Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-30 / 270. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. szeptember 30. Marinkovics Voja akkori belügymi­niszter ellen. Pucelj földművelésügyi miniszter Uzunovics miniszterelnöknél Pucelj föl dini velésügyi miniszter szerda délelőtt felkereste Uzunovics miniszterelnököt és referált neki a szlovéniai árvízkárokról. A földmi­­velésügyi miniszter a Szlavenszka Banka ügyét is szóvátette a minisz­terelnöknek, mert igen sok szlovén parasztszövetkezet is érdekelve van a válságba jutott banknál. A minisz­terelnök kijelentette, hogy a kor­mány mindent meg fog tenni a bank megmentése érdekében. Fel kell disziteni a pálya­udvarokat a csehszlovák képviselők tiszteletére A közlekedésügyi miniszter elren­delte, hogy mindazokat a vasútállo­másokat, amelyeken a csehszlovák képviselők vonata áthalad, csehszlo­vák zászlókkal és virággal kell fel­­disziteni. Elrendelte továbbá, hogy a különvonat útja mentén az ország­utakat meg kell öntözni A csehszlovák képviselők október harmadikén délután egy óra ötven perckor édkeznek Szuboticára, ahon­nan néhány perc múlva folytatják Útjukat Beograd felé. Felszántják-e a parkokat? A szombori agrárrevizió során a parkokat is szántóföldnek nyil­vánították Szomborból jelentik: Az agrárreviziós bizottság —1 mint már megírtuk — meg­érkezett Szomborba és megkezdte mű­ködését. A bizottság a jelentkező, mint­egy kétezer földigénylő közül mindösz­­jsze ötszáznak találta jogosultnak a föld­igényét. A bizottság úgy döntött, hogy azoktól, akiknek igényjogosultsága nem igazolódott, elveszi a nekik előzőleg ki­utalt földeket. Ilymódon körülbelül 2500 hold föld szabadul föl az agrárreform alól, a fölszabadult földeket a revíziós bizottság azok között az uj földigénylők között fogja felosztani, akiknek erre való igényét beigazoltok látja. Az. agrárreform alól felszabaduló föl­dekre Szombor város is bejelentette igé­nyét. A város szeretné visszaszerezni az agrárreform céljaira lefoglalt 516 hold városi és 183 hold iskolai földjét. Ép­pen ezért nagy feltűnést keltett az ag­rárreviziós bizottság döntése, amely sze­rint a városnak az 516 hold városi föl­det visszaadták ugyan, de ebbe a maxi, mumba az agrárreviziós bizottság bele­számította a város tulajdonát képező Sikara-nevü erdőt, a kilencven hold ter­jedelmű közlegelőt, sőt még a város te­rületén levő parkokat is. Az említett földterületek együttvéve 300 holdat tesz­nek ki, úgyhogy az agrárreviziós bi­zottság döntése alapján csupán csak 216 hold földet kapna vissza Szombor, amely­nek jövedelméből Szombor nem fedez­heti kiadásait. A városi tanácsnak az az álláspontja, hogy ha az agrárreviziós bi­zottság döntését nem sikerül megmásí­tani, a kiadások fedezésére a legrövidebb időn belül lényegesen felemelik a pót­adót. Szombor város földbirtokállományát vitássá teszi az is, hogy az úgynevezett Koszíics-féle alapítványi földre a szom­bori görögkeleti egyházközség is igényt Becskerekről jelentik: A becske­­reki katholikus püspöki konzisztó­­rium. mint megírtuk, állítólag elhatá­rozta, hogy a becskereki egyházta­nácsot fellüggeszti és helyére Peli­kán Lipót elnökletével direktóriumot állít. A Bácsmegyei Napló munkatársa szerdán felkereste Pelikán Lipót nyugalmazott pénzügyigazgatót, a becskereki katholikusok egyik veze­tőjét, aki a legutóbbi egyháztanácsi választásnál kibukott s aki a hírek szerint a direktórium vezetőjéül van kiszemelve. Pelikán a következőket mondotta: — Arról, hogy a direktóriumot felállít­sák, eddig sem hivatalos, sem bizal­mas értesülésem nincsen. De hogy való­ban nagy dolgoknak kell történni, az bi­zonyos. Én megfelebbeztem az egyház­tanács és a felszólamlási bizottság meg­választását, az érsek által kiadott novel­lát, az adókivetés és a jegyzőválasztást, azon az alapon, hogy egy törvényellene­sen megválasztott egyháztanács semmi­féle funkciót nem végezhet, amig a feleb­­bezés elintézve nincs. Hogy vezető he­lyen eltitkolták a felebbezést, az a dol­gon nem változtat, mert az egyháztanács vezetőtagjai tudtak róla. Én ugyanis erre nézve nyilatkozatot akartam közzé­tenni egyik becskereki lapban, de a lap szerkesztője, aki az egyháztanácsnak tagja, a közlést megtagadta. Arra a kérdésünkre, mi van a fe­­lebbezéssel, Pelikán Lipót a követ­kezőket mondotta: — Mikor az érsek ur amerikai útjáról visszatért, megkértem, hogy intézze el a felebbezést, ez azonban még a mai napig sem történt meg. — Miért felebbezte ön meg az ér­tart. Ezt a 183 hold földet az örökhagyó negyven évvel ezelőtt szerb felekezeti iskola fentartására hagyta. Minthogy a szerb iskolatörvény a felekezeti isko­lát megszünteti, a szombori szerb isko­lából állami iskola lett és ezen az ala­pon a földet Szombor városa vette bir­tokába. A görögkeleti (hitközség most a maga részére követeli ezt a 183 hold földet. Ha igényét elismerik, akkor Szom­­bornak egyáltalán nem marad földbirto­ka, amelynek jövedelméből a városi ki­adásokat fedezni lehet. Érthető tehát, hogy az agrárminisztérium döntése elé fokozott érdeklődéssel tekint, a város közönsége is, mert ettől függ, hogy mennyi lesz a községi pótadó Szom­­borban. sek által aláirt novellát? — kérdezte munkatársunk? — Ami a novellát illeti, azt mi katho­likusok a kánonjog alapján nem fogad­hatjuk el kötelezőnek, mert a kánonjog 329—334. és 1518—1528-ig terjedő sza­kaszai alapján törvényhozó hatalom ki­zárólag a püspököt illeti meg, amig a novellát a püspökön kívül hat olyan ur is aláírta, akik erre a hitközség válasz­tóitól meghatalmazást nem nyertek. A novella nem más, mint paktumtervezet, amelyet mint a püspök által kiadott sta­tútumok magyarázatát, a közgyűlésnek előbb el kellett volna fogadni. Hogy az adminisztrátornak és az adminisztratu­­rának is ez volt a felfogása, azt bizonylt­ja, hogy a helytelenül novellának neve­zett paktumtervezetet a junius 13-iki közgyűlés első pontjaként napirendre is tűzte. A közgyűlés el is fogadta ugyan a novellát, felebbezésem folytán azonban az nem vált jogerőssé. Az egyháztaná­csot tehát nem lett volna szabad meg­alakítani a felebbezés elintézéséig, még kevésbé úgy, ahogy történt. Az admi­­nisztratura a paktum megkötésénél kon­­diciosine quanön-ként kötötte ki a no­vella elfogadását, a március 27-iki ülé­sen az esperes eltávolítása azonban olyan helyzetet teremtett, hogy nem ma­radt más hátra, mint az azután történte­ket nem létezőnek tekinteni A becskere­ki hitközségnek uj egyháztanácsot kellett volna választania, mert a jelenlegi egy­háztanács, az egyházi elnök, valamint az egyházi hatóság a történtek után nem működhetik együtt. A mostani helyzet­ben alig képzelhető el más megoldás, mint az egyháztanács feloszlatása és a kuratórium kinevezése. Erélyes és gyors intézkedésre van szükség, mert a kése­delmeskedés csak kárára van az ügynek és még jobban elmérgesiti az amúgy is tűrhetetlen állapotot. — Mivel magyarázza ön azt hogy az Érsek ur nem fogadta az. Egyháztanács küldöttségét? — kér­dezte munkatársunk. — A junius i3-iki ülés után történtek, véleményem szerint teljesen lehetetlenné tették az érseknek, hogy az egyháztaná­csot, mint testületet fogadja. A becskereki katholikus hivők. többségében kínos megütközést kelt Pelikán Lipót szereplése, mert az az; általános vélemény, hogy az érsek és az egyháztanács között felmerült ellentétek sokkal hamarabb elsimul­nának, ha az érseket nem igyekezné­nek az egyháztanács és a becskereki katholikus hivők többsége ellen han­golni. Pelikánról azonban az a véle­mény, hogy ő békiteni akar ugyan,; de akaratlanul is előbb veszekedést! csinál. A bacskogradistei szrnaósok a semmitőszék előtt Az elnök büntetését felére szállították le A noviszadi semmitőszéken szerdán tárgyalta dr. Dimsics Alexander elnök tanácsa a bácskogradistyei Szrnao ve-J zetőinek bűnügyét, akik a vád szerint választmányi ülésen határozták el, hogy! Csakra Csedomir jegyzőt le kell ütni] Két választmányi tag a kapott utasítás­hoz híven megleste a késő éjjel haza­tért jegyzőt és fejszékkel és botokkal ad­dig ütötték-verték, mig Csakra eszmé­letlenül, vérbefagyva össze nem esett.1 A támadók azt hitték, hogy a jegyző már nem él és a vérében fekvő emberi ott hagyták az uccán és haza mentek.) A járókelők csendörségért futottak és a csendőrök, miután a halállal vivődő jegyzőt lakására szállították, a tettese!» kinyomozására indultak és azokat méíj az éjjel letartóztatták. A noviszadi törvényszék Popovics Mi­lán Szrnao elnököt, mint felbujtót öt és; fél évi, Csolics Jovánt szintén, fiiint fel-! bujtót két és fél évi, Ruszki Gavrátj mint tettest három évi és Petrovics' Györgyöt ugyancsak mint tettest öt éví fegyházra ítélte. A felebbviteli bíróság helybenhagyta' az elsőfokú ítéletet. A semmitőszék dr. Szekulics Milán és dr. Székely Géza védők védbeszéde után' Popovics Milán felbujtó büntetését öt és fél évről két és fél évi fegyházra Csolics Jován felbujtó büntetését két és, fél évről egy évi fegyházra szállította; le, ellenben Petrovics György és Ruszki Gávra büntetését helybenhagyta. Az érsek a hivők ellen A becskereki katolikusliitközségbenmindenkibékét akar és mégis áll a harc Egy kritikus albumából Irta: Baedeker A szeretetreméltó Récamier-né — a mint ömaga mondta — akkor kezdte érezni, hogy öregszik, amikor a ké­­ményseprölegénykék már nem fordul­tak meg utána az uccán, A férfiak csak akkor jönnek rá, hogy megvénül­tek, amikor már a fizetett nők se pa­lástolják előttük, mennyire utálják őket * Egy öregedő úrtól hallottam: — Nem a halál miatt irtózom a vén­­ségtől, hanem az unalom miatt, a mellyel az jár. Az öreg, ha nem szo­kott horogra halászni, ha nem kár­tyás, bélyeggyűjtő vagy szenvedélyes újságolvasó, kinos unalomra van kár­hoztatva. Annyira unják őt. hogy vég­re ő is megunja a salát énjét s az éle­tét. S nincs szomorúbb élet mint az, amely unalommal végződik. * A fiatalokat árrá oktatják a szülei háziban, az iskolákban és a nevelő­könyvekben, hogy legyenek szerények, mert ez az erény illik a zsenge koruk­hoz. Ámde hiába! ök sokkal boldogab­bak, reménykedőt* ek. viHúsosabbak és biztosramenöbbek, semhogy szerények lehetnének. Aki boldog s magáénak ér­zi s tudja a jövőt, nem tud szerény­kedni. Majd, ha elmúlnak a remény­évek s a győztes időszakok s ha az életnek valamely elért magaslatáról mint öregek tekintenek vissza letűnt múltjukra, akkor szerényekké lesznek és hálásakká minden szemernyi ro­­konszenvért, amelyet sikerül kiváltani a kegyetlen embertársak érzésfukar leikéből. így hát semmi mag se vész kárba, amelyet a pedagógia elhint — a fiataloknak szóló oktatásokból okul­nak az öregek s a fiuknak szánt tanul­ságokat levonják az apák és nagyapák. ★ Egy hetven év körüli öregur így panaszkodott: — Nem tudom, mi az, húsz-harminc év előtt egészen fiatalnak éreztem magam s egyszerre megöregedtem. Ez a nyilatkozat olyannyira bolond, hogy majdnem okos. * Akinek a lelke fiatal tud maradni, annak a teste is lassabban öregszik. * Az öregek iránt érzett hagyományos tisztelet hasonlít a művészetek primitiv korából ránkmaradt müvek iránti ke­gyelethez. Nem azért becsüljük őket, mert művésziek, hanem mert régiek. * Egy öreg ur, mintegy nyolcvan éves, megvizsgáltatta magát egy nagynevű orvostanár által, aki alapos vizsgálat után igy nyilatkozott: — Semmi aggasztót se találtam. Csupán öregségi tüneteket észleltem. A páciens elszomorodiott s kedvetle­nül kiáltott föl: — Már is?! * Az öregek a legtöbbször még nem oly ostobák, a minőknek őket a fiatalok tartják s az ifjak rendesen már nem oly éretlenek, amilyeneknek őket az öregek Ítélik. # A fiatalok nem biztosak abban, hogy meg fognak öregedni s az öregek biz­tosak benne, hogy valaha fiatalok vol­tak. Ez az előny az, amelyet a fiatalok nem tudnak megbocsájtani nekik. # Ha a fiatalok bizonyosra vehetnék, hogy magas kort érnek el, nem bán­nának oly rosszul az öregekkel s eszük­be jutna, hogy ők is igy járhatnak, mire megvénülnek. * Az öregek, fájdalom, nem bölcseb­­bek annyival a fiataloknál, amennyivel ezek szebbek náluk. Pedig a kiegyen­lítés humánus princípiuma ezt köve­telné. # Az erős öregek egy külön és igen szerencsés és egészséges típus s mé­lyen fájlalom, hogy nem tartozhatok közéjük. Ha a jövő nem is az Övék, legalább a jelent mondhatják a magu-j kémak. S ez is nagy érték. Mert á gyöngéké csak a múlt, amelyre tudva! levöleg semmit se ád a zsidó és édesi keveset a többi felekezet. * Hogy’ mondhatják, hogy az öregség:; szép? Holott még a szép öregség isi csúf! * Az öregség sokszor jutalom, még többször büntetés. * Vannak, akik sohase voltak fiatalok! s öregkorukban próbálkoznak azok! lenni. Ezek a legszerencsétlenebbek minden öreg emberek között. # Némely öreg olyan fiatal, hogy az, szinte komikus és némely fiatal any-' nyira Öreg, hogy az szinte nevetséges. * Ha valaki a nők szemében öreg, ak-( kor végkép eljátszotta az életjátszmát. Ez esetben öreg, ha még oly fiatal. * Az öreg, aki tud öreg lenni, kevésbbéj öreg mint az, aki nem tud az lenni * Nincs szebb dolog mint az öregekj szeretete s nincs kómifcusabb (s egy-j szersmínd szomorúbb) mint az öregek szerelme. * ’ Van egy ismerősöm, aki annyit íj öreg, hogy a fiatalságával dic^gszi|g

Next

/
Oldalképek
Tartalom