Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-13 / 221. szám

4. olđa' 1P26 augusztus 13, Berlini album "S Fodor László ötletes és szellemes * vigjátéka, a »Dr. Szabó Juci«, amit most mutatnak be Szuboticán Reiter Ilonka és műkedvelő-társai, Berlinben csúnyán megbukott. Ez a kedves da­rab, ami Budapesten az utóbbi eszten­dők legnagyobb sikere volt, nem kel­lett a berlini közönségnek, hamarosan le is került a műsorról. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért nem ütött be. A címszerepet Leopoldine Konstan­tin játszotta, aki van Berlinben olyan népszerű, mint Pesten Titkos Ilona és játszani is tud legalább úgy. A fordítá­son sem mult a dolog, a legszelleme­sebb bécsi kritikus, a hires Alfred Pol­gar ültette át németre a darabot, ugyan­az, aki annakidején »Az ördög«-öt. A fordítás nem ártott a darabnak, inkább használt. A rendezés híven ragaszkodott a pestihez, elhozatták Budapestről if­jabb Vajda Lászlót, aki egyszerűen le­­kopirozta papája rendezését a Magyar Színházból. És mindez nem használt... Az, hogy a darab megbukott, megma­gyarázhatatlan ugyan, de semmi külö­nös sincs benne: a berlini közönség szeszélyes és megbuktatott, ok nélkül, már más darabot is. Különös csak a berlini kritika magatartása volt. Az ilyen könnyűsúlyú, szórakoztatásra szánt, .félirodalmi darabokat a mélyjá­­ratu berlini kritikusok' könyörtelenül agyon szokták vágni, még akkor is, ha sikerük van. Ezúttal azonban Fodor da­rabja, a »Dr. Schmidt« — Berlinben ez volt Szabó Juci neve — csupa jóindulatú bírálatot kapott. A magyarázata ennek nagyon ked: vés. Él Berlinben egy rendkívül nép­szerű magyar karrikatura-rajzoló, akit Fodor Lászlónak hívnak, véletlenül ugyanúgy, mint a darab szemzőjét. (Egyébként édestestvére Nagy Imré­nek, a budapesti »Az Ojsdg« szerkesz­tőjének.) A berlini kritikusok éppúgy nem tudták elképzelni, hogy két Fodor László létezhessen, mint azt, hogy két Bemard Shaw szaladgáljon Angliában. Biztosra vették, hogy a vidám karrika­­turista vett ez egyszer irótollat a kezé­be és a sok mulatságos rajzért megbo­csátották neki azt, hogy a vígjátékot kevésbé mulatságosnak találták. Stephan Grossmann, a legtekintélyesebb és leg­szigorúbb kritikusok egyike, eiyébként dupla laptulajdonos, azt irta hetilapjá­ba, a »Tagebuoh«-ba — amelynek a rajzoló Fodor régebben rendes munka­társa volt — a darabról, hogy »nem mondhat róla semmit, tekintve azt a kö­zeli nexust és régi barátságot, amely a szerző és közte fennáll.« A bécsi kri­tikusok atyámestere, Alfred Kerr pedig szokott rapszódikus és impresszionista modorában így fejezte be kilenc feje­zetből álló kritikáját, miután hét kapi­­telben óvatosan kerülgette azt a kér­dést, hogy a darab rossz-e, vagy jó-e: VIII. »Tegnap sétáltam az Unter den Lin­­den-en. Láttam egy fiatal rajzolót. Ta­lálkoztunk és köszöntünk. ’ IX. Fodor, Fodor...!« O Egészen meglepő kicsiségekből esz­­■ mélek néha rá, hogy mekkora nagy falu ez a Berlin. A vendéglősöm, volt magyar huszár­tiszt, uj helyiséget nyit néhány nap múlva a legelőkelőbb negyedben, a Friedrichstrassén. Arról beszélgetünk, hogy milyen nagy fába vágta fejszéjét és azt mondom: — Tulajdonképpen egy vendéglős, ha uj lokált nyit, nem tudja meg rögtön, hogy beütött-e az üzlet. Ugyebár? — Nem — feleli — az első két hét nem számit. Azt szoktuk mondani, hogy a második vasárnapot követő hétfő es­te a döntő. — Miért, akkor kezdenek jönni a ven­dégek? — csodálkozom. — Hogy tetszik ezt érteni? Megmagyarázom neki, hogy laikus fejemmel ugv képzeltem, hogy az első két héten kevés a vendég, aztán lassan buszoknak az emberek az uj helyiségbe és meginítal a íorgftkfe 'Nagyot neve:. — Éppen ellenkezőleg. Két hétig min­den vendéglő zsúfolva van. A nehéz na­pok aztán jönnek, ha az első vendégek kimaradnak. — És ezeket a vendégeket nem lehet megtartani, ha jó a koszt? Megint nevet:, — Dehogy, kérem. Ezek kilencven percentben vendéglőnk. Jönnek meg­nézni az uj »Fress.... ik«-ot, hátha le­het tanulni valamit. Mondhatom, hogy : ők a legjobb vendégek, minden külön­legességet, minden bort végigpróbálnak. Két hétig minden étterem ragyogóan megy, felvirágoztatja a kiváncsi kon­kurencia. Mielőtt elmegy az asztalomtól, még hozzáteszi: — Mi is járunk, kérem, egész évben kóstolni' az uj vendéglőkbe. Vagy én, vagy a feleségem. Minden héten kétszer­­háromszor... ■ d. t. Kiszökött egy harem évre ítélt rab a szuboiicai ugyészs g fogházából Kisétál, a fo "házőr mögött az uccéra — A szökevényt rövid hajsza• után elfogták A szuboticai ügyészség iogházából csütörtök délután . kiszökött egy rab, de az idejében alarmirozott járókelők segítségével nyomban sikerült elfogni még mielőtt eltűnhetett volna. Csütörtökön délután négy óra ‘tájban az egyik rab, aki a fogház kefegyártó­­mühelyében dolgozott, lement a fogház­­udvarba. Amikor visszajövet a főbejá­rathoz ért, észrevette, hogy az őr nincs a kapuban, hanem az épület uccai front­ján sétál. Ezt az alkalmat felhasználta a szökésre. Megvárta, amig a sétáló őr eltávozott a kaputól, majd óvatosan ki­surrant az uccára és futásnak eredt a szomszédos park felé. Az őr épp akkor fordult vissza és még látta, hogy a szö­kevény átugrott a park kerítésén, a bokrok közé. Utána futott a fogház­épület sarkáig és riasztó lövéseket adott le, majd visszarohant a fogházba, ahol a’.armirozta az őrséget. A lövésekre figyelmesek lettek a já­rókelők, akik csoportokba verődve sza­ladtak a törvényszéki épület felé, meg­tudni, hegy mi történt. Ezalatt a mene­külőn kiugrott a parkból és az Antuno­vicseva-uccán keresztülrohanva, a tör­vényszéki épülettel szembe levő Kosti­­na-uccába futott. Az Alelisze.n&'ova- j uccán szolgálatot teljes tő rendjeik a j lövések hallatára már sejtették, hogy mi történhetett és amig az egyik a Lloyd felől futott be a Kostina-uccába, a másiJz a Todorovics-trafiknál zárta el az uccút. A rabot futásában akadá­lyozta köténye, amelyet, egy pillanatra megállva a Lloyd sarkán, leoidott és ke­zében lobogtatva, rohant tovább. Ekkor már többszáz főre becsülhető tömeg volt a nyomában. Az emberek kiáltoz­tak az uccán szembe jövők felé, hogy fogják el a menekülőt, akinek azonban sikerült lejutni egészen a Qerber-féle sörraktárig. A vállalat egyik munkása szintén kifutott az uccára és lapáttal a kezében feltartóztatta a menekülőt. A rab, öklével a munkás gyomrába ütött és tovább akart szaladni, de az elkapta és nem engedte el. Pár pillanatig tartó dulakodás után odaértek a rendőrök, valamint a fogházőrök,. akik azután a szökevényt visszaszállították a fog­házba. A magyar belügyminiszter Kolozsvár váro vendége A beteg Rctkovszky Ivánt meglátogatta a kolozsvári városi főorvos Szeptember 14-én kezdődik a Zsivot-pör tárgyalása A városháza nagytermében folytatják le a tárgyalást A szuboticai államügyészség — mint már megírtuk — elkészítette a vádiratot báró Rukavina Oszkár és társai elleni rnonstre-bünpörben, a melyben a Zsivot kiházasit ‘ és a Szlávia temetkezési egye- yei kerülnek a biróság elé. Minthogy _ ebben a bünpörben ti­zennyolc vádlott, százhetven tanú és hét százöt sértett szerepel és ilyen tömeg el sem fér a törvényszék fő­­tárgyalási termében -j- Pavlovics István _ törvényszéki elnök kérte Evetovics Mátyás helyettes polgár­mestertől, hogy a tárgyalás megtar­tására a tanács engedje át a város­háza nagy tanácstermét. A tanács az engedélyt megadta és igy már bizonyos, hogy a port a városházán fogják megtartani. A főtárgyalást — ha a vádlottak nem adnak be kifogásokat a vádirat ellen -— szeptember hó tizennegye-' dilién, kedden reggel fogják megkez­deni. Az utasok réme Va úti tolvaj a biróság e ott A szuboticai törvényszéken csütörtö­kön tárgyalta Pavlovics István törvény­­széki elnök büntető tanácsa a lopás bűntettével vádolt Szalma Ferenc szu­­boticai lakos bűnügyét. A közvádat Vasziljevics Ljuba dr. az ügyészség ve­zetője képviselte A vizsgálati fogságban levő vádlott elmondotta, hogy negyvenkét éves, gyári munkás, Zagrebban lopásért két évi börtönre volt Ítélve, amit ki is töl­tött, de »ártatlan« volt. Most azzal van vádolva, hogy 1925. év április 2-án, a szuboticai vasúti ál­lomás harmadosztályú éttermében és az állomás előcsarnokában többeket meglopott. A lopásokon tetten érték és letartóztatták. Az elnök: Bűnösnek érzi magát? Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi tartózkodása alatt váratlanul vakbél­gyulladásban megbetegedett Rakov­­szky Iván magyar belügyminiszter állapota napról-napra javul. Az Er­­zsébet-szanatóriumban végrehajtott operáció kitünően sikerült és Rakov­­szkyt, akit felesége ápol, már napok óta tömegesen keresik fel tisztelői és ismerősei. Szerdán Mihályi Tivadar kolozs­vári polgármester megbízásából a városi tiszti főorvos kereste fel Ra­­kovszkyt és közölte vele, hogy Ko­lozsvár városa a maga vendégének tekinti a magyar belügyminisztert és felépülése után szalonkocsit bo­csát rendelkezésére hazautazásához. A vádlott: Igen, bűnösnek érzem ma­gam, de csak annyiban, hogy vettem tárgyakat, amikről nem tudtam, hogy »lopott eredetből« származnak. Ezután részletesen kihallgatta a biró­ság az egyes lopási esetekre vonatkozó­lag. A vád szerint Karamv Urostól, aki a harmadosztályú váróteremben aludt, ellopott százhetven dinárt. »Ez úgy tör­tént kérem — mondta siránkozó han­gon a vádlott — hogy az illető utast »elnéztem«. Azt hittem, hogy egy to­­polai ismerősöm. Láttam, hegy alszik és a bugyellárisa az asztalra esett. Fölvet­tem a pénztárcát és kivettem belőle tizenhét darab tiz dinárost. De ezt csak Szombor visszakap nyolcszá tizennyolc hold főidet Az agrárrevizió meg illa nem maguk mi Szomborból jelentik: Most folyik az agrárrevizió a szombori határ­ban, több mint négyezer hold agrár­reform célra igénybevett föld tekin­tetében. A revizióbizottság, amelyet a noviszadi agrárhivatal mérnökei alkotnak, két szempontból végzi a felülvizsgálatot: hogy az agrár­­reflektánsoknak megvolt-e az igény­jogosultságuk a kiosztott földre és hogy a földet megmüvelik-e, vagy pedig bérbeadják. Már az eddig lefolytatott agrár­revizió is arra a feltűnő eredményre jutott, hogy a földosztásban része­sültek csaknem nyolcvan százaléka egyáltalán nem műveli meg maga a földjét, hanem másoknak adják ki bérbe. A bizottság erről jelentést tesz a noviszadi agrárhivatalnak, a mely dönteni hivatott arról, hogy ezek az igénylők megtarthatják-e tovább is a földeket. Ilyenformán kilátás van arra, hogy Szombor .városa visszakapja »Holta, hogy az igénylők vélik a fJ.det az agrárreform célra elvett földjei nagyrészét. Az agrárreform-minisz­­ter ugyanis Trifkovics Márkó ház­elnök, a szombori kerület nemzet­gyűlési képviselőjének közbenjárásá­ra már korábban megígérte, hogy amennyiben kitűnik, hogy az agrár­igénylők nem maguk művelik meg a kapott földet, Szombor számíthat arra, hogy a régi városi földekből ötszáztizennyolc hold szántóföldet és háromszáz hold legelőt vissza­nyer. A városi tanács már tervet is készített az igy' visszajutó földbir­tok felhasználásáról és az a szándé­ka, hogy ötven holdat a Bácsme­­gyei Gazdasági Egyesület által ala­pítandó mezőgazdasági középiskola céljára ad át, a jenmaradó hétszdz­­hatvannyolc holdon pedig mintagaz­daságot rendez be. A mintagazdaság jövedelmét részben a pótadó csök­kentése céliára, másrészt az uccák kövezetének rendbehozására fordíta­ná a város. tréfából tettem.« A második vád az volt, hogy egy Vi­­hó Jusztin nevű bécsi utazó táskáját el­lopta, miközben az illető a pénztárnál jegyet váltott. A harmadik vádpont szerint egy Walter Mária nevű nőtől — aki a harmadik osztályú váróterem­ben várta a vonatot — ellopott két úti­táskát. A vádlott ezekre a vádakra nézve azt mondta, hogy a »bőröndtyükről« nem tud semmit. Annyi igaz, hogy valaki ellop­ta az asszony ritiküljét, amiben egy óra, lánc és háromszáz dinár volt és ő a vasúti parkban megverte a tolvajtól a holmikat. Az elnök ismertette a vádlottnak a csendőrök előtt tett beismerő vallomá­sát, majd felolvasta a tanuk vallomását, Walter Mária tanú felismerte a vádlott­ban azt az embert, aki a táskáját ellopta. A bizonyítási eljárás végeztével a biróság bűnösnek mondotta ki a vádlot­tat lopás vétségében és elitélte hat havi fegyházra, »miből négy hónapot kitöl- Jöttnek vett. Az ítélet jogerős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom