Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-03 / 211. szám
4. oldal. BÄCSMEUYE! NAPLÖ 1926. augusztus 3. Hétfőn délután kicserélték a politikai foglyokat Huszonöt politikai elitéit nyerte vissza szabadságát — Megható jelenetek a jugosziáv-magyar határon — Megvendégelték a hazatért jugoszláv polgárokat A magyar foglyok megéljenezték Alekszandar királyt A jugoszláv és a magyar kormány között létrejött megegyezés alapján — mint jeleztük — a két állam politikai foglyait hétlön délben cserélték ki a kelebiai határszakaszon. A csere-akció előkészületei úgy a jugoszláv, mint a magyar hatóságok részéről már napokkal ezelőtt megkezdődtek, hogy semmi zavar se álljon be a programban. Jugoszlávia tizenegy politikai elitéltet adott át a magyar hatóságoknak és ezzel egyidejűleg tizennégy, Idegenben raboskodott jugoszláv alattvaló nyerte vissza r remélt szabadságát. A szerbiai fogházakból még pénteken Beogradba szállították a kicserélésre szánt foglyokot, névszerint dr. Weisz Géza volt főhadnagyot, aki tizenötévi fegyházbüntetését töltötte Nisben, Hoffmann Ferencet, akit tiz évre Ítéltek el, az öt évre elitéit Putz Béla volt főhadnagyot, valamint Barna Mező íöldmivest, Szénási Antalt, Ádárn Antalt, Hórvát Ferencet és Molnár Jánost. Ezek a foglyok pétitek óta Beogradban várták a szabadulás óráját, ami csak hétfőn délben érkezett el. A szuboticai fogházból a kémkedésért elitéit Gstalter Antalt, Keller Etelkát, a noviszadi fogházból pedig a királysértésért tiz évre elitéit Schneider János volt noviszadi jegyzőt osztották be a kicserélendő fogolyszállitmányba. Útnak indítják a foj yokat A Beogradban összpontosított foglyokat hétfőn hajnalban indították útnak, fögházőrök kíséretében Szübotica felé. A vonat fél tizenkettőkor futott be ä szuboticai pályaudvarra, ahol a szállítmányt szuboticai fogházőrök vették át. A foglyokat ideiglenesen a fogház-épületben helyezték el. Délben közös ebédet szolgáMak fel nekik és néhány perccel tizenkét óra után elindult a menet a kelebiai határ felé. Hat bérkocsit rendeltek a fogház főbejárata elé és • amikor széttárult a hatalmas szárnyas kapu, elsőnek Keller Etelka lépett ki az utcára, talpig feketében — fekete selyemruhában, hajadon fővel, arcán leir■ hatatlan boldogság, mögötte szuronyos fogházőr. Utána dr. Weisz Géza és a többiek. Valamennyi fogoly rendesen, tisztán felöltözve, Schneider szivarzsebéből kékszegélyü zsebkendő látszott ki. Valamennyien helyet foglaltak a felhúzott sátoru bérkocsikban, mindegyik kocsi bakjára felkapaszkodott egy-egy fogházőr. Ezzel egyidőben indulták el a szuboticai hatóságok képviselői is, Horyát Cvetkó rendőrfőkapitány, Stepáriovics Josip államrendő'rségi főnök, Prédics Bogoljub a vasúti rendőrség főnöke, valamint a Magyarországról várt foglyok hozzátartozói. A kocsisor a Majsai-ut felé tartott és a vasúti átjárónál letért a sínek mellett húzódó nyári útra, amely egyenesen Kelebiára • vezet. Délután fél kettőkor, a beogradi gyorssal Szuboticára érkeztek dr. Vlaskalin Milorád belügyminisztériumi inspektor, Markovics Milán igazságügyminiszteri osztályfőnök, dr. Bolla Pál magyar külügyminiszteriumi titkár, aki a foglyok kicserélése ügyében már napok óta Beo. gradban tartózkodott és Dobrilovics Jócó belügyminiszteri titkár. Megérkezésük után nyomban autóba szálltak és 'a bérkocsikkal egyidőben értek a határnak ahhoz a pontjához, amelyet az aktus helyéül a két állam hatóságai kiszemeltek. A határkövek előtt A bérkocsik és az autók a Szuboticától hat kilométernyire fekvő, utolsó juioszláv vasúti őrháznál állottak meg. Mintegy kétszáz méternyire húzódott a magyar határ, a határkövek mögött a magyar hatóságok képviselői várakoztak a foglyok megérkezésére. Amikor a kocsik megálltak, dr. Bolla oda ment a foglyokhoz és felszólította őket, hogy szedjék össze csomagjaikat, mert gyalog folytatják útjukat a határ felé. Majd felolvasta előttük a magyar nyelvre lefordított királyi ukázt, amely közli, hogy a magyar kormánnyal kötött szerződés értelmében visszanyerték szabadságukat és elhagyhatják az US királyság területét. A foglyok köny■ yező szemekkel, mély csendben hallgatták és miután dr. Bolla végigolvasta az ukázt, egyszerre tört ki belőlük: — Éljen Sándor király! A menet gyors tempóban indult el, elől dr. Vlaskalin Milorád dr. Bollával, utána a bizottság többi tagjai. A menetet a foglyok zárták be. A határvonaltól néhány lépésnyire, közvetlen a határkövek előtt megálltak. Szemben, néhány lépésnyire magyar rendőrtisztek, rendőrök sorfala, középütt Györffy Aladár budapesti rendörtanácsos kimagasló alakja, mögöttük a foglyok izgatott csoportja várakozott. Dr. Vlaskalin előrelépett és üdvözölte a magyar hatóságok képviselőit, akik sapkájukhoz emelve kezüket szalutáltak. Dr .Bolla, aki Vlaskalin mögött haladt, bemutatta a miniszteri inspektornak Györffy Aladár rendörtanácsotst, akinek azután Vlaskalin bemutatta a jugoszláv bizottság tagjait, viszont Györffy a magyar kiküldötteket, dr. Meznerics Jenő kelebiai határrendőrségi főnököt és dr. Sántha Béa helyettes-rendőrfőnököt. A bizottság tágját kezet szorítottak egymással, majd a kölcsönös bemutatkozások után dr. Vlaskalin és dr. Bolla leültek egy sebtiben előkeritett asztalhoz és aláírták a már előre megszövegezett egyezményt. Ezzel kezdetét vette a foglyok kicserélése. A szabadulás pillanatában A megegyezés értelmében először a Magyarországról szabaduló foglyokat adták át. A rendőrkordon, mintegy parancsra szétnyílt és . előtűnt tizennégy ember. Tizennégy szerencsétlen, megszenvedett ember, sok sok évi rabság emlékével. Mereven, még az utolsó percben is kétkedve, várta a történendőket. A sor szélén hordágy, rajta egy fogoly félig fekvő helyzetben. Bénán került fogságba és bénán hagyja el a fogságot — hordágyon. Györffy rendőrtanácsos a sor élére állt és a kezében tartott papír lapról olvasta fel a névsort: — Timotijev'cs lliia.../ A következő pillanatban a sorból előlépett egy vállas, magas, harmincharmincöt év körüli férfi és megindult a határvonal felé. Még kettő, még egy lépés és lába jugoszláv földön. — Éllen Alekszandar király! — kiállt fel és már honfitársai karjai között van. A túloldalról pedig, a magyar rendőrök között várakozó csoportból felzug a kórus: — Éljen Alekszandar.../ Timotijevics Ilija: Uzsicei származású földmiveslegény. Életfogytiglani fogságból szabadult meg. A névsorban a második Ruzics Sztanoje beogradi. Tizenöt évi fegyház. Azután Jovanovics Miloje, a volt hajókormányos. Tizenkét évi rabságból szabadult meg. A következő: Jurisics Vid. Hordágyon hozták és letették a bizottság sorfala mögött. Innen a határköveken. Szeme tele könnyel. Egy csendőr oda megy: Mi volt veled? Mit kaptál? — Tizenkét évet — válaszolta Jurisics Vid, visszaesve párnáira, kimerülve az izgalmaktól. Zvékics Milán került sorra. Szuboticai. Kilenc évre Ítélt rab volt. Bátyja várta: Zvékics István tanár. Sorban a többiek lselstügler Lipót pancsevói •— öt év. Racsmány Lenke szuboticai — hét év. Fiatal leány. Lukics Milán. Narandzsa Viktor, bjelovári — öt év. Halasi István, Kiss István bajmokiak, Knipl István oszijeki, Cucker Zsigmond noviszadi. Mint vizsgálati foglyok szabadultak. Intermezzo Narandzsa Viktort nem várta senki és az első, aki összeölelte, bátyja volt, Narandzsa Milán csendőrőrmester. Hivatalból volt kint a bizottsággal. Az utolsó percig nem tudta, él-e, meghalt-e öccse, nem is várta és egyszerre felhangzott a név: — Narandzsa Viktor. A csendörőrmester először oda sem figyelt. A szavak elrepültek füle mellett. És ekkor ismét felhangzott: — Narandzsa! — az egyik megszabadult fogoly kereste a másikat. Narandzsát. A csendőrőrmester mintha villanyáram érte volna, megremegett. — Hol a Narandzsa?! — kiáltott a foglyok felé. A másik pillanatban a két testvér egymás karjai között volt. Narandzsa Milán szolgálatos csendőrőrmester fellelte Narandzsa Viktor^ az elveszettnek hitt testvért. Búcsú a jugoszláv fogságtól Ezalatt megkezdődött a jugoszláviai politikai foglyok átadása. Dr. Vlaskalin Milorád olvasta a névsort. Elsőnek dr. Weisz Géza volt főhadnagy lépte át a határt. Keller Etelka követte. Utána a többiek, utiljára Gstalter Antal. A hivatalos aktus véget ért. A rabságból szabadultak csoportja elindult. Az egyik északnak, a másik délnek. A fogházőrök szuronyukat vissza süllyesztették övük mellé. Már nem volt rá semmi szükség. A bizottság tagjai is búcsúzni kezdtek, amikor Predics rendőrfőnök észrevette a Budapest felé robogó gyorvonatot. Gyorsan határozott, két csendőr a sínekre állt és leintette a gyorst. Megállt a nyílt pályán és Prédics odaszólt az urakhoz: — Parancsoljon «’• "raim. Györffy rend sós megköszönte a figyelmessége. . ..ét rendőrtiszt társával felugrott egy elsőosztályu kocsiba. Utolsó üdvözlet és a vonat tovább robogott Kelebia felé. Újra itthoi A megszabadultak csoportja felkapaszkodott a várakozó bérkocsikra. Mielőtt azonban útnak indultak volna, dr, Vlaskalin Milorád és Prédics Bogoljut cigarettákat vettek elő és mindegyiküknek két-két doboz Jadrán-cigarettát ajándékoztak — a megszabadulás emlékére. Szuboticán a Nemzeti Szállodában béreltek szobákat a hazaérkezetteknek, akik között, mielőtt szétváltak, a kormány megbízásából gyors-segélyt osztottak ki. Mindenki kapott kétszáz-kétszáz dinárt, a béna Vid Jurasics ötszázat. Újra lehet kezdeni az életet...Soksics József Még az apját is letartóztatta egy délszerbiai járási főnök Muzulmán képviselő tiltakozása Makszimovics belügyminiszternél Beogradból jelentik: Alics Huszszein muzulmán képviselő, aki a parlamenti szünet óta kerületében tartózkodik, hétfőn Beogradba érkezett, ahol Makszimovics Bózsó belügyminiszternél panaszt tett egy délszerbiai járási főnök ellen. Alics Husszein elmondta a belügyminiszternek, hogy Kulenvakuf városba nemrégen kinevezték a járási expozitura főnökévé Dzsilasza Rádát, aki a főszolgabírói rangnak megfelelő állásba minden kvalifikáció nélkül került, mert mindössze három elemi iskolát végzett. Dzsilasza hivatalbalépése után arról vált nevezetessé, hogy a legcsekélyebb ok miatt a város legelőkelőbb polgárait is letartóztatja és tizenkét-husz napig fogva tartja. Jellemző reá, hogy még az édesapjával sem tett kivételt, akit csak azért tartóztatott le, mert az kérte, hogy váltassa fel a községi bírót. Makszimovics Bózsó belügyminiszter megígérte, hogy intézkedni fog a panaszok orvoslására. Harc egy orvosi diploma körül Dr. Cots Endre nyilatko ata A Gots Endre dr. becskerekl orvos diplomája körül keletkezett affér fejleményeit érdeklődéssel várja a Vajdaság egész közönsége. Valójában még nincs semmi bizonyosság ebben a titokzatos ügyben, mindössze annyi tény, hogy a beogradi orvosi kamaránál egy becskereki orvos feljelentést tett, hogy Gots diplomája nem szabályos. A feljelentés alapján a kamara hivatalból elrendelte a vizsgálatot, amely még pem ért véget. Dr. Gots Endre a vizsgálat során bemutatta orvosi diplomáját és kijelentette, hogy 1919 végéig Kolozsvárott volt, ahol tanulmányait befejezte. Diplomáját nem kaphatta meg azonnal, mert a románok bevonulása miatt egy ideig szünetelt a diplomák kiállítása. Később természetesen kiállították a diplomát és azt dr. Gotsnak elküldötték. Dr. Gots Endre szerint legfeljebb arról lehet szó. hogy az orvosi kamara nem ismeri el a kolozsvári klinikán eltöltött gyakorlati évet és ennek pótlására utasítja. Dr. Gots Endre a Bdcsmegyei Naplóban megjelent cikkekre vonatkozólag a következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: A sajtótörvény 26. §-a alapján kérem, hogy kegyeskedjék becses lapjának a legközelebb megjelenő számában a törvény 27. §-ában megjelölt helyen és alakban az alábbi helyreigazító soraimnak helyet adni. Teljesen valótlan és ellenkezik a tényekkel az a hir, hogy én 1919. évi december hó 6-ika előtt, igy tehát orvosdiplomám kiállítása előtt, Elemér községben orvosi gyakorlatot folytattam volna és magamat orvosdoktornak adtam ki. Valótlan továbbá a cikkírónak az a sajnálatos állítása, mintha én a becskereki orvosi karról aként nyilatkoztam volna, mintha az ellenem való hajszában őket »tisztán a kenyéririgység« vezetné és hogy tisztelt kollegáim »szívesen megfojtanának egy kanál vízben«. A cikkben hemzsegő egyéb rágalmakkal szemben pedig az illetékes bíróságnál fogok orvoslást keresni t«* t ■*»'
