Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-26 / 266. szám

.4 oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ __________________1926. szeptember 26 Az itt ismertetett vádpontokon kívül az ügyészség a vádak egész tömegét so­rolja fel a terheltek ellen. A hétfőn reggel kezdődő fötárgyalás­­ra száznál több tanú és nyolcszáznál több sértett van megidézve. A főtárgyalást, amely nyolc napra van tervezve, Pavlovics István törvényszéki elnök fogja vezetni, a tanács tagjai lesz­nek Starcsevics Mátó és Radovics Szre­­tén törvényszéki Bírák. Mint pótbiró, Kosztics Jován törvényszéki biró lesz jelen a tárgyaláson. A közvádat Csulinovlcs Ferdó dr. ál­lamügyész fogja képviselni. Mint védők szerepelnek: Dimitrijevics Drágó dr., Petrovics Márkó dr., Székely Zoltán dr., Popovics Milivoj dr., Fischer Jákó dr., Katanec Mihovil dr., Bárdos Izsó dr., Csányi Tibor dr. és Pataki An­tal dr. ügyvédek. Ezenkívül könyv- és Írásszakértők is be vannak idézve. A tárgyaláson csak belépőjeggyel le­het megjelenni. Az elhagyott menyasszony boszuja Egész éjjel férfiakat látott vendégül, azután megggilkolia a gazdasszonyát, a vőlegényre fogta a yyilkoiságo' Splitből jelentik: Cseh Gertrud spliti özvegyasszony egy hónappal ezelőtt jelentett meggyilkolása ügyében a vizs­gálatnak végre sikerült kideríteni az igazi tettes 'kilétet. A gyilkosság más­napján Zagrebban letartóztatták Kon­­stantinovics Riszto szarajevói fiatalem­bert és menyasszonyát, a húsz éves Papo Rikicát, akik rövid ideig Cseh Gertrudnál laktak Splitben. Az volt a gyanú, hogy a jegyespár együtt meg­gyilkolta az asszonyt, azután ugyan­csak együtt elutazak. Most azonban szenzációs fordulat állt be, mert jelentkezett egy előkelő szara­jevói ember, aki igazolta, hogy Kon­­stantinovics azon az éjszakán, mialatt a gyilkosság történt, már a zagrebi vo­naton ült és vele együtt utazott. Az ali­bi-igazolás után Papo Rikicát is újabb vallomásra tehetett bírni, amelyben be­ismerte, hogy a gyilkosságot egyedül követte el. Elmondotta, hogy a vőlegé­nye, Konstantinovics őt magára hagyta Splitben egy fillér nélkül. Ezért bosszút akart állni és mindjárt az első éjszakán egymásután több férfivendóget fogadott lakásán, akikkel hajnalig szórakozott. /mikor végre hajnali két órakor, egye­dül maradt, a szállásadónké. Cseh Gertrud kérdőrevonta és megdorgálta, Borostyánlevelek ■ita: Sem ó "oltón Anyám nagy ' ■ n elhalt. Alig ér­te meg a huso vet. Én akkor hat esztendős voltam, A lelkemben tündéri kép rajzolódott ki szép arcáról... De hisz ezzel mindenki Így van. aki oly ko­rán veszti el fiatai! anyját. Tél- volt, amikor a koporsóját a falu­ból, ahol laktunk, a szomszédos kis vá­rosba szállították, hogy ott a szép fek­vésű temetőben örök nyugalomra he­lyezzék. Mikor a kis városban beírattak az első gimnáziumba, első utam a teme­tőbe vitt. Végtelen büszkeséggel töltött el, hogy anyám sírja az első főúton, mindjárt elől van; a sirdomb fölött ma­gas fehérmárvány sírkő állt és a kőben fent, vastag iireglap alatt anyám tün­déri arcának képmása... Valósággal boldog Viszontlátás volt ez. Semmi gyá­szos érzés, semmi fájdalom Apám se­gítségével felkapaszkodtam a rézglicinéás rácsra és forró ajkamat a drátra kép üveglapjára tapasztottam, amelyet szin­te eltakart a felfutó ' sűrű borostyán. Majd egész csomó borostyánievelet sza­kítottam és n sirrój egy szál rezedát is — a rezeda volt édesanyám kedvenc vi­rága — és megkönnyebbülve távoztam a temetőből. vissza-visszaintegeive aiiyám sírboltja felé. . Mint diák. minden tavasszal megláto­gattam a sert, amely az állomás mellett feküdt. Később is mindig, valahányszor nehéz helyzetben voltam, ha közel vol­tam a bukáshoz, vagy ha a családban valaki megbetegedett. És mindannyiszor megenyhülve távoztam a temetőből. Mi­után tetettem az érettségit, e! kellett hagynom a kis várost. Ott kellett hagy­amiért vőlegénye távollétében éjszaka férfiakat látott vendégül. Papo Rikica szerfelett megsértődött a gázdasszony szavain, egymásnak ron­tottak és haragjában a leány fejszét ra­gadott, amellyel néhányszor tejbesujtotta az asszonyt. Cseh Gertrud véresen és eszméletlenül hullott az ágyba. Papo Rikica azonnal összeszedte legszüksé­gesebb holmiját, az állomáshoz rohant és elutazott Zagrebba, ahol másnap le­tartóztatták. Arra a kérdésre, hogy miért terhelte vőlegényét is a gyilkos­ságban való részesség vadjával, a leány azt válaszolta a vizsgálóbírónak, hogy ezt is bosszúból tette, mert fájt neki, hogy Konstantinovics, akit egy kissé szeretett, olyan hütlenül otthagyta. A vizsgálóbíró Konstantinovicsot nyomban szabadlábra helyezte. A húsz­éves Papo Rikica ellen hamarosan el­készül a vádinditvány. közölni. Az önéletrajzban a boxvüág­­bajnok sok jótanácsot ad a boxolóknak és a sportembereknek és többek közt közli, hogy hat év alatt ötven mérkőzé­sen és körülbelül háromszáz menetben vett részt, de sohasem knock-autolták meg. Tunney kifejti, hogy meggyőződé­se szerint semmiféle gép sem olyan el­­lentálló mint az ember és következetes ti éninggel a test szinte sebezhetetlenné válik. Egyébként a nagy boxmérkőzés anyagi részleteit titkolni Igyekeztek ugyan, de már kiszivárgott, hogy Demp­sey 450.000 dollárt, Tuney pedig 150.000 dollár fixfizetést kapott a csütörtök este lejátszódott összecsapásért. Demp­sey azonkívül százalékos részesedést is kapott, ami a 300.000 dollárt is meg­haladja. Barátsági szerződés készül Olaszország és Anglia közt Olaszország ellensúlyozni akarja F anciaorszáj egye növekvő politikai befolyását Londonból jelentik: A Daily Tele­graph római munkatársának jelen­tése szerint Mussolini és Chamber­lain tervbevett találkozása döntően befolyásolhatja Angliának Olaszor­szághoz való viszonyát, mert Mussolininek az a szándéka, hogy az angol külügyminiszter­nek kölcsönös barátsági szer­ződést ajánljon fel, amely elsősorban az angol-olasz kö­zéptengeri kérdést, másodszor pedig az általános európai politikának an­gol-olasz viszonyait szabályozná sokkal szélesebb keretek között, mint azok az eddigi szerződések, a melyeket Olaszországnak sikerült megkötnie.. Mussolini ezzel akarja ellensú­lyozni a francia politika egyre növekvő befolyását, amely a Balkánon, Lengyelország­ban és Csehszlovákiában máris túl­ságosan nagy. Mussolini aggodalmát fokozza a Briand és Stresemann között lefolyt tanácskozás és a német-francia kö­zeledés, mert a megegyezéstől szin­tén Franciaország hegemóniájának megerősödését várja. Temető a színpad alatt Torok időkből való temetőt találtak a Lif * a-ntoziban foí ó építkezésnél Érdekes- leletre bukkantak szombaton a szuboticai Lifka-mozilfen folyó épít­kezésnél dolgozó munkások. A mozi né­zőterét most teljesen átalakítják és töb­bek közt felszedték a terem egész pad­lózatát is. A munkálatok során a színpad a teremben hátrább kerül és az eddigi színpad helyén földmunkát végeztek, hogy a színpad alatti mélyedést feltölt­sék. Közben mintegy másfél méteres mélységre ástak az építkezésnél dolgo­zó munkások akiknek ásója hirtelen ke­mény tárgyba ütközött. A munkások meglepetve vették észre, hogy az ásó emberi csontokba ütközött és tüzetesebb vizsgálat után a színpad alatt egy régi temető maradványaira bukkantak. A másfél méteres mélység­ben hatalmas boltíves temetkezési hely tátongott, amely tele volt emberi cson­tokkal és érdekes régi cserépedényekkel. A legkülönfélébb formájú régi urnákat és cserépedényeket rejtette a föld, ame­lyeknek alakjáról is meg lehet állapíta­ni. hogy a török hódoltság idejéből szár­maznak. Tudvalevő, hogy a Jelasicseva-ulica elejétől kezdve, egészen a Teréz-templo­­mig terjedő városrész a török uralom idején temető volt és a Lifka-mozi he­lyén, a *mai Harambasicseva-uccában Haram basának földbe ásott erődítése volt. Ennek a sok százados török erő­dítésnek és temetőnek az emléke tárult most fel a Lifka-moziban és a sors sze­szélyes játéka, hogy az emberi csontok fölött színpad épült. Dempsey revansot kér Twmey-töl Hétszázötvenezer dollárt aján’of 'r k az uj világbajnoknak ha újból legyőzi Demp eyt Newyorkból jelentik: Az amerikai közvéleményt még most is élénken fog­lalkoztatja Dempsey az eddigi boxvi'ág­­bajnok legyőzése. A közvélemény iz­galmát fokozza, hogy Dempsey levelet intézett Tunnleyhez, az uj világbajnok­hoz, amelyben revánsmérkőzésre hívja ki. Tunney elfogadta a kihívást és me­nedzsere utján közölte ellenfelével, hogy hajlandó akár azonnal kiállani. Nagy feltűnést kelt az a vád is, á melyet Dempsey felesége, Estelle Taylor moziszinésznő emelt a newyorki rend­őrség elő*t és amely szerint férjének közvetlenül a mérkőzés előtt Tunney barátai káb'tószereket adlak be és ezzel magyarázható veresége. Énnek a fan­tasztikus állításnak azonban ellentmond Biener német boxbajnok, Dempsey régi menedzserének a legutóbbi mérkőzésről amer'kai lapokban megjelent szakszerű ismertetése, amelyben megállapítja, hogy a philadelphiai boxmérkőzésnek már az első menetében látható volt, hogy Dempsey nem veszi komolyan a mérkőzést A, világbajnok ingadozó volt és minden igyekezete csak arra ter­jedt ki, hogy kitérjen ellenfele ütései elől. A newyorki városháza dísztermében pénteken ünnepi bankettet rendeztek az uj boxvílágbajnok tiszteletére. Két'kali­forniai milliomos táviratilag hétszáz­ötvenezer dollárt ajánlott fel Tunnynek arra az esetre, ha 1927 Január harmin­­cadika előtt ismét legyezi Dempséyt. Tunney egyébként megírta önéletraj­zát, amelyet most a Petit Journal kezd nőm ifjúságom legdrágább emlékeit és anyámat. Meg kellet történnie! Utoljára mé~ kimentem a temetőbe, virágokat helyeztem a sírra és egy csudálatoson szép borostyánlevelet szakítottam és el­tettem a tárcámba. .Anyám bátorítóan intett felém az üveg­lap alól. Most sírtam legelőször a sírja fö­lött. A válás végtelen fájdalmat okozott és minden ifjúi ambícióm dacára is erőt vett rajtam a félelem: zsebemben a puszta érettségi bizonvitvánnval és. oly éretlenül még és magomra hagyva ki­lépni az életbe!... Akkor'ban Budapest, amelyről annyit ábrándoztam, az egész világot jelentette az én számomra, ki lesz ott vetem? Vájjon meg tudok majd állni a saját lábamon? És mit fogok csi­nálni majd azokon a délutánokon, ame­lyeket eddig a sirnál szoktam tölteni?... Hogy a fájdalmas bucsuzkodást meg­­röv/dtsem, még egyszer megcsókoltam a drága arc fölött az üveglapot, majd meghajolva, lejiebb a követ, mintha ke­zet csókolnék anyámnak és még egy utolsó pillantást vetve anyámra távoz­tam a temetőből. 2 Már évek óta éltem Pesten. És sok­sok olyan délutánom volt. amikor .vala­mi magnetikus erő hajtott, hogy menjek ki a pesti temetőbe. Ott sétáltam az idegen sirdombok közt és kikerestem magamnak a sok közül egyet, amely­nek sírköve anyám sírkövéhez liason­­litott. Ott megálltam, rövid imát .mond­tam. Persze, itt nem volt. mi megcsó­kolni és borostyánlevelet, meg rezedát se szakíthattam az idegen sírról. Kissé megenyhülve távoztam, az idegen te­metőből 's mindannyiszor, mert itt is megterem azt a csöndet. voDc anyám sir ja. körül teheneit De ez megenybülép nem volt az igazi. Mindjobban erőt vett rajtam a vágy, hogy a kisvárosba utazzam, anyám sírjához... meglátogatni... De mindig megakadályozott valami ebben a szán­dékomban és Pesten maradtam. Egy májusi napon ismét kint járam a pesti temetőben. Egyenesen ahhoz a sírkőhöz mentem, amely anyáméhoz hasonlít. Negyedórát töltöttem ott. A mikor távozni akartam, a nagy sírkő mögött, közvetlen mellett észrevettem egy alacsonyabbat, ezzel a felírással: »Bald!«. Megdobbant a szivem. Nekem is volt egv krs húgom, akit Baldinak hívtak: még születésem előtt m^-halt szegényke A hatéves kis halottat szü­lőfalum egyszerit deszkakeritéses kis temetőjében földelték el. És hogy, hogy nem? — engem sohase vittek ki ehhez a sThoz. Nagyon gyakran mentem el kocsin a kis temető mellett, tegtöbbnyire kora réggé', amikor szeptember elseten, a vakáció után a városi Iskolába vittek beíratni és az indóházhoz haittattunk. De ezt a sirt sohase láttam. Ettől a naptól fogva valami lelkiisme­­retfurdalás-félé* éreztem. Valahol egy hatéves kisleány pihen a földben... nem is oly messze... és az az én kis­­hngom. Egy az apánk, egv az anyánk és én még sohase érdeklődtem, vájjon hol pihen ... Szégyeltem magamat. Es minderősebbcp kergetett valami: eredi, nézd meg, hol piihen! De mindannyiszor közneiötí, valami, ami megakadályozott Servern megvaló­sításában. És megint csak Pesten kellett maradnom .. 3 Súlyos betegség után végre egy na­­p n a vonaton ültem. ,a kisváro-s felé : épültem. Szomorú őszi nap volt. Meg­érkezve, mély sárban igyekeztem a temető felé. Alig volt még délután négy óra, de a halottak kertiében már hű­vös homály fogadott. Már a temető bejáratánál rámmosolygott anyám sze­líd tekintete a magas obeliszkről. Oda­léptem, megcsókoltam a követ. előbb lent a kezét... aztán az üveglapot .. És egyszerre csak elkomorodik anyám szelíd két szeme. Enyhe szemrehányás­sal néz rátn. És a következő hangon szelid korholással megszólal: — Eredj, te rossz íiu, látogasd meg a kishugodat! Másnap, már korán reggel, ott voltam a kis falusi temedben. Alig pihentek benne néhányan. Itt is, mlngyárt a be­járatnál az alacsony fekete márványkő és rajta a felírás: hat évet És itt is a sürü borostyán és a ked­ves, szomorú illatú rezedák. És a bo­rostyánlevelek arcomhoz érnek, mintha gondos testvérkéz simogatna. Soha éle­temben nem éreztem magam r fb"­­ban, mint itt. Leültem a rácsra ér­­leges égbe bámultam.. És most megszólalt a sírkő: — Eredj anyánkhoz és mond neki, hogy köszönöm ... Néhány borostyánlevelet és re szakítottam és visszaindultam óm­hoz. Ott a borostvánlevél-zuhata; I letettem egy iove'et a húgoméi hív- De már a következő pillanatban' bUba kerestem ezt az egv borostván'c>.etet tekintetemmel. Elvegyült a töjibi közt. M:nd-mind egyformák voltak. oLmn egyformák, mint az álmok és a fájda­lom... » K I

Next

/
Oldalképek
Tartalom