Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-22 / 262. szám

Poštarina piacén« n gotovoiri! 12 OLDAL » ARfl 1'/, DINAR Megjelenik minden reggel, ünnep ntán ég hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Előfizetési ár negyedévre 150 dia. Szerkesztőség: Zmsj Jovin trg 3. szám (Linerva-paíota) Kiadóhivatal: Suboiica, Zmaj 'ov'n trg 3. (Minerva pa’ota) És fen? a foM Mi csak a távoli morajt halljuk. De szemünkben ijedten ragyog a kérdés: mi történik? Az angol-flotta vágtatva rohan a kínai vizekre — valami nagy baj lehet, London nem egykönnyen ijed meg a maga ár­­nyékától. A véres színjáték igen messzi folyik, bent, mélyen a sötét Ázsiában, a gondolat is csak téve­­lyegve ér hozzá, a fantázia is üreseit kullog az események előtt. Valamit már értünk az egészből: Európa mumusa, az óriás-rab veri a börtön­ajtót — szabadulni akar. Ami a ko­lóniákon jelszó, harci dal a kínaiak­nak, életkérdés, amiért szívesen ál­doznak vért és türelmet. Az impe­rializmus, ami bilincsbe verte a sár­­ga birodalmat, dreadnoughtokat küld a kínai kikötőkbe, ágyukat —- a szi­vek ellen. De a nyugtalanság nem akar megszűnni, az ágyuk nem tudják megállítani az időt és a kínai sze­gény szeme elől nem zárják el a na­pot. Ehhez kevés a dreadnought, ke­vés a rágalom és túlságosan vaksi a diplomácia. Anglia és társai: Japán és Amerika megpróbáltak már min­dent: pénzzel, szóval, hiuságvásár­­ral szereztek generálisokat, kor­mányokat és mandarinokat. Japán még tartja a mandzsuriai kalózt, Csang-Cso-Lint, de Anglia’ már be­lül elvesztette a játszmát. Vu-Pej- Fu, aki egész tartományokat adott el kulistul, mindenestül angol nagy­iparosoknak és szerencsevadászok­nak, maholnap katona nélkül marad. A kantornak, a kínai szabadságharc rohamcsapata, szétverték az angol­barát tábornok hadseregét és bevet­ték Hankaut. Ebben a hatalmas vá­rosban, mely a világ egyik legna­gyobb metropolisa, már vége a sze­rencsének: a koncesszió egyszerű papirrongy, amiért Peking sem áll­hat jót, a főváros, ahol pedig a kínai latifundiumosok és ijedt sárga sibe­­rek az urak. Mert a vörös Kanton­nak, mely legindusztriáltabb része a birodalomnak, északon, északkeleten is vannak rajongói és fegyvertársai. Minden kuli, aki rizsföldeken és ga­bonatáblákon verejtékezik angol, vagy amerikai tőkéseknek, Sut-Jan- Sen országától várja a megváltást: a robot eltörlését és az idegenek ha­­talomvesztését. De minden diák, min­den kínai kispolgár,, munkás- is mel­lette áll a harcban — Kantonra tette föl reményeit és illúzióit. Peking ide­gen nekik, a központi kormány nem ur a birodalom portáján, mert meg­alkudott. A kantoniak azt mondják: elárulta a forradalmat, elárulta Kina szabadságát. Pedig csak annyit tett, hogy zöld asztal mellett próbálta az ország testéről lefejteni a vám-bilim cseket, amiket Japán, Anglia és Amerika vert rá még a boxerláza­­dás letörése idején. Az eredmény: amit nyert a vámon, azt elvesztette a réven. Az európai és tengerentúli kapitalizmus körömszakadtig védi pozicióit. mert ha Kina elveszett — száz gyár kerül rovásra és ezrek mehetnek vissza az anyaországba — munkanélkülieknek. Kínában ma minden gazdasági hatalom a hár­mas-antanté; a kínai élet csak addig érhet, ameddig az ágyuk, vámok és koncessziók engedik. Ha tovább akar menni: nincs más ut, mint a fegyver ellen fegyvert állítani, nincs más ut, mint a forradalom. Kina már rájött erre az igazságra, már nem éri be a csöndes tiltakozás­sal. — Kina a kínaiaké — harsogja háromszázmillió kuli, háromszáz­millió rabszojga-torok. Anglia fe­nyegethet csatahajókkal, btintető­­expediciókkal, a lélek fészket vert Kínában, a vágy színezi az álmot és a siker —, lázit. A kantoni csapatok már nyertek néhány csatát; nem Vu-Pej-Fu, hanem Anglia ellen, a többi magától jön. Csang-Cso-Lin kaj-batett kézzel nézi a viaskodást — most még lábhoz tett fegyverrel, de holnap talán Mandzsúria is csatla­kozik a kórushoz és Peking is át­veszi a kantóni dalt. És akkor tiszta lesz a számadás: Kína, az egységes Kina áll szemben Európával és Ame­rikával. A harc nem testvérharc lesz, hanem élet-halálviaskodás a meny­­nyei birodalom szabadságáért. Még minden az elején tart, ám az esemé­nyek gyorsan követik egymást. A távoli moraj: a föld megingott Ázsiában —- Európa alatt. A kantoni vörös csa elönyom ulésukat Tom gesen me ékül le: Kínából az európaiak Londonból jelentik: Pekingből ér­kező jelentések szerint Vu-Pej-Fu csapatai Ho-Nan tartományban foly­tatják visszavonulásukat és Feng- Fau városáig vonták vissza frontju­kat. A kantoni kormány csapatai és Sanghai főkormányzójának, Sun- Csuan-Fdugnak osztagai harcban állnak, amelynek eredményéről még nincsenek hiteles hírek. A kínaiak ellenséges magatartá­sa folytán az európaiak töme­gesed hagyják el a hadiszintér« hez tartozó városokat. A kantoni csávátok főparancsnoka ultimátumot intézett a Jangcekian­­gon horgonyozó hajók kapitányai­hoz, hogy Hankau környékét hala­déktalanul hagyják el. Az angol konzulátus ezzel szem­ben utasította az angol hadiha­jókat, hogy minden körülmé­nyek közt maradjanak meg Hankauban és védjék meg az európaiakat. A vörös csapatok parancsnoka meg­tiltotta a Jangcekiangon levő idegen hajók parancsnokainak, hogy a helyzet veszélyességére való tekin­tettel napközben hajóikat elhagyják. Nem mond 1© a líormány Uznnovics misitszterelsitS'k erélyesen cáfolja a ltorményválságról szóló híreket — A lumkidit «tykoalield» két pórija közt teljes az egyetértés és a kormány to írj a a koroia bizalmát — A Nikies­­ügytoen nines nézetei térés a radikálisok és Madiesék között A sMiMüsstereliiöIc nyilatkozata a sajtó számára Beogradból jelentik: Uzunovles miniszterelnök kedden este fogadta a sajtó képviselőit és a következő nyilatkozatot tette előttük: — Úgy látom, hogy a sajtóban és népgyüléseken olyan híreket ter­jesztenek, mintha közeli kormány­változással kellene számolni. Ezzel szemben tény az, hogy annak a politikának alapjai, a mely a radikálisok és a Ijorvát parasztpárí együttműködésében jut kifejezésre, változatlanok és semmi ok nincs bármiféle átcsoportosítás végrehajtására. A két politikai pártban teljes egyet­értés uralkodik minden fontos kér­désben és igy a jelenlegi kormány­koalíció felbontására semmiféle szük­ség nirics. Az egyes pártvezérek azt hangoztatják, hogy a Kormány ré­széről felszólítást kaptak az együtt­működésre. Én a magam részéről senkit sem hívtam meg, hogy a kor» mány-koaiició kiszélesítéséről ' tárgyaljak. A két párt harmonikus együttműkö­dése feleslegessé teszi, hogy a kor­­mányzatba más erőket is bevon­junk. Az újságíróknak arra a közbeve­­tett kérdésére, hogy mi van a Ni* kies-üggyel, a miniszterelnök a kö­vetkező kitérő választ adta: — Önök szem elől tévesztik, hogy Nikicsnek pártja van, amely ugyanazt a poli ikát akarja folytatni, mint a horvát paraszt­párt. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban min­denféle alaptalan szenzációkat gyár­tanak, de ismétlem, a kormány helyzete stabil és elvégzi a reá háruló kötelessé­gét. A parlament összehívása után az ellenzéknek módjában lesz megkér­dezni tőlünk, hogy mit végeztünk. Kijelentem, hogy semmi változás nem lesz. Ilyen változáshoz mértékadó fak­torok elhatározására volna szükség, ilyen elhatározás azonban nincs, de különben is minden törekvés a mai helyzet teljes felbontására ve­zetne és igy természetesen el­lenkeznék a megegyezés politikájá­val. A radikális-párt a Radics-párt­­tal együttműködik mindaddig, .mig bírja az alkotmányos tényezők " bi­zalmát. A mai kormány élvezi ezt a bizalmat. Nem akarom megvádol­ni a sajtót, hogy a forgalomba ho­zott verziók nélkülözték a komoly alapot, mert könnyen lehet, hogy a közvélemény komoly eshetőségek­nek tekintette azokat a megbeszélé­seket, amelyeket egyesek, vagy po­litikai csoportok folytattak egymás­sal, amelyeknek azonban semmi be­folyásuk nem lehet a helyzetre. Ezeket a verziókat mi azért nem cáfoltuk meg. mert úgy lát­tuk, hogy az a leghelyesebb, ha az időre bízzuk a cáfoajtot. A kormány elnöke teljes mér­tékben bírja a másik alkotmá­nyos tényező bizalmát. A kor­mány a legstabilabb és a helyén marad. Igaz, hogy nem nagy élvezet ol­vasni azokat a híreket, hogy a kor­mányt meg fogják buktatni, én azon­ban tudom, hogy milyen nehézsé­gekkel küzdők, amikor a feladato­mat kell teljesiteni. Ezt a munkát én nem dicsőségvágyból vállaltam. Egyébként könnyen teszem túl ma­gam az ilyen jóslatokon. Az újságírók ezután kérdést in­téztek a miniszterelnökhöz, hogy merültek-e fel ellentétek a kormány­ban Krajacs kereskedelmi miniszter gazdasági programja tekintetében. A miniszterelnök a következőképpen válaszolt: —• Krajacs miniszter mellett, aki a gazdasági program előkészítésén dolgozik, egy bizottság működik. A bizottság tagjai a minisztertanács két ülésén ismertették a kormánnyal munkájuk eredményét. Hogy be van-e fejezve a munka és a javaslat megszövegezése készen van-e, azt kérdezzék meg a bizottság tagjaitól, vagy a kereskedelmi minisztertől. — Mi lesz a parlament munka­­programja? — kérdezte a Bácsme­­gyei Napló munkatársa. — A parlament október 4-ikén ül össze és először fogadja a csehszlo­vák képviselőket. Az érdemleges ta­nácskozásokra csak 10-ikén kerül a sor. Ezután ismét a Nikics-kérdésről beszélt a miniszterelnök és kijelen-, tette, hogy ez a pártvezéreket és a kormány tagjait sokat foglalkoztat­ja, azonban a radikálisok és a Radics-párt között ebben a kérdésben is teljes összhang uralkodik. Az újságíróknak arra a kérdésére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom