Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-22 / 230. szám

1925 augusztus 22. bAcsmegyei naplő 5. oldal Becskerek város felmondja az apostoli adminisztrátora helyiségeit A miniszteri rendele; szerint a helyiségek a gimnázium kibővítéséhez szükségesek — Rodics érsek a gimnázium és a rendház épületét a katholikus egyház részére követeli Az adminisztratura bírói utra tereli a tulajdonjog kérdését Becskerekről jelentik: A városi ta­nácshoz szombaton belügyminiszteri ha­tározat érkezett, amely elrendeli, hogy a város mondja fel a bánáti apos­toli admlnisztraturának a gimnázi­ummal kapcsolatos épületszárnyban levő helyiségek bérletét, mert ezekre a helyiségekre a gimnázi­um kibövitése céljából van szükség. Az apostoli adminisztratura irodáján kívül a Ferenc-rendi szerzetesek zárdaszobái­ra és a kápolnára vonatkozik a rende­let, amely előreláthatólag a bánáti ka­tholikus lakosság részéről izgalommal kisért, hosszadalmas pereskedés kiindu­lópontjává válik. Rodics Rafael érsek, apostoli admi­nisztrátor ugyanis már jóval előbb be­adványt intézett a vallásügyi miniszté­riumhoz és rámutatott arra, hogy az adpiinisztratura jelenlegi helyiségei nem kielégitőek, mert a régi piarista kolos­tornak csak a földszintjét kapta meg az adminisztratura, mig az emeleti részt az állami gimnázium igazgatója tartotta meg lakásul. Az adminisztratura vala­mennyi hivatala: a vikáriátus, a konzisz­­íórium, a házassági bíróság, számvevő­ség egyetlen kis szobában van összezsú­folva, a püspöki irattár pedig, amelyet az érsek nagy gonddal és fáradsággal hozott át Temesvárról és amely hatvannégy plébániának kétszáz év­re visszamenő iratait tartalmazza, az éléskamrába szorult. Kérte ezért a beadvány, hogy a minisz­térium ismerje el a katholikus egyház tulajdonjogát a piarista rendház, a temp­lom és a gimnázium épületére s rendelje el, hogy az egész komplexumot adják át a bánáti apostoli admlnisztraturának. Annak bizonyítására, hogy ezek az épü­letek a katholikus egyházat illetik, az adminisztrátor beadványa érdekes rész­leteket sorolt fel az intézmény történe­téből. A beadvány szerint 1838-ban Becske­rek lakossága evangélikus-lutheránus jellegű gimnáziumot alapított, de a luthe-, ránus egyház nem volt abban a helyzet­ben, hogy megfelelő tanerőkről és al­kalmas épületről gondoskodjék, úgyhogy hamarosan meg is kellett a gimnáziumot szüntetni. Az akkori temesvári katholi­kus püspök, Lonovics József vette kezé­be eztuán az akciót egy római katolikus gimnázium felállítására, ami sikeres volt és 1847-ben fel is épült a római katoli­kus piarista gimnázium, a rendházzal együtt. Az építkezés költségeit adomá­nyok gyűjtésével teremtették elő. Az adakozásban résztvett Becskerek város, Torontói vármegye, azonkívül nagy­számú hivő Becskereken és a vidéken, sőt messze földről is érkeztek adomá­nyok. így Haulik Juraj akkori zagrebl püspök tízezer forintot adott az iskola cél­jaira. De nemcsak ezekkel a történeti tények­kel, hanem egyéb adatokkal is bizo nyitja a beadvány, hogy a gimnázium épülete mint katolikus tulajdon épült fel és mindig annak tekintették. A becs­­kcreki telekkönyv a gimnázium tulaj­donosául a Gimnáziumi Alapítványt tűn-, teti fel, amelynek tiszta katolikus jel­legét és azt, hogy ez az alapítvány nem a városé, az a körülmény is mutatja, hogy 1875-ben, amikor a telekkönyvi be­jegyzés hivatalból is jogerősen megtör­tént, a 820. telekkönyvi szám alatt az egész komplekszumot: a gimnáziumot a templommal és a kolostorral együtt egy tételbe vették fel, mint az akkori piarista superior Aiarkovics Antal, az alapítvány képviselője tulajdonát. Viszont ugyan­abból az idöbő! vannak a telekkönyvben olyan bejegyzések is, amelyeknél tulaj­donosként a Városi Alapot tüntetik fel, tehát nyilvánvaló, hogy a gimnáziumi alapítványt a várostól különálló jogi személyként kezelték. Még világosabban bizonyítja azt, hogy a város nem tekin­tette az iskolát a magáénak, a városi tanácsnak az 1843. évben hozott határozata, amely kimondja, hogy amennyiben az építkezés költ­ségei adományok gyűjtése utján nem volnának fedezhetők, a város semmiféle kötelezettséget sem vál­lal az összeg kiegészítésére. A püspöki sematizmusban az épületet mindig mint katolikus intézményt tar tották nyilván és püspöki biztost ren­deltek ki a kezelésére. Ezután elmondja a beadvány, hogyan került az épület a város birtokába. Eszerint 1918-ban, ami­kor az impériumváltozás bekövetkezett, minden becskereki iskolában katonasá­got helyeztek el. Az akkori piarista gim­názium igazgatója nagy nehézségek árán kierőszakolta a katonai parancs­nokságnál, hogy a gimnázium épületét ürítsék ki, azonban egy nappal előbb, mielőtt az intézetet a piaristák újból elfoglalták volna, az állami gimnázium akkori igazgatója, a tanári karral együtt beköltözött és elfoglalta az épületet. Rö­viddel ezután a piarista rend tagjait ki­utasították Jugoszláviából és ekkor a rendiül. is elfoglalták magánlakások céljára. Mindezekből a kérvény megál­lapítja, hogy az épület tulajdonosa nyil­vánvalóan a katolikus egyház, amelyet a fennálló törvények értelmében az apos­toli adminisztratura képvisel. A minisztérium a kérvényt leküldte a városi tanácsnak véleményezés végett és a városi tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy az épület a város tu­lajdona. Kifejtette, hogy ilyen alapit­­ványa csak a városnak lehet, mert a költségeket a város közönsége adta ösz­­sze, az apostoli adminisztratura pedig bérleti viszonyban van a várossal. Kü­lönben is az ilyen birtokbahelyezési, tu­­lajdonjogmegállapitási kérvényt nem le­het közigazgatási utón elintézni, hanem ez csak rendes bírói utón lehetséges. A városnak joga van fel is mondani a bér­letet — igy hangzott a városi tanács vé­leménye. Szombaton délelőtt foglalkozott a vá­rosi tanács a most leérkezett minisz­teri leirattal és elhatározta, hogy fel fogja mondani az apostoli admlnisztraturának a helyiségek bérletét. Rodics Rafael érsek, apostoli admi­nisztrátor szombaton érkezett • meg a ehlkágói eucharisztikus kongresszusról és csak ezután lesz alkalma dönteni a szük­ségesnek mutatkozó lépések felől. A Bdcsmegyel Napló munkatársának ér­tesülése szerint az apostoli adminisztra­­turán az a terv alakult ki, hogy a fel­mondást nem veszik tudomásul, hanem az ügyet peres utra terelik, hogy a bí­róság döntse el, kinek a tulajdona ar épület Tisza igazi gyilkosainak nyomában jelentkezett az a járőrparancsnok, aki a gyilkosokat elfogta Mindenben megerősíti a Mária Terézia-laktanya ügyeleti tiszt­jének vallomása — A budapesti ügyészség még nem adott utasítást újabb nyomozásra Budapestről jelentik: Néhány nap­pal ezelőtt jelentkezett a Tisza-gyil­­kosság elitéit vádlottainak védőjénél egy Schmidt nevű mérnök, aki a Ti­­sza-gyilkosság napján laktanyaügye­leti tiszt volt a Mária Terézia lakta­nyában és akinél jelentkezett az a járőr, amely a Tisza-gyilkosokat el­fogta. Ennek a vallomásnak most ér­dekes fejleményei vannak. Az Esti Kurír cirnü lap szombaton levelet kapott annak a járőrnek a vezetőjétől, aki a Tisza-gyilkosokat letartóztatta és aki névtelenül ugyan, de olyan megdöbbentően érdekes adathalmazt és niabb részleteket tár fel, amelyek logikus kapcsolatukkal minden eddigi uj megállapítást meg­erősítenek és a tévedést vagy rossz­hiszeműséget szinte kizárttá teszik. A levélíró elmondja, hogy miképp értesültek arról, hogy a Roheim­­villában valami történt és a Tisza-gyilkosok elfogatását és a laktanyába való beszállítá­sát ugyanúgy mondja el, mint a hogy Schmidt főmérnök. A továbbiakban a járőrparancsnok volt tizedes a következőket Írja le­velében. — A Mária Terézia laktanyában siralmas állapotok voltak. Itt tudtuk meg, hogy kitört a forradalom és hogy a legénység az Astória-szálló elé vonult. A három letartóztatott embert átadtam a laktanyaügyeleti tisztnek, aki őket egy üres raktárhe lyiségbe zárta. Három-négy nap múlva átkisér­­tük a gyilkosokat a várospa­rancsnokságra, ahol emlékeze­tem szerint Döme százados vette át őket. Rövid kihallgatás után azt a párán csőt kaptam, hogy szolgálati jeggyel vigyem át a három embert a főkapl tányságra. Ennek megfelelően jelentkeztem a főkapitányság központi ügyeletén, ahol a há­rom embert átadtam és errői hivatalos elismervényt kap­tam. Ezt a hivatalos elismervényt átadtam a laktanyaügyeleti tisztnek, aki azt valószínűleg az ezredhez terjesztette be. — Engem két hét múlva az első vadászezredhez vezényeltek a Ná­dasy-laktanyába. Itt a nyomozó osz­tályhoz kerültem, ahol nagy meglepetésemre szembe­találkoztam az egyik bakával, kit a Roheim-villában elfogtam. Nekem rohant, szitkozódott és ha a többiek le nem fogják, talán végez is velem. Ez az egyik gyilkos itt mint bizalmi férfi működött és nagy sze­repet játszott. A járőrvezető egy alkalommal eb­ben az ügyben piár levelet intézett Gärtner Marcell védőjéhez. Földvári Béla dr.-hoz és ebben a levélben pontos személyleirást adott az egyik Tisza-gyilkosról. Elmondta, hogy a gyilkosok közül az egyik szakasz­vezetői vagy őrmesteri rangban volt, magas, sasorru fiatalember, sok aranyfoggal. Előadja a levélben azt is, hogy a laktanyaügyeleti tiszt ki­hallgatta a tetteseket, akik közül az egyik elmondotta, hogy az egyik budapesti iskolában működő forra­dalmi alakulatnál ismerkedett meg társaival. Néhány napig voltak az is­kolában, amikor egy ur jött hozzá, aki szóbahoz­­ta, hogy Tisza István grófot meg kellene gyilkolni, mert rö­videsen úgyis kitör a forrada­lom és nem lesz semmi bajuk. Erre a biztatásra négyen elhatároz­ták, hogy végeznek Tiszával. A Tisza-gyilkosság bonyolult ügyével kapcsolatban Polártyi Ala­dár dr. főügyészhelyettes szombaton fogadta Gärtner Marcell védőjét, dr. Földvári Béla ügyvédet, akivel hosz­­szasan tanácskozott. A megbeszélés után Polányi főügyészhelyettes egy újságíró kérdésére a következőképp nyilatkozott: — A Tisza-gyilkosság ügyében Földvári Béla dr. és Endrei Dezső dr. ügyvédek felkerestek, de adataikat nem terjesztették elő olyan formában, amelynek alap­ján az eljárás megindítható lenne. Ennek folytán ebben az ügyben sem­miféle újabb intézkedés nem történt. Újabb véres zavargások Mexikóban Képviselők revolveres uccai harca — Két képviselő mechaH és sokan megsebesültek — Calles elnök megtagadta a püspöki kar kérésének teljesítését Newyorkból jelentik: Calles elnök válaszolt a katholikus püspöki kar levelére, amelyben kérték, hogy he­lyezzék hatályon kivül a vallásügyi kormányrendeleteket, amig a mexi­kói kongresszus nem dönt ebben az ügyben. Calles váraszóban kijelenti, hogy nem vonhatja vissza az egyházi rendeleteket, mert nem áll módjában az alkot­mányt megváltoztatni. Politikai meg­győződése értelmében különben sem tehet a kongresszusnak olyan javas­latot, hogy a rendeleteket vonja vissza, vagy módosítsa. Azokat a szabadságjogokat egyébként — írja Calles elnök — amelyeket a püspöki kar követel, az alkotmány úgyis biztosítja. Calles levele uiabb véres zavargás sokra adott okot Mexikó-Cityben. A kongresszus pénteki ülésén vi­haros jelenetek játszódtak le, majd az ülés után az egyházelle­nes és a hivő képviselők az uc­­cán összeverekedtek. Előkerül­tek a revolverek és valóságos harc fejlődött a képviselők közt, amelynek folyamán Garda ez­redes képviselő és még két kép­viselő elesett és igen sokan meg­sebesültek. A revolvergolyók megöltek egy rikkancsot. San Jüanban a katholikus lakosság meglincselte a polgármestert. A ka­­tollknsok bojkottja is súlyos követ­kezményekkel jár, mert az jól van megszervezve. A délamerikai diplomaták közbe­lépését a mexikói külügyi hivatal visszautasította, .

Next

/
Oldalképek
Tartalom