Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-07 / 184. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ 4. oldal Elsimulta konfliktus az építésügyi minisztérium és Noviszad város között Noviszadról jelentik: Noviszad város kibővített tanácsa kedden délután három órakor újabb rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen pontja a szombati közgyűlés által kiküldött bizottság jelentéstétele volt. Kliciti Mita, az ötös bizottság elnöke beszámolt arról, hogy eljártak Beogradban a belügyminisztériumnál és az építésügyi minisztériumnál és sikerült elérniük, hogy bizonyos feltételek mellett az építésügyi minisztérium eláll attól a követeléstől, hogy a Magyar-ucca és a vasúti sétány miniszteri jóváhagyás nélkül megkezdett útépítési munkálatainak eddigi költségeit a város fedezze. A bizottság kieszközölte, hogy ezeket a költségeket a kövezetvámalap terhére fizessék ki. A két minisztérium kikötötte azonban, hogy a kövezési munkát, amelyet a két vállalkozó hetek óta folytatott, azonnal szüntessék be. A munkabeszüntetés már kedden meg is történt. A jelentés azt is javasolta, hogy a közgyűlés kérje, hogy oldják fel a várost az anyagi felelősség alól, a mérnöki hivatal pedig még kedden készítse el a vasúttól a vámhivatalig terjedő uccák kövezésére vonatkozó költségvetést, valamint a vasúttól a Dunaparton létesítendő uj vámhivatalig terjedő uccák kövezésének költségvetését, ezt juttassa el a noviszadi építésügyi igazgatóság utján sürgősen a minisztériumhoz, ahol szerdán kiírják a pályázatot a vasúttól a Futaki-uccáig terjedő úttest kiépítési munkálataira. Javasolta még, hogy a város a szombati határozattal ellentétben küldjön ki két tagot az eddigi kövezési munka értékének felbecsülésére alakított bizottságba Popovics Dáka és Radivojevics Szteván mérnökök személyében, akik a bizottság munkájának megkezdése előtt mondják jegyzőkönyvbe, hogy a város nem vállal felelősséget az eddigi munkáért. Javasolta végül, mondja ki a közgyűlés, hogy amennyiben a minisztériumok mégis fentartanák az anyagi felelősségre vonatkozó határozatot, a város a döntés ellen az államtanácshoz fog felebbezni. A jelentést a közgyűlés vita nélkül egyhangúlag elfogadta és igy létrejött a kompromisszum az építésügyi minisztérium és a város között. A közgyűlés délután négy órakor ért véget, de a sokat vitatott ügy ezzel még aligha került le a napirendről. soje, obrováci földművest is, aki Popics Jóca obrenováci gazdát ölte meg és ezért liét évi, íegyházat kapott. Nemkülönben odakerült Atyanszki Péter kulai csendőr is, aki 1924 november 2-án lelőtte feleségét Atyanszki Zsófiát, mert nem akart többé hozzá visszatérni. A gyilkos csendőrt nyolc évi börtönre ítélték. Végül tizenkettedik uj lakóként vonul a mitrovicai fegyházba Milinov Brankó, szrbobráni munkás, aki különféle ■lopások miatt két évi börtönre van Ítélve. A különös szállítmánynak Noviszad uccáin és a pályaudvaron sok nézője akadt. 1926 július 7. A veszélyes bérkocsi A suboticai rendőrség: letartóztatott egy fiakkerest, aki erőszakot követett el utasa ellen A szuboticai városi rendőrség hétfőn éjjel letartóztatott egy szuboticai bérkocsist, akinek az a bűne, hogy hétfőn éjjel a Szent Teréztemplom mögötti uccában megtámadott egy huszonhárom éves leányt és erkölcstelen merényletet követett el ellene. K. Mária huszonhárom éves szuboticai urilány hétfőn éjjel érkezett a beogradi gyorsvonattal Szuboticára és mivel senki sem várta a pályaudvaron, bérkocsit bérelt és úgy akart hazamenni. A bérkocsis a kapott lakcím szerint eleinte a rendes irányba haladt, de a Szent Teréztemplomnál hirtelen befordult egy sötét mellékuccába, leugrott a bakról és erőszakot követett el a lány ellen. A leány segélykiáltásaira figyelmessé lett a templom előtt szolgálatot teljesítő rendőr, aki aztán tetten érte a bérkocsist és megkötözve kísérte be a rendőrségre. A bérkocsis részegséggel védekezett. A brutális bérkocsist, akinek nevét a rendőrség titkolja, szerdán adják át az ügyészségnek. Fogházból — fegyházba Tizenkét súlyosan elitéit rabot Noviszádról Mitrovicára szállítottak Noviszadról jelentik: A noviszadi államügyészség hétfőn nagytakarítást végeztetett az ügyészség fogházában és tizenkét súlyos büntetéssel sújtott rabot az ügyészség fogházából a szremszkimitrovicai fegyházba szállíttatott át. Hétfőn reggel nyolc órakor Ldzics fogházfelügyelő tizenkét fegyőrrel és több rendőrrel a vasravert tizenkét rabot a noviszadi pályaudvarra kisértette. Az útnak indított tizenkét rab közt volt Rajin Dusán becskereki kereskedelmi utazó, Perics Marinkó, a hírhedt bánáti rablóvezér bűntársa, akit a noviszadi semmitőszék ezévi március 15 én rablás miatt tiz évi fegyházra ítélt. Pastyán György begeesi lakos is kénytelen a noviszadi fogházat a mitrovicai {egyházzal felcserélni. Pastyán azonban még a háború előtti gyilkosság miatt rámért büntetésének letöltése miatt vonul be a fegyházba. Pastyánt 1907' ben gyilkosság kísérlete miatt öt évi fegyházra Ítélték és amikor 1912-ben kiszabadult a íegyházból, fejszével megölte Dragoljov Gyura begeesi földművest, emiatt 1912 december 11-én jogerőben tizenkét évi fegyházra ítélték. Pastyán 1918 november 2-án, a forradalmi napokban kiszabadult a váci íegyházból és azóta szabadlábon volt, mig most valamilyen újabb bűncselekménye alkalmából kiderült, hogy még a hábaru előtti büntetéséből öt év és nyolc havi íegyházat kell leülnie. Odavitték Vujics Milán deszpotszentiváni ujhitü földművest, akit a legfelsőbb katonai bíróság a katonai szolgálat megtagadása miatt kilenc évi fegyháfcra Ítélt. A tizenkét rab között van Kolovics Jovan sztaribecseji vasúti állomásfőnök is, aki múlt évi február 17-én özvegy Nagy Ferencnét revolverrel súlyosan megsebesítette és emiatt három évi börtönre ítélték. Mitrovicára került Kelemen Szilveszter, egy huszonnégy éves zsablyai legény, aki múlt évi augusztus 9-éu éjjel késével leszúrta vetélytársát Takács Jánost, aki a helyszínén meghalt. Öt évi börtönbüntetést kell emiatt lerónia. Czeil Szergiusz orosz menekült ezévi februárban Pirnut Franciska felirónötöl annak lakásából 7000 dinárt lopott és ezért két évi börtönre ítélték, aminek letöltésére Mitrovicára kísérték. Betörés és lopás miatt kerül oda 7 atics Milivöj bacskogradistjei földműves, aki három és fél évi börtönbüntetését fogja Mitrovicán kitölteni. A súlyosan elítéltek közt van egy politikai elitéit is. Szdcsics Jóca csurogi földműves kommunista-üzelmek miatt négy évi fegyházbüntetés letöltésére vonul be a mitrovicai fegyházba, ahova beszállították a tovarisevói Szrnao-Orjuna háborúság egyik főszereplőjét Vasziliev Iszát is, aki 1924 április 17-én Tovarisevón leszúrta Radop, sin Tosót, az Orjuna elnökét. Mitrovicára szállították Kolarov Spa-Békesség Irta: Révész Béla A tornác körül einyujtózott a síkság, lusta messziséggel, ameddig a nyugalmas pillantás csak elért. Az esti nap már közel jutott a földiekhez, a vetés fölsugárzott, csöndes hullámzása kövéren türemlett távolságtól a távolsághoz, a szellő kenyérszagu volt, béke, csönd álmosodott a halk alkonyaiban. A tornácon ketten ültek. A földek ura és a felesége. Az asszony kézimunkázott, a férfi szemlélődött, bizonytalanul, a lélekzö földek, a jegenyékkel törpülő határok irányában. Az esti fényjáték már ejtegette tüzkapuját a síkság fölé. Rezdiiletlenség, betelt unalom, álló derű, köröskörül. A tornác előtt egy nehézkes liba lépdel, súlyos hasával előrebukdácsol, leül, fakó szárnyaival csapdos és döcögve, tipegő tántorgással a- tornáclépcsők elé zökken. Ül a kövér hasán, békülten, céltalanul. , I A földesur ásit, a határok messziségéböl bevont tekintetét a guggoló libára •ráhelyezi, nézdegéli, ásit, megnynjtózik és odaszól az asszonyához: Velünk öregszik... Az aszony elmosolyodik, a kézimunkázást abbahagyja, a libára tekint és felel: — Tudod... most majd velünk tartja az ezüst lakodalmat... Az asszony nevetgél, elcsöndesedik, a kézimunka fölé