Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-19 / 259. szám
14. oldal. tegségét, hogy kímélje az egészségesek érzékenységét... Szédelgek, tántorgok és támolygok ebben a társaságban, mint egy gyilkos, akiről még senki se tudja, mily iszonyú bűntény terhe nyomja és mily rettentő lelkifurdalás gyötri a bűnös lelkét. Ez is jószivü emberbarát és finom jellem, sőt gyöngéd kedély, aki nem fogja busitani a barátait azzal, hogy föifedje előttük a sötét tettét. Elég jókor tudják majd meg, ha a rendőrség ráteszi a kezét... Egy vagyonilag teljesen lecsúszott ember nincs is sokkal előnyösebb szituációban, mint egy elmebeteg vagy egy gonosztevő. Sőt kérdés, hogy ha a titka kipattan, részesül-e majd olyan rangszerü ellátásban, mint ez utóbbi gentleman-ek? Mert a tébolyházakban egész bizonyosan, s a börtönökben is valószínűleg jobb az ellátás, mint a szegények házában vagy egyéb kegyelemkenyéren... Ez a bitóhaladék szinte jól esik nekem, s kissé megvigasztal a sivár jövővel, amely felém ásít. Még játszom egy darabig az urat, aki számot tesz, akit tekintetbe és észrevesznek, s akinek még szava, sőt voksa van, — aztán, nemsokára, úgy is vége lesz mind ennek és mindennek... Ha kisül a gyalázatom (nem az, hogy megőrültem, sem az, hogy embert öltem, hanem, hogy elfogyott a pénzem), akkor úgy se lesz többé szerepem, szavam, helyem, semmim ... Akkor a társaság számára megszűntem lenni, akkor halott leszek. S erről jut eszembe valami. Érdekes volna, ha az ember, épen úgy, ahogy a tönkrejutását nem árulja el a környezetének, a halálát is egy ideig titkolhatná előtte s úgy járna-kelne a világban, az uccán és a kávéházban, mintha semmi / változáson se ment volna át — mintha még élne... Lehet, hogy az ily derék férfiúnak az arca kissé szokatlanul halavány lesz, de a társaságnak szerencsére nincsep valami elmésen kitaláló és élesen meglátó szemé, š akik nem veszik észre, ha égy barátjuk elveszti minden vagyonát, Valószínűleg arra se jönnének rá, hogy az szerencsésen kilehelte a lelkét... Föltétlenül nagyon érdekes kísérlet lenne s bízom benne, hogy az irányadó körök a rája vonatkozó javaslatot magukévá teszik. Persze, én nem merem azt megtenni, mert a szegény embernek nincsen tekintélye s az indítványai úgy hasalnak el, mint analfabéták a szigorú vizsgán. Ellenben ha egy gazdag férfiú, akinek kedvezett a konjunktúra s igy befolyása is van, hozná szóba, bizonyos, hogy akklamációval fogadnák el. ,.. Egyébaránt minek? Akinek nincs semmije, az úgy is meghalt... Én is úgy járok-keiek most a polgártársaim közt, mint valaki, aki meghalt, s akiről ezt a sajnálatos (vagy esetleg örvendetes) körülményt még nem tudják. Én se mondom meg nekik, hogy meghaltam, hogy niincs már semmim, nehogy kénytelenek legyenek sajnálkozni a sorsomon, amely nekik alapjában véve olyan közömbös, olyan mindegy ... BÁCSMEGYEI NAPLÓ Őszi lakodalom 1926 szeptember 19. Fenyves Ferinek : hercegemnek ! Irta: Somlyó Zoltán A pincés hegyekbe mámoros gőz: Vörhenyes szekerén meglőtt az ősz: A rozsdás avaron kurjantva szállt. Mézizii szőlő gerezdet kaszált. A pincék altalán be-bekopog. Részeges sörénye vadai lobog. Lidérces láng száll a hordok felett — a földnek méhéből láziizenet: Emberek, hé! hahó! Forr már a must! Félre a kapát, meg a kalamast! Szívből most gondot az okos kivet: csap alá tartam most a szivet! Vídulni muston, Vidulni dalon! Mig tart az őszi szent lakodalom!... Kellemetlen i egy diplomata noteszéból GRANDHOTEL „BELLEWE« SPLIT 1926. ŐSZI SZEZON AZ ADRIÁN 45 MODERN BERENDEZETT SZOBA ELSŐRENDŰ KISZOLGÁLÁS ÉS ELLÁTÁS }S ÁRAK NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓHELY JUGOSLAVIJA ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Bácsmegyei főtelepei: NOVISAD Petra Zrinjikojf ul. 36 Telefon 55 SUBOTICA SOMBOR Kr.Aleksandraul.7 Telefon 216 Telefon 330 A francia könyvpiacon most jelentek meg Georges Louis volt pétervári francia nagykövet intim feljegyzései. Louis éveken át naplószerü feljegyzéseket vezetett Európa híres férfiaival való találkozásairól és ezekben a feljegyzésekben egészen leplezetlenül és őszintén beszél azokról az emberekről, akiket mint nagy férfiakat ismer a világ. Az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk Louis jegyzeteiből. Ferenc Ferdinánd Nicoison azt mondja róla, hogy nem szereti az angolokat, Crozier azt beszéli, hogy szót sem ért angolul Js amikor Vilmos császár egyszer angolul szólított meg osztrák tiszteket, a trónörökös egyszerre náthás lett. így hívják: Olaszország hercege. Rendkívül mozgékony. Jelenleg haragszik Aehrenthalra, mert ez a külügyminisztérium félhivatalos lapjában, a Fremdenblattbán olyan hangon Íratott a Chotek Zsófiának adományozott hercegnői rangról, ami nem tetszett a trónörökösnek. Ferenc Ferdinánd elfogadta II. Vilmos egy meghívását, anélkül, hogy arról emlitést tett volna Aehrenthalnak. Az egyik félhivatalos megkérdezte a külügyminisztert, mi van a trónörökösnek ezzel a kirándulásával, amire Aehrenthal igy válaszolt: — Egy közönséges vadászatról nem Írunk cikkeket. Azt mondják, hogy Dumaine, a .bécsi francia követ még sohasem látta Ferenc Ferdinándot. Egyáltalán nem csodálkozom ezen, mert én is csak vadászaton találkoztam vele. Nehéz ember. És mégis, olyan jól megértették egymást a német császárral? Annak dacára, hogy kölcsönösen megvetik egymást!... Berlinben pontosan tudják, hogy azon a napon, amelyiken trónralép Ferenc Ferdinánd, Ausztria-Magyarország nem tűri majd, hogy mögötte álljon Németország. Olyan vérbeli Habsburgnak, mint a trónörökös, már az is koncesszió, ha egyenrangúnak kell magát vallania egy parvenüvel, mint Hohenzoilern Vilmos. Aehrenthal Aehrenthallal többször találkoztam Bukarestben, ahol hat évig volt követ. Okos és nagy akaraterejü ember, ért hozzá, hogy leplezze a szándékait. Ambíciója mindig a külügyminiszterség volt és szívesen beszélt általános kérdésekről. Politikai programjának egyik főpontja a három császár szövetségének helyreállítása volt. Sokat beszélt Pétervárról, ahol huszonnégyéves korában a nagykövetségen teljesített szolgálatot. Akkoriban nagy barátság fűzte Kleinmichel grófnőhöz, aki ugyan nálánál néhány évvel Idősebb, de még mindig elég fiatal volt. Aerenthal nagyon óta is állandó levelezésben állanak. Egészen bizonyos, hogy a grófnőtől még ma is kap híreket és tanácsokat. Amikor mint nagykövet visszakerült Pétervárra, ismét felmelegitették a barátságot. Aehrenthal nagyapja zsidó volt, a felesége magyar mágnás asszony. A múlt évben a császár grófi rangra emelte és igy egyenrangúvá tette a feleségével. Berchtold Izvolskij beszéli: Mit akar ez itt? (T. i. Pétervárott.) Micsoda viselkedés ez? Minden este táncol.. • igen kis zsidó asszonyoknál. Ha az ember arra gondol, mit jelentett ez valamikor: osztrák nagykövetnek lenni! A személyes érintkezést már nem tartom fenm vele. Ha hozzám jön, megbészéljük a hivatalos ügyeket. £z minden. Nem tudom neki megbocsátani, hogy nem dementálta Dillonriak a »Fortinghtly Review-ben megjelent cikkét. Aljas volt ez a cikk. Berchtold azt mondja, hogy a cikk politikai része nem tőle van. Erre megkértem, hogy jelentse ezt ki nyilvánosan, ezt azonban nem tette meg. Nem kérdezhettem meg, milyen okból, ha azonban nem lett volna nagykövet és én miniszter, az affért más úton Intézzem volna el. Aehrenthal gróf nem ismeri Oroszországot. Nem látja, mint változik itt minden. Akkor sem ismert minket, amikor még itt volt nagykövet. Amikor miniszter lett, Schwambach küldözött neki híreket. Ezek aztán teljesen megbolonditotálc. # Aehrenhal, amikor- még pétervári nagykövet volt, azt mondta Berchtoldról: — Nézze csak ezt a Berchtoldot. Reggel tíztől este hatig a hivatalában ül. Pedig hétszázezer forint jövedelme van. Izvolszkij Az orosz külügyminiszternek 24.000 rubel fizetése van, Izvolszkijt kinevezték a császári tanács tagjává, ami külön 14.000 rubelt hoz a konyhára. A jövedelme tehát 96.000 frank. Súlyos adósságok nyomják, dacára, hogy a 'cár már többször is kifizette azokat. Rendkívül pazarló. Neki és a feleségének rendkívül kapóra jönne egy nagyköveti állás. A politika azonban olyan vonzerő számára. hogy csak nehezen válna meg a minisztériumtól. Turkhan ismerte még római attasé korából. Akkor nagy vivőr volt Poincaré Néhány nappal azelőtt, hogy Poincaré jelöltette magát az elnöki állásra, meglátogatta Deschanelt és becsületszavára fogadta, hogy nem jelölteti magát. Ki felelős a háborúért? Az augusztusi kék könyv olvasása után: Az ember szinte érzi, mint mondották maguknak Poincaré és Szaszanov: »Nem a* a fődolog, hogy megakadályozolyan szinben tűnjék fel, mintha mindent megtettünk volna, hogy megakadályozzuk«. Izvolszkij befolyása és politikája állandó súrlódásokat okozott Oroszország és Ausztria között. Ennek az állapotnak matematikai következetességgel háborúra kellett vezetnie és igy a német militarista párt malmára hajtotta a vizet. Izvolszkij teljes joggal mondhatja tehát, hogy az 1914-es háború az ő háborúja. Ha Falliéres elnök és Pichon külügyminiszter maradt volna, az 1914-es háborút éppúgy elkerülhettük volna, mint az 1909-est. Nem hagyják a bölényeket kihalni Egy bizarr javaslat, miképen, volna családi öröm elérhető a férje által e'hanya olt bölönynénél A bölény (Bosbison bonasus) követni alkarja a mammut és a többi prähistorikus állat példáját és ki akar halni. Már a jégkorszak. óta csatangol a földön, úgy látszik elfáradt. A bölényapák nem teljesitik kötelességeiket a fajfentartás terén és a bölényanyák is húzódoznak bölénygyermekeket a világra hozni. Egy szép napon arra ébredünk, hogy az egykor egész Európában elterjedt előkelő bölénycsalád- cimerét befelé kell fordítani, a középkori lovagok, hatalmas lengyel királyok és méghatalmasabb orosz cárok kedvelt vadja — csak múzeumokban lesz látható. A szabadban a bölény már nem fordul elő. Mindössze hatvan európai bölényt számláltak össze, amelyek különböző állatkertekben vannak alkalmazva, vagy pedig bölénytenyésztők farmjaiban kényeztetik őket. A hatvan utolsó bölényből a schönbrunni állatkert négyet birtokol. Négy bölény! Ez már valami. Nagy büszkesége a négy bölény a bécsi menazseriának. A rácsra, amely elzárja őket a külvilágtól, egy tábla van ráerősitve, amely úgy ihat, mint egy pártecédula -és amely jelenti, hogy a bölény szabadon nem létezik többé. A világháború és a forradalmak áldozatai lettek a bölények. Meglehet, 'mialatt az emberiség önmaga kiirtásával volt elfoglalva, elhanyagolta a bölényeket, amelyek az európai khaoszt felhasználták arra, hogy észrevétlenül eltűnjenek a föld színéről. Teljesen megértem a bölényeket, hogy nem akartak élni egy olyan világban, ahol olyan borzalmak történnek, mint a háború. Most azonban a béke ránk köszöntött, az emberek is alaposan megjavultak és nem akarják hagyni a bölényeket kihalni. Kétkézzel a sírjából húzzák vissza a bölényt, amely úgyszólván három lábbal már a sírban van. Manhev ott áll oxigén tömlővel a bölény halálos ágya mellett és mindent elkövet, csakhogy a bölény be ne mondja a vizet. Itt nem lesz kihalva! Három évvel ezelőtt egy nemzetközi társaság alakult, amelynek egyetlen célja: a bölények fentartása és a bölények életkedvének helyreállítása. A Nemzetközi Bölény Egyletnek 317 tagja van, szóval ötször annyi, mint ahány bölény. Kiváló zoológusok, tanárok, tudósok, állatkerti igazgatók, vadászok, vadász társaságok, német-birodalmi lovagbirtuktulajdonosok, irók és Ferdinánd, a volt bolgár cár tagjai a bölényeket keblén melegítő társaságnak. A csehszlovák tagokat kizárták az egyesületből tagdijnemfizetés címén, amíg Jugoszlávia majdnem az egyetlen ország Európában, amely egy taggal sem szerepel a tagok’ lajstromában, Jugoszlávia nem nyúl a bölény hóna alá, a legszigorúbb semlegességet tanúsítván a bölény kihalási problémával szemben. A bölényfejlesztő nemzetközi társaság a napokban tartotta rneg harmadik kongresszusát Bécsben a bölénybarátok nagy érdeklődése mellett. Eu ínint lelkiismeretes újságíró, a kongresszusi megelőzően kimentem a schönbrunni bölényekhez, hogy megkérdezzem személyesen, hogy nincs-e ellenvetésük, hogy róluk — nélkülök határoznak és általában, micsoda elvi álláspontot foglalnak el az erőszakos mentési akcióval szemben? Két-két bölénypár napozott a külön elkerített kis kertben. Busan lógatták nagy bölényfejüket, szemük, mint sötétkék bársony, tompán fénylett. Éppen egy szobrásznak álltak modellt. De annyi egykedvűség, oly tömény pesszimizmus sirt le az arcukról, valami teljes életmodor, úgy, hogy ha véletlenül én vagyok a bölényeket a világon marasz-
