Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-25 / 233. szám
CIRKUSZ ® ■ ® Miért nem főztem le Jókait? Ha egy kicsit vérengzöbb lenne a természetem, akkor semmi kétség, le is főztem volna. Már tudniillik nem kvalitás tekintetéiben — sokkal szerényebb vagyok, semhogy egyébként ragyogó tehetségemet össze merjem mérni a költőfejedelem talentumával: az ítéletet nyugodt lélekkel rábízom az utókorra — hanem kvantitás tekintetében. Pedig' ez talán njég nehezebb, hiszen Jókai egyike a világirodalom legtermékenyebb Íróinak, sőt az is; Lopez di Vega ezernégyszáz színdarabját bátran számításon kivül hagyhatjuk, tekintve, hogy elvesztek. Olyan darabot, ami nincs meg, én is tudok írni ezernégyszázat, de akár még két-háTommail többet is. Jókai Mór regényei azonban megvannak és a száz kötetes jubileumi diszkiadás, amely egész könyvszekrényt megtölt, fügét mutat mindenkinek, aki azt veszi a fejébe, hogy ő egy rövid emberélet folyamán ha nem is különbet, de többet produkál. Én:'vállalkoztam erre. És nem is maradtam volna szégyenben, ha nem undorodnék annyira a vértők A dolog úgy kezdődött, hogy volt négy évvel ezelőtt Bécsben egy Pegazus-Verlag, amely — tettének oka ismeretlen — magyar könyveket adott ki. Ez a könyvkiadó-vállalat két ember tulajdona volt, egy hosszú, szikár újságíróé, nevezzük őt Pegazusnak és egy alacsony, motett bankáré, akit Veriagnak fogok hívni. Ketten együtt, mondhatnám vállvetve, Biró Lajos, Krúdy Gyula és Szép Ernő müveit adták ki és ezt elég előkelő társaságnak tartottam ahhoz, hogy én is írjak nekik egy regényt December elsején kötöttük meg a szerződést; Tögtön nekiültem alkotni és ötödikén máT le is szántottam a százhatvan oldalas írásművet, hogy le ne késsen a karácsonyi könyvpiacról. Pegazus kissé csóválta a fejét, de a Verlagnak tetszett ez a tempó: — Az a Szép Ernő sokkal lassabban dolgozik — jelentette ki elismerőleg. A regényt »A mindentudó halott« volt a cime, rögtön elolvasták; a mü Verlagnak osztatlan tetszésével találkozott, de Pegazus — hiába, a sovány emberek mindig hajlamosak a miszmacholásra — savanyúan kijelentette: — Kevés benne a vér. Mi az, egy halott egy jól berendezett, külömbejáratu detektívregényben? — Egy pár hulla csakugyan nem ártana még — hagyta rá a Verlag. Megsértődtem. — Krudynál több a vér? — tört ki belőlem az elkeseredés. — Nem is veszünk tőle több regényt — válaszolta Pegazus ajkát lebigygyesztve —■ nyakunkon maradt az egész auffág. A Verlag csititólag közbelépett. — Na nem baj, ezúttal elég lesz az egy halott, kezdetnek ez is valami, legközelebb aztán majd kipótolja. — Legközelebb? — lepődtem meg kellemesen. Verlág nem vette ezt észre, hanem tovább folytatta: — A következőben legalább három halott legyen és egy eltűnt. Az egyik halottat villamosszékben végezzék ki. Azt a’ közönség nagyon szereti. Mire magamhoz tértem, a két felbujtó már le is szerződtetett bérgyilkosnak. Megállapodásunk értelmében minden két hétben be kellett fejeznem és leszállítanom különböző álneveken egy-egy detektivregényt, tiz százalékos részesedésre a bruttó bevételből. A munka meggyorsítása érdekében egy látható irásu írógépet kaptam tőlük kölcsön. A percenteket úgy Pegazus, mint Verlág elfelejtették később folyósítani, amivel szemben én elfelejtettem az Írógépet visszaadok Szóval nem vethetünk semmit egymás szemére. A szerződést egyébként öt évre kötöttük; az olvasó kiszámíthatja, hogy ennyi idő alatt öszszesen százharminc regényt keltett volna írnom. Hol lenne már Jókai-., 1926 augusztus 25. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal A terminusokat betartottam pontosan, december húszadikán ott feküdt a Pegazus-Verlag irodájában a »Pinkerton a csapdában« című mestermüvem a megállapodás szerinti három halottal. Azt vártam, hogy a két vérszopó le ' fog borulni nagyságom előtt. De ezúttal is csak a Verlág voilt elragadtatva; Pegazus kifogásolta, hogy a három halott közül az egyik tetsz. — Ne spóroljon — mondta — ha három halottban állapodunk meg, inkább négyet liferáljon mint kettő és felet. — Rendben van — feleltem tompán és némileg kísérteties hangon, mint vérbeli rémregényiró. Január ötödikén készültem el »A mérgezett ziherhájctü, avagy az Osbornepalota hátborzongató titka« cimü regényemmel, Ez a chef d’ouvre-öm. Nyolc egyént mészároltam benne le, köztük magát Pinkertont, a nagy viíágdetektivet. öt egy kéjgázzal telt hordóba gyömöszölve elevenen eltemették egy vulkán kráterébe. A többiek revolver, kard, kötél és ekrazit következtében tértek örök nyugalomra. — Csak igy tovább — mondta Pegazus, amikor elolvasta. És én folytattam. »A női Landru« címet viselő regényemben a hősnő tizennégy férfit evett meg részben panlrozva, részben hagymás zsírban kisütve. Ezt követte »Vejsz, a vámpír« cimü regényem huszonegy halottal, hat súlyos és negyven könnyű sebesülttel. Gyors egymásutánban jelentek meg »A zöld keresztmetszet« (32), a »Halj meg, Vidákovics« (45) és az »Egy véres tüdőótvar lebeg a világűrben« (48) cimü regényeim A zárójelben tevő számok — mint a nyájas olvasó alkalmasint magától is kitalálta — a kötetekben előforduló halottak számát jelentik. Pegazus, aki utóbb már inkább kisebb, mint nagyobb előlegekkel is kifejezést adott, egyre gyakrabban, tetszésének, a tüdőótvar elolvasása után megint elégedetlenkedni kezdett: — Összesen három halottal van csak több benne, mint az előzőben. Vigyázzunk, mert a közönség most már el van kényeztetve. Legközelebb nem szabad százhúszon alul adnunk. Velem lehet beszélni. A következő kötetben a gaz Ceruzával, a tengeri rablók koronázatlan királyával megtorpedóztam egy lukszushajót, amely erre gondolkozás nélkül clsülyedt nyolcszáznegyvenhárom utasával együtt. Azt se mondták, hogy nyekk. A Verlág indiánustánot járt örömében. Pegazus sört hozatott és pertut ittunk. — Neked van szived — mondta — százhúsz helyett nyolcszáznegyvenhárom, ezt nevezem előzékenységnek. Ez az előzékenység lett azonban a vesztem. A nyolcszáznegyvenhárorn olyan nagy szám volt, hogy itt meg kellett állnom. Különb regényre nem futotta a tehetségemből. Nem tudtam felülmúlni önmagamat, annál kevésbé, mert már torkig voltam a vérrel és végleg megcsömörlöttem a tömeggyilkosságoktól. így maradt Jókai a világ legtermékenyebb írója. dió A mexikói püspökök nem kötnek békét Amerikai kirándulókra tüzelt a mexikói katonaság Mexikóból jelentik: Az a remény, hogy a kultúrharc megszűnik, meghiúsult, mert a püspökök egyhangúlag elhatározták, hogy nem kezdik meg az egyházi funkciókat. A püspökök tervet dolgoztak ki, amelynek révén remélik, hogy sikerülni fog az alkotmány módosítását törvényes utón elérniök. A kaliforniai Jahunba mellett a mexikói katonaság a határon rálőtt egy Egyesült-Államokból való kiránduló társaságra. A kirándulók az Unió területén tartózkodtak és közülük kettő könnyebben megsebesült. Valószínű, hogy az Unió retorziós intézkedéseket léptet életbe állampolgárai megtámadása miatt. Az ítélőtábla helybenhagyta Nádossy és Windischgr ätz büntetését Kihirdették az ítéletet a frankpörben — Enyhébben minősítették a frankhamisitók bűncselekményét — Rába és Gerő büntetését leszállította az Ítélőtábla Baross Gábor és Szörtsey József felmentését helybenhagyja a táblai Ítélet Nádossy és Windischgrütz tovább is vizsgálati fogságban maradnak Az indolro* Budapestről jelentik: Az Ítélőtábla kedden hirdette ki Ítéletét a frankpörben. Már reggel kilenc órakor óriási tömeg özönlött az Ítélőtábla Országház-téri palotája felé és fél tízkor zsúfolásig megtelt a tárgyalóterem, ahol a vádlottak hozzátartozói csaknem kivétel nélkül megjelentek. A hallgatóság soraiban foglalt helyet Windischgrátz Lajos hercegné és a Hágában elitéit Mankovics György felesége is, Windischgrátz azonban az ítélethirdetésnél sem jelent meg. A vádlottak nagyrésze szürke zakóban foglalt helyet a vádlottak padján. A zsúfolt teremben nagy volt az izgalom, amikor háromnegyed tízkor bevonultak a feketébe öltözött bírák Gadó elnök vezetésével. A tárgyalás megnyitása után Gerő László terjeszti elő az utolsó szó jogán védekezését és beszédében főképpen azokat az ellentéteket igyekszik tisztázni, amelyek közte és Haits Lajos vallomása között vannak arra nézve, hogy Haits adta-e neki az utasításokat. Miután a többi vádlott nem kíván felszólalni, a bíróság ítélethozatalra vonul vissza. A teremben óriási az izgalom, amely állandóan fokozódik, mert a táblai tanács féltizenkettőtöl egész negyed kettőig tanácskozik. Negyedkettőkor vonult.be újból a bíróság és Gadó elnök mély csendben kihirdeti az Ítélőtábla ítéletét, amely szerint az Ítélőtábla anyagi semmiségi okokból megsemmisíti a törvényszék ítéletének az okirathamisitás bűntettére vonatkozó részét. Nádossy Imrének azt a cselekményét, amellyel ismeretlen tettes rábírt arra, hogy hét hamis útlevelet szerezzen, közokirathamisitásban való bünsegédi biinrészességnek minősíti és ebben mondja ki Nádossyt bűnösnek. Az ítéletnek a pénzhamisításra vonatkozó részét az ítélőtábla helybenhagyja és a 92. szakasz alkal- 1 mázasával Nádossyt négy évi i közömbös, hogy a vádlottak parancsra cselekedtek-e fegyházra, tízmillió korona pénzbüntetésre és három évi hivatalvesztésre ítéli. Ugyancsak anyagi semmiségi okok miatt megsemmisíti az Ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek Windischgrätzre vonatkozó részét is és őt is Az ítélet további részében az Ítélőtábla elitéli Andor Endrét és Schweiz Tibort hamij pénz forgalombahozatala miatt hat-hat havi börtönre (az elsőfokú Ítélet hét havi börtön) közokirathamisitásban való bünrészesség miatt egy millió pénzbüntetésre és három évi hivatalvesztésre, Winkler Istvánt hamis pénz forgalombahozatala miatt három havi börtönre (négy hónap) és egymillió korona pénzbüntetésre, Varga Bélát egymillió korona pénzbüntetésre, az elsőfokú ítélet egy havi fogházbüntetésével szemben. . Rába Dezsőt az ítélőtábla a törvényszék által kiszabott másfél évi börtön helyett egy évi börtönre, ötmillió korona pénzbüntetésre és há.rom évi hivatalvesztésre ítéli. Ágoston Józsefet, Hála Józsefet és Velősi Bélát pénzhamisítás bűntettében mint tettestársakat mondja ki az Ítélőtábla bűnösnek és őket hat-hat havi börtönre (két-két hónap) és ötszáz-ötszázezer korona pénzbüntetésre Ítéli. Gerő László két évi fegyházbüntetését az Ítélőtábla másfél évi börtönre száílitja le. Baross Gábor és Szörtsey József felmentését az Ítélőtábla helybenhagyja, úgyszintén helybenhagyja a törvényszék által, a francia nemzeti bank részére megítélt egy arany frank kártérítést is. Az ítélet rendelkező része után Gadó elnök megkezdi a rendkivül terjedelmes indokolás ismertetését, ami több mint két órát vesz igénybe. Az indokolásnak főképpen két érdekes része van. Az első, amelyben az Ítélőtábla foglalkozik Gál Jenő dr. védőbeszéde során említett történelmi példával. Gál Jenő ugyanis, mint ismeretes, Nádossyt Kossuth Lajossal hasonlitotta össze, mint aki Angliában a saját neve alatt pénzt bocsájtott ki. Annak idején — mondja az ítélőtábla-indokolás — Kossuth Lajos Angliában, mint Magyarország kormányzója, a saját neve alatt olyan pénzt készíttetett, amely sehol sem volt forgalomban. Mivel Kossuth olyan pénzt hozott forgalomba, amelyet sehol sem ismertek, sem az angol, sem a magyar törvények szerint nem követett el bűncselekményt és magyar biró arra sémi kényszerithette, hogy ezeket a bankjegyeket megsemmisítse. Foglalkozik ezután az indokolás a vád-t lottaknak azzal a védekezésével, hogyl a bűncselekményt hazafias elkeseredésükben, az ország sorsa fölötti fájdal-. mukban elvakulva és parancsra követtek! el. Hangsúlyozza az indokolás, hogy az elkeseredés nem menti a bűncselekményt és a bűnösség szempontjából egészen közömbös, hogy a vádlottak parancsra cselekedtek vagy hivatalos munkát végeztek-e. Még ha a kormány feje nyilvánítaná is a vádlottak cselekményét hivatalos munkának — amiről szó sincs — még akkor is a büntetőtörvénykönyvbe ütköznék a vádlottak cselekménye. Ezután a főügyész semmiségi panaszt jelent be egyes vádlottak terhére, mert £z Ítélőtábla az útlevelek és román vízumok ügyében Nádossy és Windischgrátz és több társa ténykedéseit a vádtól eltérően enyhébben minősítette. Semmiségi panaszt jelent be a főügyész Szörtsey és Baros felmentése miatt is, egyébként pedig az Ítéletet tudomásul veszi és indítványozza, hogy Nádossy és Windischgrátz vizsgálati fogságát a tábla hosszabbítsa meg. A védők jelentik be ezután semmiségi panaszaikat, majd Gál Jenő dr. és Ulain Ferenc dr. Nádossy és Windischgrátz szabadlábrahelyezését kérik. Az Ítélőtábla elutasítja az indítványt, mivel a vizsgálati fogság eddigi indokai jelenleg is fennállnak.
