Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-29 / 238. szám

24 OLDAL • ÁRA 3 DINÁR Pcštarina plaćena a gotovom XXVII. évfolyam Sznbotica, 1926 VASÁRNAP augusztus 29. 238. szám Megjelenik minden reggel, ünnep ntán «a hétfSn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 3—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szóm (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subciica, Zmaj jovin trg 3. (Minerva palota) A vak ievendő Ki áll meg a meddő panasznál, amire^ e sarkaiból kifordult világ torzképe hangolja elkeseredett sza­vát? Az »Isten adta, Isten elvette« jób-i alázatát és megbékélését ki tudja e megváltozott világ uj kon­­vulziói fölé takarni »ékes szemfedő«­­ül? Egyik évben esőért fohászko­dunk, másik évben szomjuhozzuk a napfényt, egyszer elepedünk a har­matért, máskor lehelletünkke! is se­gítenénk felszántani a sárbaíulladt mezőket. Ki hisz még az időjósok­nak? Lassankint már csak annak lesz hitele, aki a föld végét jövendöli s mint a politikában, csak arra fognak hallgatni, aki a végletek szélsőségeit hirdeti. »Kifordult a világ, óh kárhozat, hogy mi születtünk helyretolni azt« — általánosítjuk a hamleti kétségbe­esést. Megváltozott a csillagok járá­sa, a nap protuberanciái eltakarják előlünk a nekünk örök fényt és örök meleget, s mi más az élet. mint fény és melegség? — tovább híil a föld kérge, avagy megváltozót az atmo­szferikus nyomás, forradalom tört ki a vonzás és taszítás törvényében s megváltozott a földet körülölelő le­vegőréteg összetétele — csak ját­szunk a szavakkal s kétségeink bi­­lincses kérdéseire próbálgatjuk a da­dogó felelet vigasztalásait. Az év­szakok határai elmosódnak s egy emberélet hunyó pillanatába zsugo­rodik össze annyi változás, amennyit a bátortalan, sárbaragadt tudomá­nyos fantázia évezredek hosszú pre­cessziójától várhatott csak. A föld őstörténetének kutatói, a hogy Wells irta: a palák naplójának megfejtői azt tanítják, hogy a jég­korszak nem egy időben vette birto­kába az egész földet. Talán a sarkok vidéke még most is csak a jégkor­szak fejlődési stádiumában van s amitől borzadunk, a sarkoknak és az egyenlítőnek küzdelméből az örök jég uralmának győzelmét hirdeti. Uj jégkorszak felé tántorgunk talán roggyant térddel s a nyomorúság fegyencegyenruhájában. Ha az em­beri szív melegítené a földet, ki nem tudná vigasztalan bizonyossággal, hogy mi fagyesztjuk ki az egyen­lítő tropikus delét s vulkánok izzó mélységeit. Talán újra kozmikus változások katasztrófáinak viharát érezzük s mindaz a forradalmi jelenség, ami a természet megszokott rendjét meg­bontja s örökérvényűnek hitt törvé­nyeit szétporlasztja, voltaképpen csak első fényjelei a nagy átalaku­lásnak, ami felé száguldunk a Sark­csillag felé ősi törvények által pa­rancsolt utón. az örvénylő spiráli­son. Ezt érzi a tudományos kutatás szeizmográfja, ezt vallja a szent egyszerűség boldoggá avatottja, ezt hiszi a föld jámbor gyermeke, aki csak valami irtózatos félelemmel tudja megmagyarázni, miért fagy és uihar dermeszti az áldott földet, amikor tündökölni kellene az életet sugárzó napfénynek s miért rohaszt­­ja langyos meleg a föld vetését, a mikor az élet parancsa hótakaróval védené a zsenge, didergő vetést. Az évszakok változása talán csak az átmenet a természet uj rendje felé. Újra rendeződhetnek még a vulkánövek és földrengési zónák, újra lehet még rajzolni a kontinensek ha­tárait, újra el lehet választania tengert 9a szárazföldtől s a Teremtés bibliai szimbólumának fejlődési menetét visszájára fordíthatja a megbomlott rend, vagy helyreállt értelem — ki tudna igazságot tenni a végtelenség­gel viaskodott nagy perében a véges emberiségnek. A cédrusok árnyéká­ból talán visszatérünk a mohák és zsurlófüvck vegetációjába s az em­bernél évszázadok millióival öregebb fajok: a szitakötők és százlábúak veszik át a tékozló embertől a szer­ves élet fejlődésének végső állomá­sát. A föld történetének korszakait egyfelől a meleg és hőség, másfelől a hideg és nyomorúság küzdelme al­kotta meg. Hegyek türemlettek fel s szakadékok mélyültek ki Óceán­fenékké, mig jött a legborzalmasabb tömeggyilkos: a jégkorszak s kez­dődött elölről a természet küzdelme a melegért, fényért, életért. Eoan­­thropos, a »Hajnal Embere« kisebb tudással, de parancsolóbb hittel és ünnepibb áhítattal várta az uj csodá­kat, mint mi. De mi különbség van végső fogalmazásban köztünk, a Heidelbergi Ember s a Neandervölgyi ősünk között? Talán egy zuggal töb­bet ismerünk a természet végtelen műhelyéből, de minél nagyobb kerü­letű ismereteink köre, annál nagyobb a »nem ismert tartomány« határvo­nala is. Egyformán táguló szemmel meredünk a jövendő ismeretlen sza­­kadékai felé, miket nem világit meg sem a tudomány fáklyája, sem a hit lampionja. Csak döbbentő, kísérte­ties üzeneteket kapunk a nagy átala­kulásról, mely fajok, nemzedékek és nemzetek porszemeit söpri maga előtt az örök élet Szaharájában. Ismeretlen mélységek szakadéká­­ba zuhan, ki a csillagok utján keresi a holnapot. Oroszország garanciaszerződést köt Lengyelországgal és Finnországgal Kölcsönös semlegességet fogadnak a szerződő felek Moszkvából jelentik: A külügyi népbiztosság hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a szovjetunió varsói meghatal­mazott képviselőié a napokban a lengyel külügyminiszternek átnyújtotta egy garancia-szer­ződés tervezetét. A szerződés megállapítja, hogy mindkét fél tartózkodik minden tá­madó eljárástól egymással szemben és a szerződő felek kötelezettséget vállalnak, hogy a másik fél ellen irányuló táma­dás esetén megőrzik semleges­ségüket. Megállapítja továbbá a szerződés­tervezet még azt is, hogy egyik szerződő fél sem vesz részt olyan politikai és gazda­sági szövetségben, amely a má­sik ország ellen irányul és az esetleges vitás 'kérdések szabá­lyozását vegyes egyeztető bi­zottság elé viszik. A szovjet-kormány azt az óhaját fe­jezte ki, hogy a szerződést Zaleski lengyel külügyminiszternek szep­tember elejére tervezett moszkvai látogatása alkalmával Írják alá. Ez az utóbbi javaslat a lengyel kor­mánynál nem talált visszhangra, mert Zaleski látogatását Csicserin gyengélkedése miatt későbbre ha­lasztották el. Helsinkii jelentés szerint pénteken kezdődtek a garancia­paktum megkötésére irányuló tárgyalok a szovjetkormány és a finn külügyminisztérium között. A tárgyalások kedvező mederben haladnak. Ezzel a híradással szemben áll az a párisi jelentés, amely szerint Za­­lesky lengyel külügyminiszter, aki jelenleg Párisban tartózkodik, a la­pok tudósítóinak kijelentette, hogy Lengyelország nem kötött semle­­gességi szerződést Oroszországgal. Az erről szóló hirek alaptalanok. A bolgár kormány visszautasítja a kollektiv jegyzékbe foglalt vádakat A bolgár kormány hajlandó magát a Népszövetség döntésének alávetni Bulgária azzal védekezik, bogy nincs kellő számú hadserege Beogradból jelentik: A bolgár kor­mánynak a jugoszláv-román-görög kollektiv jegyzékre adott válaszjegy­zéke szombaton érkezett meg Beo­­gradba. A válaszjegyzéket egy futár hozta Szófiából, azonban annak szö­vegét nem hozták még nyilvános­ságra. Az újságíróknak arra a kér­désére, hogy mikor publikálják a jegyzéket, Nincsics külügyminiszter a következőket mondotta: — Megkaptuk a bolgár kormány válaszát, azonban azt még nem hoz­hatjuk nyilvánosságra, mert előbb referálok az ügyről Uzunovics mi­niszterelnöknek. Ezenkívül lehetsé­ges, hogy szükségessé válik az itte­ni román és görög követtel is érint­kezésbe lépnünk. Arra a kérdésre, hogy a bolgár válaszjegyzék tartalmaz-e minimális elégtételt, Nincsics külügyminiszter elhárító mozdulatot tett. Végül a kül­ügyminiszter távozóban kijelentette, hogy lehetségesnek tartja, hogy a bolgár jegyzékre addig nem is ad­nak választ, amig ö Géniből vissza nem tér. Félhivatalos körök úgy nyilatkoz­nak, hogy a jegyzék szövege pon­tatlan. Megnyugtató azonban, hogy a bolgár kormány is beleegyezik a jugoszláv kormány részéről felaján­lott elintézési módba, hogy az ügyet a Népszövetség kikapcsolásával a két kormány intézze el és csak a végső esetben forduljanak a Népszö­vetséghez, mint legutolsó szükséges döntő fórumhoz. A bolgár kormány a bandák letörését ígéri Szófiából jelentik: A bolgár kor­mány válaszjegyzékét a külügymi­nisztérium politikai osztályának fő­nöke, Lessinov három egymással megegyező szöveggel átnyújtotta a szófiai jugoszláv, román és görög követeknek. A jegyzék, amely négy gépelt oldal terjedelmű, a követke­zőket mondja: — A bolgár kormány eddig még mindent megtett a határincidensek megakadályozása érdekében és a jö­vőben is megteszi, hogy a bolgár komitácsi bandák tevékenységét a minimumra korlátozza, annak dacá­ra, hogy a lefegyverzés folytán nem rendelkezik kellő hatalmi eszközök­kel. A bolgár kormány visszautasít­ja azt a vádat, hogy szándéko­san türtei a komitácsi bandák­nak a szomszédos államokba való betörését és ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozza, hogy határvédelmére nem rendelkezik kellő számú felsze­relt hadsereggel. A bolgár kormány megállapítja, hogy a bolgár kormány sok is betörtek bolgár területre és a lakosságnak súlyos károkat okoztak. A jegyzék ezután felsorolja azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a bolgár kormány a ko­­miíáesi betörések megakadályo­zására máris foganatosított, maid az emigráció kérdésével fog­lalkozva hangsúlyozza, hogy a szomszéd államokkal való barátsá­gos viszonynak útját állja az a tény, hogy a szomszéd államokból sok bolgár lakos Bulgáriában keresett menedéket egyes államok naciona-

Next

/
Oldalképek
Tartalom