Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-26 / 266. szám

A páneurópai gondolat atyja

Irta: dr. Seltmann Rezső

BÁCSMEGYE3 NAPLÓ ____________________1926 szeptember 26

14. oldal.

köti Ic az. aki egv-egv kevésbbé tökéletes lap vagy feiezet után meglepetésekkel szolgál neki: a genie lölvillanár saival. a humor pihenőivel s a vicc tűzijátékával.

Amit önnek a kérdésére válaszoltam, tisztelt olvasóm, az talán nem irodalomtörténeti szempont, nem is esztétikai. — inkább az iró és a közönség egymás közti viszonyára vonatkozó fejtegetés. Be hát ön, ha jól megértettem, ezt kívánta hallani, amikor azt kérdezte: melyik iró különb, az-c. akinek az írásai egyforma értékűek, vagy az. akinek ez vagy ama müve tökéletes, míg a többinek egy része messze áll a sikerűiteknek nívójától? Eldönteni végérvényesen vagy csak érvényesen is nehéz az ily problémát. Mégis mert a probléma is érdekelt, elmondottam, amit elgondoltam es leéreztem róla s záradékul még alátámasztom egynéhány példával, mert ez az egyedüli mód, amely az álláspontomat ha nem is bizonvitia. legalább magyarázza. Hogy a nemrégmult irodalmára térjek, a Komócsvak. Szanák és Balázs Sándorok azért nem számítanak már semmit a mai olvasónemzedéknek. mert a maguk máskülönben egészen tisztességes nivóia fölé egyetlen Írásukban se tudtak emelkedni, míg a kortársaik közül némelyek, akik náluknál rosszabb, de iobb dolgokat is Írtak. még ma is találnak itt-ott érdeklődő olvasókra. És igen bolondul emlegetik az Ady-ellenesck.‘ hogv e nagv poétánk csapnivalóan rossz verseket is követett el. mert azok fikarcnyit se ártanak annak a megbecsülésnek, amely e nagyszerű lírikusnak a kitűnő költeményeiért kijár. Sőt külön érdekessége ennek a minden tekintetben kiváló érdekességü poétái tüneménynek, hoev az ő jó és rossz versei közt olv nagv a valőrkülönbség aminőt kevés más gen!e-nél találhatunk. Közös vonása ez Petőfivel. Goethével. Hugóval s a dicsősége is rokon az ő dicsőségükkel. Endrődi Sándor. Ábtanvi Emi! és Várady Antal, az aligmult korszaknak e méltán becsült jeles poétái nem írtak olv tévesztett költeményeket, mint Ady. de mert olv remekeket se pengettek ki a lantjuk Kúriáin, ma már csak az emlékezet succés d’estime-jét élvezik, mig az egyenlőtlen, szabálytalan nivóiu Adv egvre előkelőbb helvet hódit a világirodalomban s annak törtéin etében.

A példáknak még tömegével szolgálnatnék. de beismerem, hogy az. aki ellentétes véleményen van velem. nem sokkal kevesebbet hozhatna föl. Mindegy — nem állítottam fel dogmát és nem nyújtottam be törvényjavaslatot. Csak a magam benyomásairól számoltam be. s annyi őszinteséggel tartozik az ember a közönségének, hogy ha beszél vele valamely tárgyról, azt mondja el róla, amit gondol, s nem azt, amit esetleg várnak tőle.

FODOR JÓZSEF

Életem szüretje

Kifosztom eszemnek tőkéit, Leszedem a sárga bogyókat;

Piros levelüket hadd leple Az őszi dérnek vészes cseppje:

De termésük, rőt böngék híján.

Ne legyen múlásba temetve. Aranyveretü liomokuton Agyamban szerteszét bódorgok, Posztom, amit az ifjúságnak,

Tüzes, emésztő hányódásnak Napjai adtak, kiteremve —

És, kénes nedvként, permetezve, Mii a tisztitó könyvek óvtak, Edzettek szépre és nemesre.

Ne legyen egy édes fürt bennem, Mely tőkéjén hal leszedetlen —

S pőre karókról leperegve A bíbor földre omlik nedve! Minden levelet félrehajtva Viszem kincsemet a világba. Leszüretelve, borrá váltva,

Hogy teljék benne jövők kedve —

S mig isszák, gondoljanak áldva, Mely vérével, kínjával adta;

A szegény, rég télbehunyt kertre!

PATKANIN PATKÁNY!» > Ó32> R doboza 15 dinár, kapható minden gyógyszertárban és drogériában továbbá a Torantáii Agrárfcankná! Vcliki-Bečkereken. 035(i

A bűnözésben született és hatásaiban is mérges mikrobákat tenyésztő világgyilkolás, amely legalább egy emberöltőre szentesítette az egyéni és iömegbünöket, önkéntelenül is egy XVIII. században élt hires angol filozófusnak, Hornénak a mondását juttatja eszünkbe: »Olyan a háború, mint a részeg ember, aki a másikat fejbe vágja s ezel egyidejűleg sajátmagát is mellbe üti*. A hősi szólamokat követő vér- és pénzveszteség o'.y súlyosan érintette a világ valamennyi államát, hogy azok a részeg ember módjára elialéltan, az igazi jóvátétel reménysége és lehetősége nélkül tengődnek. A bűnözést rendszerint újabb, törvényen kívül álló vagy éppen törvényes, sőt nemzetközi mezbe bujtatott erőszakosság, gonoszság és mindenekfölött eszteTenség követte. Az erőszak politikája mellett azonban jelentkezett a háború nyomán két eszme, amely újszerűsége miatt egy nagyon távoli, de szebb jövő reményét árasztja a megtépázott emberiségre. Az első ezek közül a Népszövetség gondolata volt, amely azonban kivitelét tekintve, mindjárt születése napján torznak bizonyult, de amely ha jellegi formája és alkotmánya mellett nem is életképes, mégis átalakulhat olyan államok fölött álló interparlamentáris intézménnyé, a mely a nemzetközi békének szilárdabb alapját képezheti, mint mindazok a szerződések, amelyek a hábont előtt papirrongyoknak bizonyultak.

A másik gondolat, amely a Népszövetség torzalakjának kapcsán keletkezett , a Páneurópa-eszme, amely gróf Coudenhove-Calerg’ nevéhez fűződik. Ez a lelkes osztrák arisztokrata propagálja világszerte ezt a gondolatot, a mellyel egyenesen pótolni akarja a szerinte megbukott Népszövetséget. E rövid cikk keretében nem célunk foglalkozni sem a most felmerült Páneurőpa, sem a Népszövetség ismertetésével, ellenben a mindkét gondolat atyjával, azzal a nagyszerű férfiúval, aki több mint kétszáz évvel ezelőtt nemcsak rájött eme gondolatokra, hanem ki is fejtette azokat. Nincs fontossága, csak éppen a raceelmélet bornirtjainak elmére megemlítjük a kuriózum kedvéért, hogy Coudenhove-Calergi gróf görög családból származó morva liberális aty ától és japán anyjától született s megemlítjük, hogy Wilson, aki a Népszövetséget életre keltette quäker volt. Azonban sem a quäker Wilson, sem a görög-morvajapán gróf nem voltak igazi felfedezői Páneurópának, bármily nagyok is az érdemeik, hanem az első nuftkerek legkiválóbbia John Billers. aki 1654-töl 1725-ig élt és aki. mint önálló, senkire nem épitö, hanem saját magától gondolkodó nemzetgazdász egyik megelőzője volt a nemzetgazdaságban angol klasszikusainak. <'öt magának Marxnak is. mint moralista pedig megelőzője volt Tolsztojnak, akinek bitét alkalmazta és propagálta kétszáz év előtt és mint emberbarát egyenes szellemi őse volt a nagy Owennek, aki tudvalevőleg teljes quäker hatás és baráti kör üdvös befolyása alatt állott egész életében.

John Bellers azok közzé az egészen nagy emberek közzé tartozik, akiket a történelem, sőt a történetírás legkiválóbbjai is teljes sikerrel el tudtak sik. kasztani, noha aki fölfedezte. nagyon sok helyt idézi és a legnagyobb tisztelettel emlékezik meg róla a »Kapital«ban. Az egész páneurópa-irodalom, a mely főleg, a külföldi kiválóbb napilapokban talál visszhangra, szintén nem említi meg Bellerst. a gondolat atyját, jóllehet Bernstein 1908-ban megjelent az angol forradalomról szóló munkája elég részletesen íartalmaza azt.

Hogy rátérjünk a bennünket különösen érdeklő »páneurópai« munkára, előbb meg kell említenünk, hogy a Bellers a választójog kiterjesztéséről külön pamfletot irt. már J711-ben. tehát akkor, amikor Oránial Vilmos halála titán, Anna királynő idején a választás! viszszaélések. megvesztegetés és le'tatások az angol választásokat hírhedtté tettén

száz éven át.

Bellers teljesen világosan látta, hogy a restaurált Stuartok által rendszeresített képviselői vesztegetések mire vezetnek, hogy azok a szavazópolgárt, kiket erkölcstelenné nevelik s ezért büntetést indítványoz és pedig a .megvesztegetőre ötszörié nagyobbat, mint a megvásároltra, az itatást pedig külön tfiegbélyegzi, amellett pedig kikel a szigorított cenzusos választás ellen, a melynek káros hatásait csodálatosan fölismeri. Az a munkája Bollersnek, a mely Páneurópával foglalkozik, teljes egészében a következő nagyon hosszú címet viseli: »Okfejtés Európa hatalrhaihoz egy Európai Állam alapítása céljából, általános, kölcsönös gyűlés vagy parlament által a jövő estleges viszályainak kiküszöbölése érdekében a fejedelmek és államok területi és jogigényeire vonatkozólag, IV. Henrik franc a király hasonló tervének vázlatával«. Ehhez van még csatolva a vallási unióról szóló rész: »Javaslat a különböző keresztény vallási irányzatok általános gyűlésére vagy nagy tanácsára vonatkozólag (nem a különbségek megvitatására, hanem) hogy az általános princípiumokat leszögezzék, amelyekben megegyeznek. Amiből ki fog tűnni, hogy dacára az égbe vezető útra vonatkozó különböző véleményeknek, jó állampolgárok^ és szomszédok lehetnek a nyugtalanságok és háborúk elhárításának szem előtt tartásával, mihelyst a külső háborúk véget értek.« (London, 1710.)

Bellers e munkájának megértésénél szem előtt kell tartani, hogy azt még ^ a spanyol örökösödési háború befejzése előtt és a hosszú kontinentális háborúk alatt ira, amelyben Anglia vérrel és pénzzel egyaránt érdekelve volt. A háborúk végét egyáltalában nem lehetett látni, a létező szövetségek, mint amilyen az osztrák-holland-angol volt, ideiglenes jellegücknek mutatkoztak előtte. Ebből indul ki és miután eredeti módon kiszámítja a pénzveszteséget, rátér a javaslatra, amely röviden a következő: kantonális mintára, lehetőéig egyforma kerületekre kell osztani az egész Európát, amelyben a kantonok aranyosan küldenének népességük szerint egy-egy képviselőt az államparlamentbe, tiszta és nem itatáson alapuló választás utján (Maga ez a gondolat megfelel egy ideális népszövetségi és páneurópai parlamentnek.) Az állami parlament nem avatkozna bele az. egyes kanton-államok belügyeiben, hanem külpolitikai, vagyis békéi rányitó szerepük volna, a hadsereget redukálni) , viszont az esetleges békeszegésre és külső veszedelemre való tekintettel arányos kölségviselés mellett szárazföldi sereget és flottát tartana. Ez a gondolat, amely a kantonális alkotmányra vonatkozik, megelőzi az amerikai alkotmányt. Még egy gondolatát azonban nem hagyhatjuk el s ez az, hogy Bellers ellentétben

IV. Henrikkel, nem zárja ki sem a »moszkovitákat«, sem a törököket, az élőbbeket, mert ők is keresztények, az utóbbiakat, mert ők is emberek, ugyanazon tulajdonsággal, ésszel és szükségletekkel. »Minél jobban kiterjed ez az államszövetség, annál nagyobb lesz a béke és a jóiét a földön az emberek közt« — mondja Bellers, ez az. elsikkasztott jótevője és prófétája az emberiségnek.

E helyt igazán nem lehet célunk vitatni azt, hogy polgári, vagy szocialista tudós volt-e Bellers. Egyik sem volt,

aminthogy az első qua kerek az őskeresztények és a valódi toisztojánusok módjára politikamentesek voltak. Az egész quükerség születése a csalódás jegyében történt s kétségtelenül megállapítható vonása a csalódottság a politikai aktivitással szemben. Amit ők akartak az éppen nem konzervatív maradásiig, hanem ellenkezőleg, a világ megjavítása, az egyéneké épp ügy, mint az intézményéé. Ha az első iiuqkerek, mint a leveller I übura, White- j Stanley, Fox és Neyior életmódjukká’, * purifikáió tevékenységükkel, emberba-1

ráfi működésűkkel és minden élőlényre kiterjedő meleg szeretetíikkél bebizonyiühatóan megalapozói voltak annak az évszázaddal később jelentkező angol szocialista gondolatnak, amelyet owemizmusnak nevez a szocializmus története és amelyen alapszik a mai angol független szocialista párt egész eszmevilága: akkor ebből a ragyogó névsorból nem szabad kihagynunk John Bellers nevét sem, mert ő az, aki legjelentékenyebb a szocializmust erkölcsile® megalapozó régi angol liberálisok galériájában.

ALAKOK

—£■—

Úszómester

(Reggel hét óra. Az uszoda világoszöld vize borzong, mintha éjszaka sellők törődtek volna benne. Minden viz fölött valami titokzatosság van. A medence kávájánál egy bajuszos magyar, az úszómester. Rövidrenyirt, gömbölyű koponya, széles mell, kedves pocak, piroscsíkos tornaing. Ez a tornaing egy kisfiúhoz ('eszi hasonlatossá. Pedig már túljár a.z ötvenen s halántéka deres. Régóta ismerem ót, azat a köteles rúddal kezében, melyen a tanítványok Hckándozmxk, kétségbeesetten hátravetve fejüket. Odalépek hozzá, beszélgetni kezdek.

— Egy kérdést: tud ön úszni?

— Én?' (Kiegyenesedik.) Az úszómester vagyok.

— Tudom. De én már találkoztam olyan úszómesterrel is, aki egyáltalán

nem tudóét úszni.

— A hokidban?

— Nem, az alföldön.

— Különös.

— De való. Kitűnő úszómester volt Egyszer aztán, mikor leckét adott, szegény belepottyant a tóba és segítségért kiáltott. A tanítványa, egy kilencéves kislány mentette ki.

— Tréfálni tetszik.

— Szó sincs róla. Nézze: ez éppen olyan, mint a kritika. Vannak jeles kritikusok, akik' maguk nem írnak. Mégis jobban érzHk, hogy mi az Írás, mint azok, akik írnak. Volt egy neves norvég színikritikus, aki a színdarabokat mindig ledorongolta. Egyszer aztán egy epés iró megkérdezte tőle, mint tudja megállapítani a színdarabról, hogy jó-e, vagy rossz, hiszen ő maga sohasem csinált ilyent. A ritikus elmésen és talpraesetten válaszolt. Azt kérdezte az Írótól, hogy ev«tt-e már tojást. Hogyne evett volna. Majd azt kérdezte, meg tudja-e állapítani, hogy jó-e a tojás, vagy rossz. Hogyne tudná. Látja, mondja, pedig magta se csinált soha tojást. Az elmélet és gyakorlat merőben más.

—- No, de azért mégis csak tudok úszni.

— Nem baj. Kitől tanult?

— Magamtól. Tolnamegyében, a Sióban. Láttam, hogy az urfiak a viz alatt úsznak. Én mhut afféle parasztfiu vetélkedtem velük. Kitűnő búvárúszó voltam. Ha a falusi lányok néztek a parton, néha nyolcvan rrnétert is megtettem viz alatt, egy lélegzetre.

— Sokan tanulnak?

— Az úszás a háború után úgy fellendült, mint egyetlen sportág sem. Annak előtte, a békében, mikor oly könnyű helyen állt a pénz,, évente legfölebb ha 300—400 tanítványom akadt. Most 1600—1700. Megnégyszereződtek.

— Mit gondol, hogy oszlik meg ma az úszók és nem úszók arányszáma?

— Azért az emberek fele még mindig nem tud úszni. Körülbelül 35 százaléka lehet úszó.

— Kik a hires tanítványai?

— A fiatal József-Eerenc f"

Az idén tanítottam a feleségé hercegnőt. Itt van a könyviszám. Három leckét kapott. Nyárén ; a Balatonban úszott

— Ki volt a legfiatalabb tanítványa?

— A kislányom valaha negyedféléves korában minden lecloe nélkül átúszta až uszodát

— Es a legöregebb'?

Most egy hat vanötéves öregur. Szépen halad. Volt egy hatvannyolc éves úri hölgy is, eg.y miniszter felesége. Az régen fölszabadult. Most már szabadúszó. Ha ugyan ék