Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-20 / 228. szám

4. oldal 8ÁCSW1E0YEI NAP! n 1926 augusztus 20. Fogházból- fegyházba Tizenegy súlyosan elitéit rabot Novi­­szadról Mitrovicára szállító tc.k A noviszadi államügyészség csütör­tökön tizenegy súlyos büntetéssel súj­tott rabot az ügyészség fogházából a szremszki-mitrovicai fegyházba szállít­tatott át. Délelőtt tizenegy órakor Lázics fog­házfelügyelő tizenegy szuronyos fegy­­őrrel és több rendőrrel a vasravert ti­zenegy rabot a noviszadi pályaudvarra kisértette. Az útnak indított tizenegy rab közölt volt az életfogytiglani fegyházra Ítélt Gavrilovics Nikola noviszadi földműves Is, aki múlt évi május 26-án az Orosz­­ucca 10. számú házában huszonnégy ba­­lonetszurással, amelyek között tizenket­tő halálos volt, megölte az édesanyját. Gavrilovics azért követte el végzetes tettét, mert anyjával egy jelentéktelen értékű örökségen összeveszett. A gyil­kos fiú, aki mindössze huszonhatéves, borzalmas tettének elkövetése után ma­ga jelentkezett a rendőrségen és beje­lentette, hogy megölte az anyját. A no­viszadi törvényszék múlt évi október 10-én tizenöt évi fegyházra ítélte a szán­dékos emberölés bűntettében bűnösnek kimondott gyilkost, akinek büntetését a felebbviteli bíróság életfogytiglani fegy­házra változtatta át. A semmitőszék el­vetette a semmiségi panaszokat. A Mitrovicára szállított rabok között volt Buacs Dusán csurogi borbély is, akit Crvencsiés Nikolával, a délbácskai kommunista mozgalom vezetőjével egy­idejűleg a tavalyi általános képviselő­­választások idején tizenkilenc társával együtt fogtak el. A noviszadi törvény­szék Buacsot, akiről kiderült, hogy kom­munista propagandát csinált, a Lenin­­alapra gyűjtött és bolsevista iratokat terjesztett, négyévi fegyházra ítélte. A mitrovicai szállítmányban volt Szul­­bánovics Hasszán bosnyák napszámos, aki multévi junius 17-én a Pirosi-uccá­­ban leszúrta Pékár Jankó noviszadi fa­vágót; 'm’ert*íáz THas? •''' kz-idál­mazfa. A noviszadi törvényszék kétévi börtönre, Íja ^d^f-íelpbl} viteti« >, bíró­ság ötévi fegyházra emelte fel, amely Ítéletet a semmitőszék is jóváhagyott. Az Ítélet jogerős. A szállítmány tagja volt Vuicsics Vásza sZtarivrbaszi földműves is, akit jogerősen ötévi fegyházra Ítéltek, mert multévi július 11-én Sztarisovén bosz­­szuból felgyújtotta Gajnov Milán házat, mert abban volt vadházastársa Gara­­bandin Katica és annak két éves kis gyermeke. Vuicsics bosszút akart áll­ni, mert vadházastársa nem akart hoz­zá visszatérni. A foglyok között volt Rákos István noviszadi postagyakornok is, akit jog­erősen háromévi fegyházra ítéltek, mert 1922-től 1925-ig a noviszadi főpostán több pénzeslevelet ellopott és több ér­tékküldeményt megcsonkított. A szállítmányban egy orosz mene­kült is szerepel. Timotief Iván szebasz­­topoli rajzoló számtalan csalást köve­tett el azáltal, hogy építőmesternek ad­ta ki magát, házak építését vállalta és a hiszékeny embereket sokszázezer di­nárral becsapta. A csaló oroszt másfél évi börtönre Ítélték. A rabszállitmányban volt látható Bernstein Sándor kereskedő is, aki ösz­­szejátszott a petrovoszelói levélhordó­val és a mások címére érkezett pénzes­­utalványokra a címzettek nevét hami­sította és az érkezett pénzeket felvette. Emiatt négyévi fegyházat kapott. Két évi börtönt kell elszenvednie Hor­váth István bácspetrovoszeiói földmű­vesnek, aki Pece János petrovoszelói gazdától húszezer dinárt lopott el. Két malacot lopott Pavlov Cveta zsab­­lyai földműves és ezért másfél évi bör­tönbüntetést kapott. Huszonhét doboz Vardár cigarettáért Solsics Milán szvetimartini és Jurisics Iván vinkoveii csavargók egyenként há­rom és fél évi fegyházbüntetést kaptak. Shimmy-cipős gonosztevő garázdálkodik a szentai tanyákon is A kanizsai országúton ki akartak rabolni egy szentai gazdát Az elátkozott újság Irta : Diósze hy T'.bor A terebélyes öregur fizetett és menni Készült. Tizenegy esztendő óta úgyszól­ván egymaga népesítette be esténkint a .rosszulmenő. kis, kültelki kávéházat, odatelepedett vacsora után a tükör alá, a zöldrekoDOtt plüssdivány elnyomoro­­dott rugói közé beleásta magát mindig ugyanabba a megszokott gödörbe és egy szál fekete mellett átnézte az össz-Íapókat. A kávés nem vett belőle sarok­­íázat. de azért, mint a legrégibb stamm, részesült a törzsvendégeknek mindenütt kijáró előjogokban. kedvezményekben és megtiszteltetésekben, doktor urnák szólította a tabetikus pincér és kint a konyhában személyesen dugta bele a four a kissuiiát. hogy elé? langyos-e? Már kilenc éve járt a kávéházba és még piindis nem tudták nevét az alkalmazot­tak. akik féltek mogorvaságától és zár­kózottságától. egyszer aztán telefonhoz kért egy női hang bizonyos Chatel •"'♦tó urat és amikor a pikkoló köriiihordozta ezt a nevet a helyiség minden zugában, a móléit öregur jelentkezett. Ettől kezd­ve amikor belépett az ajtón, rendsze­rint pontban nyolc órakor, a főpincér módosítva ordította a rendelést a kony­ha irányába: — Egy langyos feketét Chatel doktor urnák! A »doktor ur« minden este néhány nerccel háromnegyed tiz után kelt. vette a kabátját és kalapját, hogy még zárás előtt hazaérjen és megtakarítsa a kapupénzt. Ezen a napon is tiz előtt tiz perccel letette az estilapot a márvány­­asztalra, a evikkert menesztette az or­ráról, rányomta a két üveg-ellipszist egy­másra és bclcdugta egy bőrtokba. Már épen a leüléskor felhúzott nadrágját igazította vissza, belevörösödve a hajol­­gatásba, amikor odalépett asztalához egy ismeretlen fiatalember és kiterjesztette csápjait az újság után­­— Szabad? — Nem — feMte a» öregur és mag-Szentáról jelentik: Vakmerő rablótá­madást kíséreltek meg szerdán éjjel a Szentáról Sztarakanizsára vezető or­szágúton. Ismeretlen tettes megtámadott egy szentai gazdát, aki feleségével ko­csin Sztarakanizsára igyekezett. A leg­feltűnőbb, hogy a támadó ezúttal is fekete zakót viselt és mint a nyomokból megál­lapították, lábán szintén simmicipő volt, mint a Sztapári-uti gyilkosnak. Kovács István szentai jómódú gaz­dálkodó és felesége szerdán éjfélkor in. dúltak el kocsin Szentáról, a sztaraka­­nizsai hetivásárra. A sötétben csak lé­pésben haladtak a lovak és igy fél ket­tőre járt már az idő, amikor Németh Ferenc gátőr lakása közelébe értek. Itt, az országút mentén elterülő tölgyfaerdő­ből hirtelen n .pgy jnagas jobb megjelenésű fiatal­ember ugrott ki és egyenesen a kocsihoz szaladt. Kovácsét á fiatalembert csak akkor vet­ték észre, amikor az már a kocsi mel­lett volt és felemelve vasbotját, Kovácsné fejére ütött. lepő fürgén rátenyerelt a lapra, — még olvasom, tessék egy kis türelemmel len­ni. A fiatalember nagyot nyelt és dörmö­gött valamit, lehet, hogy azt, hogy par­don. Lehet, hogy mást. A hatvanegy esztendős magánzó nem törődött ezzel. Kellemes melegség szánkózott végig az ereiben. Először is büntetlenül pimasz­­kodott egy fiatal férfivel, ami már ma­gában is kéj s főleg elégtétel egy aggas­tyánnak. De meg az ügyessége is fellel­­kesitptte, hogy sikerült újságját megvé­deni; valahogy a magántulajdon elvé­nek diadalaként fogta fel ezt a kis győ­zelmet az idegen fölött, aki a lapra emelt igényével — amit Chatel ur a tulajdon­­közösség kíméletlen érvényesítéseként fogott fel — a kollektivizmust személye­sítette meg. Szemtelen kommunista, — gondolta, nem, inkább érezte az öreg némi bosszankodással, ez azonban csak­hamar helyet adott megint az örömnek, hogy olyan újságot olvashat, lassan, kényelmesen' amire más vár. Ezt az ér­zést nem kell sokat analizálni, egyszerű irigység és gonoszság, amit hasonló szi­tuáció mindenkiből kivált. Isten tudja, hogy van az, hogy ilyenkor sokkal ér­dekesebb a lap, vagy a könyv, mindjárt több benne az olvasnivaló, alig lehet le­tenni. A pirosképü öreg például az imént éppencsak hogy átlapozta az újsá­got, ásitozva, nem talált benne semmit, mig most... Itt van mindjárt a tőzsdei jelentés, — őrület, a téglagyári részvények katasz­trofális zuhanásáról. Az öreg fel akart ugrani helyéről, de nem tudott, a lába ólmosan csüngött aiá a székről. Egész vagyona téglagyári papírokban feküdt, ennek most legalább a tele elveszett... Sápadtan engedte le az estilapot az ölébe. A szomszéd asztalnál megmozdult az előbbi fiatalember- és az ősz^ törzs­vendég gépiesen újból szeme elé kapta az újságot. »Gyilkosság a Rózsa-uccában«, — ol­vasta szorongással az első oldalon a szenzáció címét. Ebben az uccában la­kott a barátnője, egy kis táncosnő, har­madik esztendeje tartotta magának. Lá-Az asszony nyomban hátraesett az ütés­től, mire a támadó még több ütést mért rd, majd Kovács ellen fordult. Kovács az ostorával védekezett és véletlenül az ostorral úgy a támadó szemei közé vá­gott, hogy annak kiesett a bot a kezé­ből. A következő pillanatban azonban ismét felkapta a botját és visszarohant az erdőbe. Kovács feleségével tovább folytatta útját Sztarakanizsa felé, az asszony azonban útközben olyan rosszul lett, hogy vissza kellett fordulnia Szentára, ahol reggel a beteget beszállította a közkórházba. Az orvosi vizsgálat alkal­mával megállapították, hogy Kovácsné az első ütéstől koponya­­csontrepedést szenvedett és álla­pota olyan súlyos, hogy kevés re­mény van a felgyógyulásához. A rendőrség amint értesült a rablótá­madásról, nyomban megindította a nyo­mozást a támadó kézrekeritésére. Csü­törtökön reggel kiszálltak a támadás színhelyére, ahol tisztán láthatók vol­tak még a simmi-cipős lábnyomok. A támadó fiatalember azonban nyomta­lanul eltűnt. zasan kezdte keresni a nevet a rendőri tudósításban és amikor kihalászta, el­szürkült az arca. Bartos Elvira, tizenki­lenc éves... késsel mellbeszurta... volt főhadnagy... letartóztatták... Révetegen körülpillantott a kávéház­ban, a csillár charlestont járt a plafo­non, az asztalok hintáztak és a tükrös kassza, a likőrös üvegekkel, a cukortar­tó-hegyekkel és a szalmaszál-szipkák­­kal körbe szaladgált körülötte. Szédülni kezdett; gyorsan beledugta fejét az új­ságba, hogy ne lássa tovább ezt a rin­­glispilt és a napihireket kezdte bön­gészni. Fel akart ordítani, de nem jött hang az ijedtségtől bedagadt torkából. Fiát, az egyetlent gyermekei közül, akit sze~. retett, elgázolta a villamos és levágta a jobb lábát. A másik asztalnál a fiatalember ijed­ten látta, hogy az öregur belemaTkol az újságba és szét akarja tépni. A sze­mük egymásba kapcsolódott és a gör­csösen összeszorult tenyér kisimult új­ra. Már szerette volna eldobni a lapot a kezéből, nem mert belenézni, nagy, fe­kete körmök kaparták a szivét. Félt... de mintha meg lett volna babonázva, nem tudott elszaladni, menekülni... megint belemélyedt az újságba. Valami veszélytelen rovatot keresett, — kivonat a hivatalos lapból, igen, ez jó lesz. Es még ott is: a veiét kinevezték egyetemi tanárrá! Gyűlölte ezt az em­bert és a sikere lesújtotta, ez jobban fájt neki, mint a csapások, amelyek érték. Most már dühös volt, vadul lapozni kezdte az újságot, mit tartogat még számára, gyerünk! Provokálta a sor­sot, egyenesen a halálozási híreket ro­hanta meg, de már az elsőnél megakadt: ez csodálatosképen azt jelentette be. hogy Chatel Ottó 61 éves magánzó sziv­­szélhüdés következtében váratlanul el­hunyt, temetése folyó hó... Ezt már nem olvasta az öreg ur, mert lefordult a székről. A szomszéd asztal­tól odament hozzá a fiatalember, meg­könnyebbülten kivette kezéből az újsá­got és olvasni kezdte. Én voltam ez a fiatalember, Me~r d 5Etatj. k a rádiót A szubo.ica! rádiótulajdono^ov sérelme A szuboticai rádió-tulajdonosok körében nagy elégedetlenséget kel­ten az a hir, hogy a pénzügyigazga­tóság rövid időn belül nagyobb ösz­­szegü illetéket fog kiróni a rádió apparátusokra. A rádió-tulajdonosok között mozgalom indult meg, hogy a rendelet végrehajtásának elejét vegyék, mert szerintük a rendeletet tévesen értelmezi a pénzügyigazga­tóság. A pénzügyminisztérium néhány héttel ezelőtt rendeletet adott ki, amely szerint rádió-tulajdonosok, akik a készüléket nyilvános helyen vendégeik szórakoztatására ingyen vagv belépődij ellenében használják, kötelesek bizonyos összegű vigalmi­­illetéket fizetni. Az illeték összegét a közvetlen adók vezérigazgatósága még nem állapította meg, hanem utasította a pénzügyigazgatóságokat és pénzügyőrségeket, hogy az ilyen rádió-készülékeket minőség szerint Írják össze és erről azonnal tegye­nek jelentést a pénzügyminisztérium­nak. A hatóságok a minisztérium; rendeletének már eleget tettek. Szuboticán azonban félremagya­rázták a rendeletet és a vigalmi adó kivetése végett összeírták az összes rádió-készülékeket. { Csütörtökön többen telefonon fel-] hívták Huber noviszadi villanygyári' igazgatót, a vajdasági rádió-klub el-, nőkét és értesítették a szuboticai! pénzügyigazgatóság szándékáról. Re-j mélik, hogy a tévedést korrigálni fogják, még mielőtt az illetéket ki-! vetnék. Betörést kíséreltek meg a szuboticai pénzügyigazgató­­ság hivatalába A rendőrség nyomában van az elmenekSlt betörőnek A szuboticai rendőrség bűnügyi osz­tálya nagy apparátussal nyomoz egy ismeretlen fiatalember után, aki az el­múlt éjszaka be akart törni a pénzügy­igazgatóság hivataliba, ahová efiőző nap folyt be két és félmillió diinár. A betö­rést a pénzügyigazgatóság előtt őrtálló katona hiúsította meg, aki idejében ész­revette a betörőt, háromszor rálőtt, de az elmenekült. A pénzügyigazgatóság helyiségeit éj-1 szakánkint két fegyveres katona őrzi. A Bene Szudarevicseva-ueáiban levő Pro­­kesoh-paíotának, aha! a pénzügyigaz­gatóság eä van helyezve, két nagykapuja van és mind a két kapun keresztül be lehet jutni a hivatalba. Szerdán éjjel zz egyik őr, aki a jobboldali kapuban telje­sített szolgálatot, észrevette, hogy vala­ki az udvar felöl a három méter magas téglakerités tetején hasoncsuszva a pénztár ablaka felé igyekszik. Az őr lesbe állt és amikor az ismeretlen köz­vetlen az ablakhoz érkezett, megállásra szólította fel. A betörő erre felugrott és futni kezdett a keskeny fal tetején. Az őr még kétszer megállásra szólította le! a menekülőt és amikor ez nem akart megállni, háromszor utána lőtt. A go­lyók nem találtak, a betörő pedig leug­rott a magas falról és eltűnt a sötétben. A másik őr figyelmes lett a lövöldözésre és otthagyva őrhelyét, társához sietett. Az ismeretlen ezt valószínűleg észrevet­te és a szabadonmaradt kapun keresz­tül az uccára menekült. Svabics pénz­ügyigazgató, aki szintén figyelmes lett a lövésekre nyomban értesítette a rend­őrséget, ahonnan Prodanovics Mladen ügyeletes rendőrkapitány nagyobb ké­szültséggel kiszállt a helyszínre. Csütörtökön a bűnügyi osztály veze­tője, dT. Momirovics Velyko főkapitány­helyettes vette kezébe a nyomozás irá­nyítását és már sikerült olyan adatokat összegyűjtenie, amelyek a tettes nyo­mása vezetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom