Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-10 / 280. szám
24. oldal BÁ£SMEGYEI NAPLÓ T92Ö. október fO. Az eszperantó a békekongresszuson Elég volt a szenvedésből s Mai oapság se szeri, se száma a különféle nemzetközi kongresszusoknak s így érthető, hogy az újságoknak pár soros híréből a nagy közönség nem szerzett tudomást a XXV. egyetemes békekongresszusró'l, mely augusztus 28- tól szeptember 3-ig tartotta üléseit a genfi Víktória-Hallbiaii. A jelentősebb európai országokból körülbelül kétszáz delegátus vet részt, akik itt épp úgy, mint a többi nemzetközi kongresszuson — a világ minden nyelvén beszéltek. Persze, ez a bábeli nyelvzavar nagyon megnehezítette a különben rokonérzésű és rokongondolkozásu békebarátok tárgyalását s ezen a soknyelvüségen a felszólalásoknak 2—3—4 nyelvre való lefordítása legföljebb annviban segített, hogy a felszólalás tartalmát többé-kevésbé híven azokkal is megismertette, akik a felszólalás nyelvét nem értették, de a tárgyalásnak ezzel járó hosszadalmassága bizonyára alaposan kifárasztotta a derék delegátusokat. Az európai nemzeti nyelvek közül az angol a legelterjedtebb a világon s a közelfogás szerint az angolok semmiféle idegen nyelvet sem tanulnak. hanem elvárják, hogy a más anyanyelvűek talmijainak meg angolul. De a békekongresszus angol delegátusai, akik pedig nagy számban voltak jelen, nem igazolták ezt az elbizakodott felfogást. Bántotta őket a soknyelvüség, kifejezést is adtak elégedetlenségüknek a nyelvi nehézség miatt, de ebből nem azt a következtetést vonták le, hogy minden felszólaló az egyedül üdvözítő angol nyelven beszéljen, hanem azt indítványozták a nyelvzavar kiküszöbölésére, hogy 1931-től fogva a békekongresszwsokon minden nemzeti nyelven elmondott beszédet fordítsanak le eszperantóra. Ezt az indítványt az aktuális kérdések bizottsága hosszabb vita után elfogadta és pártolólag terjesztette a Békeegyesületek Világszövetsége elé, mely ebben a kérdésben a döntő szót fogja kimonda nL Bármi legyen is a döntés, kétségtelen, hogy a mind intenzivebbé váló nemzetközi érintkezés kényszerítő szükséggé teszi a nyelvi különféleségek szafcadékainak áthidalását egy olyan semleges nyelv segítségével, amelynek szabályai logikusak és kivétel nélkül valók, szókincse az általánosan használt, nemzetközi szavakból rekrutálódik, s amelyet bármely anyanyelvű, közepes intelligenciájú ember is egyforma könnyűséggel sajátíthat el. Ennek a célnak és ezeknek a kellékeknek a használatban lévő hét, vagy még több műnyelv közül a tapasztalat szerint az eszperantó felel meg legjobban, ezért ajánlották a békekongresszus angol delegátusai a békekongresszusok nemzetközi érintkező nyelvéül a maguk nagyon is elterjedt, de nehezen tanulható nemzeti nyelve helyett az eszperantót. Amint hogy ennek fölismerése vezette néhány év előtt a kereskedelmi és iparkamaráknak Velencében tartott nemzetközi konferenciáját is, amikor a nemzetközi kereskedelem közös nyelvéül szintén az eszperantót javasolta. Salamon Frigyes Vodina erdő Mese kicsinyeknek nagyokról I. Jártatok-e már nagy erdőségben, kis barátaim? Igen? Nos, akkor nem kell sokat magyaráznom, hogy mi az az erdő. Erdő az a sok fa együtt. Nagyon sok fa nagyon együtt. Szép sorjában, meg össze-vissza, fák, mindig csak fák, egyenesek, görbék, fiatalok, öregek, némelyik olyan vastag, mint egy hentesmester, olyik meg karcsú, mint a költők lelke. Van. amelyik már szakállt eresztett a nagy vénségtől, mint egy korelnök, másiknak meg nagyobb koronája van, miit egy királynak. Aztán. Nem minden erdő egyforma erdő, ezt valahogy ne gondoljátok, mert az erdők olyan különbözők, mint például az országok. Mivelhogy mindegyik országot emberek lakják, miként az erdőt a fák, azért nem lehet mondani, ugy-e, hogy például Japánország meg Németország egyforma ország. Van egy kis különbség mégis. Hát az erdők éppen igy vannak. Van tölgyfaerdő, van bükkfaerdő, Van fenyőerdő, sőt «arancserdők is vannak ám. Van azonban egy erdő, egy nagyon különös erdő, ahol mindenféle fák élnek együtt egy erdőben. Ezt az erdőt Vodina-erdőnek hívják. Erről az erdőről akarok mesélni nektek. Nem lehet pontosan tudni, hogyan történt itt a fáknak ez a különös öszszekeverődése. Némelyek azt mondják, hogy a pillangók csempészték át az idegen himporokat idegen erdőségekből, mások meg a kósza szelet gyanúsították meg, ezt a világvándorlót, aki sohasem kér útlevelet, se vízumot, mégis benyargalja az egész világot, söpör, kerget, dobál ide-oda mindent. Szóval nehéz azt most már tudni, hogy milyen szelek fújták össze ezt a különös Vodina-erdőt, elég az hozzá, hogy meg lett és minden elképzelhető fa lakott benne. Még szunyogfa is. Hanem hát ebből a sokféleségből nagy bonyodalmak támadtak, csúnya zivatarokkal, amiket a legöregebb ősfák se tudtak lecsititani. A nap fentről sok civakodást végignézett és mindig jókat mulatott azon, hogy miket mondanak egymásnak a haragosan zizegő fák: — Te jöttment, erigy a makkerdőbe, ha tölgyfa vagy! Amit te termelsz, az úgyis csak disznóknak való! Ezt egy nyápic szftvafa meotfta a hatalmas tölgynek és szörnyen veregette a mellét, hogy ő idevaló illetőségű. Hogy úgy mondjuk, polgár a többi fák közt. A legdühösebb olyankor volt, ha azt mondták neki: — Szilvórium, sligovic! Ha ezt hallotta, minden szilvája viszszazöidült mérgében. — Herbatea, hermatea — lihegte a kacagó hársfa felé tehetetlenségében. — Ne bántsátok a szilvát, az magvas gyümölcs — mondta mély hangon egy olajfa, akinek szokása, volt pártját fogni a gyengébbnek. — El vele Jeruzsálembe, ott raboskodjon — zizegtek körülötte a fák mind, mert ha az ollajfa szólalt meg, akkor mind a fák összefogtak ellene. — Kész a passzus, erec Jiszraelbe — mondogatták csufondárosan. Persze, hogy a nap jókat nevetett az ilyen beszédeken, hiszen olyan messziről nézve nem is látszott az egész másnak, mint ártatlan játéknak. A nap nagyon jól tudta, hogy minden fa a földbe van gyökerezve és a fák kénytelenek egymás meffett élni. Azt hitte, hogy ezt a fák is tudják. De a fák erre nem gondoltak. Ök egész komolyan veszekedtek egymással. A nap különösen szerette a Vodinaerdőt, mert olyan szép lombos és gazdag, 1 van neki mindenféle fajta fája és igy mindenféle megterem benne, semmiért nem kell a szomszéd erdőbe mennie. Ám a fák nem látták egymástól, hogy milyen szép erdő ők, mind csak a szomszéd fáit látta és azt boszszantotta, mert bosszankodott, hogy az is élni mer. Ezért aztán a Vodina-erdö lármája csúnya lármás volt és a csendje csúnya csend, mert az erdő lármája akkor szép, ha boldog madárcsicsergéstől hangos és édes termőakarás zengi át és az erdő csendje csak akkor sép csend, ha pihegő erőszedő álom mézes igája terül rá, ami minden hajnalon tettekbe pirkad, mint a rügy. * A vodinai rengeteg ölében, amerre mostanában csak egy árva madár szokott járni, nőtt, nevelkedett titokban, szinte észrevétlenül egy egész uj erdőre való ifjú hajtás, egy magányosan áBó fűzfához közel a békató partján. Rengeteg apró fácska, egész faiskola. TYül BŰRKEMEi BÜTYKl ÉGETŐ ÉRZÉSEK ________________IZZADA5 KIRULASOK A Szent Rókus-lábsó a lábat rendbehozza. Ezen készítmény, mel külföldön régen és kitünően bevált, különleges sóessenciákból áll, melyet meleg lábvizben feloldunk. Ezáltal egy oxigénnel telitett vizet nyerünk, mely csodálatosan jótékony hatást gyakorol a fáradt és fájós lábakra, megszünteti a fájdalmakat, melyeket a cipő szorítása okoz, meggyógyítja a láb püffedtségét és égő érzéseit. Elegendő, ha egy csekély mennyiséget ebből a lábsóból beleteszünk egy lavór melegvízbe és áztatjuk a fájós lábat 10—15 percig. Ezen idő múlva a láb!, dagadtsága, zuzódása, a kínzó égető érzések egy csapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb ä z t a t á s megpuhitja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok könnyű szerrel, kés vagy beretva nélkül eltávolithatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájások, fagyások elmúlnak a Szent Rókus-lábsó használata által. Meg lehet Ön győződve, hogy a Szent Rókus-lábsó a lábat tőkéleteen újjá alakítja, úgy, hogy a szűk cipő, sőt az uj cipő is épen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszabadítja önt a láb különböző zavaraitól, annyit járkálhat, amennyit akar, gyalogolhat, vagy állhat egy helyben órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. Egy nagy csomag Szent Rókus-lábsó ára 16 dinár. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Ha nem kapná forduljon az S. H. S. királyság területére jogosított képviselethez :NAD A DROGÉRIA Kolar I Gaforić Subotica, Strossmayerova uüca 2. A szabad térségen, hol ez a faiskola állt, rengeteg nap sütött. A magányos fűzfa nagyon szerette a kis fákat és kakukfiókáknak nevezte őket, mert még nem lehetett tudni, hogy milyen, nemzetséghez tartoznak. A napnak ez mindegy volt, az egész nap rájuk sütött és nevelte őket, a magányos fűzfának is mindegy voik és ö is minden alkonyaikor mesékkel altatta el a kis csemetéket. Különös meséket mesélt a fűzfa, a kis fák nehezen értették meg, de azután lassan úgy hozzá szoktak a fűzfa furcsa meséihez, hogy később már nem kellett nekik sem a szarka fecsegése, sem a békák üres és unalmas kurutytyolása. És'a fűzfa mesélt a kis fáknak, min-‘ dent elmondott, amit csak maga körülj látott és amit az utazó széltől csak' hallott. A fűzfa meséje lágy hullámok-* ban rezgett szét a faiskolában, ringatta és nevelte őket, mint a nap. A rádiógép felfogta a meséket és majd mindenki meghallgathassa, aki csak megakarja hallani... P. Gergely Boriska KÖNYVEK —«a— Ilyen a szivem — A Tisztaság Himnusza Egy ember élete. Ez a cime Kassák Lajos uj regényének, amelynek közlését a Nyugat október 1-i számában kezdte meg. A regény, amely tulajdonképpen az iró önéletrajzát adja, már első fejezeteiben' lebilincselő érdekességé Kassák regénye mellett Kosztolányi Dezső regényének, az »Édes Annádnak újabb remek fejezeteit találjuk az uj A/yugaí-számban, amely további szépirodalmi részében is rendkívül gazdag. Surányi Miklós »A commode« címen irt pompás elbeszélést, két nagytehetségü fiatal írótól. Sziráky Judithtól és Papp Károlytól szintén novellákat kapunk. Gellert Oszkár, Monostori Hugó és Lukács László versei teszik még teljessé a folyóirat szépirodalmi részét, amelynek egyéb tartalma: Ignotus cikke a bolsevizmusról, Harsdnyi Zsolt cikke Mikszáth nagy népszerűségének igazi okairól, Schöpflin Aladár. Alkalay Ödön és Lányi Viktor színházi beszámolói, Hevesy Iván filmkritikái stb. A szám közli még a Nyugat tízmilliós novellapályázatáuak feltételeit. Ára húsz dinár. Negyedévi előfizetési dij 100 dinár. Aki októbertől a Nyugat előfizetőinek a sorába _lép, külön kedvezményebet élvezhet. Főbizományos a y>Literaria« Szuboüca. Kapható minden könyvkereskedésben. Molnár Sándor, akinek ui T'avaszvárás cimü verskötete főleg azért rátett megérdemelt feltűnést, mert az uj állami és társadalmi viszonyok közzé került magyarság lelkét szólaltatta meg,' újabban két kis verskötetet jelentetett meg. I Az »Ilyen a Szivem« cimü kötet első része szerelmes versek. A boldog szere-j lem dalai. Örök emberi sorok. Minket! azonban jobban megkap az a néhány, vers, amely a füzet Nem tagadtak meg; ciklusában van, amelyben az erdélyi; magyar érzésvilága sir fel. Az Erdély cimü vers utolsó sorait itt közöljük: Idegennek százszinü panoráma. Nekem szegénynek, koldusnak. Rongyosnak, de szerető fiadnak Hazája... .. .ErdSy. A Tisztaság Himunsza cimü kötetnek is bus magyar sorai, amelyek egy harcos kedvű, modem világi elfog ásu kisebbségi sorba került magyart mutatnak, tetszenek legjobban.
