Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-10 / 250. szám
♦ BÁCSMEGYEI NAPLÓ KÜLÖNVÉLEMÉNY-—sift — VISSZA Ä TÜZP&ÓBÁKQZ! Tekintettel arra, hogy jogi tanulmányaimat tizenkét perccel a második alapvizsga előtt — tehát még idejében — visszavonhatatlanul befejeztem, hivatottnak és feljogosítottnak érzem magam nemcsak véleményt mondani a jogszolgáltatás terén mutatkozó visszásságokról, de arra is, hogy bírálatot gyakoroljak azok fölött. Az a két esztendő, amit az egyetemi padokban eltöltöttem, nem butított el annyira, hogy kénytelen volnék magamat szakembernek tekinteni; nem, a jogi problémákat én még a laikus szemével, tehát világosan és észszerűen látom. A hivatásos jogász — nem tehet róla, szegény — egész életében rabja marad azoknak az előítéleteknek és babonáknak, amikkel tanuló-évei alatt megtömték a fejét és legyen bármennyire is modern szellem egyébként, reformátor, vagy akár forradalmár, sohasem fogja belátni, hogy már maga az alap rossz, korhadt, elavult, amelyen áll. Egy különben nagytudásu ügyvéd, aki előtt kifejezést adtam annak a nézetemnek, hogy a középkori igazságszolgáltatás sok tekintetben fejlettebb volt, mint a mostani, kinevetett és a profijogász fölényével ezt a kijelentést tette: — Talán visszakivánja a középkori bizonyítási eljárást, az istenítéletet, tüzpróbát, a párviadalt? — Igen — feleltem, mire leesett az álla. Ha véletlenül nem jogi, hanem, mondjuk, gépészmérnöki diplomát szerzett volna, akkor bizonyára nem jutott volna eszébe, hogy éppen a bizonyítási eljárást! válassza ki példának. Az újkori igazság- j szolgáltatás ugyanis ezen a ponton mon- | dott először csődöt. A modern judikatura bizonyítási módszere, amely a tanuk vallomásán s legfőképpen a vádlott beismerésén épül — ma már nyilvánvaló — nem ér egy rézpitykét. A tanúvallomások értékéről nem kell sokat beszélni, még a jogászoknak is megvan róla a véleményük. A budapesti: egyetemen a büntetőjog egyik professzora évröl-évre szemléltető előadásban mutatta be hallgatóinak, hogy egy előttük lejátszódott verekedés harminc szemtanúja közül nincs kettő, aki egybehangzó vallomást tudna tenni arról, amit látott. A bíróságok is »mérlegelik« a tanúvallomásokat, vagyis a tanúvallomásnak végeredményében nincs döntő befolyása az Ítélethozatalra. ' A vádlott beismerése azonban, egészen az utolsó időkig, perdöntő jelentőségű volt. A nyomozó-hatóságoknak, a vizsgálóbírónak, az ügyésznek és a biróság j tagjainak egyként az volt a legfőbb igyekezetük, hogy a vádlottat beismerésre bírják. A tanúvallomások és a közvetett bizonyítékok mind csak arra voltak valók, hogy a vádlott hallgatását megtörjék és megérhessék vele, hogy a további tagadás céltalan és nem segít a sorsán. Ha aztár. a vádlott vallott és töredelmesen beismerte a terhére rótt bűncselekményt, akkor a sorsa meg volt pecsételve. Ma ez már nincs igy. Ott tartunk, hogy egyszerűen nem számit, hogy a vádlott beismerő vallomást i \-~-c. vagy sem. A háború alatt cikket írtam Czövek r " hu' budapesti rendőrkapitányról és "mdtam, mert a papirbakkancs!. ól Viki tortúrákkal vette ki a beö vallomást. Akkor ez még súlyos .1 '.olt egy rendőrkapitány ellen, nyom■i íthelvezték a dunai kapitánysághoz - r ni fegyelmi büntetés-számba ment — és feisőbb utasításra kénytelen volt s ópert indítani ellenem, empora mutantur. Ma már nem vallatnak sehol — lelki tortúrákkal. Ellenben a csongrádi bombamerénylet vádlottaií íeimentette a biróság, noha a rendőrségén és a csendörségen beismerő vallomást tettek és részletesen jegyzőkönyvbe-diktálták, hogyan követték el a merényletet. Az ítélet inokolása szerint el kellett fogadni a vádlottak védekezését, hogy a beismerő vallomást veréssel erőszakolták ki belőlük. Hasonló indokolással mentette fel a szuboticai törvényszék a Németh László meggyilkolásával gyanúsított vádlottakat. Ez az eset már cifrább mert az_ ?926 szeptember 10. egyik megvert vádlott — mint ismeretes — rendőr. A klasszikus példa azonban az az államügyész marad, akiből mindössze néhány rablást és gyilkosságot vallott ki a csendőrtapéntat. És ezek nem elszigetelt esetek. Világszerte igy van. A török rendőrség éppúgy vallat, mint a román sziguranca, vagy az orosz cseka. A gyanúsítottat az amerikai, policeman is csizmasarokkal szorítja sarokba és a puskátus nyomát á francia rendőrprefektusok kihallgatásai után is nehéz néha eltussolni. Hiába próbáljuk álszeméremből letagadni: az inkvizíció intézménye nem szűnt meg az ulkor feltalálásával. Csak annyi változott a középkor óta, hogy akkor tanult bírák és kegyes papok kezébe volt adva a vádlott sorsa, mig mi rábízzuk a vádlott kínzását durva és unintelligens csendőrkáplárokra. Lehet, hogy a jogászok szemében ez fejlődés. Én borzasztó sülyedésnek tartom és megnyugvással, csaknem örömmel fogadnék egy olyan törvényt, amely kimondaná, hogy a vádlottat csak egy püspökből, egy kúriai bíróból és a kormány egyik tagjából álló bizottság rendeletére szabad megkinozni, másnak ehhez nincs joga, még a t). G*v.úi. helyi csendőrőrvezetönek sem. Ha már kell lenni inkvizíciónak — és, ugylátszik, kell lenni, mert van — akkor csináljuk felvilágosult emberekhez méltóan: középkori módra. Igenis, jöjjön az istenítélet, jöjjön a tüzes vas, jöjjön a kinpad, de a biróság rendelje el, hogy mikor. Akkor legalább tisztában lesz vele az Ítélkező fórum, hogy mennyi értéket tulajdonítson a botcsinálta beismerésnek. Mert a jelenlegi, primitiv inkviziciós rendszer mellett csak akkor tudhatja ezt, ha,gondolatolvasó. Vissza a középkorba! állapit meg, hogy a locarnói szerződés legjobb biztosítéka lesz az európai békének. A nacionalista lapok pedig nacionalista szempontokból foglalkoznak Németország felvételével. Az Echo de Paris azt veti Németország szemére, hogy felvétele után az első pillanatban már a versaiflesi szerződés revíziójára gondol. A lap szerint Németország rövideseit felveti a Népszövetségben a versaillesi béke revízióját, ha nem is aj szeptemberi ülésen, de a decembert ülésszakon feltétlenül. Az Avenir végzetesnek tartja, hogy a Népszövetség felvette kötelékébe Németországot, mert ezzel a francia győzelem gyümölcseit teszik tönkre. Londoni jelentés szerint az angol sajtó nagy megelégedéssel tárgyalja Németország felvételét. A lapok szerint ez a tény nem maradhat hatás nélkül az amerikai közvéleményre sem és Németország felvételé jóvá fogja tenni azt az erkölcsi vereséget, amelyet az utóbbi időbeli több európai állam szenvedett Ame-> rikától. A Daily Telegraph szerint azok a népek, különösen az Egyesült-Államok, amelyek eddig nem tartoztak még a Népszövetség kötelékébe, kénytelenek lesznek elismerni, hogy a Nemzetek Szövetsége nem a győzők gyülekezete. Sajnálatos ugyan — írja a lap — hogy Németország felvétele maga után vonja Spanyolország és Brazília távolmaradását, nagy siker azonban, hogy most már mindenkinek el kell ismerni, hogy a győzők néni akarják magukat elszigetelni. Németországban megelégedéssel fogadják a Népszövetség döntéséi Berlinből jelentik: A német politn ka érdeklődésének középpontjában Németországnak a Népszövetségbe való felvétele és állandó tanácstagsággal való felruházása áll. A lapok kivétel nélkül vezércikkben foglalkoznak a nagy eseménnyel. A baloldal és a centrum lapjai nagyfokú megelégedéssel imák a Népszövetség döntéséről, mig a jobboldali sajtó lekicsinyít Németország felvételének jelentőségét és nem fűz különösebb reményeket Németország belépéséhez. Lapvélemények a Népszövetség döntéséröi Newyorkból jelentik: Az amerikai közvélemény örömmel és megkönynyebbüléssel fogadja Németország egyhangú felvételének a hírét. A sajtó — igy a World vezércikke — igazi békekötésnek nevezi a Népszövetség határozatát. A Journal Commerce a Népszövet-Qenfből jelentik: A Népszövetség szerdai közgyűlése után, amelyen Németországot egyhangúlag felvették a Népszövetség tagjai közé, Drummond főtitkár a következő szövegű táviratot intézte Stresemann német külügyminiszterhez: — A Népszövetség közgyűlési elnökének intenciója értelmében van szerencsém közölni, hogy a Népszövetség nagygyűlése szeptember S-iki ülésén Németországot tagjai közé felvette és a Tanács elhatározását, amely Németországot állandó tagsággal ruházta fel, jóváhagyta. Stresemann még szerdán délután táviratilag a következőket válaszolta a Népszövetség főtitkárának: — Köszönettel tudomásul vettem mai táviratát és van szerencsém közölni, hogy a német delegáció még ma este elutazik Genfbe. Népszövetségi körökben úgy tudják, hogy Németország a Népszövetség titkárságában két fontos helyet á német delegáció Genfiben Berlinből jelentik: Hindenburg köztársasági elnök szerda délután fogadta Marx kancellárt és Stresemann külügyminisztert, akik beszámoltak az elnöknek a Népszövetség döntéséről és az elnök elé terjesztették azokat a rn^nízóleveleket, amelyekkel a német kiküldöttek Genfbe utaznak. Hindenburg aláirta Stresemann külügyminiszter, Schubert államtitkár és dr. Gauss miniszteri igazgató megbízólevelét, mert csak ezek képviselik hivatalosan Németországot, Jogerőre emelkedik Londonból jelentik: Pénteken jelenik meg a német delegáció először a Népszövetség közgyűlésén és még péntek délután vagy szombat délelőtt Stresemann külügyminiszter átnyújtja a Népszövetség főtitkári hivatalában a locarnói szerződés ratifikált példányát, amivel ti locarnói szerződés jog>erőre emelkedik. A Népszövetség főtitkárságának mig a többiek csak mint szakértők és tanácsadók vannak beosztva a német delegációba. A német delegáció szerdán este utazott el Berlinből Genfbe. A pályaudvaron a delegáció elindulásánál megjelent Marx kancellár, a kormány több ingja, a berlini belga követ, a francia, angol és csehszlovák ügyvivő és más külföldi diplomaták. Stresemann külügyminiszter felesége táviratilag kért a Népszövetség főtitkárságától belépőjegyet a pénteki közgyűlésre. a locarnói szerzó'dés közlése szerint nem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, amelyek szerint módosítják a tanácskozás rendjét és Németország felvétel'g. után hosszabb ideig nem tűznek ki újabb ülést. A főtitkárságon kijelentették, hogy Németország belépése után azonnal összehívják a Népszövetség Tanácsát és az eredeti napirenden nem változtatnak semmit. történelmi eseményről a Népszövetség már nem a győztes államok gyülekezete csupán és sikerült legyőzni a legyőzött nemzetek elkeseredését. » Az Oeuvre üdvözli Briand külügyminisztert a nagy mü befejezése alkalmával, amellyel egyenrangúvá tette a nemzeteket és áthidalta a nemrégen még éles ellentéteket. A sajtó további része már kevésbé örül Németország felvételének. A Journal egész röviden csak annyit A francia és anyol sajtó a történelmi eseményről Párisból jelentik: A francia sajtó jelentőségéhez méltó módon foglalkozik Németországnak a Népszövetségbe való felvételével és azt történelmi eseménynek mondja. A Quotidien örömmel üdvözli Németország felvételét és megállapítja, hogy ezzel élő valósággá lett a döntőbíróság eszméje és valamennyi nemzet egyenrangúvá lett. Az Ere Nouvelle hangsúlyozza, hogy a felvételben az a legfontosabb, hogy ezzel .bebizonyították,, hogy kap: a jogügyi osztály főnökségét, amellyel együttjár a főtitkár helyettesítése és az információs osztály főnökségét. Több kisebb tisztség betöltéséről még nem történt döntés és erről Stresemann Genfben fog tárgyalni Drummond főtitkárral. Németország felvétele egy csapásra barátságossá tette Genfben a hangulatot, amely eddig meglehetősen hűvös volt és Németország felvétele alkalmával hangzott fel első Ízben az őszi ülésszak megnyitása óta az osztatlan tetszés. A világsajtó részéről óriási érdeklődés nyilvánul meg a Népszövetség pénteki közgyűlése iránt, amelyen Németország először fog megjelenni és eddig négyszáz ujságirójegyet kértek a pénteki ülésre, holott csak háromszáz hely van az újságírók részére fentartva. A német lapok tudósítóit egyébként már a szerdai felvétel alkalmával óriási ovációban részesítették a különböző világlapok tudósítói. Diószeghy Tibor Németország fontos szerepet kap a Népszövetségben A német delegáció szerdán este Genfbe utazott — Németország felvétele nagy megelégedést kelt Franciaországban és Angliában — Csak a francia nacionalista sajtó aggódik, bogy Németország felveti a versaillesi szerződés revízióját „A Népszövetség többé nem a győzök gyülekezete és valóra vált a nemzetek egyenrangúsága“ — A pénteki ülésen jelenik meg először a német delegáció Németország felvételével életbelép a locarnói szerződés V
