Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-26 / 234. szám

1926. augusztus 26. BACSMEGYEI NAPID Kisebbségi Élei El & Különös incidens folyt le Kolozsvár állomáson, a keleti express egyik első­­osztályú fülkéjében. Mátyás Sándor ko­lozsvári bankigazgató kisérte az állo­másra Váradvelencére utazó feleségét, aki az express elsőosztályu fülkéjében helyezkedett el. A bankigazgató, mikor felesége a vonatban helyet biztosított magának, leszállt, hogy a csomagokat a fülkébe szállitsa. Mialatt a perronon tar­tózkodott, egy idegen ur beült felesége mellé a kocsiba és a tolongó utasok elől elzárta a fülkét. A bankigazgató ahogy visszatért, erélyesen követelte, hogy nyissák ki fieki az ajtót. A fülkében ülő ar nagynehezen ki is nyitotta az ajtót, de elállván a bejáratot, agresszíven visz­­tzalökte a bankigazgatót. — Ki innen a magyarokkal! — kiáltot­ta románul. — Eresszen, hiszen bent ül a felesé­gem — mondotta Mátyás Sándor. Az erőszakoskodó idegen hátra pillan­tott, ahol a bankigazgatóné figyelte re­megve az eseményeket, aztán a legdur­vább hangon visszakiáltotta: — Hazudik! Mátyás Sándor a durva sértésre el­vesztette az önuralmát és a következő pillanatban arculütötte inzultálóját. A íocsiban nagy csődület keletkezett, töb­ben közbeléptek és megakadályozták a ovábbi tettlegességet. * Újabb vizsgára rendelték azokat az Jrdélyi kisebbségi tanárokat, akik akár lyilvánosjogu, akár magánjogu iskolák­nál működnek. Az első kerületi tanfel­­igyelőséghez tartozó kisebbségi tanárok Temesváron tesznek román nyelvű vizsgát, melynek tárgya a következő ,esz: 1. A román nemzet történelme, Romá­­pia földrajza, román alkotmányjog, a gimnázium negyedik osztályának tan­könyve szerint. 2. A román irodalom a XIX. század­ban és a jelenkorban azzal a részletes­séggel, ahogy azt a líceumok heteik osztályában tanulják. 3. írásbeli dolgozat, román nyelven, szabad témáról és öt perces beszélgetés, melyből megállapítást nyerhet a vizsgáló bizottság, hogy a tanárok birják-e kel­lően a román nyelvet. * A bukaresti ellenzéki lapok folytatják támadásaikat a kormány ellen a kisebbsé­geknek Ígért közoktatási engedmények miatt. A Cuvantul szerint az országra végzetes lehet, ha minden választás után az iskolakérdésben annyi engedményt kapnak a magyarok, mint az jelenleg történik. A lap elitéli Petrovici minisz­ter azon nyilatkozatát, hogy a magán­­oktatási törvényt módosítani kell és azon álláspontnak ad kifejezést, hogy ez az ügy elintézett kérdés, amely nem tűr­het bolygatást. »Egyebekben — Írja a Cuvantul — a kormány maga is belát­ta, hogy túlzott engedményeket ad és ezekre Petrovici miniszter nem is volt hajlandó, de Bucsan államtitkár kapaci­tálta arra, hogy lássa be, hogy itt fon­tos választási érdekről van szó. A szá­szok azonban elégedetlenek a kormány magatartásával. Roth Ottó, valamint Muth Gáspár felhívta a magyarokat, hogy ne támogassák a kormányt, hanem menjenek Genfbe. Mivel a bihari válasz­tások miatt a kormánynak szüksége van a magyarokra, Bucsan államtitkár azért ment Erdélybe, hogy a magyar delegá­tusokkal térjen vissza. A magyar dele­gátusok ugyanis azzal utaztak el Buka­restből, hogy nem térnek vissza, »ha csak szépen nem kérik meg őket«. * A genfi konferencián Európa vala­mennyi számottevő kisebbsége képvisel­teti magát. Az erdélyi szászok részéről Muth Gáspár vesz részt a nemzetközi tanácskozásokon, aki már el is utazott Genfbe. A szász vezér elutazása előtt igy nyilatkozott: »Mi előfutárjai va­gyunk egy szebb jövendőnek, hiszen a népkisebbségek között a világ valameny­­nyi nagy nemzetének részei is ott szere­pelnek. Genfben képviselve lesznek né­metek, magyarok, ukránok, oroszok, ruthének, lengyelek, szlovének, dánok, sjt románok is, mert, amint értesülünk, a jugoszláviai románok is képviseltetik magukat a második népkisebbségi kon­ferencián. Lehetetlennek tartom, hogy e népkisebbségek delegátusai meg ne tud­ják értetni az uralmon lévő testvéreik­kel, hogy számukra is csak úgy lehet­séges az igazságos béke és politikai egyenlőség, ha ők is megadják az alá­juk tartozó kisebbségeknek a teljes sza­badságot és kulturális fejlődési lehetősé­geket«. ' fr Mária román királynő, aki Szovátán nyaral, kihallgatáson fogadta a kolozs­vári Ellenzék munkatársát. A magyar újságíró, akit a felséges asszony igen közvetlenül fogadott, megkérdezte a ki­rálynőt, hogy milyen benyomást tett rá Székelyföld. •— Nagyon szép vidék — mondotta — szeretem. A népe, a magyarok, jó em­bereknek látszanak. Rendes, szorgalmas nép. Több falut végignéztem; ismerem házaikat, szokásaikat. Szeretettel vettek körül. Akik pedig engem szeretnek, azoknak becsületemre odaadom egész szivemet. Bombamerénylet egy amerikai bank. ellen Egy elmebeteg felrobbantott egy pittgburgi bankot Newyorkból jelentik: Pittsburgban kedd délután egy bankban nagy rob­banás>■ történt. A pénztárnál megje­lent egy idősebb férfi és már régen érvénytelen bankjegyek ellenében kétezer dollár kifizetését kérte. A pénztáros azonnal látta, hogy elme­beteggel van dolga és ezért rendőrt hivott. Abban a percben, amikor a rendőr megérkezett, az ismeretlen férfi a lá­ba mellett elhelyezett zsákot meg­­rugta s ebben a pillanatban óriási robbanás rázkódtatta meg az épüle­tet. A robbanás a merénylő tejét el­szakította a törzsétől. Hir szerint még többen megháltak, az első je­lentések azonban, amelyek szerint huszonhat ember esett a robbanás áldozatául, erősen túlzottak. A bank berendezése és épülete teljesen el­pusztult és a mellette levő épületek is megrongálódtak. Pénzügyi körökben nagy izgalmat kelt a bombamerénylet, mert attól tartanak, hogy a Morgan-bank el­len nemrég elkövetett merényletet akarták megismételni. Ezzel szem­ben a rendőrség megállapította, hogy a merénylő aznap szökött meg az elmegyógyintézetből. A nyomozás most főleg annak megállapítására szorítkozik, hogy az elmebajos me rénylő miképpen jutott a bombához szükséges nitroglicerinhez, amely a robbanást előidézte. Ujabh merényletet kíséreltek meg a hannoveri gyorsvonat ellen Csak a mozdonyvezető i lekjelenléte hiúsította meg a katasztrófát ;V 1 flY. y.V<; »V í. . . , Vv, észrevette, hogy a vonat vakvágány­ra futojt. Azonnal lefékezte a gyors­vonatot, azt azónbah már nem tud­ta megakadályozni, hogy a mozdony szétrombolva a vakvágány végén ál­ló támasztékokat, le ne fusson a si nekről. Ennek ellenére azonban nagyobb szerencsétlenség nem történt és az utasok közül senki sem sebesült meg. A hatóságok meginditották a legeré­lyesebb nyomozást az ismételt vas­úti merénylet ismeretlen elkövetői ellen. Berlinből jelentik: A hannoveri éjszakai gyorsvonat ellenf?kedd,en éj­­jéT fülle állomásnál ismét mérénylé­­tet kíséreltek meg és csak a gyors­vonat mozdonyvezetőjének lélekje­lenléte akadályozta meg a múltkori­hoz hasonló nagyarányú vasúti sze­rencsétlenséget, amelynek tudvalevő­leg huszonhat halottja volt. Ismeretlen tettesek felfeszitették az állomás bejáratánál az egyik vál­tót és azt vak-sinpárra állították át. Az éjszakai gyorsvonat mozdonyve­zetője az állomás előtt lassított és Életbelépnek az uj sznboticai adók Gyorgyevfcs Dragoszláv főispán kétórás tanács­kozása Makszimovics belügyminiszterrel Szubotica város lakossága még min­dig nagy felháborodással tárgyalja Bo­­gojevics Iván pénzügyminiszteri inspek­tor rendeletét, amely szerint a város adózó polgársága ez év végéig, vagyis négy hónap alatt állami egyenes adók és városi pótadók fejében mintegy száz­­huszmillió dinár adót tartozik lefizetni. Jakovlyevics Obrád városi adóhivatali főnök a rendelet átvétele után felhívta a hátralékos adófizetőket, hogy hátralé­kukat nyolc napon belül rendezzék. A városi adóhivatal rendeleté még nagyobb pánikot idézett elő az adófizető polgá­rok között, mert technikailag is kivihe­tetlen, hogy az adóhátralékokat nyolc napon belül rendezni lehessen. A Bácsmegyei Napló munkatársa eb­ben az ügyben szerdán délelőtt kérdést intézett Svábics Szvetozár szuboticai pénzügyigazgatóhoz, aki a következő­ket mondotta. — Tény az, hogy a pénzügyminisz­térium nemrégen elrendelte, hogy az adóhátralékokat minél röviidebb időn belül fizettessük be. Értesültem Bogoje­­vics Iván pénzügyminiszteri inspektor rendeletéről is, amely szerint az összes adóhátralékokat ez év végéig kellene lefizetni. Azonban sehogy sem tudom megérteni, hogy a városi adóhivatal miért adott ilyen rövid terminust — nyolc napot — az adóhátralékok rende­zésére. Ezt egyszerű ijesztgetésnek tekin­tem, ami semmi esetre sem érdeke az államnaok és a pénzügyiigazgatás vég­rehajtó közegeinek. Kijelentette még a pénzügyigazgató, hogy teljesen kizártnak tartja, hogy a százmillió dinárnyi adóhátralékot négy hónap alatt be lehessen fizettetni. A vá­rosi adóhivatalt sem tartja olyan erős­nek, hogy ilyen szigorú rendeletet vég­rehajtson, másrészt a mai válságos gazdasági helyzetben képtelenség ennyi pénzt adóban összeszedni. Az államnak különben semmi érdeke, hogy megfojtsa a kereskedelfni és ipari életet és exiszten­­ciákat tegyen tönkre. A pénzügyígazgató végül kijelentette, hogy minderről részletes jelentést kül­dött a pénzügyminisztériumnak. A pénzügyigazgatónak ez a nagy megértésre valló nyilatkozata eggyel több érv amellett, hogy a szuboticaiak pénteki monstreküldöttségének kívánsá­gát a rendelet visszavonására vonat­kozólag illetékes helyen sürgősen telje­sítik:. H. oMal Hazatért az eltűnt fiú Félt, hog' kikap, de anyuskája képe visszakényszeritette Reményi Miksa szuboticai fényképész tizennégy éves Gyula fia, mint a Bács­­megyei Napló megírta, hétfőn eltávozott szülei lakásáról. A kétségbeesett szü­lők hiába keresték városszerte, sőt a vidéken is, sehol sem tudták megtalálni. Szerdán reggel hat órakor a kis Re­ményi Gyula betoppant szülei lakására. Arca az álmatlanságtól és a fáradtság­tól sápadt volt, ruhája poros, piszkos. A kisfiú gyalog ment Szentára és gya­log jött vissza. Elmondta, hogy azért tá­vozott hazulról, ment félt, hogy kikap s ezért világgá akart menni. Útközben azonban kivette a zsebéből az édes anyja arcképét s az anyuskája fényképe kény­­szeritette, hogy visszatérjen szüleihez, akik megbocsátó szeretettel fogadták. Sierb lelkészek parlamentje Szep'ember 1-éti ul össze Novi­szadon a görögkeleti szerb papok kongresszusa Noviszadról jelentik: A jugoszláviai görög keleti szerb lelkészek egyesülete szeptember 1-én és 2-án Noviszadon tart­ja meg ezidei évi rendes közgyűlését. A tavaly Cetinjében megtartott közgyű­lés állapította meg, hogy az idei köz­gyűlést Noviszadon tartják meg. Augusz­­tus 31-én ül össze Noviszadon az egye­sület választmánya, amely előkészíti a közgyűlés anyagát. Szeptember 1-én a kongresszus tag­jai a noviszadi püspöki templomban ün­nepi istentiszteleten vesznek részt, majd a városháza nagytermében összeül a közgyűlés. A választmány előterjeszti évi jelentését, beszámol a »Híradó« és a »Szerb Egyházi Híradó« szaklapok helyzetéről, a pénztári állapotról, a pap­növendékek internátusán^Jc, továbbá a lelkészek árva-alapitványanak helyzeté­ről. A közgyűlés megválasztja a felügye­lő bizottságot, aztán Bota György jar­­kováci espereshelyettes és Szmederevac Jovan nárta-belovári lelkész tartanak egyházi kérdésekről előadásokat. A vá­lasztmány jelentést fog tenni az özvegy­lelkészek újabb házassága ügyében tett tanulmányáról és a lelkészi nyugdíjalap helyzetéről. Szeptember 3-án a kongresszus tag­jai Szremszki-Karlovcira mennek, ahol a pátriárkái templomban rekviemet mondanak az összes elhunyt pátriárkák, metropoliták és egyesületi tagok lelki üdvéért Félmillió dinárt örökölt a kikindai szerb hitközség Felbontották Rankov Sándor végrendeletét Velikaldkindáról jelentik. Két héttel ezelőtt halt meg Kikindán Rankov Sán­dor rőföskereskedő, akinek a piactéren volt üzlete. A kereskedőt gazdag em­bernek tartottak és minthogy agglegény volt, testvéreivel pedig nem tartott fenn jó viszonyt, nagy érdeklődéssel várták, ki fogja örökölni Rankov vagyonát. A különcködő hajlamú öregur 1917-ben végrendelkezett Dózsa Tihamér királyi közjegyző előtt. A végrendeletet szer­dán bontotta fel dr. Maässza járásöiró. Kitűnt, hogy Rankov vagyonából sem­mit sem hagyott családjának, hanem úgy rendelkezett, hogy két régi segéd­jének ötven-ötvenezer koronát adjanak, vagyona többi részét pedig a kikindai görögkeleti hitközség örökli. Az örök­hagyó vagyonát Petrovics Iván városi közgyám leltározta és megállapította, hogy az elhunyt aktívái egymililióegy­­százezer dinárt tesznek ki, adósságainak és más kötelezettségeinek összege pedig hatszázezer dinár, amelybe beleszámí­tották a két segédnek hagyott részt, a melyet din ár értékben fizetnék ki. A ki­kindai szerb hitközség igy pontosan fél­millió dinárt örökölt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom