Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-01 / 209. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. augusztus 1. 2. oldal. HRPRÓLNRPRR ® ■ © Nemzetközi perpatvar az Északi Sark miatt Előrelátható volt. Mert ugyebár például a komondorok, amikor nagy nehezen kiásnak a hó alól egy koncot, összemarakodnak felette. Hát hogyne veszett volna össze egy olyan Sarkkutató expedíció, amelynek tagjai amerikai, norvég, olasz nemzetiségűek. A békesség csak addig volt meg köztük, amíg egyesült erővel kutatták a hó alól, amikor rábukkantak, hát csak természetes, hogy mindegyik magának aásirta. Ha nem is a Sark-ot, de az érdemet bizonyára. A küzdelem még Amundsen és Wilkins kapitány között kezdődött. Mind a ketten nagy előkészületeket tettek, de mielőtt bármelyikük is sikert ért el volna, megjelent a színen Byrd kapitány és az egész világ csodálkozó meglepetésére elragadta a pálmát az egymással versenyző két vetélytárs elől. Byrd sikerén természetesen felujongott egész Amerika. Az Amundsen-féle expedíció sikerén 'azután már három nemzet örült, bár ez az örömünneplés — mint most kiderült 1— nem múlt el teljesen zavartalanul. Az amerikai, angol és norvég lapokban AmiundSenék megérkezése után gunyoshangu hírek láttak napvilágot arról a gyerekes incidensről, amit a norvégamerikai-olasz expedíció fasiszta képviselője, Nobile ezredes rendezett a Sarkon történt átrepülés ünnepélyes pillanatában. Az előzetes megbeszélések szerint ugyanis az Északi Sark fölé érve minden nemzet képviselője ledobta a Sark jégpáncéljára a maga országa lobogóját. (Mondják, hogy az Északi Sarkot sikerült befásitani, amennyiben máris valóságos zásszlóerdők borítják.) Az elsőség természetesen Amundsent illette, ő utána kellett következnie Amerika, csillagos lobogójának és az olasz trikolór zárta volna' be a sort. Azonban abban • a- pillanatban, hogy a Norge elérte a.. Sarkot és az expedíció összes rés^vejjőiá Arftútulsen. l$l|f gyülekezve ünnepélyes csöndben köszöntötték a világtörténelmi pillanatot, maga Amundsen pedig kibontotta a norvég lobogót, hogy a Sark szűz jegére dobja le, Nobile tábornok a Norge olasz legénységének hiangos éljenzése közben mindenkit megelőzve, az olasz zászlót dobta ki elsőnek. A tábornok az általános felháborodás láttára» amely ezt az amerikai lapok állal »rosszizlésü gyerekes csínynek* bélyegzett egyéni akciót követte, jobbnak látta ugyan sietve mentegetni magát, hogy csak izgatottságában elkövetett véletlenről van szó, sőt kérte is társait, hogy ne hozzák az incidenst nyilvánosságra. Newyorkba érkezve azonban, már úgy látszik, elfelejtette az első leckét és az amerikai olaszoknak tiszteletére rendezett bankettjén annyira elragadta a fasizmus lassanként már megszokott fékezhetetlen dicsvágyának heve, hogy ezzel újból maga ellen irányította az egész amerikai közvélemény felháborodását. Nobile generális annyira kisajátította magának a Sark átrepülésének dicsőségét, mintha Amundsen és EMsworth egyáiltalán részt sem vettek volna az expedícióban. — Én fentartás nélkül elismerem — mondta —■ hogy az a hét milliárd korona, amit Amerika a Norge-expedició szervezésére költött, igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezt keresztül tudtuk vinni — ezzel azonban be is fejeződött Amerika szerepe a Sark átrepülése körül. A többi oly hangosan hirdetett érdem igazán alig említésre méltó. Az pedig, amit Mr. Ellsworth a maga szerepéről mond, a legenyhébb kifejezéssel élve is: nevetséges. A Norge az egész utón egyedül az én kizárólagos parancsnokságom alatt állott, még maga Amundsen és Ellsworth is. Annál inkább csodálkozom azon, hogy íakadt mégis az »utasok* között olyan, aki kritizálta a hajó kapitányának tevékenSjSiésfii. Az egyszerű »u/assd« degradált Ellsworth azonban szintén nem hagyta magát, illetve Amerika dicsőségét és a Norge hivatalos hajónaplói alapján kimutatta, hogy ő.az egész 72 órás ut alatt ott állott a Norge kormánya mellett, mig Nobile tábornok bőven kivette részét ezalatt — az alvás gyönyöreiből is. — Az expedíció vezetői, vagyis Amundsen és én, mindig nagy elisme-Noviszadról jelentik: A város közigazgatási bizottságának fegyelmi bírósága most hozta meg ítéletét abban a fegyelmi ügyben, amelyet Milovanovics Milován dr. polgármester indított Markovics Giga dr. kulturtanácsnok ellen. Milovdnovics Milovan dr. polgármester, mint ismeretes, hivatalbalépése első napjaiban élesen összetűzött Markovics Giga tanácsossal, akivel még ügyvéd korában rossz viszonyban volt. A polgármester első Ízben azért vonta felelősségre Markovicsot, mert reggel nyolckor jött csak hivatalba, másodízben pedig azért, mert a városi közgyűlésen világos nadrágban jelent meg és mert előzőleg a polgármester szobájában cigarettáz.ott. Az utóbbi összetűzés olyan heves volt, hogy Milovanovics szolgájával akarta kidobatni Markovicsot, aki végül is erőszak alkalmazása nélkül hagyta el a helyiséget. A polgármester az incidens után fegyelmit indított a tanácsnok ellen, akit utóbb Milovanovics panaszára fel is függesztettek. A noviszádi városi közigazgatási bizottság a Markovics elleni fegyelmi ügyben a következő szenzációs Ítéletet hozta: — Noviszad város közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya dr. 'Markovics Giga városi tanácsnok fegyel rnPTrgFebTn'“ä' törvényben élőir* és lefolytatott éljárás alapján a mai napon rtíégtprtott iiífseq'r a, következőképpen Ítélt: A fegyelmi biróság felmenti dr. Markovics Giga városi tanácsnokot azon büntetés alól, amellyel dr. Milovdnovics Milován polgármester 80/925. számú határozatávál sújtotta és amelynek- értelmében ellene fegyelmi eljárás indult meg; egyben elrendeli, hogy dr. Markora«assgg^aigg«c*r<ra£^ réssel adóztunk Nobile tábornoknak az expedíció organizációja körül kifejtett értékes segítségéért — de ami sok, az mégis csak sok és noha az ellen nincs is kifogásom, hogy a tábornok engem és a résztvevő összes amerikaiakat egyszerű utasokká akar ledegradálni, azt már azonban igazán nem tűrhetem, bogy Amundsen érdemeit is a magáénak tüntesse fel oz olasz úriember. Még csak az kellene. vies Giga tanácsnoknak kifizettessenek a visszatartott illetékek mindazon napig, amikor a belügyminiszter dr. Markovicsot városi tanácsnoki minőségben Pancsevóra helyezte át. Ez az Ítélet azonnal közlendő a bácskai kerületi főispánnal és jogerőre emelkedése után kihirdetendő a kiszélesített városi tanács közgyűlésén. Az Ítélet ellen az érdekeltek tizenöt napon belül a belügyminisztérium BBB ügyosztályánál felebbezéssel élhetnek. Indokolás: A vizsgálat folyamán megállapítást nyert, hogy 1. dr. Markovics Giga városi tanácsnok nem volt jelen a szükebb városi tanács azon ülésén, amelyen közölték, hogy a hivatalnokok a városi kiszélesített tanácsnak közgyűlésén fekete, vagy sötét ruhában kötelesek megjelenni és mivel nem tudott erről a rendeletről, nem lehet azt a körülményt, hogy ő világos ruhában jelent meg a közgyűlésen, tüntetésnek tekinteni, még kevésbé abban tendenciát látni. 2. 1925 junius 3-án Konstantin cár és Jelena ünnepe volt és ezen a napon dr. Markovics kijelentése szerint délelőtt 8—10-ig kellett volna hivatalos óráknak lenni és ezért ment be reggel nyolc órakor hivatalba; 3 !dr Milovdnovics MÍIován polgármester és dr Markovics Giga tanácsnok közt még abból az időből kifolyólag, mely'.dr; .M.iloéanovics.. ;piálgáifnesterségét megelőzte, ellentétek állottak fenn. Szeményes ellenszenv folyományának tekintendő az a tény, hogy dr. Milovdnovics polgármester már hivatalbalépése első napján megbízta Vnics Milán városi hivatalnokot, hogy nézze meg, vájjon dr. Markovics Giga városi tanácsnok már hivatalában van-e és ugyanazon napon dr. Markovicsot állítólagos elkésett hivatalbajövetele miatt felelősségre is vonta. Dr. Milovanovics polgármester állítólag óvatosságból meghagyta Vuics Milán hivatalnoknak, hogy a polgármesteri iroda mellett levő szobában tartózkodjék azzal a megbízással, hogy hallgatódzék és hallgassa ki a közte és dr. Markovics közt lefolytatandó beszélgetést, amiből az következik, hogy biztonsággal számított az összetűzésre és erre a célra tanút készített elő. 4. Dr. Milovanovics Milovan polgármesternek nem lett volna szabad dr. MaPkovics Giga városi magasabbrangu hivatalnokot tanú (Láfcics János városi főjegyző) jelenlétében felelősségre vonni, mert világos ruhában jött a városi (közgyűlésre és mert elkésett a hivatalában. A polgármester négyszemközt szó* belileg vagy Írásban felszólíthatta volna a tanácsnokot nyilatkozattételre, eset-, leg figyelmeztethette volna, hogy pontosan járjon hivafíáfoa és csak akkor lett volna jogosult szigorúbb rendszabályok alkalmazása, ha dr. Markovics ennek dacára első mulasztását megismételte volna. 5. Dr. Milovanovics polgármester azáltal, hoigy dr. Markovics Grgát szinte nyilvánosan vonta felelősségre, alkalmat adott a heves összetűzéssel végződött összeszólalkozásra. Minthogy megállapítást nyert, hogy nem volt szükség a fegyelmi eljárás megindítására, hanem elegendő lett vol-, na a polgármester figyelmeztetése; miután dr. Markovics eljárásában nem tehetett a tendenciát megállapítani. Dr, Markovics előzetes felfüggesztése felette szigorú, rendszabály és ez egymagái ban véve is nagy büntetés az elkövetett mulasztásért. Ennek folytán dr. Markovics Gigát minden büntetés alól fel kellett menteni és elrendeli, hogy vrszszatartott összes illetményei a feKüg-j gesztés napjától Pancsevóra való áthelyezése napjáig kifizettessenek. ' A-ß il886; évi törvénycikk 13. és 23. § alkalmazásától dr. Markovics Giga Visszahelyezését illetőleg azért kellett eltekinteni», mert időközben noviszádi tanácsnoki' 'állásából felmentett és- Pan-, csevóra városi tanácsnoknak nevezte tett ki. A fegyelmi választmány határozatát Perunics'cs Dusán mint elnök, dr. Pro-1 danovics Mihály, mint előadó és Lebi herz, mint jegyző írták alá. Találkozás.. . Irta : Karinthy Fri?t?es A pincefal mentén, néhány lépésnyire a sarkon túl, Olivér, egy pillanatra megfordult. iVmuhu. .maki elsuhant volna mellette és meglegyintette volna könnyű illatával. Ez az illat... nem a múltból csapott feléje? A szive elszorult — igen, ő az! Tétován visszakanyarodott. És néhány lépés távolságra megpillantotta Kunigundát. Kecses, könnyű mozdulattal, alig érintve csápjával a kiszögellő dudorokat, sietett a falon fölfelé. ö volt az — ugyanúgy, mint egykor, könnyedén és kecsesen, a pince alatt, a kanyargós szűk folyosókon ... De akkor álcák voltak még mind a ketten, gyengék, hajlékonyak és fehérek ... Hogy megváltozott Kunigunda — és mégis, menynire ö volt! Ahogy megfordult és észrevette őt — és eifogódatlanul, mosolyogva rögtön leszaladt a falon. — Olivér — maga az? És bátran, a szép nők öntudatlan kacérságával nyújtotta a csápját. — Kunigunda — még emlékszik rám? — Ó maga ... maga javíthatatlan rajongó! Hát hogyne emlékeznék? Pedig nagyon megváltoztam ugy-e? Megöregedtem ... mondja csak ki, csúnya vagyok, ugy-e? Ez is kacérság volt, hiszen Olivér bámuló szemein előre láthatta a választ. —I Asszonyosabb lett. megtelt — suttogta Olivér tikkadtan. — A mozdulatai kemények és acélosak, mint a svábbogáré... Az egész lényében van valami csótányszerű... És a mellett könnyed és kecses, mint egy sajtkukac... És a szája ... a szája. Kunigunda végignyalta rágómirigyeit, hogy feketébb és duzzadtabb legyen: észrevétlenül néhány csepp olajat kent a csápja alá. — Maga is megférfiasodott. Olivér — mondta aztán mélyen a férfi szemébe nézve —■ erős és izmos, mint egy lótetü. Emlékszik? Az én nagy hatalmas gilisztámnak neveztem akkor magát... Már akkor ... Suttogott, közelebb hajolt. — Olivért elhódította fiatalos, álcás lebellete — mintha a pincefolyosók friss penészillata csapta volna meg, a vére forrni kezdett. Olyan volt ez a nő, mint egy kicsattant, fieslő penészgomba: szeretett volna beleharapni. — Emlékszel... mikor megfogtad kilenc lábamat... — Harminckettőt akartam megfogni ... de te kacér voltál... és huszonhármat visszahnztál magad alá... már akkor ilyen karcsuk és formásak voltak ... Kunigunda visszahúzta a fejét Ízületei közé, csápjával neheztelően rácsapott a férfi kinyújtott, remegő hat mellső lábára ... — Nem... Olivér... nem szabad ... elmúlt... — mondta elgyengülve — tudja, hogy én már... — Tudom. Olivér keserűen mosolygott. — Tudom... Eladta magát... — Olivér... nem szabad... ne mondjon ilyet... — suttogta a nő — ... én nem tehettem mást... Né gyűlöljön... A férfi közelebb hajolt, villámokat szórt a tekintete. — És még hozzá egy... egy hitványnak... — sziszegte csápjai közül — egy nyomoréknak ... akit nem is szerethettél... csak a pénze miatt... Pfuj... mintha valami rut féreg ... mintha egy rózsa ért volna hozzád... — Ne szidja a férjemet — mondta Kunigunda dacosan ■— amiért csak hatvankét lába van, azért lehet becsületes ember. — Nő... csak nő vagy — sziszegte Olivér. — Hát maga nem nősült meg? Olivér lehajtotta kilenc ízületét. — Igaza van Kunigunda. Isten vele! Elváltak. Olivér még visszafordult egyszer. És habozott, ne szaladjon utána? Aztán eszébe jutott az Élet — a gondok — a drágaság... eszébe jutott öt gyermeke ... —Ábránd—suttogta és egykönynyet törölt ki gyomrából — felejtsük el. Nyomorult megalkuvó vagyok, mint a többi. Az élet vértanúja. Mire a sarokra ért, már számolgatott magában: — Ötször száz... az ötszáz... kétszázötven pár cipő a gyerekeknek ... ebben a rettentő drágaságban — honnan kerítsem elő? És Olivér, a százlábú, meggörnyedve bandukolt tovább. A noviszádi békaegérharc A fegyelmi biróság felmentette a felfüggesztett noviszádi városi tanácsnokot
