Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-29 / 238. szám
TO. OTCrei. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. augusztus 29. — Kérem, én szeretnék e derék urakkal beszélni — kiáltotta élénken az iró. •— Az egyik én lennék — mutatkozott be a sindaco. — örvendek. Nos, mennyit adna a Lazzarini-portáért? — Legfeljebb ötszáz frankot — felelte a város feje. — S higyje meg, tulfizetem. — Nem hiszem — riposztozott a kritikusok fejedelme — de az összeget elfogadom, mert — sietek. Csakugyan, sietett. Alig várta, hogy' megint otthon legyen. Valamit vészit ugyan az »üzlet«-en, mert az eUfegüi fölvett kétezer frankból márts hiányzott háromszáz, de legalább látta, ha kutyafuttában is, a szépséges Itáliát, amelyről Dumas és Balzac annyi sok szépet meséltek. ... Nemsokára újból Páris houtevardjam sétált a szerencsés nyerő s Tortoni-nál keserű kedvvel fogadta a gratulációkat, amelyekkel a barátai s a többi irigyei elárasztották. Távolléte alatt ugyanis az újságok telekürölték a világot a mesés szerencséjével s minden V. Az eddig közölt részek tartalma: 1876 júliusában tartóztatták le Miletics Szvetozárt noviszadi lakásán. Az összeülő képviselőháztól kérik kiadatását. Tisza Kálmán miniszterelnök azt kivánja, hogy a kormány eljárását is helyeseljék. Simonyi Ernő és Polit Mihály szólaltak fel. A mentelmi bizottság kiadatást javasol. Horánszky Nándor előadó indítványozza, hogy a kormány eljárását is helyeslőén vegye tudomásul a Ház. Simonfay János Miletics védelmére kel s a mentelmi bizottság javaslata ellen szólal fel. Ezután kezdi ilagyszabásu beszédét. Polit Mihály: T. képviselőház! Az álfami életnek mindig voltak és lesznek oly pillanatai, midőn az államnak fentartási ösztöne minden más tekintetet háttérbe szorít. Ily pillanatokban úgy az állam, mint az egyén önvédelmi állapotban találtatok és nem ismer más törvényt, mint azon ősi római legfelsőbb törvényt: satus reipublicae suprema lex esto!« — de ezen legfelsőbb törvény a legveszélyesebb volt és lesz is mindenkor az egyéni szabadságra nézve. Azért a modern államokban az egyén, az állampolgár igyekezett biztosítani személyi szabadságát íz állam omnipotenciája ellen s erre az alaptörvényekben biztosítékot keresett és talált. A mentelmi jognak történelmi fejlődése szoros összeköttetésbe áll az egyéni szabadság biztosításával. Ott, ahol az egyéni szabadság tökéletesen biztosítva van, a mentelmi jogra nagy súlyt nem fektetnek. Ott, hol az egyéni szabadság a bíróság által tökéletesen biztosítva van, úgy a kormány, mint a párt és a faj morális befolyása ellen ott tulajdonképp a mentelmi jog nem is szükséges. (A mentelmi jog történeti fejlődésének vázolása után a szónok igy folytatta): T. ház, Miletics Szvetozár képviselőnek elíogatása nemcsak a mentelmi jogot érinti, hanem összeköttetésben áll egy nagy politikai szituációval. A keleti események nemcsak egész Európa figyelmén magukra vonták, hanem oly természetűek. hogy egész Európa szituációlát ''feszültté csinálják. Lehet Magyarországon szimpátliia a szerbek, lehet a törökök iránt, de antipáthia lehet a szerbek és antipáthia a törökök iránt, de van valami, ami ezek felett áll és ez a haza Iránti kötelesség.' (Helyeslés.) Legyenek meggyőződve, hogy mi, szerbek, odalent tudjuk ezt a kötelességet és ezt sohasem fogjak ügyeimen kivu! hagyni. Ha a magyar kormány ezen határt megtartotta v >lra a szituáció Déimagyarországon egészen egyszerű lett volna, de a magyar kormány egy lépéssel s véleméayent szerint egy indokolatlan lépéssel egészen tovább ment. Azon szimpáthiák, melyekkel a magyarországi szerbek törökországi fairokalaplengetés, minden barátságos kézintés azt kiáltotta feléje: — Szerencsés kópé! Gratulálunk! Hogy megszabaduljon a szerencsekivánóktól, akik pezsgős vacsorákra is tettek előtte félreérthetetlen célzásokat, végre az egész szomorú esetet az igazsághoz híven humorosan megírta « Journal des Débats-ban. A bosszúsága, mert jólíápiáit, kövéres, mosolygós vjvőríigura volt nem tartott sokáig. Sfi< később nevetve emlékezett vissza a szerencséjére, amellyel nern volt szerencséié, s öregkő rá ban, még köszvényes kínjai közt is tréfálkozva emlegette: — Amikor 'birtokos voltam... De lutricédulát többé sose vásárolt s ha jóíékonycéiu sorsjeggyel kinálták, azt azzal utasította vissza: — Nem veszem meg a világért sem. Félek, hogy nyerek vele. * Remélem, hogy aki a skóciai birtokot fogja kihúzni, jobban jár vele, mint Janin ur a magáéval. konaik iránt egészen természetesen viseltetnek és azon cselekvények, melyek a magyar törvények szerint nem tilosak, az internacionális jognál fogva pedig tökéletesen szabadok: a magyar kormány ezeket, mint bűncselekményeket tekintette. A cislajtháni kormány egészen másképp járt el. Ez a szimpáthiáknak és azoknak, amik ezekkel összeköttetésben állnak, szabad folyást enged. Azért pedig Dalmáciában a helyzet nem rosszabbul! és a cislajtháni kormány nem restelli, hogy oly intézkedéseket nem tett, aminőket a magyar. Magyarországon a dolog másképp állíttatott elő. Azon ellenszenv, amellyel a magyarországi szerbek Törökorszá giránt viseltetnek, úgy állíttatott elő, mintha az a magyarok ellen is volna irányozva: (Helyeslés.) sőt, mintha valami conspiráció valami omladina conspiráció léteznék, a mely úgy Törökország, mint Magyarország ellen volna irányozva. T. Ház, legyünk már egyszer tisztában azzal az omladinával. (Helyeslés.) Az omladina, amikor még létezett, irodalmi társulat volt vándorgyűlésekkel. Ezen társulatnak a magyar kormány által megerősített statútumai voltak. Midőn 1871-ben az omladina versecen vándorgyűlést tartott, a magyar kormány kérte és követelte, hogy statútumaikban némi változásokat tegyen, de erre a gyűlés nem állott reá s mivel ne mengedelmeskedett, a magyar kormány azt rendőri utón feloszlatta. Ezóta omladina nem létezik. De vannak befolyásos emberek, akik a sajtó utján befolyást gyakoroltak a sezrb politikára Belgrádban és Cettinjében. Dr. Miletics Szvetozár, mint a Zasztava főszerkesztője, bizonyos befolyást gyakorol a szerb politikára Belgrádban és Cettinjében. Ha Miletics egyszer, vagy másszor levelezőt küldött Belgrádba, vagy Cettinjébe, akkor általában az a hir terjedt el, hogy az omladina ágense, hogy ottan Magyarország ellen agitál. Én nem tudom, hogy milyen bűncselekmény ez. Hiszen ha a magyar sajtónak befolyása volna az angol alkotmányra és oda egy levelezőt küldene, sőt ágenst: képezne-e ez bűnös cselekvényt? Én tovább megyek. Ha Magyarországon tényleg létezné, vagy létezett volna Törökország elleni conspiráció, mint ahogy nem létezett, kérdem: vannak-e magyar törvények, melyek a conspirációt idegen államok ellen eltiltják? Az ismeretes, hogy minden állam törvényeket csak saját területére, saját alattvalóira alkot; arra, hogy valamely idegen államot akarjon egy állam saját törvénye által védeni: egy állam sem érzi magát hivatva, kivéve a szövetség esetét. Én, t. ház, ezeket itt nem hoztam volna tel, mert ez az általános büntetőjog és a nemzetközi jog elveiből világos; ha nem léteznék egy miniszteri rendelet, amely éppen ellenkező elveket állít fel. A t. belügyminiszter ur, egy, folyó év: junius 30-án kelt rendeletével a szerb államkölcsönben való részvételt és a szerb-török háborúban való részesülést bűnös cselekménynek nyilvánítja, melyek fogságot vonnak maguk után. Én nem tudom, t. ház, ha talán rossz jogász vagyok, nem tudom, de alig hiszem, hogy ilyen rendelet utján kimondani lehetne, ügy látszik, hogy maga a miniszter ur is nem annyira a törvényekre hivatkozik, mert hivatkozik ugyan törvényre, melyik azon törvény, melyik ezt eltiltaná. Én hiába kerestem a corpus juris-ban, vájjon lehet-e oly törvény, mely eltiltaná az ilyen államkölcsönben való részvételt, vagy önkéntesen az liy háborúban való részesülést: én ezt nem találtam. Maga az 1622. XIX. t.-c. nem alkalmazható a jelen esetre, mert ez az akkori Bocskay-időkre vonatkozik és Páris, augusztus hó. Naponta ezer esemény száguld keresztül rajta, de azért a párisi ucca változatlanul egyforma. Ezeket az embereket nem hozza ki a sodrukból semmiféle szenzáció. Nem szörnyülködnek és nem állnak meg fecsegni. Az újságból értesülnek arról is, hogy a mellettük levő házban gyilkosság történt. A benszülötteket különben sem érdeklik a párisi dolgok. A legelőkelőbb francia napilapok szudáni kalandokat és izgalmas útleírásokat közölnek az első oldalon. És folytatásos szerelmi regényeket. Most szentimentális hullám öntötte nyakon Párisi, akár a múlt szezonban a hő és a fagyhullámok. A párisi szenzációkról én rendszerint a Bácsmegyei Naplóból veszek tudomást. Vasárnap délután az egész francia fővárost ellehetne lopni. A párisiak kirándulnak, valósággal menekülnek a környékbeli nyaralókba. Az uccák pedig üresek és kihaltak, akár Topolán vasárnap délután. * Ami nagyon jellemző. Az uccai illemhelyeken nagyhangú, tarka plakátok kényszeritik megállásra a járókelőt. Nálunk odahaza legfeljebb a Meinl babkávé merészkedik ilyen módon tudatni a nagyérdemű közönséggel, hogy ő főzve milyen zamatos. Itt ■ a nemi specialisták versengenek egymással és szakszerű, eredményes kezelést ígérnek, jótállás mellett... * Az ember megy az uccán. Egyszercsak mellette terem egy elegáns ur és rejtélyesen pisszegve a kezébe nyom egy rózsaszínű, parfömös cédulát. Az illatos papíron egy nemi specialista ajánlja diszkrét, különbejáratu rendelőjét. A röpirat ezzel végződik: »Köszönőlevelek ezrei!« így dolgoznak a párisi orvosok. A tüdő, gége és más specialisták már nyíltabban lépnek fel és a házszám mellé kiírják a nevüket is. Minden ötlépésre van egy mozi. Óriási a konkurrencia és csak ezzel magyarázható meg az a nagy és dús program, ami egy ilyen filmes müintézeben látható. A Boulevard des Capucinesen egy elsőrendű jegy öt frank. Beültem délután 3 órakor és kijöttem éjfél után tiz perccel. Nem azért hagytam már ilyen hamar ott, mintha vége lett volna az előadásnak, hanem mert időközben megéheztem. Ez nem vicc. Itt ugyanis nincsenek szünetek és felvonásközök. Akkor megy be az ember, amikor akar és addig marad, ameddig jól esik. A darabok folytatólagosan következnek és mindig másik jön. Ez egy párisi specialitás. A szenvedélyes és előrelátó mozilátogatók vacsorát is hoznak magukkal a zsebükben. Én láttam összesen hat vígjátékot, három társadalmi drámát és hét és fél természeti fölvételt. Pont a felinél hagytam ott az egyiptomi királysírokat éjfél után, amikor éppen a Tuthankamon múmiájára került a sor. A múmiát holnap folytatom. * A párisi áiiatkertben végeladást rendeztek. A medve eladó, a jaguár eladó és a majmok is eladók. A rnajomketrec fölött egyébként még egy tábla lógott, ezzel a szöveggel: azért hozatott, hogy a törökök Magyarországba való inváziója megakadályoztassék. De úgy látszik, hogy a miniszterelnök ur valami általános nemzetközi elvből indul ki, mert ezen rendelet eleje igy szól: tekintettel arra, hogy egy állam sem tűrheti el, hogy ellenkezőleg határozott politikájának saját fiai egy vele békében élő állam ellen intézett üzelmekben, vagy harcban részt vegyenek. Ez, t. ház, egészen uj, mert ennek következtében Angolországban a tiltakozó népgyülések, melyek általában nem értenek egyet az angol politikával, ezen meetingek mind bűnös cselekedetek volnának. A nemzetközi jog legnagyobb tekintélyei az én véleményem helyességét bizonyítják. A majmoknak se iagylaltot, se újságot adni nem szabad! A fagylaltot még értem. De mennyiben befolyásolhatja egy majom emésztő szerveit a »Figaró« vasárnapi száma? * A körutak forgalma szédületes. Csupa elegáns, drága kocsi fut a Champs Elyséesen. Mind francia márka. Az előkelő luxusautók között ma délután közkerültséget keltett egy Ford. * Páris városa ankétet hivott egybe a drágaság ellen. Ugyanekkor harminc százalékkal emelt a városi vasút, a posta és a villamos. # Az Eiffel-torony a világ egyik legha«talmasabb rádióállomása. A párisiak mégsem szeretik a rádiót. A sok zaj, lárma zavarja az elektromos hullámokat és valami szörnyűséges kinszenvedés hallgatni a párisi rádiókoncerteket. Mást pedig a leadóállomás erős hullámai nem engednek egzisztálni, úgy hogy Párisban csak Párist lehet hallgatni és tiszta időben, vasár- és ünnepnapokon, ha a: gyárüzemek szünetelnek, a vidéki állomásokat. Külföldet mindössze két metropolis, London és Róma képviselik. A készülékek mind régi tipusuak. A múltkor résztvettem egy nyilvános rádióhangversenyen (a nagy cégek naponta rendeznek ilyen ingyenes koncerteket), ahol, mint a »technika legfrissebb csudáját« mutogattak egy nyolclámpás apparátust. Ugyanilyen készüléken én már tavaly ilyenkor hallgattam Szuboticán Európa összes állomásait, azzal a különbséggel, hogy a szuboticai sokkal élvezhetőbb volt. A párisiak ugylátszik nem olyan nagyigényüek. # A párisi ucca leglármásabb alakja a handlé. Tulharsogja az autók tülkét és zivataros időben a mennydörgést is. Kis köreiét tol maga előtt és szünet nélkül, gajdok Szívós és jelentéktelen, akár a fü, amely a kopár sziklán és a sinek közt is kihajt. Vizet facsar a kősziklából is és lehúzza a kávéházi vendégről a kabátot. — ön nem akarja eladni a ruháját? — mondja megrökönyödve — de uram, az istenért, hát akkor vegyen legalább egyet! — és már huzza is elő a kordéból a komplett estélyi öltözetet. Ezenkívül uzsoraüzletekkel foglalkozik és kefével. Rólam nem ment le addig, mig én is be nem vettem a kefét és a végén rámsózott egy teveszörü ruhakefét. Állandó permanenciában van. A handlé jön a hajnalhasadással és eltűnik az alkonvattal. * A Szajna partja tele van amatőr halászokkal. ök képviselik a viziromantikát a füstös gőzhajók és uszályok között. Cinek angyali türelemmel a nádbot végénél és ha rezzen a víz, sietve felgombolyítják a félkilométeres spárgát. Azután: csalódottan dobják vissza a pompásnak Ígérkező zsákmányt, a lyukas tenniszcipőt. Minden halász kukacokkal van felszerelve. A mi halászunknak, aki az ablakom alatt horgászik délutánnonként, speciális kukacokkal van tele a két zsebe. Estig adtán kimásztak belőle, a fülére, kezére, orrára és az öreg úgy nézett ki, mint egy elhanyagolt ementháli sajt.. Tamás István Emlékezzünk régiekről Miletics Szvetozár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselőházban A párisi ucca
