Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-08 / 216. szám

16. old a SZEGYEI NAPLÓ 1926 augusztus 8, lom, hogy hiábavaló volt a könyvek máglyahalála, az uj nevelési módszer, hiába a börtön és az erőszak; a fejlődés uj utakon ugyan, de haladt tovább elő­re. Ijedten látta a régi hagyományokba tudomány és költészet ellen háborút vi­selő rendszer, hogy a tilalom, az üldö­zés költővé tette a józan és prózai kal­márt is, filozófust nevelt azokból is, akik azelőtt irtóztak attól, hogy a dolgok mé­lyére hatoljanak. A könyvek eléghettek, de a hagyomá­nyok nem vesztek -el: az irodalmat száműzhették San-kulturiából de az em­berek érzése és gondolkozása ugyanaz maradt, mint volt évezredek előtt és mindenkor; a civilizáció ellen mestersé­ges bástyákat emelhettek, de a fejlődést nem lehetett megállítani. Mint valamikor fanatikus szerzetesek cellájuk magányá­ban díszes iniciálékkal telerajzolt perga­menbe jegyezték fel gondolataikat, úgy terjedtek el Sankulturiában a kézzel irt uj müvek, akárcsak hajdan Kína egykori urának, Si-Hvang-ti császárnak halála pillanatában. A könyvek diadalmasan feltámadtak és elsöpörték a sötétség uralmát. TERE-FERE Emlékezzünk régiekről Miletics Szvit az ír mente7mi űrijének tárgyalása a magyar képviselóházban ii. Az eddig közölt rész tartal­ma: A képviselőház 1876 évi szept. 28-iki ülésén az elnök is­merteti a budapesti törvény­szék felterjesztését, mellyel Mi­letics Szvetozárt az ellene megindult bűnügyben kiadni kéri s melyben a biróság a le­tartóztatás fenntartásához is kéri a Ház hozzá járatását. Ti­sza Kálmán miniszterelnök mentelmi bizottság határoza­tát kívánja ebben a kérdésben is, hogy a letartóztatás elren­delésével a kormány megsér­• tette a képviselői mentelmi jo­got. Simonyi Ernő a mentelmi jog tartalmát törvényhozási utón kívánja megállapítani, a felmerült ügyben csak a men­telmi bizottság jelentése után nyilvánít véleményt. Ezután áll fel szólásra Polit Mihály: T. Ház! Szándékom volt a Miletics-ügyben egy interpellá­ciót intézni a t. kormányhoz. De mt után úgy a. t.,,^nqk up, n?if)t á L kor­mány részéről, éppen most tettetett je­lentés, szükségtelen az , infejpollácjp, mert ezen ügy úgyis a t. Ház elé fog kerülni. Az ügy igen fontos, amint maga a mi­niszter ur is említette s igy tehát a Házban mindenesetre tárgyalás alá fog kerülni. Nagy köszönettel tartozom JSimonyi Ernő képviselőtársamnak előbb tett nyilatkozatáért, mert ezen nyilatkozatból látom, hogy van ma gyár ember, aki ez ügyet objektive bí­rálni tudja, kinek nincs szenvedélye, ki éppen ezen ügyben csak a Ház tekinté­lyére van tekintettel. Ez tehát nékem némi megnyugtatásomra szolgál. Ha a t. Háznak hangulatát nem is­merném, én azon indítványt tettem vol­na, hogy addig is, mig a mentelmi bi­zottság jelentést tesz a Háznak, Mile­tics Szvetozár szabadlábra helyeztes­sék. Mert eddig eset nem fordult elő, hogy az országgyűlés ülésezzen és hogy egy képviselő az országgyűlés ülése alatt fogságba legyen. De ismer­vén a t. Ház hangulatát, nem kockáz­tatom ezen indítványt, hanem csak egy ’kérésem van a t. Házhoz. Én tegnap a főügyész engedelmével látogatást tettem Mileticsnél. ö arra .kért fel, hogy a védelmét elvállaljam. 'Tehát volt jogom hozzá elmenni és vele beszélni, ö engem arról értesített, hogy (Szándéka van egy kérvényt a t. Házhoz 'beterjeszteni. Nekem most az a kéré­sem van a t. Házhoz, legyen szabad a mentelmi bizottsághoz ezen kérvényt közvetlenül átadni és hogy a mentelmi bizottság véleményét ezen kérvény fe­lett is nyilvánítsa. Még egy más kérésem is van. Én azt hiszem, hogy a pesti kir. tör­vényszék az illető irományokat is elő­terjesztette a t. elnök urnák; bátor len­nék tehát a mentelmi bizottságot arra 'kérni, hogy azon esetben egy tanúnak, ki ezen vizsgálatban előfordul, qualifica­­tiojára figyelemmel legyen. Mert amint én értesültem ennek a tanúnak előélete valami borzasztó-. Kötelességemnek tar­tottam, mint képviselő, a mentelmi bi­zottság figyelmét erre irányozni, mert ha igaz az, uraim, hogy ezen tanú tol­va jság, sikkasztás, váltóhamisítás miatt vizsgálat alatt áll. Ha el is volt Ítélve, — nem tudom, talán a legbecsületesebb ember, de igy vagyok informálva, — kötelességemnek tartottam a mentelmi bizottság figyelmét felhívni, hogy ezen tanúnak qualificatioját egy kissé köze­lebbről méltassa figyelemre. Egyébiránt az indítvány ellen semmi kifogásom nincs. Tisza Kálmán miniszterelnök: Csak egy két dolgot legyen szabad a t. Ház engedőimével megjegyezni. Az egyik az, hogy legyen meggyő­ződve róla az előttem szóló t. képviselő ur, hogy nemcsak Simonyi Ernő képvi­selő ur, de a Háznak és a kormánynak mindén egyes tagja objektive tekinti ezen ügyet. (Úgy van!' Maga az, amit a t. Háztól kértem, bi­­zönvitvárva !c’’et ennek, treH én általá­nossárban. a --.'nV-r' jog szempontjá­ból tek.ntct nőiket - ■ é-:n ctt személyi­ségre Kértem a H '-mak hi 'álaíát. A má­sik, amit v cg kívánok jegyezni' az,hogy azt gondolom, hogy a !arrj gnnlificatlo felett i t rem 'ey ;ik int'■-'-zni. az a tör­vényszék do'go, o.i lehet' a tanú c'len mindcít ki'ogást érvényesíteni. (Úgy VaitfKr»r-.- J-O. -A harmadik'végül az, hogy én azt ' <­­szfcm, líchiy- aziránt, amit Simonyi Ernő képviselő ur proponált és ami ellen, högv szóba jöjjön, nemcsak kifogásain. «fern lehet, de a dolog 'természetében fekszik, hogy szóba jöjjön, hogy t. i. szükséges-e valamely törvényhozási intézkedés vagy nem. és ha szükséges, minő? leghelye­sebben, legalaposabban lehet határozni akkor, ha a mentelmi bizottság már je­lentését beterjesztette. Hisz ép a történ­tek részletes felderítése az. ami meg fogja mutatni, kell-e vagy nem valamely intézkedést tenni. En tehát nem kikerülni akarom, de idő előttinek tartom az .indítvány azon ré­szét, melyet a t. képviselő ur felemlített s részemről azt hiszem, leghelyesebb nakmegmaradni amellett, hogy a men­telmi bizottság ne csak a kir. törvény­szék végzésére, hanem a kormánynak bejelentett eljárására is, a kormány meghallgatása után adjon indokolt, rész­letes véleményt. Irányi Dániel: T. Ház! Én Polit Mi­hály, t. képviselőtársam azon kérésére nézve akarok véleményt mondani, mely szerint azt kívánta, hogy Miletics S'zve­­tozár közvetlenül a mentelmi bizottság­hoz adhasson be nyilatkozatot. Én t. Ház, azt gondolom, hogy miután a ház­szabályok világosan meghatározzák a mentelmi bizottságnak nemcsak jogát, de kötelességét is, miszerint azon kép­viselőt, kinek kiadatása kéretik, kihall­gassa, azon kérés, melyet Polit Mihály képviselő ur hozzánk intézett, önmagá­tól elesik. Mert ha Miletics Szvetozár személyesen akar ki'hallgattatni, azt gondolom, hogy ez ellen nem lehet sem­mi kifogást sem tenni. Ha azonban be­éri azzal, hogy Írásban nyilatkozzék a mentelmi bizottság előtt, azt szintén nem lehet tőle megtagadni. (Helyeslés.) Polit Mihály: Indítványomat oda ké­rem módosítani, hogy a mentelmi bi­zottság személyesen