Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-16 / 256. szám

t 4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ?Q26. szeptember 16. Öngyilkossági járuány a párisi gyermekek között Irta és rajzolta: L/aszary Bábor Párist is kikezdte az öngyilkossági járvány — és a világváros tradicionáli­san egzotikus múltjához híven meglehe­tősen különös mqdon. Rendesen azok menekülnek a halálba, akiket vagy a nyomor, vagy gyógyíthatatlan beteg­ség, vagy szerelem gyötör. De hogy valaki minden különösebb és megma­­gyarázhatóbb ok nélkül keresse a halált, erre még nem igen vö.lt példa — kivált­kép ilyen tömegesen nem. Az emberek úgy dobják el maguktól az életet, mint egy elhasznált rongyot. Párisban például sokan lesznek ön­gyilkosok a nyolc-tizenötéves gyere­kek közül! És miért? íme egy-kettő a legújabb esetek kö­zül: Egy tizennégyéves kisfiú felakasztot­ta magát. Mire rátaláltak, már későn volt. Senki sem tudta az öngyilkosságnak magyarázatát adni. A fiú játszótársai igy mondták el: — Olyan különös volt egy idő óta a Pali; mintha nagyon de nagyon unatko­zott volna! Egy tizenkétéves kislány gázzal mér­gezte meg magát. Itt» már az irodalom is szerepet játszik, mert halála okául két. sor magyarázatot adott a kis le­ányka. Egy darab papirosra, szarkaláb betűkkel ezt irta: — Le plaisir de mourir sans peine vaut mieux que la peine de vivre sans plaisir... (a halál gyönyöre fájdalom nélkül többet ér, mint az, élet fájdalmat Síön&k „\K#_ Egy párisi gyereklány, akinek az élet »gyönyörei« hiányoztak! Egy nyolcéves fiú kútba ugrott. Meg­előző napokon többször úgy akadtak rá, hogy keservesen sirt. — Mi bajod, kisfiam? Miért sírsz? — kérdik tőle. — Azért sírok, mert mi lesz velem, ha a papa meg a mama meg találna halni? Ilyen gondjai voltak. Hozzá kell fűzni, hogy egyik szülő­nek sem volt semmi baja, ami a medi­táló kis fiút végzetes tettére késztet­hette volna. Gyakoribb, hogy meg akar halni az a gyermek, akit erősen megdorgálnak. A legtöbb esetben nyomban kész me­­halni. A különös öngyilkossági eseteknek természetesen a lapokban élénk vissz­hangja támad. Már olyanokat is írnak, hogy nem szabad a gyerekekkel erősebb hangon beszélni — megütni pedig isten ments! — mert az ilyen apró kis lé­nyek borzasztó érzékenyek és mingyárt meg akarnak halni. Az amerikai kongresszus nem tárgyalhat a háborús tartozások törléséről Coolidge elnök nyilatkozata Washingtonból jelentik: Coolidge elnök részletesen nyilatkozott a há­borús adósságok kérdéséről. Az el­nök megismételte az Amerikával szemben fennálló európai háborús tartozások kérdésében már többször hangoztatott álláspontját és határo­zottan kijelentette, hogy semmiesetre sem fogja megen­gedni, hogy a demokrata párt képviselői és szenátorai a kon­gresszus elé vigyék a háborús adósságok teljes törlésére irá­nyuló javaslatukat. Coolidge elnök kijelentette, hogy szilárdan meg van győződve arról, hogy a demokrata párt a kérdést a kongresszusban csak azért akarja szóvátenni, hogy zavarba hozza a kormánytöbbséget. Hangsúlyozta azonban Coolidge, hogy ilyen nagyfontosságu kérdést a parlament nem tárgyalhat ad­dig, amig az illetékes kormány­tényezők nem hoztak az ügy­ben döntést. Coolidge nyilatkozatát a pártok körében élénken kommentálják. Németország adománya a Manfeaiigyi Hivatal száftfüra : ' Stresemaim átnyújtotta Thomasnak a díszes ablak* •üvegekről szélé adományleveiet I5*f j Géniből jelentik: A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal dísztermében szerdán nyújtotta át ünnepélyesen Stresemann német külügyminiszter Albert Thomasnak, & Munkaügyi Hivatal elnökének a német kormány adománylevelét művészi kivitelű színes ablaküvegekről az uj palota lépcsőháza számára. Albert Thomas megköszönte a német kormány adományát és hang­súlyozta, hogy a Nemzetközi Mun­kaügyi Hivatal nem nélkülözheti Né­metország közreműködését. — Né­metország —mondotta — nagysze­rű szociális berendezkedésével erős támasza a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak. Stresemann meleg szavakkal vi­szonozta Albert Thomas beszédét. Gyógyulófélben van a szuboticai szerelmi tragédia férfiszereplője Schafférnék anyagi természetű, bajai voltak, de nem ezek miatt kereste a halált A szuboticai közkórház sebészeti osz­tályán a legnagyobb gonddal ápolják a Cara Lazara-uccai szerelmi tragédia férfi szereplőjét Schäffer Istvánt, aki­nek állapota napról-napra javul és ha inég nincs is túl az életveszélyen, némi remény van rá, hogy életben marad. A szerdai napot már nyugodtan töltötte el, délben jóízűen megette levesét és egy kevés főzeléket is. Láza nincs és egy-két nap múlva, ha nem következik be visszaesés, nincs kizárva, hogy a mű­tétet is végre lehet hajtani rajta. Be­szélni azonban még nem tud Schäffer, csak egy-egy szót, de az orvosok nem is engedik beszélni, mert egyelőre ke­rülnie kell minden izgalmat. Szerdán délután meglátogatta testvé­re és sógora; dr. Scheib Károly szom­­bori ügyvéd. Amikor odaléptek beteg­ágyához és nevén szólították, feléjük fordította arcát, látszott, hogy beszélni szeretne, de csak annyit tudott mon­dani: — Jolán? Az éjszakát Schäffer nyugodtan töl­tötte és az orvosok is bíznak benne, hogy néhány nap alatt annyira megerő­södik, hogy a rendőrség is kihallgathat­ja majd a tragédia hátterének a tisztá­zására. • bútorozott szobában, hogy folyt le a ha­lálos végű szerelmi párbaj, ez a problé­ma még mindig élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Akik közelebbről isme­rik Schäffer életét, úgy vélekednek, hogy a fiatalember végzetes elhatározására az is kihatással volt, hogy bizonyos anyagi természetű differenciák merültek* fel közte és munkaadója, a Weigand-cég közt. A Weigand-cég főnökei megcáfol­ják ezeket a híreket. — Schäffer — mondotta nyilatkozatá­ban a cég egyik főnöke — ezév februárjá­ban lépett be hozzánk. Rendes, pontos hivatalnoknak ismertük, de kissé köny­­nyelmünek mutatkozott. Differenciái vol­tak ugyan velünk szemben, amelyek rendezésére csütörtökön este fel is szó­lítottuk, azonban ez az ügy természe­ténél fogva nem oly nagy jelentőségű, hogy emiatt öngyilkosságot kellett vol­na elkövetnie. Már napokkal, sőt hetek­kel az esetet megelőzően feltűnően ide­gesen viselkedett. Idegességének alig­hanem más oka volt. Dr. Glanznéhoz már régóta bizalmasabb barátság fűz­te s ebből nem is csinált titkot. Úgy látszott azonban, vagy legalább is ezt mondta, hogy szakítani akart. — Nálunk az a szokás, hogy az üzlet­ben vasárnaponként mindig más és más jtisztoáselő inseekctóziik, Anäkoc Sghäf* fér nem volt soron, Szomborban tartóz­kodott, ha pedig inspekciós volt, rend­szerint vagy aznap, vagy másnap már keresték telefonon Szomborból és az iránt érdeklődtek tőle, hogy miért nem utazott át. Az utóbbi időben számta­lanszor előfordult, hogy ha Szomborból telefonon keresték, mást küldött a tele­fonhoz azzal, hogy nincs itt. Schäffert, ha öngyilkos akart lenni, csak az indít­hatta erre, hogy szeretett volna szaba­dulni a viszonytól, de nem volt elég ereje a szakításhoz. Pornográf filmgyárat leplezett le a bécsi rendőrség Balkánra küldték a pornografikus mozifelvételeket Bécsiből jelentik: A bécsi rendőrség már régóta tud arról, hogy Bécs-ben egy vállalat pornografikus filmeket hoz forgalomba s az ilyen filmek külföldre való szállításával fényes üzleteket csinál. Azt is megállapította a rendőr­ség, hogy a -titokzatos filmgyárnak­­magában Bécsiben sok megrendelője van, mert zártkörű társaságok házi mulat­ságain rendszeresen vetítettek obscen filmeket. A titokzatos filmgyárat azon­ban nem sikerült leleplezni, Néhány nap előtt a rendőrség a West­­bahnhofon letartóztatott egy Moor La­jos nevű fiatalembert, aki a pályaud­varon gyanúsan viselkedett. Kihallgatá­sa során moziszimésznek mondotta ma­gát s eldicsekedett vele, hogy a Kokain cimü fitaben ő játszotta a főszerepet és evvel olyan \sifcert ért el, hogy Per­zsiából is kapott szerelmes leveleket. Vallomása alapján megtalálták a film-1 gyárat, leleplezték a filmek íorgalom­­bahozóit és szereplőiket. A szereplők közül harminc fiatal leányt tartóztattak le, akik épen mint meztelen táncosnők élethűen szerepeltek egy készülő, fillm­­bem^A-i .-nyomozás. ,azt; isnm^l^ffltotta, hogy a pornografikus filmeknek az egész .világon nagy keletjük. volt. Svájc­ban és Magyarországon is kapósak vol­tak, de a legnagyobb részüket, a. Bal­kánra -száiitották. Görögország, Romá­nia és TöröfcoTSzil ' Vöitaik a legjobb vevői a meztelen filmeknek, de jutott belőlük Zagrebba és Beogradba is. Beleőrült a fcék sugarakba Szentel szobafestő tragédiája Szentéről jelentik: Tragikus ese­mény foglalkoztatja a szentai közönsé­get. Vorgics János hetven éves szoba-, festő, aki valamikor nagy szerepet ját­szott a város közéletében is, szerdán reggel megőrült, dühöngeni kezdett, ugylhogy be kellett szállítani a közkór-' ház elmeosztályára. Vorgicsnak ezelőtt Öt évyel meghalti a felesége és azóta állandóan busko­­mor volt. Több Ízben öngyilkosságot kí­sérelt meg, néhány héttel ezelőtt pedig fel akarta gyújtani a házát, hogy maga is bennégjen és csak nagy nehezen tud­ták rokonai megakadályozni szándéká­ban. Néhány nappal ezelőtt az a rög-, eszméje támad't, hogy az egész világ, kékszinü, mindenkinek arról panaszko­dott, hogy kékszinü sugarak üldözik, amelyekkel állandóan meg kell birkóz­nia. Kedden délután a lakása udvarán vívott elkeseredett küzdelmet a kéksu-i garak ellen. Minden tárgyat, ami a ke­­zeügyébe került, többek között egy víz­zel telt mosóteknőt is, hihetetlen erővel' felemelte s messze eldobta, hogy mint1 mondotta, leüsse a 'kéksugarakat. Csak nagy nehezen tudott ismét megnyugod­ni, mire hozzátartozói ágyba fektették. Szerdán délelőtt hirtelen felugrott az ágyból és folyton azt kiabálta: — Ismét itt vannak azok az átkozott kék sugarak! Dühöngeni kezdett, majd a bútorokat össze-vissza dobálta, amikor pedig hoz­zátartozói mek akarták fékezni, reájuk rontott és fojtogatni kezdte őket. Csak* nagy nehezen tudták ártalmatlanná ten­ni, majd értesítették a rendőrséget is, amely Vorgicsot, mint köz- és önveszé­lyes elmebajost, beszáütttaüa a közkor*

Next

/
Oldalképek
Tartalom