Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-04 / 244. szám
6. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. szeptember Ismeretlen növény termett a feketicsi iskolq előtt s a pénzügyőrök megbírságolták a tanítót Kellemetlen meglepetésben volt része Rumpf Károlynak a feketicsi állami elemi iskola tanítójának. A feketicsi iskola előtt egy kis darab, néhány öles parlagon lévő föld volt. A tanító, akinek szépérzékét sértette ez a puszta terület, a tavasszal az iskolás gyerekekkel fölásatta a földet, hogy majd oda ‘virágos kertet varázsol. Oda is adott két dinárt a gyerekeknek, hogy virágmagot hozzanak. A gyerekek megvásárolták, elültették a magot s most őszre ott is volt a kert az iskola előtt. Harta, hogy az ablak előtt valóságos kert mine palánta zöldéit s azt az illúziót adván. Hogy milyen virág nőtt az elvetett magból, senki se tudja, senki se törődött vele. Néhány nappal ezelőtt négy komoly pénzügyőr állított be a tanítóhoz. — Támító uh — mondották —/itt nagyarányú dohánycsempészés folyik. Titokban dohányt termelnek. Rumpf, aki maga nem is dohányos ember, meglepődött s kijelentette, hogy ilyesmiről nincs tudomása. — Ehun van ni! — konstatálta az egyik pénzügyőr s diadalmasan mutatott rá a harminc palántára — itt nő a dohány. Aztán annak rendje és módja szerint megállapították a tényállást, lefoglalták a harminc palántát s megbírságolták a tanítót palántánként kétszáz dinárra, összesen harminc palánta után — hatezer dinárra, ami a szegény falusi tanítónak majdnem félévi fizetése. Az ügy teljességéhez tartozik, hogy a szomorú bírságolás másnapján megjelent Rumpf Károlynál egy közismert kijáró s ajánlataot tett, hogy jó pénzért elintézi, hogy a tanítónak elengedjék a hatezer dináros bírságot. A tanító azonban busán jelentette ki, hogy — nincs dohány. A jövő tavaszszal alighanem rózsáfákat ültet az árva kertbe. Éjféli párbaj Izgalmas mérkőzés a kísértetek érájában a SAND pályán A Beograd-kávéház a hosszutávfutók tanyája. Ezt onnan tudom, hogy a Sanyi, a kávéház husszumultu pincérje, szerdán éjjel odalépett hozzám és meginvitált egy futásra. Gyorsan számolni kezdtem. Egy fekete, két lágytojás, egy spriccer, összesen húsz dinár. Ezért nem érdemes futni — gondoltam. — Talán inkább keressen mást — szerénykedtem, elsején nem szoktam futni, de ha akarja, tizennyolcadikén lehet. Sanyi látta, hogy én egyáltalában nem vagyok sportsman, de azért tanúnak meghívott. A többi már gyorsan ment. Holländer Gyuszi és Mlinacsek Guszti bedültek, azaz fogadtak, hogy 1500 méteren 200 méter fórral legyőzik a Sanyit. A négyszáz-négyszáz dinárt átadták nekem, hogy őrizzem. Most egész jól jönne egy futás — indítványoztam — de lepisszegtek. Az előkészületeket megtettük. Éjfél elmúlt és a versenyt a Szand-pályán le kellett bonyolítani. A nemes versenynek hamar hire terjedt és mire elindultunk, mintegy ötven pincér szorongott az autókban. Én voltam a sajtó képviselője, de legjobban az imponált, hogy rárnbizták a fogadási összeget. A kávéház-tulajdonosok nem képviseltették magukat a versenyfutáson. Útközben felvettünk még közönségnek két kikiriki-árust és egy hordárt. Ezek voltak a szakértők. Lehettünk hatvanan és kijelentem, hogy igy még életemben nem drukkoltam. Hogyisne, kétszáz méter fór. Ez még családi körülmények között is sok. Igaz, hogy az utón , a hideg veríték kivert Sanyi orcáján, de én azzal vigasztaltam, hogy a sötétben lehet egy-két hoszszulépést is tenni. A pincérek két táborra oszlottak. Sanyi mellett voltak az ifjak, ellene az idősebb évjárat. A Szand-pálya békés őrét felvertük álmából és kijelentettük, hogy távfutás lesz. A petróleum-lámpást a célhoz tettük. A három bajnok levetkőzött, mi pedjg körbe álltunk a vonalon ellenőrizni a futókat, mert négyszáz dinár erősen csábitó és... Na, vigyázz! Indulj! Kimeresztettük szemünket. Felvillant harminc villanyzseblámpa fénye. Nagyon impozáns volt. Csal! Csal! Ez a Gusztinak szólt, aki mindenáron nyerni akart 400 dinárt és csendesen átszaladt a pályán. A szívverésünk is. elállt. Sanyi behozta a kétszáz métert. A kikirikis sirt, a hordár kijelentette, hogy a fiát csakis pincérnek adja. Gyufát gyújtogattunk és után véget ért a 'két napig tartó görögkeleti szerb lelkészkongresszus, amelynek befejezéseképen csütörtök este a noviszadi iparosifjuság heyiségeiben háromszáz teritékü vacsora volt. A vacsorán résztvett dr. Csirics Irinej püspök is, aki csütörtökön Géniből érkezett haza, továbbá Nikolics Sztevan hadbirótábornok és a város számos előkelősége. A közös vacsorának megható jelenete volt, amikor Kalugyerovics Iván. cetinjei esperes, lelkes beszédben fejezte ki a vajdasági lelkész társaikkal szemben való különös rokons.zenvüket, amelynek jeléül nemzetiszinti szallagokkal diszitett montenegrói guszlárt adott át, amelyet a vajdasági papság nevében dr. Csirics Iritej püspök nagy tetszéssel fogadott A ifiága nemében páratlan bűnügy . foglalkoztatja néhánynap óta a berlini rendőrséget: ismeretlen tettesek elraboltak a teupitzi tóról ezerkétszáz kacsát. A,»Montag Morgen« című újság megbízásából a baromfi-tolvajok után nyomozást indítottam és ennek eredményéről a következő cikkem számolt be a berlini lapban: Az a szoros kapcsolat, amely az újságírás és történelmi cimerállafa, a kacsa között fennáll, késztetett afra, hogy függetlenül a rendőri nyomozástól, megkíséreljem az éppoly titokzatos, mint nagyszabású baromfi-bűnügy felderítését. Elvégre a sajtó szempontjából nem egészen közömbös, hogy — mint ebben' az esetben. történt — ezerkétszáz kacsa a legkisebb nyom hátrahagyása nélkül egyszerűen csak eltűnjön. Kibéreltem egy autót meg egy motorcsónakot és-, hajnalban, miután sziverősitőül és a stílszerűség kedvéért felhajtottam három pohár hideg kacsát — (igy hívják Berlinben a bólét) — megkezdtem a hajtóvadászatot szárazon és vizen az eltűnt szárnyasok után. Első utam a majorba vezetett, ahonnan a kacsa-diviziót elhajtották. Ez a kacsafarm Berlintől autón másfél órányira fekszik, Gross-Köris és Teupitz közt, a tó partján, tulajdonosa nevéről Fiedler-telepnek hívják. Három oldalról, a szárazföld felől drótkerítés, védi; aki nem tud repülni, az nem juthat ezen keresztül. Vagyis: kacsák esetleg, tolvajok soha. A kapu fölött tábla van kiszögezve a következő felírással: »Belépni életveszélyes«. De azonkívül, hogy életveszélyes, még lehetetlen is, mert a kapu belülről hatalmas lakattal van elzárva. A szakácsné, akit előkiabáltam, nem tudott beereszteni, hanem kihívta a gazdát, Fiedler urat, mert csak neki van kulcsa a zárhoz. A kacsagyáros bevezetett aztán elegáns, tornyos, vörösfedelii villájába, amely a kacsabarakkok közt áll egy kis angolkórt közepén és irodájában készséggé' adta. meg a felvilágosításokat kérdéseimre. A szimpatikus, müveit elmondta mindenekelőtt, hogy a kacsainternátusban állandóan tízezer kacsa nevelkedik, terizgatottan vártuk az eredményt. A cél előtt megállapítottuk, hogy Sanyihoz képest Nurmi egy teknősbéka. Sanyi nyert az 1500 futásban, Gyuszi lepasszolt, pedig eddig ö volt a rekorder. Gyuszi, Guszti eltűntek. Sanyi a keblére ölelt és kijelentette, hogy lehívja Padocc-ot és Nurmit és ad nekik fórt. A fogadást megittuk, mit tagadjam, a Trisesirában, reggel négyig, annak az örömére, hogy a pincérek futóbajnokát felfedeztük. Képességeinek nagy hasznát veszi, majd ha főpincér lesz. Előle nem lehet — meglógni... (sz. e.) beszédben köszönt meg. A lelkészkongresszus tagjai dr. Csirics püspök vezetésével pénteken reggel Szremski-Karlovcira mentek, ahol -a pátriákra.! székesegyházi tempómban gyászistentisztelet volt az elhunyt pátriárkák, püspökök és lelkészek lelikiüdvéért. A gyászmisét dr. Haydin Maxmilkán karlovcii püspöki vikár.us az ország különböző részeiből való tizenkét lelkészszel és három diakónussal celebrálta. A mise után Haydin püspöki vikárius hoszszabb beszédben emlékezett meg az elhunyt lelkészekrő’. A mise után a lelkészéé: megtekintették a patriárkiai palotát, majd pedig autókon a fruskagorai kolostorokat keresték fel. Este a kongresszus tagjai hazautaztak. mészetesen koednkációs rendszer szerint, fiuk és leányok együtt. Ha levágnak közülük ezret, á kölfögépek1' rigómban gondoskodnak pótlásról, hogy komplett legyen a tízezer. Átlag tiz-sizenkét hétig .tart, amig egy kacsa feinö, meghízik és a vágóhídra kerül. Háromezer darab mindig kint van á vizen — magyarázta a kacsaültetvényes büszkén — azeit, hogy spóroljunk a futterral. Ezek közül loptak el ezeikétszázat, illetőleg pontosabban ezerszáznyolcvanhármat. Azt hiszem. Irigy csónakon Szállították el őket, u tekercsűim komat egy héttel ezelőtt snittén ellopták és valószinüieg azon jöttek el éjszaka a kacsákért. — Ráfér ezerkétszáz kacsa egy csónakra? — Szó sincs róla. Legalább tiz tizenkét csónakra vo’.t szükségül:, vagy még többre. Ezerkétszáz kacsa az meg van egy vagon. — Nem lehet, hogy kocsikon vitték el a kacsákat? — Kizárt dolog. Tizenöt-húsz kocsi kellett volna ehhez és a járókelők ezt okvetlenül észrevették volna. Egész biztos, hogy a tolvajok a viziutat választották. A gőzhajó öt óra alatt van bent innen Berlinben. A gazembereknek még csak sietniök sem kellett, alkalmasint tudták, hogy u motorcsónakom pár nappal előbb elromlott. — Hogy lehet az, hogy önök nem hallottak a házban semmi zajt? — Hozzá vagyunk már szokva a kacsakoncerthez. netn ébredünk fel olyán egykönnyen. Az volt a baj, hogy a kutyám pont ezen az éjszakán babádzott le és nem ért rá a kacsákkal törődni. Ha nem lett volna ezzel elfoglalva — sóhajtott a kacsakirály — akkor... A közbiztonság szempontjából mindenesetre megfelelőbb lenne, ha a kutya-csemetéket is költőgéppel állítanák elő. Fiedlér ur elmesélte még, hogy az ellopott kacsák már felsendiilt példányok voltak, tetőtől-talpig fehérek, amerikai, úgynevezett Peking-kacsák, amelyek hizlalva kéí-három kilóval nehezebbek, mint a magyar kacsák: Ezután átvonultunk a parkon keresztül a kacsa-városba. Tizennyolc hosszú, deszkából épült kacsabérkaszárnya sorakozik itt egymás mellett, tágas, egészséges udvarral, napos és szeilős helyen fekszenek. A csinosan bútorozott és minden kényelemmel ellátott szobákba a központi gőzfűtés is be van vezetve. Az egész fiatal kacsák lakosztályaiban éjjel-nappai harminc-harmincöt fokos meleg van. Vizet a kacsák vízvezetékből kapnak. Kénytelen voltam belátni? amiben idáig, megvallom, kételkedtem, hogy az ezerkéíszáz Peking-kacsát csakugyan személyes szabadsaguk flagráns megsértésével rabolták el: egész biztos, nem voltak bolondok megszökni ebből a kacsa-paradicsomból. A kacsapaloták háta mögött nyolc kisebb épület húzódott meg, a tömő-ólak, mellettük állt egy kőház: a kacsavérpad, Vanitas, vanitas, vanitaum vanitas! A legszebb kacsa nem kerülheti el végzetét: hogy hült tetemét egyszer idei salátával koszoruzzák. Minden múlandó! S talán az élet és a halál nagy összefüggésének szimbólumául, éppen a vesztőhely mellett áll a kacsák szülészeti klinikája, egy fehérremcszelt szoba, benne hét billiárdasztal-nagyságu villamos költőgéppel. Mindegyik ezer kacsát tud pg-ycsapásra megszülni. A szobát elektromos kályha fűti, amelyik önműködően szabályozza a saját hőmérsékletét. Ha a szabályozókészülék esetleg elromlana, rögtön megszólal a vészcsengö a tulajdonos dolgozó szobájában és hálójában. Minden ilyen praktikusan van berendezve a kacsaüzemben. Ezért nincs sok alkalmazottra szükség. És — ezért lehet ezerkétszáz kacsát olyan könnyen ellopni. A kacsanagyiparos levezetett ezután a partra, ahonnan a kacsák eltűntek. A telek egész hosszában fekszik itt strand a kacsák számára,' ahol fürödhetnek, horgászhatnak, flörtölhetnek reggeltölestig. A nyílt viztől a kacsa-hazint egy drótkerítés zárja cl, de ezt nem látni, mert a nádas eltakarja, úgy hogy a kacsáknak megvan az illúziójuk, hogy teljesen szabadon élnek a természet ölén. A tolvajok keresztülvágták a drótkerítést, kézzel, vagy hálóval öss.zefogdosták a kedves szárnyasokat és eleveztek velük a fcavö.n’a’kanális'felé. Motorcsónakom kint -várt már a tavon: búcsút vettem a gyászoló kacsaatyától és elindultunk a vizen. Gondosan átkutattam minden kis öblöt és minden parti bokrot, de este tízig tartó vadászatomon nem találtam egyebet két libánál és egy kék úszónadrágnál. Másnap autóval felkerestem az összes teherpályaudvarokat és megállapítottam, hogy két helyen is adtak fel egyegy vagon kacsát, az egyiket Hamburgba, a másikat Drezdába. Amikor azonban a feladókat felkutattam, mindkettőjükről kiderült, hogy becsületes baromfikereskedők. Amikor kétnapos és sajnos, eredménytelen nyomozás után hazatértem otthonomba, kacsapecsenyét kaptam vacsorára. Háziasszonyom ragyogó arccal közölte, hogy olcsóbb lett a kacsa Berlinben, a tálon fekvő példányt két márkáért vásárolta délelőtt egy orosztól. A kacsa-ismében Fiedler ur alapos oktatása ellenére sem haladtam annyira előre, hogy a Peking-kacsát rop rgósra-siilve is meg tudnám különböztetni a közönséges német unokatestvérétől, de azért mérget merek rá venni, hegv a kacsa, amit vacsorára elfogyasztottam, a teupitzi farmból származott. Most már csak a kacsa-rablók-felkutatása maradt hátra, ezt a feladatot azonban átengedem a szemfüles berlini rendőrségnek. Diószeghy Tibor smm wmmün. xfst^msar VAszóit, uh -hoz vegyen víszoncipőt Férfi 99*" Nő' 65*” ' ; háti Nemzetiszalagos guszlárt adtak a montenegrói iá kés iek vajdasági kollégáiknak A lelkészkongresszus tagj ri ICat lovcin Noviszalról jelentik: Csütörtökön dél-Hajsza 1ZOO elrabolt kacsa után szárazon és uizen Wakmerő baromfi-kalózok garázöálkoönck Berlinben
