Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-18 / 226. szám

1926. augusztus 18, BÄCSiEGYE! NAPLÓ 5. oldal HRPROL NRPRR @ a • Borravaló-regény % 1. Nyílik az ajtó. Óriási kézitáskát ci­pelve bejön a kalauz, de nem az én kocsim kalauza, hanem a negyediké. Mögöte egy hölgy. Finom, előkelő. A kalauz mutatni akarja, hogy milyen ne­héz a koffer, erőlködik, nagyokat nyög, sóhajt, lábujjhegyre ágaskodik, hogy felérje a hálót. Újra nyög, újra sóhajt... Nyilván mindez a borravalóért történik. A táska végre fenn van, a kalauz le­veszi sapkáját izzadt homlokát törli. Hogy honnan szerezte a müveritéket, nem tudom. Feszült, drámai pillanat. A hölgy bugyellárisában kotorász, Ausz­triában vagyunk, a réz- és ezüstpénz hazájában. Végre elővesz 1, azaz egy sillinget és odaadta a kalauznak. 2. A kalauz veritékcseppei megdermed­nek, de a dacos ajk nem szól egy szót sem, még köszönetét sem rebeg és el­megy. Tíz perc múlik el. Odakint tél, nyár, ősz váltakozik, a hölgy a sillingen me­reng, ujjam az Írógépen — úgy érzem, hogy valami lesz. Nyílik az ajtó. Belép a kalauz. De most már a mi kocsink kalauza. Az én podgyászomra néz . . . Két ha­talmas, tömött, nehéz kézitáska, egy rukkzsák, két esőköpeny. Láthatólag férfipoggyász. A hölgyhöz fordul. — Ez nagyságosasszony podgyásza? — Nem! — felel az asszony és rám mutat. A kalauz a másik poggyászra néz. — Ez a nagyságos asszonyé? — Igen. A kalauz meg(áll, merően nézi a ha­talmas, lapos koffert és csak ennyit mond: — Nagy. — Kézipoggyász — mpndja^at hölgy. 3. — A vasúti szabályzat, szerint,^-? ma­gyarázza a kalauz — csak harminc ki­lót vihet egy utas. A vér megfagy ereimben, mert az én két kofferem legalább hatvan kiló. Han­gosan kopogok az ablakon, hogy ne halljam a zivatart. A kalauz az én táskámhoz lép, meg­emeli, úgyhogy alulról felfelé nyomja, rám néz és megnyugtatóan mondja: — Das ist leer! A hölgy poggyászához lép, két kézzel tolja felfelé, gondolkozik, majd szak­értő hangon ítél: — Negyvenöt kiló! , Drámai csend. 4. A hölgy elsápad és dadogva mondja: — Mingyárt tudtam, hogy keveset adtam. A kalauz szigorú lesz. , — Annak ehhez semmi köze, a sza^ bály, szabály, Fizetni fog tizenöt sillin­get . Becsapja a tolóajtót, odakint táskájá­ból kis blokkot vesz elő, amin minden­féle szám és rubrika van, indigópapi­rost dug a lapok közé és ceruzájával lassan írni kezd. A hölgy felsóhajt: — Éreztem, hogy kevés! De Bregenz­­oen elég volt. 5. A kalauz bejön, az asszony fizet, a kalauz szól: — Bécsben majd tessék tovább fel­adni a határig, azt majc! a kollégám in­tézi el. \ hölgy még jobban elsápad, hisz a kolléga is pénzbe fog kerülni. — Ha az ember már annyi pénzt el­nyaral — mondja a hölgy magában — ne törődjék egy-két sülinggel — és bu­sán nézi a rohanó tájat, a magas he­gyeket, a poggyászalaku sziklákat. 6. Minek folytassam. A vonat Bécsbe érkezik, kalauzcsere, az aj ka&®_be-_. kopog, megáll, körülnéz és fenyegetően szól: — Azt hallom, itt egy nehéz pogy­­gyász van. Ijedten kopogtam a gépen, hogy el­tereljem magamról a figyelmet, de a kalauz rám se nézett, hanem egyenesen a hölgyre meresztette szemét A hölgy valamit súgott a kalauznak, mind a ketten kimentek a folyosóra és a kalauz, aki fel se emelte, be se hozta, le se segítette a poggyászt, aki nem is izzadt se valódi, se mii-veritéket, öt sillinget kapott. De hogy a rend rend legyen, újra be­jött, egy kézzel lentről kissé megemel­te a poggyász sarkát és derűsen mond­ta: — A kollégám tévedett . . nem is olyan nehéz. P. A. Rába Dezső visszavonta a frankügyben tett terhelő vallomását A frankpőr táblai tárgyalásának szenzációja — Az Ítélőtábla elrendelte a bizonyítás kiegészítését és kihallgatta Nádossyt, Gerőt, Rábát és Schweiz Tibort — Rába szerint védője szug­­gerália törvényszéki vallomásának megtételére — Gadó elnök feltűnő kérdései a kormány tisztázása érdekében Windischqrätzet is kihallgatják a táblai tárgyaláson Budapestről jelentik: A frankhamisi­­tási-ügy táblai tárgyalásának keddi nap­ja szenzációsan végződött. Gadó elnök ugyanis a bizonyítás kiegészítését rendelte el, amelynek során a vádlottak kö­zül Nádossy Imrét, Qerő Lászlót, Rába Dezsőt és Schweiz Tibort hall­gatták ki. Windischgrätz Lajos herceg titkárának, Rába Dezsőnek kihallgatása közben rob­bant ki a szenzáció, mert Rába az elnök kereszíkérdéseinek hatása alatt visszavonta a törvény­szék előtt tett és a kormányra néz­ve is súlyos terhelő vallomását az­zal, hogy a vallomás megtételére volt védője, dr. Telek György szug­­gerálta. Rába vallomása óriási meglepetést kel­tett és a tárgyalás közben elrendelt szü­net alatt politikai és jogászkörökben csak a vallomás visszavonásának kö­vetkezményeiről volt szó. A tárgyalás megnyitása után Volk­­manri Jenő táblabiró, az ügy referense folytatja az iratok ismertetését, majd az elnök bejelenti, hogy az első bíró­sági ítélet felolvasása előtt (f bizonyítás kiegészítését rendeli el azzal a céllal, hogy tisztázza Nádossy Imre és Gerő László egymáshoz való viszonyát, mert a két vádlott vallomásai közt ellentmon­dások vannak. és más senkivel nem érintkeztem. A ve le való beszélgetéseim leszürödése volt az a vallomás, amit a törvényszéken megtettem. Az elnök: Az ön felebbezési indokolá­sában az van, hogy vallomásának belső tartalma nem igaz és különösen nem igaz az, amit gróf Bethlen István miniszterelnök és gróf Teleki Pál működésére vo­natkozóan vallott. Ri szuggerálta önnek, hogy ilyen vallo­mást tegyen? Rába: Senki. Én csak dr. Telek ügyvéddel, a vé­dőmmel beszéltem és az ö szuggesz­­ciója alatt tettem meg vallomáso­mat. —- Ez satyos kijelentés — emeli fel szavát az elnök — amely kijelentésé­ért a bíróság előtt önt esetleg felelős­ségbe vonhatják. Sióval ön azt állítja, hogy védője dr. Telek György mondot­ta önnek azt, hogy valljon úgy, ahogy vallott és mondjon olyanodat a bíróság­nak, amelyeknek valótlanságáról ön meg van győződve? — Ezt igy nem mondhatom — feleli ingadozva Rába. Az elnök: Miért mondta akkor a tör­vényszéken, hogy a miniszterelnök tu­dott a frankhamisításról? Rába: Erre nézve nem nyilatkozha­tom. Az elnök figyelmezteti Rábát, hogy hallgatásával csak azt dokumentálja hogy kijelentéseinek bajos hitelt adni. — ön kijelentette felebbezési indoko­lásában — mondja Gadó elnök — hogy amikor mindenkit hazafias gondolkodá­súnak tekintett az elsőfokú bíróság, egyedül ön volt az, akitől a bíróság ezt a véleményt megvonta és egyedül ez fáj önnek. — Igen — szól közbe Rába — egyedül az fáj, hogy a bíróság nem ismerte el hazafias gondolkodáso­mat és csak azt akarom, hogy a tábla az elsőfokú bíróságnak ezt a véleményét megváltoztossa, mert erre nem szolgáltam rá. Az elnök: Miért tette hát azokat a sú­lyos vallomásokat? Rába: Akkor úgy gondoltam, hogy azt a vallomást kell megtennem. Az elnök: Azóta meggyőződött e vé­leménye ellenkezőjéről? Rába: Igen, meggyőződtem márt ott a törvényszéki tárgyaláson. Az elnök ezután Zadravetz István tá­bori püspök szerepét illetően intéz kér­déseket Rábához, aki kijelenti, hogy neki az volt az impressziója, hogy Zad­ravetz püspök tudott a dologról. Az elnök kérdéseivel ezután sarokba szorítja Rábát és figyelmezteti, hogy • nem valószínű, hogy pap valótlan dologra megesküdjön. Rába erre kijelenti, hogy az igaz, amit Zadravetz püspökről vallott, őt azonban a Zadrávetzcel kapcsolatos kijelentései során félreértették. Windischgrätz her­ceg szobájába ki-bejártam — mondja Rába — és elejtett szavakat hallottam, a vallomás azonban amit erre alapitot-Nádossy az államérdekről és a hazafias célról Az elnök felhívja Nádossyt, nyilat­kozzon arra vonatkozólag, hogy ho­gyan, hol és hányszor találkozott Ge­­rövel. Nádossy: Gerővel Teleki Pál gróf la­kásán találkoztam. Azért mentem Tele­kihez, mert tudtam, hogy Gerő ott van és el akartam őt vinni magammal, hogy bemutassam Windischgrätz hercegnek. Telekitől arról értesültem, hogy ö már közölte a közlendőket Gerővel. Néhány percig tartózkodtam Teleki gróf lakásán, majd autón elmentem Gerővel Windischgrätzhez. Útközben arról be­széltünk, hogy mi lesz Gerő kötelessé­ge. Felhívtam Gerő figyelmét arra, hogy hazafias akcióról van szó, tehát ha­zafias kötelességének tesz eleget, ha segítségünkre lesz. Gerőt ezután bemutattam Windisch­­grätznek, aki újra közölte vele, hogy mik lesznek a teendői. Ezenkívül Gerő­vel még csak egyszer találkoztam. Ek­kor Gerő elmondta, hogy Teleki meg­tiltotta neki, hogy résztvegyen az akcióban. Erre én azt feleltem Gerőnek, hogy cse­lekedjen a lelkiismerete szerint. Rába Dezső szenzációs vallomása Gadó elnök ezután megkezdi Rába Dezső kihallgatását és a következő kér­déssel fordul hozzá: — Ön volt az, aki a törvényszéken nagyon súlyos, az ország helyzetét még sulyosobbá tevő kijelentéseket tett akkor, amikor ragaszkodott ah­hoz a vallomásához, hogy a frank­­hamisítás ügyről akár közvetve, akár közvetlenül tudomása volt a kormánynak, hogy a bűncselek­ménynek a kormány valamikép tu­dója vagy részese voit és az egész frankhamisítás! akciót a kormány tulajdonképen támogatta. Gróf Teleki Pált olyannak állította be, mint aki bűnrészese volt a bűncselek­ménynek, Zadravetz István tábori püs­pököt is súlyosan megvádolta és terhe­lőén vallott Baross Gábor és Szörtsey József ellen is,* tehát ön minden nagyobbnevü embert megvádolt. Most mondja meg végre nyíltan, őszln-Nekem is voltak aggályaim, hogy a Srankhamisitási akció keresztülvi. hetö lesz-e és Gerät csak azért kapcsoltam bele a mozgalomba, hogy jó szakértőnk le­gyen. Azért mondtam neki, hogy cse­lekedjék lelkiismerete szerint, mert ha ilyen ügyben a szakértő húzódozik, azt nem lehet kényszeríteni, mert az akció sikere sokban a szakértőtől függ. Az elnök kérdésére ezután Nádossy kijelenti, hogy nem hivat­kozhatott fontos állami érdekre, ha­nem csaik fontos hazafias célt em­líthetett Gerő előtt, amikor belevonta őt az ak­cióba. Az elnök ezután Gerő Lászlót szólítja, aki nagyjában Nádossyval egyezően ad­ja elő a történteket, a különbség csak annyi, hogy Gerő szerint a Nádossy je­lenlétében Windiscgrátzceh folytatott tanácskozás során tőle mint szakértőtől objektiv véleményt kértek csak és ak­kor még nem volt szó aktiv részvétel­ről. Csak később kérte fel Windisch­grätz, hogy vállalja a frankhamisítás technikai vezetését. tén és egyenesen, igazak-e az ön vá­daskodásai, vagy pedig jelentse ki, hogy törvényszéki val­lomását másvalaki, vagy valakik szuggerálták, vagy legalább is más stilizálta önnek a vallomást. Mondja meg, mi igaz ezek­ből? Rába Dezső néhány percnyi hallgatás után kijelenti, hogy vallomását közvetett tudomás alap^ ján tette. Másoktól merítettem ezt a tudomásomat — mondja Rába — és éppen ezért vallomásomat, amit a törvényszék előtt tettem, tefies egészében visz­­szavonom. Az elnök: De miért tette meg akkor ezt a vallomást, amelyen vörös fonál­ként húzódik végig a tendencia, hogy önnek a denunciá'ás volt a célja. Rába: Nem volt ez a célom. Nem akar­tam másoknak ártani és magamon se­gíteni. Védőm dr. Telek György voit

Next

/
Oldalképek
Tartalom