Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-31 / 240. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ _____________________1926. augusztus 31. f R PRRK-UTRZÚ FI uasuti parkban ütött sátrat egy uolt török tanár Szuboticán egész vasárnapig nem volt semmi látványosság. Vasárnap közkívánatra megjelent a látványosság, egyenesen Afrikából importálva. A látványosság a vasúti parkban ütötte fel sátorfáját. De kérem ezt szószerint kell érteni. Sátor és fa. A látványosság egyébként török főcserkész, turista-király és sarkutazó — illetve parkutazó. Ezt a török látványos globetrottert, utazónkat pedig Mohmod Omar Abaza Katiinak hivják. Van hosszabb neve is, de közönségesen ezt a rövidet használja. Délután bekopogtam a kis sátor ajtaján, amely a hervadó bokrok alatt húzódik és cukorspárgával van bekerítve. A sátor előtt állandóan nagy gyerekcsapat áll. A sátoron piros, csillagos lobogó. Kopogtatásomra egy álmos hang kiszólt, hogy várjak az előszobában. Ez viszont azt a gyanút ébresztette bennem, hogy a jeles vándor valaha miniszter volt Törökországban és csak az idő szele futta ki a bársonyszékből a szuboticai nagyparkba. Félóráig vártam a szabad ég alatt, mikor szétnyílt a parányi sátor függönye és előbujt Kadi Omár Abaza Mahmod. Rendes szokásomhoz híven szólítottam meg, ami láthatóan meglepte, mert megölelt és meghívott a sátorba. Hasrafeküdtem uj kékruhámban és bebújtam. A kisgyerekek méla irigységgel nézték ezt a kitüntetést, de azzal vigasztalták magukat, hogy bizonyára én vagyok a tatárnak a fia. ök ugyanis még rövidebben Tafar-nak hivják Mahmodot s ha megjelenik, kórusban ordítják: Itt a tatár: Itt a tatár. Omar Abaza stb. már nem fért be csak félig, a lábait kinthagyta a parkban. Én a gyorsvorralóra ültem és hamar kikérdeztem a legfrissebb globetrottert. — Tízezer dollárt kapok egy amerikai társaságtól, ha gyalog körülutazom a földet. Nyolc éve utazom és még kettő van hátra. Bejártam* az egész világot, soha beteg nem voltam, napjában egyszer eszem és ötven kilométert gyalogolok. Azelőtt tanár voltam, de akkor napjában egyszer sem ettem, ezért pályát választottam. Amerikában az indiánok között éltem és tetováhattam egész testemet... Abaza szétnyitja ingét és valóban melle tele van ékes tetovációkkal. Nem kell neki mosdani sem. — Most hová megyek? — folytatta — Beogradba, onnan Görögországba, aztán Ázsia és onnan vissza. Közben egy regényen dolgozom, melyet Amerikában fogok kiadni. — Mit kezd tízezer dollárral? — Semmit. Illetve veszek rajta Európában egy hatalmas szállodát. Azt hiszem Svájcban... Úgy látszik Abaza nem bizik benne, hogy a sátorlakás, amit elég kényelmesnek mond, általános divat lesz. A sátorlakás apostola — szállodát akar Dr. Létics György Kikinda-temesvári görögkeleti szerb püspök a Bdcsmegyei Napló munkatársának a romániai görögkeleti szerb egyház helyzetéről a következő nyilatkozatot tette: — A romániai görögkeleti szerb egyházmegye, szentszék és iskolai és közigazgatási bizottságok ügyeit dr. Nikolies Sztevan, archimandrita, püspöki vikárius intézi illetve kormányozza. — Én, mint Temesvár görögkeleti szerb püspöke, a romániai szerb egyház híveinek csak lelki ügyeit intézem. Minden mást a vikárius végez. A romávenni. Szívélyesen búcsút vettem tőle és kutyájától Dzsempsztől. Ez a kutya velejárja a világot, de ez viszont napjában háromszor eszik. Úgy látszik, hogy sohasem volt tanár, nem tud az evésről lemondani. Dzsempsznek az a dolga, hogy éjjel a sátor előtt ül, nappal hátán cipeli a sátort, a gyorsforralót és a vekkerórát. A svájci szállodában Dzsempsz lesz a főportás. (sz. e.) niai szerb egyházmegyében a status quo állapota áll fenn és a mi egyházi törvényeink vannak érvényben. A romániai görögkeleti szerbek a szremszki-karlovci-1 görögkeleti szerb patriárkátushoz tartozna, a reciprocitás elvénél fogva az ittélő görögkeleti románok viszont az aradi, Hiletve a karánsebesi román püspökséghez tartoznak. Mindaddig marad fenn ez az állapot, amíg a kérdést kölcsönösen konvenció utján nem rendezzük. Romániában ötvenezer görögkeleti szerb él, de kívülük van még sok horvát és krasován, akik azon ha n a nyelvünkét beszélik és Szkop'jébö! költöztek mostani lakóhelyükre, ahol átvették a katholileus vallást és katholikus lelkészeik utján közelebb állanak a horvátokhoz. — Romániában az agrárreform épp oly szigorú, mint nálunk és a román agfárreíarm épp úgy elvette a zárdáktól és az egyháztól az egyházi földeket, amint az nálunk megtörtént. — Nemrég beutaztam, az egyházmegyének Kikindátói keletre, Temesvárig terjedő részét, felkerestem a cseneji járást és résztvettem a zárdaszentgyörgyi templombucsun. Az összes felekezetek és hatóságok mindenütt ünnepélyesen fogadtak. Legközelebb eflmegyek a bezdini kolostor búcsújára és igy újabb kapcsolatot találok romániai híveimmel. A jugoszláviai románok is zavartalanul közlekedhetnek püspökeikkel és ezen a térén teljes a reciprocitás. Kijelentette ezután a püspök, hogy ősszel Szremski-Karlovcin újból összeül az archerszki szábor, amelyen a pátriárkán kívül mind a huszonnyolc püspök résztvesz. A beszélgetés végén t Élőbabakiállitás lesz a szuboticai gyermeknapon Jutalmat kap a legszebben gondozott csecsemő A szuboticai gyermekvédő liga szeptember hatodikán és nyolcadikén, hétfőn és szerdán rendezi meg az idei gyermeknapot. A gyermeknapon a szokásos gyűjtésen kívül ebben az évben az okszerű gyermeknevelés propagálására akarják felhasználni a gyermeknapot és erre a célra élőbabakiállitást rendeznek. A kiállításon bemutathatok 6—12 hónapos csecsemők és a legszebben gondozott csecsemők szüleit díjazásban részesítik. Az első dij ötszáz dinár, amelyet a legszebben gondozott csecsemő szülei kapnak, kiosztanak azonkívül néhány háromszáz dináros második dijat és több kétszáz dináros harmadik dijat. Azok a szülők, akik gyermekeiket a kiállításon be akarják mutatni, jelentkezzenek a hét folyamán délelőtt 9 és 10 óra között az állami csecsemőgondozó intézetben (Harambasicseva-ucca 2., a Lifka-mozi mellett, ahol a ö szülőnek és az érdeklődőknek felvilágosítást adnak,_____________________ Clemenceau még egy levelet intéz Coolidgehez Lehetetlennek tartja a washingtoni adósságrendező egyezmény ratifikálását Párisból jelentik: Clemenceau fogadta az Avenir munkatársát és nyilatkozott a Coolidge elnökhöz intézett levelére vonatkozólag. Elmondta. hogy az Amerikai Egyesült-Államok elnökéhez azért intézte levelét, mert magányában megható levelet kapott, amely kötelességévé tette, hogy Franciaország válságos óráiban ő is szót emeljen. A névtelen levéliró azt kérdezte tőle, hogy sírba akar-e szállani anélkül, hogy beavatkozzék a sorsdöntő órába. Az a véleménye, hogy közbelépése kielégítette Franciaország minden barátját A világ minden részéből üdvözlő leveleket kapott és az amerikai légiónak azok a katonái is, akik a világháború alatt francia lobogó alatt küzdöttek, köszönetét mondottak neki. Lehetetlennek tartja, hogy a francia amerikai adósságokra vonatkozó megegyezést ratifikálják. Kijelentette, hogy valószínűleg még egy levelet fog intézni Cooldigehez, mert vannak még egyes kérdések, amelyeket a világ közvéleménye elé kell tárni. Szerb egyházak Romániában A romániai szerbek a kikindai püspökség fenhatósága alatt — A statusquo és a kölcsönös visszonosság az alapja a romániai szerbek és a szerbiai románok helyzetének Létics György kikindai püspök nyilatkozata Nyaraló vendégek Irta: Bodor Aladár Tudtam, hogy Póli néni kemény dió, de reméltem mégis, hogy sikerült őt elhárítanom. Azóta se láttam őt, hogy egyszer szüleimnél volt látogatóban négyéves gyermekkoromban, mikor két héten át minden nap visitozva menekültem előle, hogy még egyszer meg ne csókoljon. Tehát levelet kaptam eme Póli nénimtől, hogy megtudta pesti lakásom címét és örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy meglátogasson. Tiz-husz napra szándékozik jönni, mert az orvosa föltétlenül megparancsolta, hogy ennyit fürödjék a reumája ellen a Lukács-fürdőben. Szerezzek is neki okvetlenül kedvezményes jegyeket, nekünk, pestieknek, könnyen megy az ilyesmi, és fölhozza magával Ibolykát és Rózsikát is, na, ne ijedjek meg mindjárt, egyiket sem akarja a nyakamba sózni, válogathatnak ők a legkülönb legényekben is. Én levele vételének napján kaptam ki az egyhónapi szabadságomat. Rettenetesen el voltam már fáradva. Hogy mindkét bajt kiheverhessem, azt a kitűnő nyaralási tervet csináltam magamnak, hogy egész havi szabadságomat teljes bihenésben otthon töltöm, kiírom az ajtómra, hogy elutaztam ismeretlen helyre és mindennap délig fogok heverni lefüggönyözött ablakok mögött. Ezzel egyszersmind a reggelit is megtakarékoskodom. A vacsorát esetleg ugyanúgy. Szeptember elesejére pedig kialudva és adósságaimat részben törlesztve fogok megifjodni, mint a főnixmadár. Sürgősen és nyájasan válaszoltam Póli néninek, hogy fájdalom, lakásomat a nyárra ki kellett adnom, én magam nem leszek itthon stb. és minden egyéb nyájasságokat, kifogástalanul udvarias hangon. Három nap múlva reggel tízkor zörgetnek az ajtómon. Hagytam. Majd csak észreveszik a fölirást: »Elutazott ismeretlen helyre!« A zörgetés nem szűnt meg. Ekkor már rossz érzések kezdtek bennem kóvályogni és óvatosan kitoltam a borotválatlan, álmos arcomat (program ellenére újra reggel hatkor jöttem haza), három nő sötétlett az ajtó előtt csomagokkal: épen mondani akartam vallamit, de Póli néni — lehetett volna-e más? — erélyesen rám szólt: — Mily késedelmezés?! Rögtön ajtót nyitni! — Csakhogy, bocsánat, a házigazda nincs itthon... — Hát kegyed kicsoda? — Én? Már mint hogy én? Hát a házigazdának az inasa... — Halljátok? — súgta Póli néni a leányainak, — milyen flancra telik ennek a nyavalyásnak! Inas, teljesítse kötelességét! Rögtön ajtót nyitni és a csomagokat elrakni! — De a gazdám megtiltotta... — Eh, mit tud maga, ostoba! A gazdájával megbeszéltem; hogy hozzászállok s maga rendelkezésemre áll! — Izé, én nem igy vagyok értesülve... — Elég! Mit kötjük azt a maga orrára! Legjobb rokoni viszonyban vagyunk a gazdájával, minden nyarat együtt töltöttünk, lehetőleg; most is nagyon sajnálja, hogy nem lehet itt, de bokros teendői ... Ezt a nagy koffert vegye a fejére, a hordár is úgy hozta idáig. Úgy, most cipőt váltunk, ezeket a cipőket meg takarítsa ki gyorsan! Mikor a cipőkkel készen voltam, leküldték friss kiflikért. Nagyon összeszidtak, mikor a kiflikkel megjöttem. — Nahát, majd elmondom a gazdájának, milyen ügyetlen maga és mennyire odamarad, ha elküldjük. . Egyáltalán borzasztón elégedetlenek voltak velem és folyton elcsapással fenyegettek. Szerencse, hogy másnap vasárnap volt és délután igy kimenőt kaphattam, de a késői kimaradásért már megint el akartak csapni. Ez adott nekem némi kisegítő ötletet szorultságomban. Hétfőn délelőtt kávédarálás közben táviratot kaptam (ezt még kora reggel adtam föl), amelyben gazdám rögtöni hatállyal elbocsátott. — Na, látja?! — vágta oda nekem Póli néni, — gondoltam volt rá, hogy a gazdája megtudja, milyen semmire se való maga. Most már ki kell takarodnia a lakásból. Megrökönyödtem. — Na. se baj — vigasztallt meg a jólelkü Póli néni — én jobbszivü leszek, megengedem magának, hogy egy darabig még itt maradjon, föltéve, ha hűségesen teljesiti kötelességét. Egyébként, mondja, ugy-e, komisz, önző agglegény az a maga gazdája?! — Hát... Butának buta, azt el kell ismernem... Na, hogy igy lehessen a fején táncolni neki... — Aztán mondja csak, kije van neki, hogy nem házasodik meg? — Nincs annak senkije, úgyszólván. Nőgyülölő, irtóztatóan undorodik a nőktől, kivált az idősektől. — A pimasz!... — Többször emlegette a barátainak, hogy van a vidéken egy távoli nagynéni féléje, de az nem lehet kegyed, mert azt ő már négyéves kora óta nem látta és annak csupa müfogai vannak s amint a barátainak szokta mondogatni, az egy undok nőszemély, hát az őt négyéves korában erővel megcsókolta, nahát, azóta ő úgy megundorodott a női nemtől, hogy nem is tud nőre nézni. Nahát, pocsék egy teremtés lehetett ez a távoli rokona, aki akkortájt Ujfehéríón lakott, nem tetszett ismerni? — Nem tudom, kiről lehet szó, kiről fecseg a barátainak ez a jellemtelen, züllött gazdája. Annyi rosszat beszélt szegény távollevő gazdámról, hogy utoljára is nem bírtam ki, végül is a nyaralásom megmentéséről volt szó, tehát a kapott fölmondás értelmében elhagytam a szolgálatot és egy csendes kis szobát vettem ki magamnak messzi a Hűvösvölgyben. Ott éldegéltem négy hétig, amig Póli néni abbahagyta a reumáját és leányaival együtt kivonult a lakásomból. Szabadságom letelte után két nappal végre hazaköltözhettem. Hazaköltözésem után három nappal végtelenül kedves, áradozó levelet kaptam Póli nénitől. Bocsánatkérőn szabadkozott, hogy az úgyis üresen hagyott lakásomat távollétemben igénybevette s kért, hogy küldjem utána néhány ottfelejtett apróságát. »Bájos, kis otthonod van — irta végül levelében — hanem az inasodd, az gyalázatos egy gazember volt. Első tekintetre is valóságos Lombroso-fej, minden aljas indulatra képes, akivel nem tanácsos egy födél alatt aludni, tolvaj és rabló, csakis te nem vetted ezt észre, amilyen gyönge emberismerő és jóléiek vagy. Na, szervusz, lelkem, csókol Polixéna nénéd.«