hallgassa ki Mile­tics Szvetozárt. A képviselőhöz us elnöki előterjesz­tést elfogadta azzal, hogy a mentelmi bizottságnak nem kíván utasítást adni Miletics Szvetozár személyes meghall­gatása kérdésében, miután a mentelmi bizottság ismeri jogait és kötelességeit. Éhségsztrájk az orosz börtönökben. Parisban megjelenik a Dni cimü orosz lap, mely a vörösök bűntényeit hiteles történelmi kútfők alapján közli. Ez az újság nem is foglalkozik elméleti poli­tikával, tisztán az adatgyűjtésre szo­rítkozik. Itt olvassuk, milyen állapotok vannak a szovjetoroszországi börtö­nökben. Butyrki börtönében, a 86. cellában, mely 15 lépés hosszú és 8 lépés széles, 24 fogoly van. Itt senyvedt az is, ki az alábbiakat előadja. Egy napon hire terjed, hogy az ösz­­szes foglyok éhségsztrájkot kezdenek. — Félegy van... Egyszerre, anélkül, hogy tudnók, miről van szó, az egész börtön üvölteni kezd. Az egyik cella adta meg a jelt, a másik átvette. Két­ezer fogoly egyszerre ordított. Mikor az egyik csoport abbahagyta, a másik folytatta. Az igazgatóságdt nyilvánva­lóin megfélemlítettük. Nem egy őr vi­gyázott már ránk, mint rendesen, ha­nem három, áll.g fölfegyverkezve. Ha bejött cellánkba, úgy ment ki, hogy le sem vette rólunk a szemét s kezét ál­landóan zsebében tartotta, a pisztoly ravaszán.-- Másnap reggel felkeltettek, ben­nünket, puskatussal. Mindenütt katonák. Kivittek a folyosóra és arccal a falhoz állítottak mindnyájunkat. így maradni, nem szabad moccanj sem. Én alig vol­tam felöltözve, mezítláb dideregtem a hideg kőkockákon. Agyonlőnek hen­nánkét. gondoltam magamban. Mikor hátraforditóttam , fejemét, hogy lássam mi is történik, egv katona az , öklével úgy arcomba sújtott, hogy a vér ki­buggyant szó janiból. • • Va'akI chöen a halálos csendben egyszerre föl ?rdit: »Ti kozákok!« »Ki mondta ezt?« »Én!« Rosszabbak vagyt k ti, , 'mint, a kozákok. Lőjjetek agyon.' Sitkerti mar mindegy. Ezt a sze­­'"•■•n.v U’ v1'1 -t azonnal 'dl ' tí vezették. •AzHti következett,-a kihallgatás, meg­érkezett’ a ■-Wrtömgäzgatö.1 »'Ye kiabál­tál?« »Nem kérem«. »Altkor miért vagy rekedt?« »Mert fáj a torkom«. Sebaj, drágám. Majd meggyógyul az is. öt perc tnulva nem fáj a torkod. Vezessé­tek e! elvtársak s lőjjetek agyon. így törték le a bolsevikok Butyrkiben az éhségsztrájkot. francia bíborosok már teljes misét mondtak a tengeren. Keserű szovret-viccek. A bolsevik! iga alatt nyögő oroszok viccelnek. — Szomorú akasztófa humor ez, de nincs minden báj nélkül. Calzini. ki most Moszkvában járt, néhányat csokorba köt. Moszkvában a képeslevelefőlap árus megpillant egy parasztot, ki az imént jött ki a pályaudvarról. Kinálgatja lap­jait. — Lenin arcképe. — Nem kell. — Lenin beszél a néphez. — Nem kell. — Lenin sirja. — Nem kell. — A forradalmi kormány sírja. — Azt már megveszem. Adjon belő­le tiz darabot. A gazdasági helyzet a tél -közeled­­tén egyre nehezebbé válik. A népbizto­sok összedugják fejüket a Kremlben, de nő tudják, mit csináljanak. Erre az egyik igy szól: — Talán az én apám tudna valami tanácsot adni. — Ki a te apád? — Rabbi, Berdicsevberi. — Hát jó, hivasd föl az apádat. Megérkezik az öreg Ábrahám, hatal­mas pápaszem van az orrán, kenetes meghajlással üdvözli a forradalmáro­kat, akik megrohanják kéréseikkel: — Mond, mit csináljunk, te bölcs, vagy, adj valami tanácsot, van-e eb­ből a cudar helyzetből kivezető ut? —• Van — válaszol az öreg Ábrahám nyugodtan. — Micsoda? —■ ostromolják a nép­biztosok. — Három kivezető ut is van. A' Kreml három kapuja. Menjetek ki rajta. Mikor lehet a teneeren misét monda­ni? A chikágói euharisztikus gyűlésre ni? A chikágói euharisztikus gyűlésre utazó francia bíborosok a hajón is mi­séztek, hordozható oltárokat vittek ma­gukkal, azon mutatták be a szentmise áldozatot. Ebből az alkalomból fölvetik a kérdést, vájjon a katolikus Anyaszentegyház megengedi-e a tengeren való misézést. Giuseppe Baldesch:, a római Szent Pé­ter templom ceremoniamestere a szer­tartás könyvében erre vonatkozólag pontos fölvilágositást ad. Hangsúlyoz­za, hogy a Pápa csak bizonyos körül­mények között engedi meg a tengeren való misézést. Még Redig: — Föltétlenül szükséges, 1. hogy a hajó biztonságban legyen. 2. hogy a hajó már messze legyen a parttól. 3. hogy a tenger nyugodt legyen. 4, hogy a m semondó pap mellett legyen egy másik pap, vagy egy diakónus, aki megfoghassa a kelyhet abban az eset­ben, ha hirtelen vihar támadna s a szent bor kicsurranna. A könyv Írója kiemeli, hogy ezt a különös engedélyt csakis maga a Szent Atya adhatja. De megemlíti, hogy an­­nakelőtte a nagyon hosszú tengeri uta­kon bizonyos csonka miséket is mond­tak, melyeket »száraz misék«-nek ne­veztek. Ez alkalommal a pap misét csak az Urfelmutatásig olvasta, ki­hagyta a kánont, elmondta a vasárnapi imát s mellőzte mindazt, amit a pap a többi misék alkalmával secreto mond, igy a Szent Ostyára és a Kehelyre vo­natkozó részeket is. Ezek különben nem is voltak ekkor az oltáron. Ezt a szertartást az egyházatyák és doktorok nem helyeselték és most a Az elgázolások ellelj. Ausztriában noha ott nagy gondot fordítanak az uc­­cai forgalom lebonyolítására s a sajtó állandóan oktatja a közönséget, 1925- ben 4350 szerencsétlenség történt, 65 halálesettel. Ha ezt összevetjük azzal, hogy Amerikában 25.000 haláleset és 76.000 sebesülés történik, a szám ele­­nysző csekélynek tetszik, de ép ele­gendő a kis osztrák köztársaságnak. Az ottani rendőrség állítása szerint többnyire a járókelők a hibásak, kik; nem tartanak balra, semmibe sem ve­szik a rendőr intelmét, elfelejtik a köz­lekedés legelemibb szabályait is. Most az osztrák múzeumban oktató kiállítást rendeztek az uccai közleke­désről, melyen bemutatták a szeren­csétlenségek statisztikáit, szemléltető ábrákkal, valamint a legújabb mentő­eszközöket is. Egy helyütt az iskolásfiut látjuk, ki meggondolatlansága folytán a villa-! mos alá kerül, másutt egy öreg urat, ki reggeli újságjába merül s elüti egy rohanó gépkocsi. Berlin, Monaco, Prá­ga rendelkezéseit, forgalmi szabályait Is feltüntették, hogy a különbség an­nál szembeszökőbb legyen. Egy osztrák építész pedig ezen a kiállításon ter­jesztette elő tervét, mely szerint rz első emelet magasságában egy hidat kellene vonni a gyalogosok számára s ez az Operától kezdve a Kaertner Strassén át a Duna-csatornáig vezet­ne... Magán a kiállításon vonalak, nyilak jelzik az útirányt, hogy a látogatókat már itt is oktassák s mindig balra tart­sanak. Kitűnő előkészítő iskola, ameny­­nyiben a kiálitás látogatója nem feled-, kezik meg magáról, mint tavaly egy, ur, aki a statisztikai adatok, a szem­léltető ábrák látványától annyira szó­rakozott lett, hogy a kiállításról kijö-, vet azonnal elgázolta őt egy villamos. * Boldog svédek! A nemrég megbukott svéd kormány Európának egyetlen tisztán szocialista kormánya volt. Bran­­ting alakította 1924 októberében, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom