkalmával beismerte, hogy jelen volt Jelasics meggyilkolásánál, azonban tagadja, hogy ő lőtte volna le Jelasicsot és Bantobránszkit. Azt állít­ja, hogy három társával mentek ki a csárdához, de nem volt szándékukban gyilkolni. Neki különben nem is volt revolvere, hanem az egyik társának. Vallomása során kijelentette, hogy ha a csendörség szabadonbocsájtja, haj­landó megnevezni bűntársait, akiknek a tartózkodási helyét is tudja. Brankov Zsárkót a csendőrségről hét­főn délután szállították ki a Pihenő­­csárdához, hogy szembesítsék a meg­gyilkolt fiával. Jelasics Brankóval. A csendőrség részéről Pangert csendőr­százados, az ügyészség részéről pedig Tyoszics Mladen ügyész szálltak ki. A csárdánál már hatalmas tömeg várta a gyilkos megérkezését. A tömeg olyan fenyegető magatartást tanúsított a gyil­kossal szemben, hogy a csendőrök csak nagy nehezen tudták megakadályozni, hogy Brankovot megverjék. A gyilkost bevitték a csárdába, ahol szembesítették a meggyilkolt fiával. A kisgyerek Branikovban felismerte azt az embert, aki megölte apját. Most is megismételte, hogy a rabtógyil­­kosság elkövetésekor Brankov másod­magával volt a korcsmában, nem igaz, hogy hároman voltak. A csendőrök kihallgatták a csárda szomszédait is, akik közül többen szen­zációs vallomást tettek. Elmondták, hogy Brankovban első látásra felismerték azt a fiatalembert, aki két héttel a gyilkosság után lóhá­ton . megjelent a Pihenő-csárda szom­szédságában, Kovacsics, Dávid gazdál­kodó szállásán levő Logunarszki-csár­­dánál, ahol az ott tartózkodó emberek előtt detektivnek adta ki magát, majd revolvert rántva, pénzt követelt. A megtámadott emberek azonban nem ijedtek meg, hanem rávetették magu­kat, de Brankov, mielőtt lehúzhatták volna a lóról, elvágtatott. Ugyancsak érdekes vallomást tett Lakunarszki Zsivojin gazdálkodó is. Lu­­kunarszki elmondotta, hogy a gyilkos­ság után Brankowal Sztapáron talált kozott egyik politikai párt népgyülé sén. Felismeri benne azt az embert, aki a gyűlés egyik szónoka volt. A gyilkost a helyszíni szemle után visszaszállították Szomborba, ahol most tovább folytatják a nyomozást bűntársa kézrekeritésére is. Botrány a porosz tartománygyülésen a HohenzoIIern-egyezmény miatt A kemmunis ák zajongása miatt nem lehetett megtartani az ülést Berlinből jelentik: A porosz tarto­­mánygyülés hétfő délutáni ülésén botrányos jelenetek játszódtak le. Az ülés napirendjén a Hohenzollern­­családdal kötött egyezmény szere­pelt, amelyet a porosz kormány ne­vében Heepker Aschuff pénzügymi­niszter terjesztett elő. Alig mondott azonban néhány szót, a kommunisták padsoraiban óriási lárma tört ki. — Hohenzollern-iattyu! — Hitvány császári siber! — ilyen és hasonló felkiáltások özöne zudult a pénzügyminiszter felé, aki halottsápadtau állott a szónoki emel halottsápadtan állott a szónoki emel­vényen. A füisiketitő zaj megismét­lődött. valahányszor a pénzügymi­niszter újabb kísérletet tett, hogy beszédét megkezdje. A kommunista képviselők el* hagyták helyeiket és a szónoki emelvény felé siettek. Az elnök nem tudott rendet terem­teni és a kormánypárti képviselők kö­rülvették a szónoki emelvényt, hogy megvédjék a pénzügymi­nisztert Már-már verekedésre került a dolog a két tábor között, amikor a2 elnök az ülést berekesztette és a ter­met kiürítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom