Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-06 / 183. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ Koszics Mirkó dr. a noviszadi kamara ideiglenes vezetője A hivatalnoksztrájk tovább tart Noviszadról jelentik: A vasárnapi kamarai alakuló ülésen — mint ismeretes — Milosevics Péter miniszteri biztos felfüggesztette azt a határozatot, amely három szótöbbséggel Miroszavljevics Koszfának elnökké történt megválasztását mondta ki. A miniszteri biztos még az alakuló ülés bezárása előtt kijelentette, hogy a kamara ideiglenes vezetése iránt intézkedni fog. Hétfőn reggel ismét zárva maradt a kamara, mert Tatalovics Péter főtisztviselő kivételével a kamara egész személyzete továbbra is sztrájkban áll. Milosevics Péter miniszteri biztos hétfő reggel kilenc órakor megjelent a kamarában, amelynek ajtait zárva találta, erre dr. Koszics lakásán keresztül ment be és három rendeletét adott ki, amelyet a közben előhozott kisegitőhivatalnokok legépeltek. Az első rendeletben a miniszteri biztos megállapítja, -hogy a régi vezetőséget felfüggesztette, Miroszavljevics elnökké választását kimondó határozat végrehajtását szintén felfüggesztette és miután a vasárnapi alakulógyülés alelnököt nem választott és igy az önkormányzatnak nincs meg az a törvényes szerve, amely a kamara ügyeit vezethetné, miért is az elnökválasztás ügyében hozott döntésig dr. Koszics Mirko főtitkárt bízta meg a kamara vezetésével. A miniszteri biztos »Miroszavljevics Koszta, volt kamarai elnök«-höz intézett megkeresésében felszólítja Miroszavljevicset, hogy még a hétfői nap folyamán adja át az elnöki ügyiratokat. A megkeresést eddig nem lehetett kikézbesiteni, mert Miroszavljevics hétfőn Beogradban tartózkodott. A harmadik megkeresésben a miniszteri biztos arról értesítette a noviszadi rendőrfökapitányságot, hogy dr. Koszics Mirkót bízta meg a kamara ideiglenes vezetésével és felhívja a rendőrséget, hogy a főtitkárt minden 'törvényes eszközzel támogassa. A miniszteri biztos ezenkívül felhívta a sztrájkoló tisztviselőket, hogy kedd reggelig hivatalukat foglalják el, mert különben dr. Koszics főtitkár uj munkaerők szerződtetése iránt fog intézkedni. Milosevics Péter miniszteri biztos hétfőn délben visszautazott Beogradba, hogy jelentést tegyen dr. Krajács Iván kereskedelmi miniszternek. Hétfő délig Miroszavljevics Koszta (Noviszad), Pendzsics György (Szubotica), Sztipics Márkó (Szubotica), Grsics (Szubotica) és Stefanovics Stevan (Noviszad) ellen felebbezések érkeztek be. Hir szerint a felebbezések száma lényegesen nagyobb, de azok postán érkeznek a kamarához, ahol három nap óta a tisztviselő-sztrájk miatt szünetel a munka és igy a íelebbezéseket nem vette át senki. A jugoszláv szin a magyar színházért Remény van rá, hogy rövidesen engedélyezik Jugoszláviában a magyar szinielőadásokat (A B. N. budapesti munkatársától). Nemrégen zajlott le Berlinben a nagy nemzetközi szinészkongresszus, amelyen majdnem valamennyi állam képviseltette magát. Megjelentek ezen a kongresszuson a jugoszláv szinészegyesiiletek képviselői és a delegátusok között foglalt helyet a magyar színész-szövetség megbízottja is. Egy rövid berlini jelentés megemlékezett arról, hogy a magyar delegátusok és a jugoszláv megbízottak között bizonyos megbeszélések folytak. Ezek a tárgyalások azt célozták, hogy a jugoszláv szövetség Vigye keresztül kormányánál a magyar színházi turnék engedélyezését Jugoszláviában. Érdekesnek tartottuk a szűkszavú jelentésen kívül bővebben is érdeklődni a megbeszélésekről és épp ezért felkerestük dr. Molnár Dezsőt, a budapesti szinészszövetség elnökét és megkértük, hogy a Bácsmegyéi Naplónak számoljon be a konferencia jugoszláv vonatkozású eredményeiről. Dr. Molnár készséggel tett eleget ennek a kérésnek és a többi között a következőket mondotta: — A hivatalos konferencia után öszszeültem a jugoszláv delegátus urakkal, hogy megbeszéljük a két államot közvetlen érdeklő kérdésekkel. Megjegyzem, hogy mindakét nagy jugoszláv szövetség — a szerb és a horvát is — képviselve volt a kongresszuson. Legfőbb célom az volt, hogy a magyar nyelvű előadások engedélyezését érjem cl és elsősorban is ezt hoztam szóba az urak előtt. Rámutattam arra, hogy Csehszlovákia és . Románia is engedik a magyar nyelvű előadások megtartását, nem indokolt tehát, hogy az általában liberális érzelmű Jugoszlávia mereven visszazárkózik a koncessziók megadásától. — A' két vezető-delegátus nagy figyelemmel hallgatta az előterjesztésemet és egybehangzóan kijelentették, hogy odahaza mindent el fognak követni annak az érdekében, hogy a kormány vegye revízió alá ezt a kérdést. Konkrét megállapodás is történt közöttünk. E szerint mi készítünk egy memorandumot, amelyben összes kívánságainkat ismertetjük és a két szövetség a maga elkölcsi súlyával keresztülviszi, hogy ezek a kívánságok mielőbb honoráltassanak. — Megígérték az urak, hogy különösen a magyar turnék engedélyezését fogják szorgalmazni és ha a memoran-_ dum idejekorán a kezükbe jut, akkor’ lehetővé teszik, hogy még ezen a nyáron szerepelhessen Jugoszláviában magyar vendégtársulat. Megkérdeztük Molnár Dezsőt, hogy ő magyar részről igért-e valami rekompenzációt. — Hogyne kérem, én mindent megígértem, annyival is inkább, mert hiszen nálunk nem állják útját annak. Egy játékos — aki fél Irta: Szekala Jenő A kültelek ezen a részen szomorú volt és sötét. Csak egy gázlámpa égett az uccasarkon,, megvilágítva a ködben átsuhanó asszonyi árnyat. Egy konflis csörtetett át a mellékuton — azután az is eltűnt, elnyelte a feneketlen éjszaka. Az aszfalt fekete tüzek bizonytalan és baljóslatú fényében csillogott. Egyetlen járókelő volt csak az uccán, az is mód nélkül sietett. — Butaság! — mormogta — még le talál ütni valaki az uccaszögleten. Megkettőztette a lépteit. De hirtelen megállt ijedten. Gyanús neszt hallott. Az az érzése támadt, mintha hátulról, nesztelen lépésekkel követné valaki. Pedig csak egy bádog cégtábla himbáiódzott feje fölött ijesztően, a feneketlen szélben. — Ma úgyis üldöz a balszerencse — rebegte halálravált ábrázattal. Még csak az hiányzik, hogy megmejjezzen valaki a sötétben... Állva maradt néhány másodpercig, nagyot fújt, mert kövér és nehézkes testű ember volt s ártalmára volt a nagy sietség. Megpróbált szivarra gyújtani — dte a gyufa menten kialudt a kegyetlen, süiketitő szélviharban. Többször megújított meddő kísérlet után a szivart dühös mozdulattal zsebre gyömöszölte. — Ez sem sikerül! — dünnyögte. Ma először megy haza gyalog ebben a szokatlan és kései időben. Eddig mindig autón vagy bérkocsin tette meg az utat hazáig. S most eszmél rá, hogy milyen messze lakik s milyen rideg és kísérteties vidék környékezi, azt a derűs, meghitt,- úri villát, amely otthonául szolgált. Csonka Albertnek hívták, jómódú s előkelő ur, még csak harminchét éves, de már kopaszodó s veszedelmes hízásnak is indult. Szép, délceg, szőke hitvese nyilván álmatlanul forgolódik az ágyban s nagyocska fiai, akik immár g.'mnázistákká serdültek, fölébredhetnének, ha apjuk hangos robajjal nyitna be az előszobába. De most alig törődik az otthon leselkedő kisebb veszedelmekkel. Egész délután kártyázott s erején és képességein túl veszített, mind a huszonhét millió, ami a zsebében volt, elúszott a zöld asz tatnál, azonkívül az aranyórája is zálogban maradt a krupiénál. Jóformán, krajcár pénz nélkül támolygott lefelé a piros szőnyeggel borított fehér márványílépcskön s mert rostéit a ruhatárostól kölcsönkérni, még arra sem tellett, hogy bérkocsiba üljön s a csukott hintó biztonságában tegye meg a veszedelmes utat hazáig. Térde megingott, mig rótta a végtelen utat a kültelek sötétbemeriilt telkei és kopár, sárgára meszelt bérkaszárnyái alatt. —. Csak én vagyok a barom — morfondirozgatott magában. — Megérdemlőn a sorsomat. Igen. Sejtette előre, hogy veszíteni fog. Mindjárt a játék elején melléje állott egy rostás ábrázatu, kopottnadrágu klubtag... egyike a kártya szerencsétlen élősdieinek és megkérdezte tőle: — Milyen volt az előbbi pakli, Csonka ur? Nem is válaszolt, csak halk káromkodást hallatott. Mindegy. Abba kellett volna hagynia a játékot. Ez az alak mindig veszedelmet jelentett számára. De akkor már veszteségben volt... ment a pénze után. Részeg alak támolyog szembe vele a szűk járdán, ide-oda dülöngélve, ki akarja kerülni, de ez, íme jön neki egyenesen, még meg is állítja, mig szemében az alkohol sárga fénye lobog föl. — Hova mégy, tök-kolop? — támad rája a részeg kedélyeskedve. — Hagyjon békén! — riad föl Csonka ijedten s heves szívdobogás fogja el hirtelen. Az otromba fráter túlságosan megijesztette. Bár nem gyönge ember — karjaiban hatalmas erő lakozik — de fél a kültelki késelöktöl. — Túlságosan elegánsan vagyok kiöltözködve ehhez a vidékhez. Kalapját összegyűri és mélyen a szemére huzza, hogy a kültelek lovagjaihoz legyen ő is hasonlatos. — így ni! Ijedezzenek a szembekerülök! Mégis átfordul az ucca túlsó oldalára, mert duhaj háromtagú társaság került szembe vele az uccán. Fiatal mesterlegények voltak, akik mulattak valami kiskorcsmábán, de nem lehet tudni, mi lakozik bennök. Ezen az éjszakán résen állanak az ördögök. Föltüri a kabátja szegélyét, ahogy a sötétben osonó tolvajok járnak. A félelmetes környezethez igyekszik áthasonulni ő is. Vidám dalokat ftityiirész, hogy elűzze aggodalmait, kisgyermekek módjára, akik énekelve hatolnak át az irdatlan erdőn, — Hahó... megállj! Nem neki szól a kiáltás, a szomszédos uccában rikkantotta el magát valaki. De annyira megijed, hogy. rémülten lép le a kocsi útra. 1926 július 6. hogy szerb művész vendégszerepeljen. Kilátásba helyeztük azt is, hogy valamelyik reprezentatív szerb iró müvét elöadatjuk egyik előkelő pesti színházban. — Milyen volt a tárgyalás hangja? — kérdeztük végül. — Örömmel mondhatom, hogy a legszivélyesebb. A jugoszláv urak részéről a legnagyobb előzékenységet és a szépért-jóért való lelkesedést találtam. Ilyen körülmények között remélem, hogy a megegyezés nem fog elmaradni, ami egyformán érdeke úgy Magyarország, mint az SHS királyság kulturális politikájának. Vasúti szerencsétlenség egy alagutban Kisüdotiasusák—zagrtbi személyvonat O julinból jelentik: A susák—zágrebi vonalon szombaton este vasúti szerencsétlenség történt, amely könnyen végzetessé válhatott volna. A Susák* ról Zágreb-felé induló személyvonat egy hosszabb alaguton kisiklott és csak a mozdonyvezető higgadtságának köszönhető, hogy nagyobb baj nem történt. A zágrebi személyvonat szombaton este teljes sebességgel haladt Susák felé, amikor Gumurje állomás előtt az alagutban a vonat kilenc kocsija kiugrott a sínekről. A mozdonyvezető nyomban észrevette a fenyegető veszedelmet és lefékezett. Az utasok körében óriási pánik támadt mely azonban csakhamar megszűnt, mikor kiderült, hogy az ijedeimen kivül nagyobb baj nem történt. A szerencsétlenség hitére Susákról segélyvonatot küldtek ki és a megrongált pályát hamarosan rendbehozták, úgy hogy néhány órai késéssel folytathatta útját a vonat Zágreb felé. A vizsgálat megindult annak kiderítésére, hogy mi okozta a vasúti szerencsétlenséget. — Hah! Az angyalát! Belépett valami feneketlen pocsolyába s nyakig sáros lett. A kalapja is elgurult a földön. Káromkodna... de megnyugszik hirtelen. így sárosán, összeázva, senki sem sejtené benne a gazdag háziurat. S mintha vakító világosság gyulna ki az agyában, hirtelen még fehér inggallérját is leveti és zsebre gyűri... s most már valóban úgy fest, mint valami munkátlan, fölpuffadt csavargó. Keble dagadozik az örömtől. Sikerült lóvátenni az utonállókat. — A cselédeknek reggelre lesz pucolni valója. De nem baj. Legalább élve hazakerülök. Innen már nincs messze a villa. Nyugodtan és biztonságban lépked. Az uccaszöglet ki van világítva... valami korcsma előtt nagy népcsödület. Megnyugtatólag hat rája, hogy nagy csapat rendőrt is látni. Odalohol ő is. Nyugtalanítja a kíváncsiság. Előre furakodiík a tömegben. Megszólítja az egyik rendőrt. — Mi történik... razzia van? Ez végignézi a gyanús külsejű kérdezősködött. — Nono... álljon csak be maga is a sorba. — Én? — Ne feleseljen, mert megjárja! S már lökik is előre. Valami vasmarku lovaglónadrágos úriember kapja galléron, talán detektív. — Odabenn majd igazolhatja magáti — Kikérem magamnak! Akkorát lódítanak rajta, hogy csak úgy nyekkent.
