Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-12 / 252. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ _________________1926. szeptember U Megkezdődik Noviszadon a III. osztályú kereseti adó kivetése Noviszadról jelentik: A noviszadi tar­tományi pénzügyigazgatóság elkészítet­te a Noviszad város részére kidolgozott III. osztályú kereseti adójavaslatot és azt szeptember 11—18-ig a városháza adóügyi osztályában közszemlére teszik ki. A kereseti adóbizottsági tárgyalás szeptember 20-án kezdődik. A noviszadi járásban a III. osztályú kereseti adókivetés már szeptember 13-án kezdődik. A pénzügyigazgatóság javaslatait az egyes községekben már előzőleg közszemlére tették ki. A novi­szadi adókivető bizottság a tartományi pénzügyigazgatóság épületében fog mű­ködni. Noviszad város részére a pénzügymi­niszter a III. osztályú kereseti és for­galmi adók kivetésére két bizottságot nevezett ki. Az első bizottság elnöke Radivojevics Sztevan mérnök, elnökhe­lyettes: Dimics Lázár nyugalmazott ta­nító. Rendes tagok: Milics Tódor lel­kész, dr. Jankovics Pál ügyvéd, Czid­­lik Ferenc ipartestületi elnök és Matics Milorád kereskedő. Póttagok: Marko­­vics Sándor földbirtokos, Kerácz Száva birtokos, Vucskov Milán kereskedő és Csabay Henrik szabó. A második bizottság elnöke: Mrkics György nyugalmazott pénzügyigazgató­sági tisztviselő, elnökhelyettes: Ara­­niczki Sztankó felebbviteli bírósági ta­nácselnök. Rendes tagok: Adamovics Sándor bornagykereskedő, Letics Szte­­ván földműves, Vlaskalics Vláda föld­műves, Lazics Sztankó kereskedő és Ernszt Bernát fakereskedő. Póttagok: Jovanovics Tósa banktisztviselő, Sza­­randa Lázár földművelő, Milák Jócó földművelő, Maetin Ferenc borbély és Zllkics György építőmester. A noviszadi járási adókivető bizott­ság elnökévé Radtdikov Márkó rumen­­kai gazdálkodót nevezték ki, elnökhe­lyettes lett Szavin Zsárkó földműves (Pasicsevó). Rendes tagok: Brankov Brankó földműves (Despot-Szveti-Iván), Gisz Mihály földművelő (Bácski-Járák), Bosnyákovics Pavle iskolaigazgató (Te­­merin), Jeftics Gábor kovács (Begecs), Jeszenszki Károly kereskedő (Bács- Petrovác). Póttagok: Vukovics Jován földművelő (Kiszács), Czrnovácski Milán földművelő (Sztari-Futak), Podhradszki Nikola tanító (Glozsán), Nesics Szve­­tozár asztalos (Pasicsevó), Szikácski György (Deszpot-Szveti-Iván). Kinevezte a miniszter a felszólamlási bizottságokat is. A Noviszad-városi fel­szólamlási bizottságban elnök: Mona­­sevics Dusán kereskedő, elnökhelyettes: Königstaedtler Dusán gyáros. Rendes tagok: Nikics Dusán nyugalmazott tá­bornok, Rákics Milutin földbirtokos, No­­vákovics Vláda földművelő, dr. Petro­­vics Milos földbirtokos és Niketics Bó­­zsa vendéglős. Póttagok: Grosinger Já­nos gyógyszerész, Vlaovics Mirkó föld­művelő, Muntyán György földművelő, Popov Milán kereskedő és Protics Mirkó mechanikus. A Noviszad-járási felszólamlási bizott­ságnak tagjai lettek: Elnök: Katies Mi­los nemzetgyűlési képviselő (Zsabaly), Az uj szuboticai színház ügykezelése kérdésében, mint jelentettük, legutóbb bizonyos nézeteltérések merültek föl űz illetékes tényezők körében és attól le­hetett tartani, hogy emiatt késedelmet szenvednek a városi színház és mozi si­keres működésének előkészítésére irá­nyuló intézkedések. Kétségesnek látszott az is, hogy a Városi Takarékpénztár, amely egy ízben már kész megállapo­dást létesített a tanáccsal a színház egy éven keresztül leendő adminisztrálására, megmaradhat-e a megegyezés mellett. Ilyen körülmények között az intézmény vezetésének kérdése függőben maradt. Beogradból jelentik: A pénzügyi bizottság szombaton délelőtt ülést tartott, melyen Setyerov Szlávkó felolvasta jelentését arról a vizsgá­latról, melyet az állami birtokok ke­zelése és költségvetése körül vég­zett a kiküldött albizottság. A jelentés, mely foglalkozik a beljei, a koszancsicsi, bozsjakovini, ljubicsevói és karagyorgyevói álalmi birtokok számadásaival. rámutat arra, hogy az áflami birtokok — a koszan­csicsi kivételével — súlyos de­ficittel zárták az utóbbi gaz­dasági esztendőket. elnökhelyettes: Legyenszkt György ma­gánzó (Szrbobrán). Rendes tagok: Dra­­golyov Nikola lelkész (Rumenka), Krsz­­tics Szlavkó földművelő (Sztari-Sové), Knezsevics Lázár földművelő (Sztarifu­­tak), Handler Izidor kereskedő (Teme­­rin), Novákov Jován kovács (Sztari- Sové). Póttagok:| Petrovics Milán föld­művelő (Nádalja), dr. Popovics Szteván ügyvéd (Zsabaly), Gruics Mladen kő­faragó (Pasicsevó) és Kolarsziki Dusán vendéglős (Rumenka). A kinevezett adókivető bizottsági ta­gok közül többen bejelentették tisztsé­gükről való lemondásukat. Gyorgyevics Dragoszláv főispán szom­baton délelőtt ismét hosszabb tárgyalást folytatott Lepedát Híjával, a Városi Ta­karékpénztár igazgatójával a színház ügyében. A tanácskozás befejeztével a főispán kijelentette a Bácsmegyei Napló munkatársának, hogy a színház veze­tése föltétlenül a Városi Takarékpénztár kezében lesz és most csak a megfelelő módot keresik arra, hogy a színház ügy­kezelése minél eredményesebb legyen. A színház vezetésének függőben levő résztletkérdéseiről egyelőre sem a főis­pán, sem a Városi Takarékpénztár igaz­gatója nem hajlandók nyilatkozni. A vizsgálat különösen súlyos hibá­kat talált a bozsjakovini birtok keze­lésében, mely az 1922—1924. évekre 20.064.000 dinár kiadással szemben csupán 718.000 dinár levételt mutat ki. A beljei uradalom 1923—24. években 36 millió tiszta hasznot ért el, 1924—25. években viszont nyolc millió dinár ráfizetés mutatható ki. Az 1925. évben még a cukorgyár is veszteséggel zárta az esztendőt, pe­dig a gyár ekkor dolgozta föl a leg­nagyobb cukorrépa-mennyiséget. A ljubicsevói állami birtok 1925-ben két és félmillió dinár ki­adással szemben mindössze bat­­százharmincegyezer dinár be­vételt ért el. A deficitek oka — a jelentés szerint — az, hogy minden állami birtoknál rendkívül nagy a személyi kiadás; egyes birtokokon több millió dinárra rúg. A pénzügyi bizottság elhatározta, hogy felszólítja az összes állami birtokokat, terjesszenek be pontos és kimeritő számadáso­kat Az albizottság jelentését hétfőn fogják részletesen megvitatni és kedden valószínűleg dönteni fognak, hogy mit csináljanak azokkal az ál­lami javakkal, melyek nem mutat* koznak rentábilisaknak. Tűzoltó-ünnep Apatinban Az uj laktanya felavatása Apatinból jelentik: Ünnepélyes kere­tek között szentelték föl Kisasszony­napján az apatinii tüzolfótestülfet uj lak­tanyáját. Az ünnepségek sorozatát az idegen tüzoltótestüietek felvonulása nyitotta meg. A menet az apitini tűzöl, tokkal együtt zeneszóval vonult Dellin Frigyes sörgyári igazgató, tüzoltófőpa­­rancsnok lakása elé, ahol Raics Szve­­tiszláv bácsmegyei alispán, a tűzoltó szövetség elnökének vezetésével együtt voltak már a járási tüzoltótestüietek parancsnokai. A kölcsönös üdvözlés után a menet a római katholifcus tem­plomhoz vonult, ahol ünnepi istentiszte­let volt. A templomból az uj tűzoltó laktanyá­hoz vonultak, ahol Bischof Antal be­szentelte a laktanyát, majd a nap je­lentőségét méltató beszédet mondott. Délben százötven terítékes diszebéd volt a Lindenmayer-féle szálloda nagy­termében. A banketten számos lelkes felköszöntő hangzott el. Délután három órakor az apitini tüz­­oltótestület tagjai az uj laktanya udva­rában nagy néptömeg jelenlétében gya­korlatokat tartottak, amelyeket nép­ünnepély követett. Este a Lindenmayer-szállodában ru­lett-bált tartottak, amivel az ünnepsé­gek sorozata véget ért. A szuboticai színház a Városi Takarék kezében marad Gyorgyevics Dragoszláv főispán nyilatkozata Nagy deficittel dolgoznak az összes állami birtokok A beljei uradalomban 1925. évben nyolc millió volt a ráfizetés A bölcs kádi (Régi keleti mesel Irta: Stella Adorján Napkelet városában Fatime volt a legszebb leányzó. Éjfekete szeme ki­csillogott fehér arcából, karcsú dereka ringott, amikor végigsétált a város fő­terén. Fatime sokat sétált. A felületes szemlélő azt hihetné, hogy egészségi okokból vitte túlzásba a sétát, de mi, a kik jól ismerjük a történetét, már most megcáfoljuk ezt a mendemondát. Fati­me foglalkozásával szorosan összefüg­gött a gyakori séta. Fatime hivatássze­rűen sétált. Fatime rossz nő volt... * Szépségének hetedhétországban hire járt. Messze tartományokból jöttek el a hívők, hogy élvezzék a női bájnak ezt a tökéletes mintaképe. Fatimének egy­re kevesebb ideje maradt a sétálásra. Olyan pompásan ment a sora, hogy nem volt szükség propagandára. Szo­bájának kilincsét egymásnak adogatták a férfiak és egyre nagyobb hire lett a szépséges arab lánynak. Egy-egy sze­repléséért már többet kapott, mint a leghíresebb művész. Saját palotájába költözött, saját fogatán járt. Tiz ara­nyat kellett fizetni annak a férfiúnak, aki közelebbről akarta élvezni Fatime éjfekete szemének tüzes pillantását. Kartársnői hiába próbáltak vele ver­senyre kelni, hiába kértek csupán öt aranyat a földi örömökért, a szórakoz­ni vágyó férfiak mégis Fatime szobá­ját óhajtották közelebbről megvizsgálni. * Azon üzleti elv alapján, hogy az ára­­kat a kmiaská és a kínálat szabályozza, a szép Fatime húsz aranyra emelte fel a látogatási dijat. Egyik napról a má­sikra. És a hossznak ezen a napján lá­togatta őt meg Ahmed, egy igazhitű fia­talember, aki már rég vágyakozott Fa­­time sokszor megénekelt bájaira. A nő kegyesen fogadta a fiatalembert, de mi­után nemes lelke irtózott minden vitat­kozástól, már a diskurzus első percei­ben közölte: — Tegnap óta lényeges áremelkedés van. Húsz arany a belépődíj. Ahmed mélységesen zavarba jött, meghajtotta magát és igy válaszolt: — Bocsáss meg szépséges leányzó — ez már árdrágítás... Én úgy tudtam, hogy mindössze tiz aranyért árulják a boldogságot... Fatime összeszoritotta az ajkait és nem felelt. Ahmed esetlenül elköszönt és futva távozott. Félszeg, gyáva fiatalember volt. Szé­­gyelte bevallani, hogy nem ismervén a közgazdasági élet hullámzását, mind­össze tiz aranyat tett a zsebébe, mi­előtt látogatóba jött. ★ Másnap ismét megjelent a leányzó forgalmas lakásán. — Újra itt vagyok — mondta zavart mosollyal. A lány felugrott mint a párduc. — Miért jött?! Ahmed csodálkozva nézett rá. Nem kellett hozzá túlságos leleményesség el­találni ennek a látogatásnak a célját. A fiatalember éppen ki akarta venni pénzeszacskójából a húsz aranyat, hogy, legalább halváim körvonalakban jelezze jövetelének célját, de a nő egy erélyes gesztusa félbeszakította ezt a mozdulatot. — Takarodjon ki! — kiáltotta hara­gosan. Ha maga árdráigtásnak minősí­tette az én eljárásomat, ide be ne tegye többé a lábát. Magának nem vagyok többé itthon. És ajtót mutatott a szerencsétlen Ah­mednek. * A fiatalember ettől kezdve egészen belehabarodott a nagyszerű Fatimébe. Mindent elkövetett, hogy elhatározását megmásítsa, de a lány nem engedett. Még Ahmed követeit is kidobta a laká­sából. — Ez az ember megsértett engem. Sohse fogom neki megbocsátani. En­gem mindenki elérhet, de Ahmed soha az életben... * Ahmed most már halálosan szerel­mes lett az álhatatos nőbe. Fontszámra ígérte neki az aranyat, de a makacs lány nem engedett. Egyszer barátai ta­nácsára álruhába öltözött és megláto­gatta Fatimát. A lány az ismeretlen uraknak kijáró szívélyes közönnyel fo­gadta. Már-már azt lehetett hinni, hogy Ahmed mégis eléri álmainak álmát, a húsz aranyat sikerült is rásózni a gya­nútlan nőre, amikor Fatime felismerte sóvár hangjának remegéséből. — Kotródj! — szólt rá haragosan. És utánavágtá a húsz aranyat * Ahmed betege lett ennek a szerelem­nek. Barátai már az életét féltették. —> Rámegy a fiú erre a vágyakozás­ra — mondták. Érthetően nagyon megörültek, ami­kor egyszer Ahmed sugárzó arccal je­lent meg körükben. — Gyerekek — mondta boldogan — a nő az enyém volt. Nagy izgalom támadt. — Hogyan? Hogy? — Álmomban. Az éjjel vele álmod­tam ... Az esetnek hire terjedt a városban s hamar megtudta maga Fatime is. El­küldte tehát komornáját Ahmedhez a következő üzenettel: — Miután elérted amit óhajtottál, légy szives a húsz aranyat megkül­deni. Ahmed kacagva üzente vissza: ■ — Az álmaim után nem fogok lük­­szuszadót fizetni. # Pörre került a dolog. Fatime bepa­naszolta az ügyet a bölcs kádinál. — A húsz arany jár nekem, ö ma­ga dicsekedett azzal, hogy én voltam az álomképe... Elvi okokból kérem el­marasztalni. Jól néznék ki, ha az ösz­­szes férfiak csak álmukban látogatná­nak meg... Ahmed nem akart fizetni s igy a bölcs kádínak Ítéletet kellett mondani. Három napi töprengés után az egész város feszült figyelme mellett hirdette ki az Ítéletet, amely igy szólt: — Fatimének igaza van, amikor a pénzét követeli, de igaza van Ahmed­nak is, amikor az álomért nem akar csengő arannyal fizetni. Döntésem te­hát az, hogy Fatime menjen haza alud­ni. Alvásközben joga van neki azt ál­modni, hogy Ahmed kifizette a húsz aranyat,,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom