Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-22 / 262. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÍÓ26, gzuptambgr 22 Megbukott a magyar színészek külföldi vendégjátékának terve Hegedűs Gyula társulata feloszlik, mielőtt mega'akult vo na Budapestről jelentik: A magyar lapok hónapokon át élénken pertraktálták annak a művészi vállalkozásnak a hírét, hogy Hegedűs Gyula, a Vígszínház művésze a magyar színészet legjobbjaiból színtársulatot szervez és ezzel útra kel, hogy Európa nagyobb városaiban bemutassa a magyar színművészet fejlődését és a reprezentatív magyar színdarabokat. A terv szerint ez a társulat tavasszal átkelt volna az Óceánon és Amerika nagy városaiban és a magyarlakta kisebb helyeken is bemutatkozott volna. Hegedűs Gyula kétségtelenül jelentékeny művészi egyéniség, népszerűsége azonban erősen megcsappant, mert a kurzus tombolása idején belekeveredett a politikába, maga is kurzista lett és igy Budapest színházlátogatói előtt személye meglehetősen népszerűtlenné vált. Ezt a csorbát akarta Hegedűs a külföldi tűmével kireparálni. színtársulat magyar előadásaira és sem erkölcsi, sem anyagi sikerre nincs kilátás. Hegedűs a jelentés hatása alatt a külföldi utazást »elhalasztotta«. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a halasztás any-Újabb katonai lázadás Portugáliában A tangeri kérdés miatt tort ki a forrongás Londonból jelentik: Lisszabonból kerülő utón érkezett jelentések szerint Portugáliában ismét katonai lázadás tört ki, amely komolyabbnak látszik, mint a közelmúltban levert forrongás. A lázadók célja, hogy a kormányt Nagyarányú pénzhamisitást leplezett le a vrsaci rendőrség Százdinárosokat gyártott és hozott forgalomba egy vrsaci lakatosmester — A helyi német párt volt elnöke finanszírozta a vállalkozást — A banda tagjait letartóztatták nyit jelent, hogy végleg elmarad a külföldi turné. Kétségtelen, hogy emiatt még élénk sajtóhadjárat és parlamenti harc indul a magvar kormány ellen. Mint Budapestről jelentik, a terv már a kivitel legkezdetlegesebb stádiumában csúfosan megbukott. Hegedűs vállalkozását a magyar kormány nagy anyagi támogatásban részesítette, a közoktatási minisztérium tizmilliárd koronát utalt ki a társulatnak szervezési költségeire és a külföldi ut szubvencionálására. A magyar lapok élesen támadták emiatt a kultuszkormányt és megjósolták, hogy a vállalkozás kudarccal fog végződni. Hegedűs ennek dacára felvette a pénzt s megkezdte a szervezkedést. A szervezkedés azonban meglehetős nehezen ment és nem sikerült a magyar színészet reprezentatív tehetségeit a Hegedűs-féle társulathoz lekötni. A hírlapi harcnak külföldön is élénk visszhangja támadt, különösen Bécsben, amely a Hegedűs-féle vendégszereplés első állomása lett volna. A külföldi szervezéssel Kadossa Ede színházi ügynököt bízták meg, aki államköltségen beutazta Ausztriát, Franciaországot, Németországot, Dániát és Olaszországot. Külföldi útjáról hétfőn tért vissza és bejelentette Hegedűs Gyulának, hogy egyetlenegy nagyvárosban sem túlságosan kiváncsiak a Hegedűs A sündisznó Elbeszélés Irta: Krúdy Gyula Szekérkc — bár sokak előtt nem hangzik ez a név elég ismerősen — cseppet sem csodálkozott. hogy egy idegen városba érve: mindenfelől ünnepelni kezdték. Szekérke vándorszínész volt és igy hamarosan beletalálta magát helyzetébe, mert azt hitte, hogy hirneve már akkora, hogy a világ mind a négy tájéka felé ismerik. A vendéglőben (a Szarvashoz volt címezve), ahová Szekérke csak amúgy beóvakodott, mert nem lehetett előre tudni sohasem: vájjon nem lesz-e kénytelen szökés a látogatás vége: nyomban a főhelyre ültették, amelyet egy vadászkabátos, pirosképü öreg ur minden szemrehányás nélkül engedett át neki. Az asztalnál vidéki urak ültek, akik minden oldalról biztosították Szekérkét, hogy már várták. A vendégüknek tekintik és csak érezze magát úgy, mintha otthon volna. Déli harangszóra elmentek az urak, mert mint mondták, családjaikat is értesíteni akarják, hogy Szekérke a városba megérkezett. — Az bizony jó lesz. hamarább nyélbeütjük a dolgot az asszonyok részvételével — felelt Szekérkc és hatalmasan megebédelt, még pedig töltött káposztát. Ebéd után szunditott egyet az asztalnál és most már ügyet sem vetett azokra a melegen érdeklődő, kíváncsiskodó tekintetekre, amelyeket a vendéglői helyiség különböző tájairól feléje vetettek. Ebéd után ismét más urak jelentek meg Szekérke tiszteletére, akik felkér-Vrsacról jelentik: A vrsaci rendőrség veszedelmes pénzhamisitó bandát tett ártalmatlanná és a pénzhamisítóknál tartott eredményes házkutatás után letartóztatta Schmich Mihály lakatosmestert és fiát Schmich Jánost. A pénzhamisitást már ez év május hónapban felfedezte a vrsaci rendőrség, de a nyomozást hamarosan beszüntette, mert olyan jelentés érkezett, hogy a pérfzt Velikakikindán hamisították. Ez év májusban ugyanis a vrsaci rendőrség egy piaci árus feljelentésére őrizetbe vette Schmich Mihály lakatos feleségét, aki a piacon hamis százdinárossal akart fizetni. A piaci árus nem fogadta el a pénzt és mihelyt az asszony eltávozott, közölte gyanúját a rendőrséggel. A rendőrség előállította Schmichnét, aki felmutatta a hamis százdinárost, de kijelentette, hogy annak eredetéről nem tud semmit, A rendőrség a hamis bankjegyet elküldte a Narodna Banka vrsaci fiókjához, ahol megállapították, hogy az hamis. Abban az időben Velikakikindán lelepleztek egy pénzhamisitó társaságot, a mely hamis százdináros bankjegyeket gyártott és a Narodna Banka vrsaci ték, hogy látogasson el a helybeli kaszinóba. amely igaz, hogy csak egy cukrászda különtermében van, de elég barátságos hely. Szekérke itt újabb urakkal ismerkedett meg. A kaszinóból a kuglizóba vitték Szekérkét, mert a kuglizót látogató polgárság is szeretne megismerkedni vele. De már útközben közölték vele, hogy a polgármester nem mond le ama szerencséről, hogy estére vendégül lássa a művész urat... — Nagyon rendes, derék ember lehet ennek a városnak polgármestere — monda Szekérkc és elhatározta, hogy a csatornázást fogja dicsérni, amelyet sehol sem látott. # Szekérke, bár szinészember létére meglehetősen győzte a boritalt, mégis csak tij barátainak karjába fogózva tudta megtenni az utat a polgármester házától a Szarvasig. A numero 4-ben nyitottak szobát — ahol valamikor Blaháné lakott, mert minden vidéki vendégfogadóban megfordult Blaháné. Szekérke előbb íinnyáskodva nézegette az ágyat, a bútorokat, a szekrényeket — csak éppen az ágy alá elfelejtett benézni és éppen ez lett a veszte. Régidő óta nem készülődött Szekérke oly megelégedetten *az alváshoz, mint ezen az éjszakán. Elhatározta, hogy hosszabb ideig fog a városban tartózkodni, már csak azért is, hogy mind eleget tehessen a meghívásoknak, amelyekkel tegnap óta elhalmozták. # A vándorszínész álmában is a mesterségét folytatja, ezért hagyjuk Szekérke álmait. Inkább azt nézzük, hogy mi történt az alvó körül a szobában. Egy sündisznócska várta az ágy fiókjának igazgatója azt a gyanúját közölte a rendőrséggel, hogy a bankjegyet valószinüleg Velikakikindán készítették. A vrsaci rendőrség a bankigazgató véleménye alapján szabadlábra helyezte a letartóztatott nőt és a maga részéről megszüntette a nyomozást a pénzhamisítás! ügyben. Az ügy már feledésbe ment, amikor néhány nappal ezelőtt a vrsaci városi tanács elrendelte a kutak kitisztítását. A Kudricska-uccában levő kutban, a mely egy pár méter távolságra fekszik Schmichék házától, a kuttisztitást végző munkások egy klisét találtak és azt beszolgáltatták a rendőrségre. Á rendőrségnek érthetően gyanús volt az a körülmény, hogy a százdináros bankjegyklisét éppen a Schmichék háza előtt levő kutban találták és ezért a Schmich-családot vallatóra fogták. Először Schmich Mihálynét hallgatták ki, de az asszony tagadott. Utálja Schmich Mihályt és ennek fiát hallgatták ki, akik először szintén tagadtak, de később beismerték, hogy ők készítették a hamis bankjegyeket. alatt, amíg Szekérke elalszik. A sünecske nem lehetett valami nagy tisztelője a színészetnek, mert nyomban hangosan vándorolni kezdett, amint csendesség lett. Es úgy tűnt fel, hogy legelsőbben az ajtón kopogtatott, mintha valaki titkon bebocsátást kérne. — Ki az? — kérdezte fojtott hangon Szekérke és régmúlt fiatalkori kalandok jutottak az eszébe. — Ki az? — ismételte mégegyszer Szekérke és miután választ nem kapott, hirtelen elhatározással az ajtóhoz ugrott és azt kinyitotta. A félhomályos folyosón történetesen akkor készült végigsuhanni egy fehér , alsóruhás vidéki úrnő, aki este érkezett a városba férjével és Szekérke jelenlétéről mit sein tudott. A hölgy visszamenekült szobájába, Szekérke pedig clgondolkozott az