Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-04 / 212. szám
2. oldal 1926. augusztus 4, BACSMEGYEI NAPLÓ közül különösen a hadügyminiszterrel, közlekedésügyi miniszterrel és a szociálpolitikai mnszterrel folytatott hosszabb tanácskozásokat. A szociálpolitikai miniszter ez alkalommal bemutatta a tisztviselölakások építésére vonatkozó rendelet tervezetét. Az építkezés csaík nagyon szerény keretek közt folyhat, mert a költségvetésben csak ötmillió dinár fedezet van rá. A hadügyminiszterrel a délszerbiai betörések ügyében tárgyalt a miniszltereliiök. Nincsics ezügvben utazót Blédbe és visszatérése után minden valószínűség szerint erélyes lépés fog történni Szófiában. Korosec Beogradban Újabb árhullám a Duna felső szakaszán Áradnak a Duna mellékfolyói is Budapestről jelentik: A felső Dunaszakaszról újabb árhullám tart lefelé. A felső Duna Steintől felfelé ugyan erősen apad már, onnan lefelé azonban árad. A Vágón is fellépett az újabb áradás és ezért Budapestnél a kulmináció hat méter magasság körül várható péntekre vagy szombat< v ar» hogy a budapesti alsó rakpartok valószínűleg ismét viz alá fognak kerülni. Bécsi jelentés szerint oda kedden hajnalban három órakor érkezett az újabb árhullám és a vízállás 382 centiméterrel a Reichsbrücke-nél volt a legmagasabb. Az áradás Bécsnél valószínűleg szerdáig fog tartani, utána lassú apadás várható. Meghalt Gyurisics Márkó gradi törvényszék elnökévé. 1908- ban már képviselővé választották, 1912-ben pedig Milovanovics Milán kabinetjében igazságügyi tárcát vállalt. A balkáni háború kitöréséig tagja volt ennek a kormánynak, majd 1914-ben ismét igazságügyminiszter lett és maradt egészen a világháború befejezéséig. A háború utáni kormányokban azután szociálpolitikai miniszter, törvényegységesitő miniszter,x majd mint igazságügyminiszter szerepelt. Pasics kormányában miniszterelnök-helyettes is volt. Az elhunyt politikus temetése felől eddig még nem történt semmiféle intézkedés. ígazsagügyminiszter Vesebaj ölte meg a minisztert Karlsbadban — Pasics megjelent Gyurisics hnlóloi ágyánál Korosec Antun dr. a szlovén néppárt vezére Beogradba érkezett, a hol két-három napot fog tölteni. Korosec a demokratákkal és a többi ellenzéki párttal fog megbeszélést folytatni a politikai helyzetről. Bizottság alakult az adriai vasútépítés ügyében A közlekedésügyi minisztériumban bizottság alakul, amely a Splitsztarapalánkai és Split-pancsevói vasút felépítésére vonatkozólag beérkezett amerikai árpátot fogja megvizsgálni. Jovanovics Vásza közlekedésügyi miniszter kijelentette a Bácsmegyei Napló munkatársának, hogy már másfél év óta hever erre vonatkozólag négy ajánlat és itt az ideje, hogy komolyan hozzálássanak az adriai vasút kiépítéséhez. A legtöbb ajánlat azon "’"pszik, hogy az ajánlattevő konzorcium a vasút felépítése után bizonyos időre megkapná a kihasználási jogot a felépítendő vasútra. A Bobics-párt megejtette a jelöléseket Beogradból éjjel érkezett jelentés szerint gobies. Jhiyej a feloszlatott értekezlet utjuj ftziilpp]gáf.nje§terlakásának udvarán gyűltek össze.. A, rögtönzött gyűlésen’ öiijit^y^ kétszázan gyűltek ősszé és megejtették a jelöléseket. Felkiáltással Bobics Milost jelölték polgármesternek. A listát szerdán nyújtják be a beogradi törvényszéknek. Karlsbadból érkezett távirat jelenti, hogy ott hétfőn éjjel meghalt Gyurisics Márkó, az S. H. S. kormány igazságügyminisztere. Gyurisics Márkó — mint a Bácsmegyei Napló jelentette — vesebántalmakban szenvedett és néhány héttel ezelőtt annyira rosszabbodott állapota, hogy hozzátartozói tanácsára Párisba utazott megvizsgáltatni magát. Párisban azt ajánlották Gyurisics igazságügyminiszternek, hogy gyógykezeltesse magát Karlsbadban. Két héttel ezelőtt el is utazott Karlsbadba, azonban az utón megfázott és emiatt betegségében komplikációk állottak be. Néhány nappal ezelőtt vesegyuiladást kapott és bár kezelőorvosai mindent elkövettek megmentésére, nem lehetett rajta segíteni. A sápién Karlsbadban tartózkodó Padcß. jninisztéféfaÖk hétfőn, este tíz óráig volt Gyurislps igazságügy miniszter betegágyánál és kevéssel távozása után következett hr a ka- . tasztrófa. A miinszterelnök, akit nyomban értesítettek a gyászhirről, kedden délelőtt kilenc órakor megld-1 fogatta az elhunyt politikus tetemét. I Beogradi jelentés szerint a miniszterelnökség kedden délben kapott táviratot az igazságügyminiszter elhunytáról és ugyanebben az időben kapott táviratot az elhunyt családja is. A miniszterelnökség a távirat kézhezvétele után nyomban intézkedett, hogy az igazságügyminisztérium és a parlament épületére tűzzék ki a gyászlobogót. Uzunovics miniszterelnök, amikor az újságírók felkeresték, a következő nyilatkozatot tette a gyászos eseménnyel kapcsolatban: — Most kaptunk értesítést Gyurisics igazságügyminiszter ur elhunytéról. Halála miránk óriási csapást jelent. Gyurisics kiváló tagja volt a kormánynak és eminens képviselője a jugoszláv jogszolgáltatásnak. Benne olyan emberét vesztette el az ország, aki úgy a jogi tudásával, mint tudományos munkásságával nagy szolgálatot tett hazájának. Gyurisics Márkot hatvanöt éves korában é.rte ltutól a, halál. l§61-ben született ValjevÖbatí. Középiskolai tanulmányai befejezése után előbb Szentpéterváron technikai tanulmányokat folytatott, majd visszatért Beogradba, ahol jogi diplomát szerzett és Vaiievóban ügyvédi irodát nyitott. Később kinevezték a beo-A devla engedélyével háromezerszáz dinárt elbűvölt egy becskereki cigányasszony Becskerekről jelentik: Kotics Pájó uszálykormányos megjelent a rendőrségen és feljelentést tett egy ismeretlen cigányasszony ellen, aki ravasz és kissé fantasztikus mesével nagyösszegii pénzt csalt ki tőle. A kormányos elmondta, hogy vasárnap délután az uszályra ment egy kéregető cigányaszszony, akivel beszédbe elegyedett. Többek között azt is közölte a cigápyaszszonnyal, hogy felesége beteg. A cigányasszony azt válaszolta, hogy meggyógyítja a beteg asszonyt, ha a devla megengedi. Különös ceremóniába fogott ekkor a cigányasszony. Egy tányér vizet tett a földre, abba egy kulcsot és az egészet kendövei takarta le. Néhány lépést hátrált és várt pár pillanatig, mire a kulcs megcsörrent a tányérban. Ekkor kijelentette. hogy a devla jelentkezett és megengedte a gyógyítást Mielőtt azonban a kezeléshez hozzád fogott volna, a cigányasszony azt ta-j nácsolta Katicsnak, hogy az egész pén-> zét szórja a bűvös kendőbe. Katies szót-( fogadott, odaadta a nála levő hárompgefefiYs?4? dinárt, mire a cjgányaszszony megígérte, hogy délután öt óráJ ra visszatér a gyógykezelés elvégzésére és elment. Természetesen a pénzt is magával vitte a bűvös kendőben a cigányvarázslónő és többé nem tért viszsza. A rendőrség megindította a nyomozást a cigányasszony után. Napkura Irta: Nagy Lajos Fölmentem a kis lépcsőn a fürdő tetejére. Itt volt a napgyóyvászat. Kavicsos nomok, ponyvával körülkerített terület, néhány fapad és strandszék. Máskor jót tett ez a kúra, az orvos az idén is ajánlotta, eljöttem hát. Pompás is itt a tetőn, nem hallatszik ide a villamos csengetése, nem látom a Krauszt és a Bunkófeieőt, Szilvia nem kér tőlem pénzt. Egyet sóhajtok és föltekintek a kék égre. Kék és tiszta mindenütt, kék és végtelen, csak itt-ott egy-egy fehér felhőfoszlány, hogy a lelkem megnyugodjék rajta. Csak az eget, a fürdőépület kupoláját és tornyait, meg a Sashegy tetejét látni innen, no és a napot, mely fönn ragyog az ég közepén s ontja rám a természeti »gyógytényezőt«. Lefekszem hányát a homokra és behunyom a szemem. Sürü, sárgásfekete tenger folyik keresztül rajtam. Fekete pontok úszkálnak, a légben, mintha legyek röpködnének, szárnyak nélkül, furcsa félhalottan. De eltűnnek. A szemem nem nyitom föl, mégis újra látom a kék eget — és most már egy nagy világot, zöldi síkságot látok és erdőt. Az erdő szélén sátor áll, a sátor előtt Dronzbörü indián ül a földön, arca telt, szeme fekete, haja leomlik a vállára és fekete, a szájában rövidszáru, kis pipa; pz indián nem mozdul, még a szempillája sem rebben, az ajka sem moccan, igen-igen bölcs és nyugodt. A nap ontja hevét az indiánra, de az indián gyönyörrel szivja föl a meleget és mozdulatlanul szemlélődik. Igen nyugodt. A síkságon bölények vágtatnak át, lovasindiánok üldözik őket lasszóval. Az indián egyre csak issza a sárga fényt és erőt, ereiben lobog a vér, izmai erőtől duzzadank, esze tiszta, a szive kemény, amint elszáll tekintete keresztül a zöld mezőn, a sötét erdőn, el a messze horizontig, lelke tele van akarással, tervekkel és viruló reménnyel. Én vagyok az indián. Erős vagyok és bátor, indiánfőnök vagyok, a nap az istenem, az apám; szeretettel simogat és néz rám, a sátram fehér és vörös, csikókkal tarkállik, ez az éti wigwamom; hajamban sastollak, szájamban méltóságteljes *a pipa, mellettem hever a füvön félelmetes tomahawkom. Hallatlan nyugalommal nézem a tájékot, állatjaimat és embereimet, az én szolgáimat, az én országomat. Itt mindenki engedelmeskedik A kimondott szavam, de még a szemem villanása is parancs. A haragom megsemmisülés. Ott ültem a wigwamom előtt, megelégedéssel néztem hü harcosaim buzgóságát, akik remek bölényeket ejtettek zsákmányul. És kellemesen, hatalmas erőmben kissé elhigjgadva ültem a forró napon és mosolyogtam feléjük. Az erdő széle megingott és hüs szellő futott keresztül rajtam. Tarka, piros, sárga és kéktollu madarak röpködtek, közel a fűben alligátorok mászkáltak lomhán, felém-felém pislantottak szelíden, mintha ők is engedelmességre készen lesnék parancsoló intésemet. Jöttek az indiánok, az én indiánjaim, barna, fénylő tömeg, sasorrokkal, villogó, fekete szemekkel, vastag karizmokkaä, égve a melegben, mégis frissen az erőtől, jöttek elém, hozták a zsákmányt, körülállták, mind nagyobb és nagyobb sereg, meghajoltak és szótlanul vártak. Az erdőből uj harcosok érkeztek, lobogó toliakkal, rohanva, nyilakkal és dárdákkal. A vezérük elém járult, földig hajolt és alázattal, mégis kissé szemtelenül, vigyorogva, egy szíjra fűzött skalptömeget adott át nekem. Óh, megismertem mindet, tudtam is, kikről van szó; ezek voltak az én gálád ellenségeim lenyúzott fejbőrei, haláluknak és dicső hatalmamnak jeléül. Ott lógott a Krausz és a Bunkófejeő skalpja egyaránt, ott hevert H-é, T-é, T. Z.-é, Kukuruffyé, Zebenié, Schwarczé, Vasé, Aczélé, azután azé a bizonyos undoké, azé a fötrelmesé, azé a csalóé, azé az ostobáé, azé a terroistáé, azé a rut múmiáé, sőt azé is, aki a múltkor a természettudományos szemléletről folytatott vitában azt merte mondnai, hogy nincs igazam. Sok-sok skalp. Vöröshajuak, szöghajuak és koplaszok, annyi, hogy alig lehetett egyszeriben átnéznem valamennyit, szóval alig lehetett az ellenőrző szemlét hirtelenében megejtenem rajtuk Még félek is, hogy egyesek kimaradtak. Kegyesen intettem, hogy a derék vezér dobja le őket mellém a földre: még egyszer megvetően rájuk néztem, azután elfordultam. Harcosaim némák voltak, ahogy néztem őket, mindegyiknek nyugodt az arca, senkinek még csak egy helytelen gondolata sem. Íme, itt volt erőm és hatalmam, ellenségeim az erdő mélyén mind megölve, még az is, aki azt mondta, hogy nincs igazam: előttem fegyverek, bölények: a fehér csontok pedig és a« állati bőrök ajándékképpen halomban terültek elém; kalitkákban díszmadarak tollászkodtak; azután nők seregei, hajdan gőgösek ós vakmerők, vagy csúfosan koldusok, vagy ravaszul ármányosok, mindmind, akik nem mosolyogtak vissza, akik szemtelenül azt mondták, hogy ugyan mit Is gondolok, hogy hát én hogy is képzelek olyasmit, mind-mind rabszijra fűzve, fejüket mélyen meghajtva, kegyelemért esdekeltek, hogy legalább életüket hagyjam meg és közelemben bármily alacsonyrendü munkát végezhessenek, szolgálatkész cselédjeim lehessenek. És ekkor jött Szilvia, csodák-csodája, fehéren, indiánruhában, de kölnivíz és parfümillatu olajakkal megkenve, engesztelőén mosolygott, kissé tulmolett volt és mosolyában valami olyanfélét gyanítottam, mintha minduntalan el akarta volna magát vakkantani, — de azért ő is meghajolt, a kezében egy kis párnát tartott, amelyen színes kavicsot tartott, pár értéktelen csecsebecsét csupán, de mégis hódolata jeléül, ezt én igy szerettem. Két karom kitártam, átöleltem őt, majd magam mellé ültettem. Most már egészen boldog voltam és nagyon nyugodt, makkegészséges és kötélidegü. Hálatelten néztem föl a kék f rr és az aranysárga napra — és akkor fölnyitottam a szemem. Fölnéztem a kék égre és az aranysárga napra, de viszont nem voltak sehol a harcosok, a rabnők s az ajándékok, sőt Szilvia is valahol a törzskávéházban fagylaltozgatott. No, meg a skalpok is hiányoztak. Azért mégis csak jó az a napfürdő. Valami titokzatos életerőt szív föl belőle az ember, persze, hetekig kell majd még ide a tetőre feljárnom, mert egyszeri használat nem elég ám. Az ember hetekig, naponta egy órát, napfürdŐzik s hetek múlva kifejlődik a kúra hatása! az ember lelki egészsége tnár-már megközelíti az indiánfőnökét. De csakis megközelíti — mert hiába, azoknak a bizonyos skalpoknak az elmaradása, szerintem tökéletesen soha nem pótolható. . «.'iifiníiKrtiHi pRißirntM c ttovo trnr\ H
