Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-29 / 206. szám
SACSMEGYEI NAPLÓ 1926 juKus 29. Novoszeló viz alá került Huszonkét ház összedőlt — A Duna mindenütt apad pénzügyi javaslatának teljes szövege, amiből nyilvánvalóvá lett, hogy az uj pénzügyi terv nélkülözi a nagy koncepciót és általában hevenyészett intézikédésekbőí áll, amelyek nem garantálják a francia pénzügyi válság megoldását. Ennek hatása alatt szerdán kora reggel újabb erővel indult meg Zürichben a frank zuhanása és tizenegy órára teljes ötven pontos árveszteséget szenvedett a frank kedd este óta, miijtán 12.50-ig esett vissza. A kínálat azonban még ezután is túlsúlyban maradt, úgy hogy végül is a frank 12.40-el zárt. A francia frankkal teljesen párhuzamosan alakult a belga frank árfolyama is, amely a keddi 12.85-ös' zárlattal szemben szerdán 12.40-ig esett. Katasztrófád méretű a Ura újabb áresése. Szerdán délelőtt tizenegy órakor 16.20-al jegyezték Zürichben a lírát, ami a háború kitörése óta uj mélypontot jelent az olasz valutában. A lira záróárfolyama végül is 16.325 volt. A nemzetközi devizapiacról beérkező délutáni jelentések szerint a frankvaluták utolsó zürichi paritásai a következők: Páris 12.28, Brüsszel 12.35, Milánó 16.40. A kamara pénzügyi bizottsága szerdán délután tartotta ülését, amelyen a kormány pénzügyi javaslatait terjesztették elő. Az első szónok Poincaré miniszterelnök volt, a ki a javaslat egyes pontjait ismertette részletesen. Beavatottak szerint a javaslat . kedvezőtlen hatást váltott ki annál is inkább, mert politikai körök véleménye szerint ez minden nagyobb koncepciót nélkülöz. . <•:, } : ' A bizottság szocialista tagja-külön indítványt terjesztettek * a függő adósságok tárgyában és egyúttal a đ$\ftzartiözmht föTaEifasát követelték. A szocialisták indítványát. elvetették és húsz szavazattal tizenkettő ellenében a javaslat részletes vitája mellett döntöttek. Poincaré miniszterelnök az algiribank kormányzójával tárgyalt. Szomborból jelentik: A Duna állandóan apad és az árterületeken is csökken a viz állása. A védőmunkát a margitszigeti ármentesitö társulat töltésein már beszüntették, a bezdáni szakaszon pedig három, a Monostor—apatini részen nyolc nap múlva kerül sor a munka beszünte-Szomborból jelentik: A selyemcsempészés ügyében nagy apparátussal folytatott nyomozás újabb momentumokat derített fel. A csempésztársaság vezetője, mint a Bácsmegyei Napló megírta, Mezei Izsó, szombori hivatalnok felesége volt, aki Banatski-Arangyelovac mellett Ausztriából és Magyarországból nagymennyiségű selyemárut csempészett át a határon. Az asszonyt, aki (legutoljára julius 14-én kétszáz kilogramm selymet hozott át Magyarországból, a hatóság letartóztatta tériével együtt, aki — mint megállapították — tudott felesége tízeiméiről, sőt elősegítette a csempészést, A nagyszabású csempészés szálainak kinyomozására napokkal ezelőtt bizottság érkezett Szomborba, melynek tagjai Schmidt Konrád. a vámhivatalok országos igazgatója, Qolunovics Petár, a noyiszadi vámhivatal inspektora és Qyakovics Szlcbodán vámlelügyelő. A bizottság mindenekelőtt azt igyekezett tisztázni, hogy Mez.ei Izsónénak iincsenek-e cinkostársai; A Vámhivatalnokcik között, miután valószínűnek látszott, hogy a fiatal asszony hivatalos bzemély titkos támogatása nélkül nein tudta volna az árut átcsempészni a határon. A vizsgálat megállapította, hogy azokon a napokon, amikor Mezeiné csempészáruval átlépte a határt, Banatski-AranM’elovácon Szto/kov Bogdán a szombori vámhivatal kirendelt h:vatésére. Bukinnál a viz még magasabban áll, mint a Duna-mederben, az apadás itt még nem indult meg. Novoszelón a tegnapi vihar következtében 120 ház viz alá került és 22 ház összedőlt. Az árterületen Bogojevó és Bács között a viz az utolsó huszonnégy órában hat centimétert apadt. talnoka teljesített szolgálatot. Az is kiderült, hogy Sztojkov minden egyes alkalommal a határtól néhány állomásig elkísérte Mezeiné" Izsónét, akivel feltűnő jó barátságot tartott fenn. A nyomozás eredménye alapján Sztojkov Bogdán vámhivatalnokot kedden letartóztatták és átkisérték az ügyészséghez. A vizsgálat abban az irányban is sikerrel járt, hogy a julius 14-ikén átcsempészett selyemáru Mezemétől hova került. Azt már az első napokban megállapították, hogy a kétszáz kilogramm selyemáruból hetven kilogramm Löwy Béla szentai kereskedőnél van, akitől az árut el is kobozta a rendőrség. A többi százharminc kilogramm selyem hallétét csak hosszas kutatás után_ tudta a bizottság megállapítani, miután erre vonatkozólag a letartóztatott Mezei és felesége pontos vallomást nem tett. A 130 kiló selyem Szentáról Noviszadra került Kölni Ignác kereskedőhöz, aki Mezeiné letartóztatásának hírére az árut nem létező cimré postán Vínkovcira küldte. A postacsomagakat meg is találták a vinkoveii postahivatalban, ahonnét, — miután' a' Cimíeftet' Wem tudták felkutatni — vissza akarták épen küldeni Noviszadra. A bizottság most azon fárad, hogy megállapítsa: kik azok a vajdasági és horvátországi kereskedők, kik Mezelnével összeköttetésben álltak. A banatszki-arangyelováci selyem^ csempészés nyomozása során a vizs^ gálóbizottság újabb csempészést és vám. csalást derített ki. A nyomozás ebbed a tekintetben még csak kezdeti stádium* ban van. Szerdán őrizetbe vették Bröder Mátyás szombori vámspeditőrt, akinél Mezei Izsó alkalmazásban volt. Hogy mivel vádolják Bröder Mátyást, azt egyelőre nem lehet tudni, miirtán a nyomozást a legnagyobb titokban folytatják. Sztojanovics Vláda pénzügyminiszteri inspektor, aki a vizsgalat egyik vezetője. Bródba. utazott, ahol közel nyolcezer kilogram csempészett olasz árut foglaltak le. Az áru a Vajdaságba volt irányítva, egy vajdasági kereskedő címére. , Aa előjelek szerint több milliós vámcsalásról van szó, melyben igen sokan kompromittálva vannak. Főispán, akinek bolgár komitácsi a bizalmasa A „Juzsna Zvezdau szerkesztőjén nele halála miatt nyugdíjazzák a bitolji főispánt Beogradból jelentik: A bitolji »Juzsna Zvezda« szerkesztője, Madzsi-Popovics Szpaszoje elleni gyilkos merénylet harmadik tettesét, Bicsinov Kosztát, aki á merénylet után átszökött Albániába, az albán hatóságok elfogták és ki fogják adni Jugoszláviának. Bicsinov letartóztatásával most már a gyilkosságnak mind a három tettese, az értelmi szerzővel, Londrev Krsztával . együtt az igazság^ .szolgáltatás kezébe került. Boriszavljevics Bozsó bitolji főispán néhány nap óta Beogradban tartózkodik* hogy a belügyminisztériumban tisztáz« za magát a merénylettel kapcsolatban ellene emelt vádak alól. A főispánt azzal vádolják, hogy Londrev Krsztát, noluj tudta róla, hogy bolgár komitácsi, méglí befogadta Bitoljba és bizalmas szolgála. tokra használta fel. Azt is a főispán bü-, néül róják fel, hogy a három közvetlen tettes, a szintén komitácsigyanus Nikolov, Mulev és Bicsinov macedón emigráns sok repatriálását lehetővé tette. A Poli< fika értesülése szerint Boriszavljevicí, főispán nem marad meg tovább állású', ban és nyugdíjazása már csak rövid idd kérdése. Letartóztatlak egy vámhivatalnokot aki a selyemcsempészést elősegítette Újabb vámcsalásokat derítettek ki Szomborban Őrizetbe vették Bröder Mátyás vámspeditőrt Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Az írónak ,az szerzi meg a kenyerét, amit a tollával, vagy az írógépével s az a halhatatlanságát, amit a szive vérével ir. ¥ Ha egy költemény magyarázatra szorul, az vagy a költőre nézve baj, vagy a közönségre. ft A legtöbb iró, amikor dolgozik, valamelyik barátjára, olvasójára, vagy irótársára gondol — s nem ritkán attól függ, vájjon sikerül-e valamely írása, hogy kire gondolt, amikor azt irta. ft Nem az a jó kritikus, aki legjobban tud lerántani, sem az, aki ügyesen tud »méltatni«, de az, aki jól tud tájékoztatni. ft Az olvasó néha jobban megért egy könyvet, mint a szerző. Mert abból a körülményből, hogy valaki megirt egy munkát, éppenséggel nem következik, hogy érti is azt. ft Nem minden iró ir könyvet és nem minden könyvnek a szerzője iró. Milyen hatalmas lehet a szellemi élet, hogy ezt a két csapást kiállja! ft Az írónak nem kell okvetetlenül többet tudni, mint az olvasóinak —>■ de arról, amiről ir, többet kell tudnia, ft Aki igazán szereti a könyveket, az meg is veszi és el is olvassa őket, Aki csak mimeli a szeretetüket, az megveszi, de olvasatlanul hagyja Őket. Aki szereti a könyveket, de a pénzt jobban szereti a könyveknél, az olvassa ugyan, de nem veszi meg őket. S van olyan is, aki egyáltalában nem szereti a könyveket, sőt haragszik rájuk s bosszankodik azon, hogy mások kedvteléssel foglalkoznak velük. Nem érti, hogy müveit embernek minek a könyv. Valószínűleg ilyen embereknek is kell lenni — es muss auch solche Käuze geben. ft Sokkal többen írnak, mint ahányan Írni tudnak s ezért van oly sok rossz könyv a világon. ft Az irót arról is meg lehet ítélni, hogy kik olvassák őket. ft A könyvek és műtárgyak iránti szeretet jobban hasonlít a szerelemhez, mint a szeretetnek bármely más formájához. Az ember beleszerethet egy könyvbe, egy szoborba, egy festménybe s kiábrándulhat belőlük, akár egy ábrándképből, arpely csalódást okozott neki. Vannak ugyan olyan könyveink is, amelyek meghitt barátainkká lesznek — de mégis azok állanak hozzánk a legközelebb, amelyek a szerelmeseink s ugyanez áll a képzőművészet amaz alkotásaira is, amelyek bennünk ezt a nem éppen érzéki, de mégis a szerelemre emlékeztető vonzalmat gerjesztették. ft Vannak könyvgyüjtők, akik kizárólag könyveket keresnek, amelyeket nem hivatásos irók, hanem többé vagy kevésbé tehetségtelen dilettánsok írtak. Tagadhatatlanul igen érdekes módja a gyűjtésnek — olyanféle, mint azoké a passzionátusoké, akik hamis levélbélyegeket, hamis pénzeket és egyéb hamisságokat gyűjtenek. ft Azok az irók, akik a legnemzetinbek, egyszersmind a legegyetemibbek is. És csak nemzeties szellemű és jellemű Írónak van kilátása arra, hogy helyet kapjon a világirodalomban. ft Vannak irók, akik a közönségnek, vannak, akik a kollégáiknak és vannak, akik csak sajátmaguknak Írnak. Ez utóbbiaknak van a leghálásabb és legelismerőbb közönségük. ft A kontárnak az öröme, ha valamely »mü«-vét befejezte, nem kisebb (sőt néha sokkal nagyobb!), mint az Isten kegyelméből való nagy művészé. Ellenben munkaközben mindig több és igazabb örömet élvez a művész, mert ő »alkot«, amaz pedig csak »dolgozik«. ft Egy iró nyilatkozott igy : — Vannak napok, amelyeken rettenetes sokat irok, oly sokat, hogy szinte megijedek a sorok mennyiségétől, amelyeket papírra dobtam. Más napokon 'pedig nem irok egy árva betűt se. Ezek a termékeny napjaim. Ezeken a napokon gondolkozom. ft Ha az ember régi regényt olvas, olyan érzése támad, mintha régiszabásu emberek társaságában lenne, vagy ódon kastélyok termeiben vándorolna. Annál is inkább, mert a régi regények romantikus történetei ren-' desen kastélyokban zajlanak le, Walter Scott-tól kezdve Jósika Miklóson keresztül egészen az idősebb Dumas-ig. Nos, a legmodernebb ember is szeret néha ódivatú emberekkel összejönni és régi kastélyok históriai csarnokaiban andalogni. Ne vessük meg a régi írásokat és ne küldjük számkivetésbe a jó és boldog öregeket, akik olyan szépen laktak és oly szépen éltek! Bizony, ■most sem az életben, sem az uj irodalomban nem élünk ily szépen és nem lakunk ilyen szépen! (Sőt nem is lakunk néha jól.) ft A nemintelligens iró megérdemli a közönségét — az igazán intelligens jobbhoz lenne méltó. ft A költőnél sokszor a hazugság az igazság. Ha Petőfi csupa igazat irt volna, a versei merő hazugság lennének. ft Öreg írónak és öreg művésznek az az átka és szerencsétlensége, hogy a hiúsága nem fogy abban az arányban, amelyben az alkotóképessége csökken. ft Ha valamely könyvet nagyon gyorsan lehet végigolvasni, akkoi az a könyv vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. ft Egy kitűnő tudóst eképpen jellemzett egyszer valaki: — Istenem, ha én azt tudnám, amit ő má- elfelejtett!