esemény felett. — Nem volna igazság még a csillagokban sem, ha ebben a nyájas városban, ahol igy megbecsülik a művészetet, még egy jóravaló kaland sem akadna — dörmögte Szekérke és gazdag vidéki urhölgyekröl kezdett ábrándozni. Alig szunditott cl megint Szekérke: most már a szekrényből hallatszott az a titokzatos kopogás, amely hívogatni, csalogatni látszott. — Úgy látszik, rejtekajtó nyilik a szekrénybe a szomszédszobából — gondolta magáhan Szekérke és most már a szekrényhez lépett, óvatosan felnyitotta annak ajtaját és a szekrény hátuisó falán biztatóan, háromszor viszszakopogott, hadd győződjön meg a hölgy, hogy kérését Szekérke megfontolás tárgyává tette. Miután újabb kopogtatás nem liallat-Schmidiék, finnt fmitflfsäf, Bíféíi János ismert gazdálkodót Tievezték meg bűntársuknak. Ditch még nemrégen a vrsáci né« met párt elnöke volt és kétszázezer dinárért szőlőt vásárolt, a vételárnak azonban csak a felét fizette ki és a fizetendő százezer dinár most volna esedékes. Medziraclszki dr. bűnügyi rendőrkapitány Schmichék vallomása alapján azonnal elrendelte Ditch János letartóztatását, aki azonban tagadta, hogy bármi része volt a pénzhamisításban. Schmichékkel való szembesítése sem járt eredménynyel. Schmicli Mihály a kihallgatása során elmondotta, hogy a nyár folyamán kétezerkétszáz darab hamis százdinárost készített, a miből kétszáz darabot Jugoszláviában és kétezer darabot Romániában hozott forgalomba. Vallomása szerint a hamis százdinárosokat kóbor cigányok segítségével értékesítette Romániában. A rendőrség azonban nem adott hitelt ennek a kijelentésének, hanem tovább folytatja a' nyomozást. A letartóztatott pénzharnisitók még előadták, hogy a pénzhamisításhoz szükséges kliséket és egyéb felszerelést maguk készítették és a költségeket Ditch János bocsájtotta rendelkezésükre. A vrsaci rendőrség Beogradból kért segítséget, hogy a nyomozás annál hatékonyabb legyen. A beogradi rendőrigazgatóság hétfőn Vrsacra küldte Filipovics Milán rendőrkapitányt és dr. Raisz Milánt, akik átvették a nyomozás vezetését. A nyomozó hatóságok remélik, hogy még ezen a héten teljes eredménnyel befejezhetik munkájukat. Kedden a késő esti órákban a nyomozást vezető Filipovics Milán beogradi rendőrkapitány táviratilag értesítette a noviszadi ügyészséget, hogy Kovlnban a rendőrség egy kereskedő lakásán házkutatást tartott és ott ezerhatszázhaívan darab hamis százdináros bankjegyet talált. Megállapította ezenkívül a rendőrség, hogy Schmicli és társai mintegy négyezer darab hamis százdinárost hoztak forgalomba. A vrsaci rendőrség' a beogradi rendőrséggel együtt tovább folytatja a nyomozást és szerdára több letartóztatás várható. szott, Szekérke bizonyos csalódottsággal feküdt vissza ágyába. — Miiid ilyenek ezek a vidéki hölgyek, megijednek az elhatározás után—■ gondolta magában borúsan Szekérkc. A következő percben az ajtónál kopogott a vándorolgató siindisznócska. Szekérke most már egy pillanatig, sem habozott... Itt van, vett magának bátorságot, hogy az ajtaján ismételten kopoghasson. A legnagyobb szamárság volna a kalandot most elmulasztani, a mikor az kétségtelen. Lehet, hogy szenvedések is várnak Szekérkére e kaland folytán, de bizonyos örömök is... Nagy elhatározással ugrott az ajtóhoz és kinyitotta azt. Valóban az iménti hölgy futamodott végig a folyosón... Szekérke szivdobogva látni vélte arcát egy pillanatra s úgy Ítélte meg azt, hogy tündöklő. És a hölgy megint eltűnt egy ajtó mögött. # Ki tudja, hányadszor kopogott még az álmatlan sündisznócska a Szekérke ágya körül, amig a színész végre elhatározta, hogy elmegy megkeresni a hívogató hölgyet. E célból kilépett a folyosóra és az ajtókon titkosan kezdett kopogtatni, még ott is, ahol csak jóízű horkolást hallott... A kopogtatásoknak azonban rossz végük lett, mert a fogadóban lárma keletkezett, vendégek és szolgák futottak össze és véresre vervén Szekérkét. a rendőröknek adták át, mint tétlenért betörőt. Szekérke késő öregségére mondogatta: — Egyetlen városban lett volna szerencsém életemben, akkor is egy nő tett szerencsétlenné. A sündisznóra soha sem gondolt. megbuktassák és a katonaság a polgárság támogatására is számit. Az elégedetlenség oka az, hogy a portugál kormány fel akarja mondani a tangeri szerződést és ezzel Portugália teljesen átengedné Tangert Spanyolországnak.