hajol, a férfi mosolyog, a libát ügyeli, az igyekvő tipegését, a pihegö ücsörgését... hangtalan, szelíd madár, elsétifikál a tornáctól a park közepéig, megül a gyep sárgájában... el'lomhuít nyugalom, a csöndnek, rendnek kitárult koszorújában... A fölgereblyézett talaj puha, mint a nesztelen járás, a gazdatiszt úgy érkezik, hogy a veranda mögül kibukkan, a földesur csak akkor veszi észre, amikor már előtte ál?, ezüstös fekete fejéről a kalapot leemeli, rozsdaszinü ujjai között elhelyezi és fölrebben a szó: naphosszat bóbiskolt, estére elevenedik. Az aratók megjöttek, harminc pár. Az öreg magtárban hálnak. A vetés kövér. A búza beérte a rozsot. Az ágazásnál a tábla apadt szemű. A masiniszta megjavította a gépet. A hallgatagságból úgy csendül elő a szó, mintha a napsütés aranyát csenditgetné, lármás a tornác, a gazdatiszt szaporán jelenti a munkát, az elmúltat, a holnapot, még azt is, hogy a béresek között hallatszik: — János a Csillagmajoxból választ asszonyt... A földesur megmozdul és megszólal: — Azok nazarénusok... A gazdatiszt eléje siet a gazdának és tudja keverni a szót: — Valamennyi a maga esze után indul... — Mézes a szavuk és az emberek lépremennek... — Az egész környék eljár már a Csillagmajorba... — Jánós is? ... — fortyant föl a földesur. A gazdatiszt: — A vásáron találkozott velük és azóta egészen megzavarodott... — Mindig is úgy hívták, hogy ok»s János... A földek ura fölcihelödött a fonott karosszékből, az elfáradt derekát errearra elcsavarta, megropogtatta és megbugott a haragos hangja: — Küldd be hozzám holnap a Jánost... A gazdatiszt hajlongva elsomfordil, a földesur méri a tornácot, föl, le, a lépcsők előtt megtorpan, a hangja még fölcsattan: — Hallatlan ... Közelről, messzibbről, égnek, földnek pereméről errefelé hajbókol a sárgult vetés, a napsütés vigyázatos, a szellő szárítva surran, érik a kenyér, minden alázatos... Poros, nyári fogat iramodik a park előtt, bekanyarodik az udvarra, a fiatal nagyságos megjött a városból. A tornác megélénkül, a várostól a pusztáig van fölszednivaló, a vacsorád hoz terítenek, friss beszélgetés következik, szótalan szavú megszokottságok után. — Hallatlan ... Megint robajlik. Az országúton történt, a grófék is igyekeztek a városba, mögöttük hajtatott a báró és nem curukkolt, de eléjük került: — A grófék vágtattak, a báró megeresztette lovait, megelőzte őket és elfutott a hintó mellett... — Hallatlan... A flegma liáborog, a nyugalom nyugtalankodik ... A rőt világosságban tehéncsordák imbolyognak, hazatérő nyájak porzauak, morgó disznófalkák ügetnek, ifjú ménes nyargalászik az özönlésben... Vidorság, engedelmesség zsong a záruló est békéjében. — A Csinossal kell valakit csinálni... — mondja tovább a fiatal nagyságos. — A korcsma elptt megint megállt, ahol a kocsis inni szokott... — Péter leszállt, de a Csinos nem mozdult, a kocsis esküdözött, liazudozott, hogy ő soha nem áll meg a koTcsma előtt... Amikor pedig a domb elé kerültünk, a Csinos akkor is megállt, hiába ösztökéltük, ostoroztuk, tudta, hogy a város felé megyünk... — Tulokos ez a ló... A földesur megtalálta a szót: — Nazarénus... Hümmögött, nevetgélt, mordult, Ítélkezett a földek ura: — Túladunk rajta a vásáron.... A kifogyhatatlan elmondanivaló legpompásabb izgalma az volt, hogy a szomszéd is behajtatott a városba. Négyesfogaton. A gyönyörű négy deressel. Korzózott a korzón. A szomszéd maga hajtott és egyenként szólongatta a lovait: — Gyi, Kedves... — Gyi, Nagysád... — Gyi Kegyed... — Gyi, Kokett... A négyes táncolt, mint a francia négyes és a szomszéd a bakról egyre kommandirozott: — Gyi, Kedves, Nagysád, Kegyed, Kokett... Kacagás a verandán. Kibukkanó, jóizü kacagás... helyeslő,’ gondtalanul elpihenő... mint az este, mely belehanyatlik a barnaságba, q hullámzó földek etrébb húzódnak, a mrpülö jegenyék határolják a határt, álmosodva piheg az élet és az összehajtó világot köti, világítja a rebbenő világosság, őrködve gunnyasztó, ezüstlakodalmas liba.
