Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-29 / 238. szám
1926. augusztus 29. ______________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldel. Tanger és a balkán Locarno Irta: Dr. Seltmarm Rezső Ha a legutóbbi napok athéni eseményéit még oly figyelemmel tekintjük is, ennek az operettszerü puccsnak korántsincs meg az a jelentősége, mint két másik eseményé, mely nem hat ugyan a szenzáció jellegével, de annál komplikáltabb és annál szorosabb összefüggésben áll a világpolitika nagy horderejű eseményeivel, úgyszintén a genfi kongreszszus őszi előmunkálataival, melyek épen most vannak küszöbön. Mindkét diplomáciai esemény tulajdonképen a középtengeri vajúdó és megoldatlan problémák körébe vág. Tanger, marokkói kikötő, mely mindössze félszázezer lakosságot számlál, de amelynek fontossága az angol külpolitika, nevezetesen az indiai ut miatt Gibraltar mellett elsőrendű fontosságú már több, mint száz év óta. Geográfiaiig Tanger az u. n. »spanyol zóna« körébe tartozik, azonban politikailag ki van véve a spanyol protektorátus alól és a három év előtti rendezés intenacionális közigazgatási területté tette azt meg, ahol az angolok követet tartanak. Jóllehet Spanyolország már 1923-ban ratifikálta ezt a szerződést, de aóta is minden igyekezettel azon van, hogy Tangert megkaphassa. Ez évben a spanyol külpolitika minden intrikajátéka ezt a célt szolgálta. így az olasz-spanyol szerződés melyet a múlt hóban kötöttek, nem lehet másnak tekinteni, mint Anglia és az egész Népszövetség ellen irányított revolvernek, de magát a genfi tagságkérdést sem. A spanyol külpolitika egyrészt formailag a genfi követelményekhez tartja magát, de csak azért, hogy pressziót gyakorolhasson. Ezért utazott Alfonz király Párisba és Londonba, anélkül, hogy pozitív engedményeket sikerült volna kapnia Chamberlaintől. Az eseménygazdagnak ígérkező genfi tanácskozásoknak ősszel nem kis gondot fog okozni Tanger végleges hovatartozásának tisztázása, mert mig egyfelől Anglia és Franciaország e kérdésben a jelenlegi állapot fentartását kívánják, az olasz-spanyol földközi-tengeri politika Spanyolországnak juttatná azt, jóllehet Olaszország nyíltan külön igényeket támasz és csupán presszionálni akarja azt a spanyol igények elismeréséül. Ez a csendes ellentét, mely az olasz és francia középtengeri politikában állandóan megnyilvánul, nem zárul le Tangernál, sőt ott csak kezdődik, de folytatását épen a legutóbbi időkben láthattuk és látjuk a Balkánon. Az olasz-spanyol szerződésre ugyanis itt válaszolt Briand, a Romániával kötött szerződésben. Emellett azonban tárgyalások vannak folyamatban Beograddal és Lengyelországgal és Franciaország célja épen az, hogy Lengyelországot a Balkán érdekkörébe bevonja francia vezetés alatt, olymódon, hogy Beograd és Varsó közt közvetít. A cél az, hogy Lengyelország Jugoszláviával is a romániaihoz hasonló szerződést kössön. Nincsics külügyminiszter varsói útja azért van a legközelebbi lövőre tervezve, ha a híreknek hinni lehet, már szeptember legelején. Hogy ez által sikerül-e a francia szövetséget elményiteni, azt nehéz megmondani. A tények azt mutatják, hogy Jugoszlávia a Balkánon inkább az olasz külpolitikától irányittatja magát. Erre vall a legutóbb megkötött jugoszláv-görög barátságos szerződés, mely az 1913-i ilyirányu egyezmény kiegészítése és megújítása három évre. Ezáltal Jugoszlávia elismeri a görög felségjogot Szaloniki kikötőre és a gevgelii vasúti vonalra, szabályozza a macedón nemzeti kérdést oly módon, hogy a bolgár beavatkazásnak elejét veszi. Mig az olasz külpolitika célja ezzel a szerződéssel az vo[t, hogy' a jelenlegi államhatárokat és államalakulatokat megtartsa a Balkánon, mert bármiféle nagyobb államközösség Balkánon az olasz érdekek ellen való lenne, addig a francia sajtó épen ellenkezőleg egy újabb balkáni államközösséget lát abban, mely az olasz imperializmus ellen lenne hivatott fellépni. Viszont az angol sajtó valószínűleg legtisztábban látja a helyzetet, amidőn megállapítja, hogy az angol-török u. n. iráki szerződdés nyomása alatt kényszerült Görögország Jugoszláviával szemben engedékenységre. Hogy gazdaságilag mennyire fontos a most kötött szerződés, azt nem szükséges bővebben hangsúlyozni, de politikai jelentőségét sem lehet lekicsinyelni. Az utóbbit a nemzetiségi kérdés megoldása, az előbbi oldalát az a tény mutatja, hogy a vasúti Vonal közös használatára vonatkozó megállapodás a szerződés szerint ötven évre szól. Vájjon lesz-e ez egy balkáni Locarno kiinduló pontja? Feleletet erre a jövő adhat, de az általános felfogás már ma is ezt a nézetet vallja. Annyi bizonyos, hogy a Balkán már megszűnt a világégések fókusza lenni s ha a világháborúnak annyi rémes hatása és utókövetkezménye mellett volt kedvező hatása is, akkor a balkáni államok kiépítése és az azok közti ellentétek kiküszöbölése minden esetre ennek számit. A gazdaság vagy az igazságszolgáltatás csődje ír ta : Dr. Dohány Gyula A gazdasági válság kisérő jelenségeiben, megjelenési formájában olyan, mint a lázas betegség. Megrázza, elgyengíti a'testet, az erős, egészséges, jól táplált szervezet kiheveri, a gyenge elpusztul bele. A gyengébb, nem jól fundált kereskedelmi és ipari vállalatok tömeges pusztulását már sablonos közhelyként emlegetik, mint a válság szükséges következményét. A tömeges csődök és inzolvenciák ellen tehát épen olyan hiába hoznak újból kényszeregyezségi törvényt, amilyen hiába állott fenn ezelőtt, amig el nem törölték. Akkor eltörlését sürgette a 'közvélemény, ma visszaállítását követeli. Amilyen téves nyomon jártak akkor, amikor a kényszeregyezségi törvény elleni akciótól, épen olyan tévedésben vannak most, amidőn az újra életbeléptetéstől várják a tömeges pusztulás, az inzolvenciák és csődök csökkenését. Ha a közvélemény tisztában lesz avval, mit várhat egy jó uj törvénytől, akkor nem fog beállni újból a keserves kiábrándulás. De ha a közvélemény tudni fogja, melyek a határai a törvény várható hatásának, akkor konkrétebb, pozitivebb és talán termékenyebb formát fog ölteni a kényszeregyezségi törvény újbóli életbeléptetéséért folytatott nagy társadalmi akció is. Az emberi testet megrázó lázas betegségek nagy részénél az orvosi tudomány csupán arra szorítkozik, hogy a szimptomákat enyhítse, mert a rendelkezésre álló mai eszközökkel még a betegség okát megszüntetni sem tudja. - Ha enyhíti a szimptomákat, a lázat, kevesebb gyenge szervezet pusztul el, ha a betegség maga tovább kínozza is az emberek ezreit. Ugyanígy van az egész Európát most kínzó gazdasági válsággal is. Az orvosok, államférfiak és tudósok tömege kínlódik a gyógyszer megtalálásával, megtalálni nem tudták. És mi is hozhatunk száz uj törvényt, a gazdasági válság általános európai jelenségei közepette az inzolvenciák és bukások száma csökkenni nem fog. Amit csökkenteni lehet, az a szimptomának enyhítése, az előálló tömeges inzolvenciák, gazdasági összeroppanások enyhítése, lefolyásuknak olyan szabályozása, hogy kevesebb gazdasági érték pusztuljon, a közhitei és kereskedői erkölcs kevesebb leromlást szenvedjen. Nézetem szerint a régi kényszeregyezségi törvénynek, ha némileg megfoltozott alakban való újbóli feltámasztása is semmiféle javulást nem fog hozni. A gyenge vagy leík-iismeretlenül vezetett vállalatok bukása továbbra is tömegesen fogja az erős és egészséges gazdasági egzisztenciákat is folytonos súlyos veszteségekkel gyengíteni, amig ezek is fokozatos veszteségek és gyengülések után fokozatosan a bukás jelöltjeinek sorához közelednek, magukkal rántva mind szélesebb és szélesebb körű érdekeket. Mert a kényszeregyezségi eljárási törvény régi elvi elgondolása a gyakorlatban nem enyhítette semmivel sem a gyenge egzisztenciák összeroppanásának súlyos kárát az erősebbekre nézve. Sem a csalárd megkárosítás ellen, sem a. tisztességesen nyújtott hitel fejében a hitelezőnek adott könyöradomány ellen, ha a formai előfeltételek megvannak, a bíróság intézménye a kényszeregyezségben nem- tudja megvédeni a gazdasági köröket. A bíróság intézménye nem képes arra. Nem is lehet a bíróságnak szerepe egy tisztán gazdasági kérdésben, egy kereskedői vagy iparos egzisztenciának likvidálása vagy szanálása kérdésében itélőbirói szerepe, ahogyan az eddigi kényszeregyezségi eljárások formailag kodifikálták. Sem elég elaszcicitása, sem elég szakismerete, főleg azonban elég ideje nincsen a bíróságnak arra, hogy a gazdasági összeomlás esetében a gazdasági kárnak minél szükebb körre szorítását keresztülvibesse. Már pedig, ha törvényt hozunk, közérdekből hozzuk. Ha közérdek az, hogy a tömeges inzolvenciák és csődök idejében az államhatalom beavatkozzék a romlásnak minél kisebb szorításába, akkor nem elégedhetik meg sem a társadalom, sem az állam azzal, hogy egy törvénnyel, többet hozzanak, melyben az államhatalomnak segíteni hivatott képviselője, a bíró, mint közömbös néző szemléli a sújtott polgárok kínlódását és perpatvarát és csupán az állam által előirt tormák betartására ügyel. A kényszeregyezségi törvények legtöbbje, nemcsak nálunk, ebben az alapvető hibában szenved. A megkárosított hitelezők tömege vagy kénytelen elfogadni könyöradományt, vagy mindent elveszteni, mert a beállott kárt, vagy a pláne nyilvánvalóan fennforgó visszaélést elhárítani nem nyújtott módot a kényszeregyezségi törvény. Mintha csak az államhatalom azt mondotta volna: »csend legyen, adok nektek egy törvényt, többet nem tehetek, én nem tudom a kereskedők száz baját meggyógyítani.« Ha a kényszeregyezségi törvénynek eddigi koncepciója, akár bizonyos változtatásokkal is, megmarad, akkor az eredmény ezúttal sem lehet más, mert ha komoly a szándék súlyos gazdasági károk elhárítására, akkor más utat kell keresni, mint amelyen eddig haladt a törvényhozás. A modern gazdasági élet mindig differenciáltabb, komplikáltabb lesz. Szabályozni, kodifikálni a kereskedelmi és ipari élet százezernyi lehetőségét, törvényt hozni, mely kibonyolitson és szanáljon súlyos gazdasági helyzeteket, amelyékben épen az egyes kereskedő vagy iparos alkalmazkodó képessége, gyors caelekyése csődöt mondott, magában véve is lehetetlen feladat. Még lehetetlenebb, ha erre a bürokratikus szervezetű és csak jogászi képzettségű, elfoglalt bíróságot jelöli ki az állam. A legelasztikusabb és ezért legsikeresebb kormányzati és közigazgatási elvek és módszerek uralkodnak Angliában. Nem véletlen az, hogy az angoloknak nincsen kodifikált polgári törvénykönyvük és ilyet nem is szándékoznak alkotni. Úgy ahogyan politikájukban minden idők és a birodalom minden népének minden váratlan fordulataival szemben gyors alkalmazkodó képesség jellemzi az angolokat, úgy jogszolgáltatásuk is hü tükre ennek az elvnek. Hatalmas bányászati, forgalmi és ipari szervezet hatalmas munkásseregekkel, kollektiv szerződésekkel a munka és töke igen erős harcával nem bírna el kodifikálást és formális jogszolgáltatásnak nem lehetne tárgya. Ezért igen nagy teret engednek úgy a munkásság, mint a kapitalisztikus szervezet autonom organizációinak, viták kényszerű elintézésében. Ugyanígy van a kereskedelmi életnek sok terén a »Board of Trade«-nek igen nagy szerepe, hatóságai jogai. Meg kell csinálni nálunk is a »Board of Trade«-et, a hitelügyletekre berendezett kereskedelem és iparnak »boardját.« Maga a szervezet gondolata nem újság. Hiszen az ipartestületek, a kereskedelmi és iparkamarák szintén kényszerű szervezkedései az érdekközösségnek. A hitel védelmére alakult hitelezői védegyletek azonban, melyeknek törvényes kényszerű kiépítésére gondolok, ezek a hitelezői védegyletek a természetes fejlődés folyamán önmaguktól előállott szervei a kereskedelmi és ipari hitelszervezetnek. Egy napilap hasábjai nem alkalmasak arra, hogy törvényjavaslatokat publikáljanak és propagáljanak. Ha azonban az érdekelt testületek figyelmét fel lehet hívni a napilap nagyobb nyilvánosságával egy sikert Ígérő útra, akkor a napilap hasábjai erre legalkalmasabbak. Ezért szeretném röviden felsorolni azokat az elveket, melyek szerint egy egészséges és áldásos uj törvény szerintem megalkotandó volna: 1. Minden hitellel foglalkozó kereskedelmi és ipari vállalatot kötelezni kellene az illető tartományi hitelezői védegylet tagjává lenni. Mihelyt valamely keerskedő fizetésképtelen lesz, köteles ezt bejelenteni az illetékes védegyletnek, mely az ország többi. védegyleteit erről értesíti és ezek mind tagjaikat. 2. Ha a bíróságnál végrehajtás, vagy csődöt, vagy kényszeregyezségi eljárást kérnek valamely kereskedő, vagy ipari vállalat ellen, köteles a bíróság erről az illetékes hitelezői védegyletet .értesíteni és ennek határozatáig minden további lépést felfüggeszteni. 3. A hitelezői védegyletnek joga van, kiküldöttjei utján rögtön megvizsgálni až illető fizetésképtelen cég üzemét, könyveit, vagyoni állását, tőle felvilágosításokat követelni. A kereskedelmi és ipari titok védelméről akképen kell ezen vizsgálatok keretében gondoskodni, hogy; minden egyes esetben a vizsgálat eredményét egy választott szükebb bizottság veszi át és úgy ez, mint a kiküldöttek a bíróság előtt esküt kötelesek tenni a hivatalos titok megtartására. A bizottság véleményes jelentésére ezután az egyes hitelezői védegyletekben ’ alifikált többségű szavazás történik az érdekeltek részvételével. A szavazás és határozathozatal közelebbi technikai foganatosítását a törvénynek a célszerűség szempontjai szerint kell szabályozni. A. A hitelezői védegyletek által meghatározott egyezségi feltételek kötelezők úgy a fizetésképtelen kereskedőre vagy iparosra, mint annak hitelezőire is. Az erről szóló jegyzőkönyv és határozat « bíróságnak bemutattatik és végrehajtható bírói egyezség erejével bir, melynek foganatosítására a védegylet, mint testület bármikor jogosult a bíróság utján. A védegylet a határozathozatal előtt és alkalmával köteles a fizetésképtelen adóst meghallgatni, vele tárgyalni, észrevételeit a javaslatba hozott véleményes jelentésre a szavazás előtt átvenni és a szavazáskor az érdekeltekkel közölni, akik ugyancsak kvalifikált többséggel utasíthatják a bizottságot újabb javaslat tételére. A védegyletnek joga van a határozathozatalból kizárni oly hitelezőket, akiknek valódi hitelezői minősége ellen kételyei forognak fenn, miről a választott bizottság szótöbbséggel dönt. Joga van határozathozatal helyett véleményes jelentést tenni az államügyészségnek, a csőd megnyitását kérni a bíróságnál, mely esetben véleményes jelentése alapján közvetlen vádemelésnek és bizonyos határidőn belül főtárgyalásnak kellene bekövetkeznie, ha visszaélés forog fenn. Nézetem szerint ezek azok az elvek, melyekre felépítve egy uj kényszeregyezségi törvény egyfelől tisztességes egzisztenciák pusztulását tudná elhárítani, másrészt megakadályozná, hogy egy újabb formális törvény hézagai között a lelkiismeretlen visszaélés széles utat taposson azoknak, akik a törvényt pókhálónak tekintik, melyet bátor repüléssel át lehet szakítani annak a légynek, mely elég erős ehhez, mig a gyenge, vergődj,1 becsületes egzisztenciák megfulladnak szorításától. ÁPRILY LAJOS: LEVÉL Aít itt a téli Szép titkát kerestük halott falukban, hó-hulldmokon, s beporozott az erdők zúzmarája, lelkünk a tél leikével lett rokon. Ajándékozhat szint és dalt a nyár is: fehér hazánk a vad-nyomos határ. December és dér. Madaram a holló, monumentális, büszke gyászmadár. Ha meghalok, nagyon megváltozom majd: átszállók egy kis kék felhő-közön és a,tavasz lelkére rátalálok s a fiatal tavaszba költözöm. Fénnyel jövök vagy fuvalom-zenével s a hó megindul téli házakon. Lerázom az akácok zúzmaráját s a jégcsapok vizét megcsorgatom. Lecsapok a hó-rejtő füz-berekre s a varjú-tábort messze kergetem, felvillanok egy csiklandó sugárban s a néma pásztort megnevettetem. A barna felhő buskomor szivébe csóvát dobok, hogy zivatar legyen — s egy éjjel diadalmasan leszállók felleg-vizekre szomjas őrhegyen. Halomba, zápor-gyöngyösen letépem, ami virág van száz vadrózsafán, és virradatkor óriás csokorral, bedobom a leányok ablakán! GRANDHOTEL „BELLEVUE« SPLIT 1926. ŐSZI SZEZÓN AZ ADRIÁN 45 MODERN BERENDEZETT SZOBA ELSŐRENDŰ KISZOLGÁLÁS ÉS ELLÁTÁS ELŐNYÖS ÁRAK NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓHELY I
