Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-07 / 215. szám

12 OLDAL ■« ÄRA I1/, PINÁttgf^; XXVII. évfol>^,ii Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 SZOMBAT augusztus 7. Előfize* 215. szám •gyedévre 150 dia. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (IHinerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) Az orosz sors Veszik-e észre, hogy egyre több könyv, egyre objektivebb ismerte­tések jelennek meg Oroszország­ról? A cári Oroszországot, valljuk be, csak Dosztojevszkin, Tolsztojon, rémregényeken, szibériai hangulato­kon, robbanó bombák fényén s po­gromok sikoltásain keresztül ismer­tük. De az uj, a mai Oroszország ismerete sem nyugszik sokkal ob­jektivebb tényezőkön. Nanzen, Wells, vagy akár Bauer ezredes könyvei kivételek, melyek megkísé­relték legalább az objektivitást, ám­bár — lehet-e impresszió objektiv? Amit Oroszországról tudunk, az vagy a rajongás konkáv, vagy az ellenséges elfajultság konvex len­cséjén keresztül szűrődött át hoz­zánk. Ki tudja, mi ég, mi sistereg, mi forr, mi készül Oroszország vég­telen üstjében, a történelem forró katlanában. Csak azt tudjuk, mit mondanak a forradalmárok s mit Ír­nak az ellenforradalmárok, de ki tudja, mit mond, mit ir, mit érez és mit akar az orosz nép, Dosztojev szki és Tolsztoj népe, a parasztmii liók Oroszországa. Mi csak az aktorokat látjuk, az aktorok véres színpadi küzdelmét s nincs mértékünk arra, hogy tudjuk, mi a valóságos harc és mi a szin padi lárma? Nem tudjuk, részt vesz-e az orosz nép maga abban a küzdelemben, melyet urai vivnak egymás ellen. Előttünk csak az ak­torok véres árnyai suhannak el, de homályban marad az orosz nép, a muzsik, kinek dalát daloljuk, sorsát ismerjük, szenvedésein megindulunk, csak lelke marad előttünk zárva. Lenint eltemették a világ legmonu­­mentálisabb ravataláról s most Le­nin hagyatéka forog-e kockán, a le­nini hatalomért, a lenini erő nélkül civódnak-e az örökösök, vagy véres kísérletezések dantei utján megy ke­resztül maga az államforma. Zinov­­jev, akiről Lenin állítólag azt mon­dotta — amit Oroszországról tu­dunk, azt mind csak állítólag tudjuk — hogy az ostobaságával csak a gyávasága ér fel, aki a legvéresebb frázisokat változtatta át a legvére­sebb valósággá, aki szolga volt és elnöke lett a nagy birodalomnak, a szenvedések és reménykedések vér­ző hazájának, Trockij, ez a sötét is­meretlenség, ez a »nem ismert tar­tománya« az álomlátó borzalmaknak és világmegváltó tébolynak, ez az őrjöngő zseni, Dzserzsinszki, a vér­nek és terrornak, a rémületnek és bilincsnek reálpolitikusa, Stalin, ez a kérgeskezü, de kimunkált agyú, kérges lelkű, de kimunkált szavú tri­­bunus, vívták és vívják csatájukat a világ legnagyobb csataterén, az orosz nép sorsán. Ki sejtheti csak, hogyan vesz részt ebben a harcban, kinek oldala mellé áll, kinek győzelméért imádkozik az orosz nép maga, a felszabadított muzsikok milliói, az uj gazdák, a régi jobbágyok? Ha a történelem erői szabják meg a közvetlen jöven­dő irányát az orosz földön is, azt kell hinni, hogy az orosz parasztság egyszer mégis csak fölibe fog kere­kedni a forradalom legitimistáinak, akár nyíltan, akár oly módon, hogy a látszatalkotmány Potemkin falai , mögött kikényszerítik a maguk aka­ratát. Az orosz forradalmat eddig is nem a forradalmárok tartották fenn, hanem a földhöz juttatott orosz pa­rasztság. Ki hiszi el, hogy az orosz parasztság elvégezte történelmi sze­repét s az orosz munkásság és orosz parasztság között helyreállt a mér­leg s lezáródott a társadalmi iküzde­­lem, amikor a forradalom földet adott az orosz parasztnak, az orosz paraszt pedig a földdel együtt meg­védte a forradalmat is. A történe­lem erői az orofz ingoványok felett még kevésbbé nyugszanak, mint akárhol máshol. A parasztság aligha elégszik meg a föld puszta birtoká­val. A földbirtok mindenütt politikai hatalomra törekedett s mindenütt célra vezetett ez a törekvés. A for­radalom bűvészinasai feltudták kel­teni a varázsszellemet, de az enge­delmeskedni nem fog nekik. Az orosz diktatúra már kezd a demo­krácia követelései felé hajlani. A polgári rend az uralomra jutás mód-' ját eltanulta az orosz forradalomtól s gyakorolja az uralmon maradás formájában akkor is, amikor Orosz­ország a demokrácia szérumával oltja be a beteg diktatúrát. Munkásuralom, vagy parasztura­lom, az európai . fejlődés aligha ad más választást. Kedden döntenek az angol bányászsztrájk m egsziintét ésér ál Két napja folyik a bányamunkások megszavaztatása Londonból jelentik: A bányamun­kások szakszervezetének végrehaj­tó bizottsága kedden fontos ülést tart, amelyen a bányamunkások szakszerve­zete véglegesen dönt arra néz­ve, hogy a sztrájkot megszün­teti vagy fentartja-e. A döntést megelőzően a bányakerü­­leíekben már két napja folyik a bányá­szok megszavaztatása arra néz­ve. vájjon e!fogodják-e az egy­­házfejedeknek javallatait a bá­nyatulajdonosokkal való tár* gyalások folytatására. A szavazás eredményét hétfőn hir­­detik ki. Az eddigi részeredmények-» bői még nem lehet képet alkotni arra, hogy a szavazás milyen érte-* lemben fog dönteni. Korosec Olaszországot okolja a balkáni háborús veszedelem miatt A kormány radikális tagjai Hzalmas értekezletet tartottak — Szombaton ülésezik a radikális párt főbizottsága Beogradból jelentik: A belpolitikai porondon a legnagyobb érdeklődést váltotta ki Bobics Milos alpolgár­mesternek és társainak a radikális pártból való kizárása. A kizárás a beogradi helyi szervezet csütörtök esti ülésén történt és ezzel nyilván­valóan diszkreditálni akarják a vá­lasztók előtt Bobics listáját, ami te­kintve a hivatalos pártfórumnak a párttagokra való befolyását, való­színűleg sikerülni is fog. A radikális párt statútumai értel­mében a kizárást a főbizottságnak jóvá kell hagyni és igy bizonyosra vették, hogy a párt szükebb főbi­zottságát egy-két napon belül ösz­­szehivják. Mégis meglepetésként hatott, hogy a főbizottságot már péntek délutánra összehívták. A főbizottság tagjai péntek dél­után hat órakor nagy számban gyűl­tek össze és a kormány valamennyi Beogradban tartózkodó tagja meg­jelent, köztük maga Uzunovics mi­niszterelnök is és Makszimovics bel­ügyminiszter, akinek iniciativájára tudvalevőleg a kizárás történt. El­jött Miletics Krszta volt közlekedés­­ügyi miniszter is, aki a pártban Makszimovics elkeseredett ellenfele. Az ülést mindamellett nem tartották meg, mert Pastes Nikola távollété­ben Sztanojevics Ácának, a párt első alelnökének kellett volna elnökölni, Sztanojevics azonban nem érkezett meg Beogradba. Az ülést szombatra halasztották és remélik, hogy akkor­ra Sztanojevics Áca is megérkezik. A radikális párt köreiben kétség­telennek tartják, hogy Makszimo­vics álláspontja ismét győzni fog a főbizottságban, mint ahogy győzel­met aratott Makszimovics akkor is, amikor Karajovanovics listáját fo­gadtatta el hivatalos listának. Korosec éles támadása a kormány külpolitikája ellen Az ellenzéki pártvezérek tanács­kozása után Korosec Antun dr., a szlovén néppárt elnöke visszautazott Ljubljanába. A pártvezér elutazása előtt rendkívül éleshangu nyilatko­zatot tett egy újságírónak a kor­mány külpolitikájáról és belpolitiká­járól. — Az ellenzéket — mondotta Ko­rosec — aggodalommal tölti el a külpolitikai helyzet, amely vélemé­nyünk szerint annyira sulyos. hogy minden jó hazafinak aggódnia kell az állam presztízsén esett csorba miatt. Lassanként az egész Balkán veszedelembe kerül, az appenini fél­szigeten levő szomszédunk miatt. Anglia magatartása sem megnyug­tató. Hogy külpolitikánk ilyen hibás útra tért, abban egyedül Nincsics külügyminiszter a bűnös, aki nem egyezett bele, hogy a parlamenti vi­tában és a külügyi bizottságban, a melyet meg kellett volna teremteni, elfogadja az ellenzék iniciativáját a külpolitika tekintetében. A háború előtti kicsiny Szerbia sohasem volt olyan gyenge nemzetközi viszony­latban, mint a nagy Jugoszlávia. — A belpolitikában — folytatta Korosec — szintén meglátszik, hogy nincs valódi kormányosunk és ezért semmi munka sem halad előre úgy, mint kellene. Azt hiszem, hogy a kormány szándékosan akarja igy diszkreditálni a demokratikus poli­tikai intézményeket a nép előtt. Azért is aggódunk, hogy a kormány maga támadja meg a polgárokat, mint a legutóbbi napokban történt. Módot kell találni arra, hogy a nép maga védekezzék az erőszakkal szemben és maga védje meg a kor­mány ellen az alkotmányosságot. — Szlovénia — fejezte be nyilat­kozatát Korosec — mostoha gyer­meke a kormánynak, senkisem tö­rődik a szlovének gazdasági, politi­kai és szociális kivánságaivaf. Szío* vénia helyzete egyre nehezebbé válik. A független demokraták szombaton adják be listájukat, A független demokrata párt beo­­gradi szervezete pénteken állította' össze jelölő listáját a beogradi köz* ségi választásokra. A listát azonnal elvitték a törvényszékhez, de a hV vatalos óra már elmúlt és igy már nem lehetett benyújtani. A független demokraták listáját emiatt szomba­ton adják át a törvényszéknek. Az ellenzéki vezérek konferenciája Az ellenzék vezérei pénteken foly­tatták tanácskozásaikat. A tanács­kozáson véglegesen megszövegez­ték azt a levelet, amelyben Trifko­­vics Márkot felhívják a parlament azonnali összehívására. A levelet pénteken el is küldötték Qasteinbe, ahol a parlament elnöke nyaral. A radikális miniszterek tanácskozása A kormány radikális tagjai péntek délelőtt tiz órakor összegyűltek a miniszterelnökségen és hosszabb ideig tartó tanácskozást tartottak. A konferencia után a miniszterek nagy j-ezerváltságot tanúsítottak a sajtó Képviselőivel szemben és a ta­nácskozásról mindössze annyi szi­várgott ki, hogy Makszimovics bel­ügyminiszter a belpolitikai helyzet­ről és különösen a községi választá­sokról referált, azonkívül szóba ke­rült a bolgár-jugoszláv konfliktus ügye is. Általánosságban azt hiszik, hogy a miniszterek az angol és olasz beavatkozásról és a szombaton el­küldendő jegyzék szövegéről tanács­koztak. Jovanovics Vásza közlekedésügyi miniszter pénteken Blédbe utazott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom