Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-14 / 222. szám

* o1 1 BÄCMEBYEI IPPI’G mennyi demokni. a jelöltet le lógják tartóztatni. Ugyancsak Prisztinából jelentik, hogy Lipjanska községben 'Dr movies radikális képviselő a rend­­t őrtisztviselőkkel együtt kényszeríti az ottani albán lakosságot, hogy a radikális jelöltekre szavazzanak. 'Montenegrói panaszok szerint az ot­­'tani járási főnökök is erőszakoskod­­• nak a demokratapárti választókkal. ....................—— I ■> .................... -Mii tesz a rossz fordítás? A noviszadi felebbviteli bíróság fel­mentette a Bácsmegyei Napló munka­társát, akit cikke téves fordítása miatt ítéltek el A noviszadi felebbviteli bíróság pén­teken tárgyalta Magyary Domokos hír­lapírónak, a Bácsmegyei Napló munka­társának sajtóperét. Magyary Domo­kost a szuboticai törvényszék hatóság elleni rágalmazás miatt kétfieti fogház­ra és 500 dinár pénzbüntetésre ítélte egy cikke miatt, amely a szuboticai ma­gyar mükedvelőtársaságok működésé­nek betiltásával foglalkozott. Az Ítélet ellen Magyary felebbezést jelentett be és igy került az ügy múlt évi decem­­ben 9-ikén a novis'zadi felebbviteli bí­róság Gyargyev-tanács elé. Szekulics Milán dr. védő a múlt évi felebbviteli tárgyaláson kimutatta, hogy 'a vádirat sem formai, sem alapi szem­pontokból nem állhat meg, mert a vád olyan kitételeken alapul, amelyek az in­­;kriminált cikkben nincsenek, hanem csu­pán a cikk pongyola és téves fordításá­ból származnak. A védő kérte ennek hi­vatalos megállapítását és védence fel­mentését. Jocics Milorád dr. főállam­­ügyész hozzájárult a védő által kért megállapításhoz, mire a felebbviteli bí­róság visszaküldte a szuboticai törvény­székhez, hogy az inkriminált cikket hte­­les tolmács utján újból fordittassa le. A noviszadi felebbviteli bíróság Ara­­nicki-tanácsa a pénteki tárgyaláson fel­olvastatta a hiteles fordítást, amely után dr. Szekulics Milán védő Magyary Do­mokos felmentését kérte, miután meg­j állapítást nyert, hogy a cikket tévesen I fordították. A felebbviteli bíróság Magyary Do- I mokost felmentette. Ugyancsak pénteken tárgyalta a fe­lebbviteli bíróság Magyary Domokos hírlapírónak egy másik sajtóperét is. I Magyary múlt évi december végén Víg Lajos, a Bácsmegyei Napló szentai mun­katársának tudósítása alapján megírta, hogy Szentán álarcos rrblókat fogtak el, akik között egy egész család is volt. Tévedésből a család tagjai közül egy Vrsacról jelentik: A bácskai nagy ára­dás természetesen a közvélemény min­den érdeklődését magára vonta és igy történhetett, hogy senki sem tud azokról a katasztrofális elemi csapásokról, ame­lyek a Bánát egyes részeit, különösen a vrsaci járás községeit érték. A pusztulást a vrsaci járásban az egy­más értő borzalmas felhőszakadáscik okozták. A vrsaci és környéki dombok­ról a legutóbbi időben szjnte napról­­napra, zugva-pusztitva ömlött az ár az alsóbbfekvésü vidékekre és útjában min­dent elpusztított. A legutolsó borzalmas felhőszakadás ikedden volt, amikor Markovác és Ritisevó községek egész termése áldozatul esett. A búza nagyrésze még most sincs be­hordva ezen a vidéken és amit a viz kint talál, azt elmossa és tönkreteszi. Markovácon milliós értékek mentek tönkre a keddi felhőszakadás következ­tében, mig Ritisevón ötezer hold föld teljes termése pusztult el ezen az egy na­pon. x * Ritisevón és Markovácon kivül legtöbbet szenvedett a felhőszakadásoktól Szredis­­te, Gudrica, Fustilj, Vcliki Gáj, Militicse­­vó, Alekszandrov Gál és Szecsenovó köz­olyannak a neve is belekerült a cikkbe, akinek az üggyel semmi dolga sem volt. A szuboticai törvényszék az illető pa­naszára megindult sajtóperben elfogad­ta Magyary és Vig hiriapirók védeke­zését, mely szerint jóhiszeműen téved­tek és mindkettőt felmentette. A pana­szos képviselője dr. Aradszki Iván ügy­véd" felebbezésére a noviszadi felebbvi­teli bíróság helybenhagyta a szuboticai törvényszék felmentő Ítéletét. A pana­szos képviselője semmiségi panaszt je­lentett be. ségek lakossága. A többi községek pe­dig a thlajviz miatt szenvedtek óriási veszteségeket. A vrsaci járás területén évtizedekkel ezelőtt számos csatornát építettek a nagybirtokosok, amelyek véget vetettek a talajvíz pusztításainak. Az agrárre­form következtében azonban ezek a nagybirtokok megszűntek, a kisterjedel­mű járásban több mint harmincezer hold Ibidet osztottak ki a dobrovoljácok és egyéb agrárreflektánsok között, akik a csatornákkal nem törődtek, azokat nem javították, hisz tőke nélkül nem is állt módjukban ezt megtenni. Ennek követ­keztében a csatornák eldugultak, azok a föl­dek, amelyeket valamikor vizmente­­siteítek, most visszasülyedtek az évtizedek előtti állapotba, réti föl­dekké váltak, amelyeken csak sás és nád terem. Ezért a búzatermés hihetetlen mérték­ben leromlott az idén. A kitűnő földe­ken, amelyeken valamikor 15—16 méter­mázsás termés volt, az idén alig termett valami. Egyes magasabb fekvésű köz­ségekben, ahol az ár nem puszithatott, ebben az évben is volt tiz-tizenkét mé­termázsás termés, mégis Éhínség fenyegeti a vrsaci járás lakosságát Harmincmillió dinár kárt okozott az eső és a talajvíz K t métermázsás az átlagos búzatermés Vrsac kornyékén Í926 ouguszfus W az egész vrsaci járás teriilötén az átlagos búzatermés sem éri el a két métermázsát holdanként. Természetesen az idei szőlőtermés is majdnem teljesen elpusztult. Azonkívül egyéb nagy károkat okozott az árvíz' Veliki-Szredistén a felhőszakadás követ­keztében tizenkét ház összedőlt, harminc ház lakhatatlanná vált, két embert elso­dort a rohanó zubatag és rengeteg állat: marha, ló, sertés és baromfi pusztult el egyetlen délután. Az összes kár, amit a felhőszakadások és talajvizek a vrsaci járásban okoztak, körülbelül harmincmillió dinárt tesz ki. Veliki-Gáj községben 1138 család ma­radt kenyér nélkül az idén, Miüticsevón háromszáz család ment tönkre, Kudri­­cán 241, Veliki Šzredistćn 67, Marko­vácon 173, Kustiljón 256, Aiekszandrov Gájon 151 család jutott a legsötétebb nyomorba. Ezeknek segélyezése iránt Nádaski Gyúró vrsaci járás főszolgabí­ró minden intézkedést megtett. A fő­szolgabíró táviratilag fordult a szmede­­revói főispáni hivatalhoz segélyért, azon­kívül javaslatára, a bánáti főszolgabirálc Becskereken tartott ikonferenciáján el­határozták, hogy az árvízkárosultak javára folyó bá­náti gyűjtés eredményéből elsősoi­­ban a vrsaci járás károsultjait fog­ják segélyezni. Nádaski Gyúró főszolgabiró a Bács­megyei Napló munkatársa előtt kije­lentette, hogy a vrsaci járásban az idei vízkárok olyan horribilis méretűek, ame­lyek minden képzeletet felülmúlnak és a járásnak majdnem minden közsé­gében a legszörnyübb éhínség fe­nyegeti a lakosságot. — Ezt a telet, ami most következik, nem tudom, hogyan bírja ki majd a nép — mondotta Nádaski főszolgabiró. — De ha valahogyan túl is leszünk a télen, nem lehetünk nyugodtak mindaddig, amíg a csatornákat újból jókarba nem helyezik, mert anélkül a vrsaci járás­ban előbb-utóbb felhagyhatunk a gabo­natermeléssel és sás és nádexportra rendezkedhetünk be. Személyvonat, harmadik osztály Irta: László Ferenc A medikus beült a személyvonat har­madik osztályú kocsijának egyik fülké­débe és indult haza a munka, a gondok, .az uj küzdelmek felé. Körülötte egysze­rű, bátyus emberek, szomszédos állo­másokra igyekvő barázdás arcú paraszt­asszonyok. Sivár személyvonati harma­­' dik osztály örömtelen publikuma, a rosz­­szagu, kedvetlen nyári hajnalban, igába hajtott fejjel, a munka vérpadára von­szoltam A fiatal medikus kiritt ebből a környezetből. Egy könyvet vett ki a felöltője zsebéből és a zizegő lapok nesze idegenül hangzott, az egymásra tornyosuló nyomtatott sorok furcsán hatottak itt ebben a sivár paraszti kör­nyezetben, amelynek embereitől mesz­­sze, ismeretlen távolságban volt könyv, betű és gondolat. Szórakozottan lapozgatott a könyv­ben, mert ebben a percben nem tudott olvasni. Néhány hetes pihenésről tért vissza az egyetemi városba, rokonainál töltött szerény nyaralásából. Oh ő is szerette volna megismerni a tenger .kék­jét, az ismeretlen svájci havasokat. Pa­ris örök-nyüzsgését, de ehelyett be kel­lett érnie a csöndes kis vidéki város­sal. Nem elégedetlenkedett legbenső gon­dolataiban sem, jó volt a nap, a viz, az evezés, a nyugalmas napok simogató csöndje, itt a kis vidéki. városban is, amelyet most nehéz szívvel hagyott el. De amikor a vonat harmadik osztályá­nak lelketlen börtönében érezte magát, hirtelen, maga sem tudta, hogyan, régi. elfojtott keserűségek öntötték el a szi­vét. Nem volt uj és ismeretlen neki uti­­társninak tőle távolálló máshovatartozó­­sága, hiszen mindig harmadik osztályon utazott, de most mégis ez a környezet fakasztotta fel benne a régi sebeket, amelyek nem fájtak túlságosan, inkább csak sajogtak. A középosztály tragikus sorsát most a maga teljességében érezte önmagá­ban. Szegény hivatalnok volt az apja és szülei olyan önfeláldozóan neveltek be­lőle embert, hogy sohasem kellett szé­gyenkeznie, nélkülöznie, vagy megaláz­kodnia. Különben, nem megalázkodás az, hogy minden elsején be kell men­nie egy kis boltba, felvenni havi fizeté­sét, amit mint korrepetitor kap, mert a kereskedő gyermekeit tanítja? Nem kel­­lett-e mindig elpirulnia, amikor a nála ezerszer műveletlenebb, de gazdag ke­reskedő ilyen alkalmakkor pedagógiai előadásokkal leckéztette az üzlet egész kiszolgáló-személyzete előtt? És hosz­­szu, véget nem érő sorban rajzottak fel a kellemetlen emlékek, a szegénység ke­serű emlékeztetőt, amelyek, mint határ­köveik az országutat, úgy szegélyezték fiatal élete napjait. Hiszen mindene megvan, gondolta most már ezredszer, hogy elhessegesse feltörő kellemetlen érzéseit. De ma nem sikerült ezeket elűzni. Vigasztalódni akart azzal, hogy hiszen rendesen öl­tözködik, sokkal kifogástaianabbul, mint kollégái közül akárhányan az egyete­men, de nyomban belepirult a gondolat­ba, hogy nagybátyjának átalakított ru­háit viseli már évek óta. Oh, hogy gyű­lölte ezeket a más testére szabott ruhá­kat, amelyek régi gazdájuk idomai után sirtak kényszerű átformáltságukban. És eszébejutott a legutóbbi menza-bál,amely­re nehezen megtakarított pénzén és a szülei verejtékes filléreinek segítségével végre uj ruhát csináltatott, de csak egy­szerű fekete zakóra telt akkor is és szé­gyenkeznie kellett, mert a legtöbben ele­gáns frakkban és szmokingban pompáz­tak a táncteremben. Hogy meggyülölte akkor a fűszeres ostoba fiát a selyem­tükrös frakkjáért, a hófehér mellényé­ért, a ragyogó lakkfélcipőjéért. Ö segí­tette át a vizsgáin ezt a korlátolt fiút, aiki szellemileg óriási mélységben van alatta és a bálterem nyüzsgésében még­is a fűszeresek, meg a többi kalmárok fiai érvényesültek, nem a szellemi fö­lény, hanem a frakk uralkodott és ő egy­szerű ruhájának szürkeségében nem merte táncra kérni azokat a lányokat, akik viruló szépségükben a báléjszaka ragyogó csillagai voltak, mert szégyel­­te, hogy rajta nincsen frakk ... A szegénység korlátái megrontják a fiatalság soha vissza nem térő örömeit, ezt tisztán érezte már régen. A pénz ha­talma már a diákévek alatt is lidércként nehezedik a szegény, lerongyolt közép­­osztályhoz tartozó fiukra, akik csak ál- TOikhan jRchqtnek külföldi, kulturköz­pontokba, hogy tudásukat gyarapítsák és látókörüket szélesítsék. A kis pénzes jelentéktelenek egymásután mentek sváj­ci, német és francia egyetemekre és már majdnem maga maradt régi. középisko­lai barátai közül otr-on az egyetemi vá­rosban, ahová iubéklyózta a pénztelen­ség. Minden fájó emlékét és keserű gondo­latát felszínre hozta ez a vigasztalan harmadik osztályú vasúti kocsi, sivár fapadjaival, rossz szagu kigőzölgéseivel, ellenségesnek látszó idegen embereivel. Körülötte szalonnáztak és. pálinkát kós­toltak a nagyétkű, szomjas parasztok, durva tréfák harsogtak és ő mint vala­mi biztos védelemhez, a könyvhöz me­nekült, hogy feledni próbálja mindazt, ami feltorpant benne. Egy nagyobb állomásra érkezett a vo­nat. Lebocsátotta az ablakot és kibá­mult céltalanul, friss levegőre szomja­san, hogy néhány pillanatra szabadul­jon a vasúti fülke fojtó, nehéz gőzétől. Uíltársai közül sokan leszálltak, a nagy batyuk és kosarak nehézkesen tiintek el a kocsi lépcsőjéről és titkon reményke­dett, hogy' maga marad a kocsiban. Ki­nézett az idegen állomásra, ahol isme­retlen emberek nyüzsögtek és a beszál­lásra váró utasok közt hirtelen egv nőt pillantott meg, aki szemben állt vele és kitartóan, furcsán nézett rá. Valami for­­róságot érzett már az első pillanatban, amikor a tekintete találkozott a nő né­zésével, mint az elektromos hullám, úgy csapta meg annak szépsége és tü­zes szemeinek sugara. Fiatal volt és habos ruhájában, szőke rövidre vágott hajának ragyogásával, kék síméinek meleg nézésével, hamvas arcának pír­jával, maga a szépség, az elkényezte­­tettség, a fiatalság. Az első pillanatban nehéz volt megállapítani, hogy lány-e, vagy asszony, de inkább asszonyosnak látszott, ahogy öntudatosan, kitartóan nézett a,medikus fekete szemeibe. Mi­lyen jó volna ezzel az ismeretlen, szop asszonnyal utazni együtt valahová, akár­­hova ... gondolta a íiu, de a következő másodpercben megint a harmadik osz­tály vigasztalan sivárságára döbbent és végignézett önmagán, iegkopottabb, leg­­elnyüttebb ruháján, amit az útra vett fel, hogy a többit kímélje. Hogyan is gondolhat, arra, hogy ez a finom, szép_ asszony harmadikon fog utazni és ko­molyan veszi őt, a kopottas öltözeti! fiút... Csak unalom-üzés, hogy már néhány perce nézi. Beszállásra csengettek és a kitóduló utasok tömegében egy pillanatra szent elől vesztette az asszonyt. Azt hitte, nem is fogja többé látni, mert az bizo­nyosan valamelyik első- vagy másod« osztályú fülkében helyezkedik el. Tágra meredt szemekkel, zavartan bámult az­tán, amikor egy perc múlva beszállt az asszony az ő fülkéjébe és vele szemben helyezkedett el a durva fapadon. Értel­metlenül nézte és csodálkozott azon, hogy kerül ide ez, a nő, a maga diadal­mas szépségével és előkelőségével a1 harmadik osztályú kocsi rútságába és szegénységébe?... A nő továbbra ii nézte mohó és alig titkolt érdeklődéssé» és a medikus szédült a gyönyörtől, amely pillanatok alatt széppé varázsol­ta a fülke eddigi sivárságát. Amikor aztán bejött a kalauz, megvi­lágosodott előtte minden. Az asszony kissé elpirult, amikor lakk-táskájából ki­veti másodosztályú jegyét, mint akit •■au«'annak. A kalauz is csodálkozva névé :\ jegyet egy pillanatig, majd a •ncd'l- tévedt a tekintete és szemte­len mosolygással ment tovább. A fiú uj­jongani szeretett volna a boldogságtól. Itt ült vele szemben ez a szép. ismeret­len asszony, aki érte szállt be ide, fel­áldozva kényelmét, előkelőségét, érte, csak őérette! A kopott ruha, a szegén1’-, ség ellenére is. Az asszony melegen si­mogatta végig tekintetével és a finbaf fellángolt a fiatalság. Pillanatok ala.t elfeledte mmdazt a keserűséget, ami aa eh bh még a torkát fojtogatta és egy szerre visszatért bele a fiatalság min­den önbizalma. Szegénység, más testé­re szabott ruhák, lemondás... mint semmivé vált hirtelen, mert mindennél hatalmasabban diadalmaskodott a fiatal, sága. Mámorosán fordult az asszonyhoz és szinte öntudatlanul mondta neki. hálás, meleg hangon: — Köszönöm... Az kissé csodálkozva nézett rá, majd asszonyos megértéssel a kezét nyújtot­ta neki és a fiú ráhaiolt és megcsór kolta--~», .......

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom