Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-25 / 233. szám

4. oHa!

n ß n $ ft.

VÍ ‘ \

BEGYEI MAP'

IP? augusztus 25.

Elmebeteg és szélhámos

Tisza „igazi“ gyilkosainak leleplezője

Egy notórius koronatanú jelentkezett Schmidt volt laktanyaügyeleti tiszt személyében

Budapestről jelentik: Nagy feltűnést keltett a napokban az Esti Kurír című lap cikksorozata, amelyben leleplezéseket közölt gróf Tisza István igazi gyilkosairól. Mint a Bácsmegyei Napló is jelentette, az Esti Kurír-nál és a Tisza-pörben elitéit vádlottak védőinél jelentkezett egy magát Schmidt mérnöknek nevező férfi, aki elmondta, hogy ő volt a Mária Terézia-laktanyában a laktanyaügyeleti tiszt a Tiszagyilkosság napján és őneki adta át a gyilkosokat az a járőr, amely a Roheim-villában elfogta őket. Néhány nap múlva névtelen levélben jelentkezett az Esti Kurír - nál a járőr parancsnoka is, aki újabb részleteket mondott el a Tisza-gyilkosok elfogatásáról.

Az ügyben most érdekes fordulat történt, miután egy ujságiró leleplezte, hogy az állítólagos Schmidt mérnök és a járőr parancsnoka egy személy: Birstingel Miksa fogtechnikus, ismert szélhámos, akit mint elmebeteget kezeltek legutóbb a Lipótmezőn. Birstingel akkor tűnt fel először Budapesten, mikor mint a Somogyi—Bacsó-iigy »koronatanúja« jelentkezett. A koronatanúról azután kiderült, líogy elmebeteg, hogy tizennégyrendbeü csalás miatt eljárás folyik ellene és hogy a törvényszéken ezért hat hónapi börtönre Ítélték. Birstingel nagyon megharagudott úgy látszik a nyomozoóhatóságokra, mert ezek nem adtak hitelt hazugságainak és ezért elhatározta, hogy bosszút áll. Bosszúját úgy vélte kitölteni, hogy egymásután hívta fel telefonon a hatóságokat és különböző funkcionáriusok nevében jelentkezve még saját magát is rendőrkézre akarta juttatni

Így például egy alkalommal Földes Rezső alezredes-hadbíró nevében tele-, fonált a fákapjí|niB»sásr8fxtoa&y gel -Miksa egy tejcsarnokban ül és az alezredes utasítására azonnal tartóztassák le. Ezt a szívességet meg is tették Birstingelnek, mert detektívek mentek ki a tejcsarnokba és ott le is fogták.

— Kérem, én mindent tudck a Somogyi—Bacsó-ügyről — mondotta — és azt is tudom, hogy azért tartóztattak most le, mert haragszik rám egy hadHarminc év

Irta: László Ferenc

Az ebédlőben táncoló párok fonódtak egymásba és a zongora vad ritmusokat dübörgött. Jókedvtől volt‘hangos a lakás, pajzán kacagások bugyborékoltak és a shimmy láza fütötte a társaságot. Kádár Pál születésnapját ünnepelték a vidám esti órában, jóbarátai, néhány fiatal férfi és nő, akiket a felesége hivott még. Kádár Pál ezen a napon lett harminc éves és nem nagyon értette, mi van ebben öröm és ünnepelni való. De nem akarta megrontani a felesége kedveskedő örömét és belement ebbe a vendéglátó esti mulatságba, amelynek az ő születésnapja csak ürügye volt. Egymásután ürültek ki a nehéz borokkal telt poharak, a barátai már jó néhányszor fel is köszöntötték és az éjféli órákban már feledni kezdték az alkalmat, ami összehozta, őket és táncoltak, daloltak felszabaduló jókedvvel.

Mindenki boldognak látszott a házimulatság ártatlan örömeiben és a tánc lüktető ritmusába feledkezve; lármásan tombolt a jókedv, csak az ünnepelt Kádár Pál ült csöndesen és kissé szomorúan egy félhomályba burkolt sarok magányában, a karosszékbe süppedve. A gondolatai furcsán és szeszélyesen nyargaltak a múltból a jelenbe, aztán a jövendő képei rajzolódtak eléje, rnajd megint visszakalandozott a régmúlt évek emlékeihez. A harminc éves férfi nem tudott, örülni ebben a pillanatban, amikor körülötte mindenki a. születésnapjának ünneplésétől volt vidám.

Akaratlanul is arra kellett gondolnia, hogy most voltaképen temeti életének legboldogabb korszakát. Temeti a bolió fiatalság soha vissza nem térő gondtalan esztendeit, a mindenrekész, tetterős és bizakodó éveket. A húszéves szerelmek, lázak és vágyak szinte észrevétlenül elsuhantak és most kissé megdob-,

bíró-alezredes.

Bevitték a főkapitányságra, maid telefonáltak a hadbíróságra, ahol kiderült, hogy Földes hadbíró-alezredes soha nem is hallotta Birstingel nevét.

Később aztán óvatos öngyilkossági kísérletet követett el Birstingel, most pedig, hogy neve ne menjen feledésbe elhatározta, hogy beavatkozik a Tisza-pör újonnan fellendült nyomozásába is és koronatanú lesz itt is, mint ahogy a. Somogyi—Bacsó-ügyben az akart lenni.

Az egyik budapesti lap munkatársa

felkereste Birstingelt, majd hosszas faggatás után beismerte, hogy ö jelentkezett Schmidt neveti és u közölte a Tiszagyilkosságra vonatkozó adatokat a járőr vezetője nevében is. Állításait azonban egytől-egyig fentartja és azt állítja, hogy csakugyan ő volt annak a járőrnek a vezetője, amely Tisza gyilkosait elfogta.

A szenzációnak indult ügy ezzel persze egészen elvesztette jelentőségét és nem egyéb', mint egy feltűnést kereső, szélhámos elmebajos ember kitalálása.

Két moestrekiiidöttség megy a főispánhoz a szuboticai adóstatárium megszüntetése végett

A polgárság Bogojevics beográdi kiküldött inspektor

visszarendelését kívánja

Nagy elkeseredést keltett Szuboticán Bogojevics Iván pénzügyminiszteri inspektornak az a rendelete, hogy a városi adóhivatal tisztviselői ez év végéig hajtsák be a nyolcvanhárom millió dindrnyi államj adóhátralékot. A rendelet hangsúlyozza, hogy amennyiben az adóhivatal nem hajtja végre mindenben a rendeletet, a felelős hivatalnokokat nyugdíjazzák, illetve elbocsájtiák.

Nemcsak az adózóközönség, hanem az illetékes hivatali tényezők is képtelenségnek tartják, hogy a mai válságos gazdasági helyzetben négy hónap alatt nyolcvanhárom millió dinár adót lehessen Szuboticán behajtani. A befizetendő adóhátralék azonban még több, mert a ‘nyolcvanhárom millió dinár állami adó mellett mintegy harminc-negyven millió dinárnyi különböző városi pótadót, rokkant-adót és iskola-adót kellene befizetni. *

A miniszteri biztos rendeletének végrehajtása valósággal megfojtaná a szuboticai ipart és kereskedelmet, azonkívül számos kis egzisztenciát, főleg pedig a magántisztviselőket, tönkre tenné. A ma-.

■ ígófttjsatiróelőkre, ügyvédekre, .. orvosodra és kereskedelmi alkalmazottakra néhány hónappal ezelőtt ötévre visszamenőleg "vefé'tfék ki a negyedik osztályú kereseti adót, amit a miniszteri inspektor rendelete értelmében most négy hónap alatt kellene befizetni.

A rendelet arra késztette az adózó polgárság minden rétegét, hogy a legerélyesebben tiltakozzék a statáriális eljárás ellen. Legelőször a radikális-párt és a magyar radikális klub indított széleskörű akciót a rendelet visszavonása érdekében. Mint értesülünk, a szuboticai kereskedők és gyárosok egyesülete is küldöttségileg fog tiltakozni a főispánnál a miniszteri inspektor rendelete ellen. Pénteken délelőtt a kereskedők nagyszámú küldöttsége fogja felkeresni Gyorgyevics Dragoszláv főispánt, akit arra fognak kérni, hogy Pérics Nin!\i pénzügyminiszternél tegyen lépéseket a rendelet visszavonása céljából. Kérni fogják továbbá, hogy Bogojevics inspektort rendeljék vissza, valamint, azt is, hogy a pénzügyminiszter rendeletileg közölje a szuboticai városi adóhivatallal, hogy a kereskedők az adóhátralékokat

1928. év végéig fizethetik be. Az egyik küldöttség szónoka Juries Márkó képviselő lesz, a másik küldöttség szónokát a Lloyd még nem jelölte ki. A két monstre-küldöttségbén többszáz ember fog résztvenni és ezért a deputációt a főispán pénteken délelőtt a városháza közgyűlési termében fogja fogadni. Általános az a vélemény, hogy a kereskedőkből, iparosokból, gázdákból $$ biva^lnokokból álló monstre-küld’Öttség akciója eredményes lesz és a főispánnak, sikerülni fog a pénzügyminisztériumiján’ kieszközölni Szubotica város adózó polgársága számára a kellő könnyítéseket.

Az érdekeltek körében bizonyosra veszik, hogy a főispán, mint eddig, most sem fog elzárkózni az elől, hogy a lakosság érdekeiért exponálja magát.

Újabb razzia volt

kedden a szombori haramiák kézrekeritésére

Pánikszerű rémületben él a tanyak népe

Szomborból (jelentik: A Pihenő-csárdában elkövetett rablógyilkosság ügyében a nyomozás lankadatlan erővel folyik tovább. Minden jel arra mutat, hogy a szombori járásban szervezett rablóbanda garázdálkodik, lehetséges azonban, hogy a bandának két csoportja van, mert a Pihenő-csárdabeli gyilkosok szerbül beszéltek, mig a Fernbach-tanyai, a pocskai szállási rablók magyarul fenyegették meg a cselédséget. Lehetséges azonban az is, hogy mindezeken a helyeken ugyanazok a banditák jártak és csak a nyomozás félrevezetése miatt beszéltek hol szerbül, hol magyarul.

A szombori rendőrség a járás valamennyi községi rendőrségének és csendőrségének, továbbá a vadászegyesületeknek és a felfegyverezett parasztoknak segítségével szerdán éjjel ismét általános razziát tartott a járásban. Szombornak és környékének hadszíntér jellege van, sok tekintetben pedig a régi nagy hajtóvadászatokra emlékeztet. A hangulat a falvakban, de különösen a tanyákon rendkívül izgatott és mindenféle rémmesék keringenek. Naponta több helyről tesznek jelentést újabb rémes gyilkosságokról és betörésekről és amikor a nyomozó hatóságok kiszállnak a helyszínére, többnyire kiderül, hogy a megrémült emberek fantáziájának szüleményével állnak szemben.

Komoly nyomot két szombori, szállási gazdálkodó szolgáltatott a hatóságoknak, Risztov Gergely és Risztov Vrban. A két Risztov-testvérnek egymáshoz közelfekvő szállása vari és Risztov Vrbánnál szombaton megjelent három fegyveres ember, akik éjszakai szállást kértek. Ott aludtak Risztovnál és korán reggel továbbálltak. Risztov Gergelynél ^vfszoht vasárnap este kopogtattak be éjjeli szállásért, á gazdálkodó azonban felkörtötte a háza népét v és a fegyveresekre. akik makukaT csendőröknek mondották, ráuszította kutyáit. A három fegyveres ember erre továbbállt, azonban több lövést adott le a házra.

A kedden éjszaka tartott általános razzia eredménye még nem Ismeretes.

benve eszmélt rá a rideg valóságra, a megfakult álmok, kihűlt lázak és teljesületlen vágyak szürke harmincadik esztendejére. El szerette volna hitetni magával. hogy még fiatal és csak most lép a férfikor teremtó esztendeinek küszöbére de a következő pillanatban már Dante soraira kellett gondolnia, aki ezen a ponton már az emberélet utjának feléli látta magát.

Ettől a gondolattól aztán megijedt. A félúton számadást kellett csinálnia, mit végzett eddig, mit hajtott végre merész és nagyratörő ifjú terveiből. Tisztában volt önmagával, nem becsülte túl az erejét és önnön értékét. A számadás eredménye lesújtó volt, nem végzett el semmit a maga elé tűzött feladatokból és most már félt, hogy nem is fogja azokat soha megoldani. Az ifjúság esztendei meddők voltak és a lázas kor gyötrő bizonytalanságában őrlődtek fel. A merész tervek évről évre fakóbbakká halványodtak és most fájdalmasan kellett ráeszmélnie, hogy egy sem v ilósuit meg közülük. Meglopottnak, kifosztottnak érezte magát, mint akit csúnyán becsapott a legjobb, leghűségesebbnek hitt barátja.

A felesége ott táncolt el mellette és a szerelmet juttatta az eszébe. Az asszony fiatal volt, szép és kívánatos, de most mégis úgy érezte, hogy a legnagyobb jó, a nő is befejezett fejezete már harminc éves élete szegényes regényének. A nagy szerelem, az izgalmas találkozók, a nő utáni vad és mohó hajsza messze volt már mögötte és előtte egy épségben maradt szerelemnek a házasság kényelmébe illeszkedő nyugodt és mérsékelt mámora. A nagy harcok, a lihegő vágyak itt is maradtak már a harniimc esztendő elhagyott országutjin.

Mi jön még akkor mégis? Mit hozhatnak még az elkövetkező évek? Ezt kérdezte magától a csendes önmagával való leszámolás órájában. Az életút másik fele, a vágyak, akaratok és lázak teljes kihűlése, a féríiévek rövid ökölharca után a lassú mindennel inegbékülés, a harminc

éves erő lázongásának lassú leszerelése az öregség felé haladó szomorú és lemondó baktatásban. A be nem teljesülő vágyak, minden életcélnek hitt akarat végső temetése.

Egyszerre ketten álltak meg előtte. A jókedvű társaságnak feltűnt hosszú, hallgatag magábaroskacMsa és a felesége kedvesen, melegen érdeklődött:

— Maga talán rosszkedvű a születése napján? Mi baja édes?

A másik, egy barátjának a felesége pedig pajzán incselkedéssel húzta is már magával a kavargó forgatagba.

— Csak táncol velem, ha szépen kérem — mondta hízelgőén.

Kádár Pál lábai gépiesen mozogtak a zene ritmusára, a karja öntudatlanul szorította magához az Idegen asszony derekát és ebben á percben nagyon sajnálta magát és az egész vidám, hangosan kacagó társaságot. Szegények nem veszik észre, hogy minden perccel öregebbek lesznek ... gondolta, hogy azóta, amióta itt táncolnak, megint mennyi tánclépéssel lejtéttek közélebb a halál felé. Milyen különös is, hogy ilyen önfeledt táncban tesszük meg az életút nagyobbik felét és milyen kevés a célok felé irányított komoly lépésünk...

Csodálkozott magán és mindenkin, hogy ezt nem veszik észre és hogy mért örülnek az ilyen fájdalmas érzéseket ébresztő napnak, amely az idő múlására figyelmeztet. Alig tudta, mit beszélnek hozzá a bortói, tánctól mámoros jóbarátok, értelmetlenül torpant meg az asszonyok máskor tetsző és megszokott kacérsága előtt és a felesége aggódó érdeklődését kicsit fölényes megnyugtatással szerelte le. Valahogy másképen látott most mindent. mint még néhány órával előbb és maga is megdöbbent, hogy már ilyen korán, a férfikor kezdetén kellett megismernie az Öregségtől való félelmet és már harmincadik születése napján arra a fájdalmas megismerésre kellett döbbennie, hogy az élet megbízhatatlan, rossz adós,

aki nem váltja be a reményeket és nem fizeti meg a tartozásait.

Ismét táncba ráncigálták és ekkor tudatos önámitással elhatározta, hogy elhessegeti magától ezeket a rossz gondolatokat, örül a többiekkel és beleveti magát a gondtafan jókedv hulámaiba. Erőltetetten nevetett, hangosságban túl pró-; hálta szárnyalni a többieket és férfiasságának büszke érzésével ölelte magához a táncosnőit. Aztjín a feleségével keringett végig a szobán és a régi szerelmes báléjszakák varázsát próbálta visszaidézni. Szerelmesen szorította magához az asszonyt, akiben egv pillanatra most a régi kislányt látta és magában a régi szerelmes íiut.

Egy nagy tükör előtt táncoltak épen és amikor egy pillanatra szembefordult az üveglappal, olyasmit látott benne, amitől majdnem felsikoltott. A régi boldog fiuarc helyett olyan fej meredt rá a tükörből, amilyennek még sohasem látta magát. Sok-sok fehér hajszál ezüstözte már be a halántékát és fáradt barázdák szántották kercsztiil-kasul • az arcát. Az elmúlt harminc év bélyege ellenségesen tört rá -és fenyegető színekkel festette eléje az eljövendő, hasonlóan meddő esztendőket.

Néhány szót dadogott és kiszakította magát a táncból. A szomorúságával, az egyedülvalóságával magára kellett most maradnia, mert nem bírta a muzsikát, a táncot, a körülötte és miatta tomboló jókedvet. Észrevétlenül beosont a dolgozószobájába és leroskadt a kerevetre. A tükörből rámeredő fáradt tekintet kísértette még mindig és ebben a percben szinte félt.

Benn az ebédlőben ekkor egy percre elcsöndesült a zongoraszó, feltrillázott egy kacaj, majd egy öblös férfihang harsogta szónokias pózzal:

— Emelem poharamat a nap ünnepelt hősére...

A többiek éljeneztek és ittak, Kádár Pál pedig az ünnepelt, a harmincéves férfi csöndesen, hangtalanul sirt

<t»tr » rí*»»•*•>/>AJ

•iaKo\/f -->o

X *-*! -•*